"Ez nem Azs!"

Vasárnap 7 órától könyörögtem Dorkának, hogy rakjuk be a takaróját a mosógépbe, mert annyira koszos már ... mit koszos, retkes, hogy odaragad mindenhova. Nem engedte, szorította, bújt bele, szeretgette, majd belerakta Zsuzsi babát is, hogy nézzem meg mennyire fázik, nem rakhatom be a takaróját mosni ...

A történethez hozzátartozik - csak hogy teljes legyen a kép - Dorka mindene a takaró. Szent és sérthetetlen. Eddig csak alvás nem volt nélküle, most már a nappaliban való játékhoz is kell, sőt, ha felkel, Zsuzsival és takaróval kell kivenni a kiságyból, ugyanis takaró nélkül nincs reggeli kakaó és nincs élet sem. Autóban alváshoz, pelenkázáshoz, öltöztetéshez, esti kakaóhoz ... nélkülözhetetlen a takaró.

Anyám adott Dorkának lekváros kenyeret múlt héten, amivel csajom bekínálta a takarót is és totál baracklekváros-foltos lett, majd szombaton amikor végeztünk a Tiramisu készítésével - aminek nagy részét ő csinálta úgy, hogy ült a konyhaszekrényen, rakta a mandulás kávéba a babapiskótát és azt tettük bele a jénaiba, majd igaz, hogy a krémből több került pocakba, mint a sütibe, de tökéletes lett - kinyalhatta a mascarpone-s krémes tálat. S mivel annyira nagy szíve van Életkének, megkínálta vele Zsuzsi babát is, amit széthurcolt a lakásban úgy krémestül, mindenestül, majd a takarójával kitörölte a tálat, hogy tiszta legyen - mosogatás végén, ha van affinitásunk és energiánk hozzá, el szoktuk törölgetni a lábasokat együtt. Én tartom, Dorka konyharuhával törli -. Na, ezt most önállóan megoldotta. Most mit csináljak? Basszam le vagy dicsérjem meg? Hát az utóbbi történt és nagyon büszkén hozta a tálat mutatni.

Hát gondoltam, ez jó alkalom lesz a takaró-mosás projektre. Megbeszéltem vele, hogy most már tényleg muszáj kimosni. mert nedves, nem lehet használni. Vitte, próbálta kiteregetni a radiátorra. Na, hát meguntam ... így nem jutunk előre, úgyhogy bementünk a fürdőbe, beállítottam a mosógép elé és mondtam, hogy a köcsög mosógép most pedig elveszi a takarót és galád módon kimossa, mert Mariska - a mosógép - nem szereti a piszkos dolgokat, nagyon haragszik érte ...

Belevágtam raktam a takarót a mosógépbe, gyorsan elindítottam.

A következő történt: guggolt 20 percet a gép előtt és hatalmas krokodilkönnyeket ejtett, miközben Zsuzsi babát szorongatta mutogatott és könyörgött, hogy adja vissza a mosógép a kegytárgyat.

Aztán kiraktam Dorkát a fürdő elé, ott is 20 percet sírt, itt már mondta, hogy "tata -óóó". Sírt, hogy adjam vissza.

Majd ezt is meguntam, kihoztam neki egy másik takarót, amin narancssárga pöttyök vannak, pont mint a lekváros takarón. Mutogattam neki, hogy nézd csak, ez az, ugyanolyan színű és foltos is, itt a lekvár stb ... mire a gyerekem hatalmas könnyáztatta szemekkel és különálló, szemöldökig felérő szempillákkal közölte velem jól tagoltan:

"Ez nem Azs!"

Annyira megsajnáltam, még majdnem egy könnycseppet is elmorzsoltam ... megölelgettem, megbeszéltük, hogy már "nagy kislány" - jó kis szókapcsolat - most a  délelőtti alvásánál ezzel kell betakarózni, mert ez van. Innentől a takaró szót egész délutánig ki sem mertük ejteni a szánkon Krisszel, csak célozgattunk rá, hogy megnéznéd, hogy megszáradt-e stb ... mert egyszer véletlenül Krisz elszólta magát és Dorka egyből ugrott keresni. A délutáni alvására egy kis segítséggel - értsd: anya, hajszárító - megszáradt s onnantól kezdve helyreállt a lelki béke. S még egy kis érdekesség: amíg a takaró nem volt a játszó részen, egy mukkot sem szólt Dorka, pedig folyamatosan nyomja egész nap, most már álmában is. Abban a pillanatban, amikor előhoztuk a radiátorról, miután nagyjából megszárítottam hajszárítóval kikapta a kezemből és beszélgetett neki, ölelte, bújt bele.

Hát így élünk mi.