Rendőrségen

Sokat vaciláltam, hogy elmenjek, ne menjek ... nem néznek-e hülyének egy babakocsi, a játékok, az irhabunda és a kazán miatt ... aztán felhívtam egy rendőrismerősömet ... elmentem. Dorkát leraktuk anyósoméknál, Krisz elvitt, be akart jönni ő is, de csak egy embert hallgattak ki, ez volnék én.

Nagyon sokat kellett várni az adatok felvétele után, majd mire sorra kerültem, egy nagyon kedves, nagyon segítőkész, tündéri nyomozónővel hozott össze a sors.

Elmondtam mindent, hogy még ma reggel megigazítottam a zsákot a kocsiban, tehát megvolt, elmondtam, hogy volt valaki, aki hallotta a történéseket, de nem gondolta, hogy baj van ... szóval gyorsan felvette a jegyzőkönyvet, aláírtunk, majd jött a meglepetés: van egy szolgálat, akik ilyen esetekben tudnak segíteni anyagi- vagy tárgyi értelemben egyszer egy család életében. Holnap kapom meg az elérhetőséget és megjegyezte halkan a nő, hogy természetesen az elsőt kérjem először és majd bírálják stb ... stb ...

Nem akarok most pontos összeget írni, tudnék, de kíváncsi vagyok, hogy valóban mennyi lesz ... ha már beszéltem a "jószolgálatossal" és konkrét dolgokat tusok, akkor jelzem úgyis.

Nekem volt egy tippem, ki vihette el Dorka cuccait és ezt el is mondtam ... persze hivatalosan ismeretlen tettes ellen tettem feljelentést. Aláírtam, hogy nem akarok polgári perre menni, nekem csak a Dorka dolgait adják vissza, semmi más nem kell, még a kazánt is leszarom!!!

Fél óra alatt végeztünk, nagyon gyors volt a csaj, hogy minél előbb mehessünk Dorkáért. Mire anyósomékhoz értünk, Dorka már futott elénk, hozta az anorákját és kiabálta, hogy "menni, menni" már nagyon akart ott maradni, ami érthető is, hiszen egész nap ott voltunk. Ő mamabölcsibe és dolgozóba ... már nagyon unta, ahogy én is.

Hazafele Kriszt is osztotta az autóban, sürgette, hogy hazaérjünk, majd amikor a ház elé értünk, jött a következő sokk ...

Nem ... nem ... nem lett meg a babakocsi a többi cuccal együtt, hanem szólt az egyik lakó, hogy ő látta a tolvajokat. Nem tudtam sírjak vagy nevessek ... látta azt, hogy két vadidegen tol egy ismerős babakocsit a lépcsőházban egy kazánnal benne????????!!!!!!!! ... és nem szól??????!!!!!!! Ez már a hülyeség ne továbbja ... itt már tényleg nem tudtam én sem melyik rendezvényen vagyok. Röhögtem a tehetetlenségtől és a dühtől és attól, hogy mennyire ostoba emberek vannak. Ha én láttam volna ... IGEN SZÓLOK NEKIK!!!!! Vagy legalább megkérdezem, hogy merre hány méter.

Aztán ahogy leírta a besurranókat ... azt hittem beszarok - már nem tudok finoman fogalmazni - rájöttem kik lehetnek, aztán tisztult a kép és már tudom, hogy kik azok ... együtt járunk tanácsadásra, együtt homokoztunk nyáron/ősszel ... egy kicsivel idősebb a gyerekük Dorkánál. Csak az a baj, hogy nem tudom hol laknak ... és a nevüket sem. Szóval beljebb vagyunk egy kicsit ... de hogy egy jól szituált családnak mi a fasznak van szüksége a mi/Dorka ezen cuccaira ... el  nem tudom képzelni.
A legjobb sztori mégis ezzel kapcsolatban: egy családtagom mondta, hogy jó hülye vagyok, ha elondom, hogy tudom, ki a tettes, mert akkor nem kapok pénzt ... hát bazd meg ... nekem nem a pénz kell, hanem a gyerek cuccai ... ez már valóban a NO COMMENT kategória.
A rendőrségen nagyon fura volt bent lenni. Egyszerre izgatta a fantáziámat, hogy még nem voltam ilyen helyen, mindent alaposan szemügyre vettem, másrészt nagyon feszélyezett a hely/zet. Sosem voltam még bent, valahogy olyannak képzeltem el, mint a filmekben. Nagy üvegablakos helyek reluxával, rabosítani kívánt célszemélyek bilincsben a folyosón stb ... hát nem ... olyan, mint egy kollégium: millió mini méretű szobában egy asztal egy székkel egy laptoppal, egy fogassal ... ennyi.
De a kávés- és teás csésze mindenhol megvan, mint a filmekben :)