Szuperanyu karácsonyi egyvelege

Kész vagyok! Itt van a nyakamon a karácsony és ezer millió dolgom lenne még, de stop! Mondtam ezt ma este és nekiültem a blognak 4 napja topon vagyok, jövök.megyek, sütök-főzök, takarítok, mosok, vasalok, Dorkát ellátom és emellett még feleség is vagyok és Maját is okosítom. Azt, hogy sokoldalú vagyok, tudtam - minden túlzás nélkül a jég hátán is típus vagyok - de hogy ennyi kezem legyen ... ráadásul egyszerre. Sok anyukától hallom, hogy a gyerek mellett nem lehet semmit sem csinálni, folyton fáradtak, semmire sincs idő. Szerintem ez szoktatás, jó szervezés és időbeosztás kérdése. Illetve kell hozzá egy áldott jó gyerek, mint amilyen Dorkám. Amivel végeztem: 8 db óriás bejgli, 4 diós, 4 mákos. Dupla adag kis kifli, dupla adag linzer karika, dupla adag diós süti és a mézeskalács figurák is megkapták a végső formájukat. Végeztem a nagytakarítással ablakpucolástól a felmosásig mindennel, készen vannak a saját készítésű ajándékok 90%-a, ez Krisz érdeme elsősorban és csak igazítottam rajtuk. Felöltöztettem a lakást karácsonyi díszbe, megvettük a fát. Még meg kell csinálni: szentestére a hidegtálat, egy krémes sütit és az ajándékok 10%-át. Szóval holnap és szombat délelőtt lesz időm, mert utána karácsonyfa díszítés következik és a magunk kicsinosítása. Anyósomék és Kati jönnek hozzánk 24-én késő délután ajándékozni, anyáék jönnek 25-én családi összejövetelre. Ez anyósoméknál lesz, ugyanis nálunk nem férünk el. Közben Krisz húga is hazaért Szingapúrból, majd 29-én csatlakozik hozzánk a párja Joris is. 

Szóval hétfő óta non stop üzemmódban vagyok. Amikor Dorka alszik, akkor gyorsan mindent megcsinálok, délután jön a nagy játék és a nagy séta, majd újra Dorka alvás, addig anya pörög ezerrel a konyhában.Nem mondom, hogy nem sok, főleg úgy, hogy Krisz is dolgozik még annak ellenére, hogy úgy volt, már nem megy a héten. Nincs segítségem, de megbeszéltük a csajommal, hogy muszáj aludnia rendesen ahhoz, hogy anya mindennel elkészüljön és a Jézuska rendben megérkezzen hozzánk. Így a lányom a legnagyobb segítségem. A fa is megvan, ma voltunk az angyalkáknál, akik segítettek kiválasztani; a díszek és a kiegészítők a dobozban, már csak bele kell apának illeszteni a tartóba. 

Egy kis bosszúság, csak hogy ne menjen minden simán: megbeszéltük anyósommal, hogy most is, mint minden évben én sütök pár sütit. Ez a pár aztán 7-féle lett. Az idén a hozzávalókat ők vették meg, ami mondhatni segítség volt, így nem tehettem meg, hogy visszamondom a sütikészítést, pedig megfordult a fejemben hét közepén ... na mindegy, kész vagyok minden apró sütivel, leszállítva szépen anyósomékhoz, külön válogatva,  gusztusosan karácsonyi papírba csomagolva minden, mire benyögi, hogy nem kellett ám volna apró sütit csinálni, mert mások is sütnek. Na eldurrant az agyam, mondtam, hogy a fasznak nem szól akkor nekem senki ... tényleg nem dolgoztam volna ki a belem most, ha nem lett volna muszáj. Vagy kérdem, ha ezt tudták előre, akkor minek kellett ennyi mindent vásárolni? Tovább megyek: senki sem mondta, az érintettek közül, hogy ha sütök, akkor valaki ránéz a gyerekre egy órára ... túlléptem rajta, szarok bele. Hozzáteszem, anya mondta, hogy ne süssek annyi mindent, nekem most babázni kellene csak, majd ő megcsinálja ... mégis úgy éreztem, hogy ha már ennyi alapanyagot megvásároltak, akkor nem csinálhatom meg azt, hogy nem készítem el a megbeszélteket. Szóval most is biztosítottak arról, hogy ne menjen minden flottul.

Egy kis félelem: a tejecske kicsit kevéske. Mondhatni. Napközben nem termelődik a tejem úgy, ahogy eddig, Fejni tudok éjjelente heti 3-szor, mégis napközben a fél 6-os evészetet már a mélyhűtőből veszem ki. Első alkalommal nagyon megijedtem, mert a meleg vízben felolvasztott tejnek rossz illata volt és az íze is teljesen eltért a megszokottól. Féltem attól, hogy Dorka nem fogja elfogadni cumisüvegből, meg hát ő nem is tud cumisüvegezni, de mindenre kontrázott a lányom. A tejcit úgy itta cumisüvegből, mint a kis angyal. Aztán rájöttem, hogy nagy hús a babám, csak azt issza meg üvegből, amit ő szeretne és akkor, amikor ő akarja.

A tejcsökkenés oka egyértelműen a napi hajtás az oka, a kevés alvás, a mindennel végezni akarok és mindennel maximálisan elégedettség oka ... de már csak 2 nap és jön a jól megérdemelt pihi. Addig szedem a homeós bogyót a tejserkentésre és éjjel igyekszem annyit fejni és annyiszor ahányszor csak lehet. 

Úgy elmondanám már, hogy mivel készülünk, de mivel több emberke is olvassa a blogom azok közül, akiket megajándékozunk, így nem tehetem ... majd ünnepek után. Mindenesetre megfogadtam ma ünnepélyesen, hogy jövőre NEM sütök! Na jó 2 félét, de csak magunknak. Ezt már sokszor megfogadtam, de majd most ... ez lesz az újévi fogadalmam. 

Másrészt azért a nagy jövés-menés, mert mégiscsak ez Dorka első karácsonya, s nagyon készülünk rá, nagyon szeretnénk, ha jól sikerülne. Nem számít, ha ő még nem ért belőle semmit sem, vagy esetleg nem értékeli a dolgokat ... már most szeretnénk szokásokat kialakítani, hogy ezek végig kísérjék a további ünnepeinket. Célunk, hogy széppé, meghitté varázsoljuk az estét, hogy az első közös ünnepünk rendben legyen. Igaz, hogy ehhez az is kellene, hogy anya addigra ne dőljön ki, de igyekszem az energiáimat beosztani és már csak tényleg 2 nap van vissza. Tudom, hogy nem kell szuperanyunak lenni, mégis azt szeretném, ha minden rendben menne .. bár nálam ilyenkor szokott minden a visszájára sülni. Most nem lehet, most mindennek okésnak kell lennie, a krémesnek és a hidegtálnak el kell készülnie, a fát fel kell díszíteni magunkkal együtt és az ajándékokat el kell készíteni, azt a 10 százalékot! Csak ezzel az a baj, hogy az idén olyan meglepit választottunk, amit nem lehet előre elkészíteni ... sebaj, megoldjuk.

Egy szó, mint száz:  kész vagyok, majdnem kész.