Szilveszter

Most, hogy lement a nagy karácsonyi mizéria, illő lenne a szilveszteri buliról is írni pár sort, hiszen több okból is különleges volt.

Dorkát levittük Vásárhelyre szilveszter délelőttjén, ami eleinte nem is okozott akkorra traumát - csak napokkal előtte már nem tudtam aludni és azt kérdezgettem magamtól, hogy biztos jó lesz-e így - aztán, mikor ott kellett hagyni Dorkát, hazáig sírtam a kocsiban. Legfőképp azért, mert nem viselte meg az elválás, mondhatni nem érdekelte, hogy eljövünk, bőszen intette a pá-t. Ésszel tudtam én, hogy ez így sokkal jobb, mintha hárman tépnék ki visítva a gyereket kezemből ... na de mégis, hogy le se szarja a fejem ... örültem is meg nem is. Hazaérkezés után, mikor beléptem a lakásba, ismét elpityeregtem magam, olyan igazi zokogósat, majd bementem Dorka szobájába. Krisz jött utánam és kérdi, hogy most miért fájdítom a szívem ... mondom csak azért jöttem be, hogy a pelust kidobjam, mert szarszag van ... de most még ez is jó volt. Miután túlléptem a nagy lelki válságon, elkezdtünk készülődni, hivatalosak voltunk egyik barátunkhoz. Olyan hülye az anyai agy, tudtam, hogy Dorka nincs itthon, mégis hang nélkül csináltam mindent. Sőt, megvártam a fél 5-öt, amikor Dorka ébredni szokott, csak akkor porszívóztam fel, még Kriszre is rászóltam párszor, hogy halkabban dumáljon ... tiszta hülye voltam. Főztem, sütöttem, kikészítettem magam, Krisz is elkészült, Juditék is megérkeztek és fél 10-kor lemondták a bulit Gabcsiék, mert rosszul lett a háziasszony. Kaja előpakol, innivalók kirak, lakás feldíszít 3 másodperc alatt és indulhat a zene. Közben átjáró ház volt, hol többen voltunk, hol négyen, hol nem tudtam wc elmenni a tömegtől, hol pangott a lakás, ám szuper buli volt így is. Reggel 7-kor mentek el a vendégek. Összepakoltunk, beszélgettünk, majd le akartunk feküdni aludni, ám ismét beindult a csődület. Mindenki jött újévet köszönteni, természetesen mindenkit fogadtunk. Közben nekiálltam még 2 adag sütit sütni, mert elfogyott mindenünk. Estére elfogyott a nép és 2-kor sikerült ágyba kerülnünk. Dorkáért szerda reggel mentünk, előtte még bementem dolgozni egy kicsit ... aludt, amikor odaértünk, már tűkön ültem, hogy keljen és megölelgethessem. Krisz kérdezte, hogy mi lett volna, ha valami közbejön, mondtam neki, hogy gyalog is elindultam volna. Anyával folyamatosan konzultáltunk. Elaludt, evett, játszik, épp vendégük van stb ... jó volt tudni, hogy minden rendben van vele. A tűzijáték zajától nem féltettem, hiszen a Dózsa pálya közelsége miatt 2-3 havonta rendeznek bulit, ami majdnem az ablakunk alatt szól. A két háztömb pedig baromi jól vezeti a hangot és Dorka még egyszer sem kelt fel rá, emellett már kaptunk ízelítőt előző este, az sem zavarta. 

Szóval megvolt az első több napos különlét és nagyon fura volt itthon lenni. Krisz fogalmazta meg jól: üres a lakás ... olyan rossz, hogy nincs itt egy őrült, aki kéz lóbálva fel-alá rohan a lakásba, miközben sikogat ezerrel.

Jó volt ... így utólag, ha teljesen őszinte akarok lenni, de alig vártam, hogy újra magamhoz öleljem és olyan jó volt ébredés után ismét összebújni. Nagyon kellett a szívemnek-lelkemnek!