Első napunk a dolgozók körében

Egy szavam sem lehet. Amennyit paráztam, amennyire féltem tőle, amennyire vert a szívem reggel a buszon ... na, annyira nem volt gond. Igaz, ez még csak első nap, nem kell messzemenő konzekvenciát levonni, majd egy hét múlva.

Reggel 5-kor keltem, elkészítettem magam, levittem Maját eü. sétára, majd Dorkát is keltettem, nagyon nem akaródzott neki, jobban mondva szívesen visszaaludt volna a kakaó után. Lassan felöltöztettem, közbe belebólintott a készülődésbe, majd megébredt, megmutatta a napocskát a falon és újra bóbiskolt ... na ekkor megfordult a fejemben, hogy tehetem ezt vele ... aztán túlléptem rajta, hiszen dolgozni kell, nincs mese.

6-kor indulásra készen voltunk:

 Majának még egy gyors puszi indulás előtt és irány a busz. A 14-est 2 perccel későbbre rakták, az 5-öst 2 perccel előrébb hozták, így futnom kellett Dorkástul, kacsástul, tűsarkústul, táskástól, mindenestől, de a sofőr aranyosságának köszönhetően végül feljutottunk a buszra, de holnap még egyel előbbi busszal kell mennünk. A járatokon Dorkám nagyon ügyesen viselkedett, már ha nyitva volt a szeme. Nem aludt, de pihent. Ráadásul a mellettem ülő csajszi megdicsérte a tatyóját és azt a feszítő boldogságot ... nagyon édes volt. Kihúzta magát és büszkén ült, hogy ő milyen nagy lány már.

Napközben 7-től 9-ig kint voltak anyósommal játszottak, majd bent folytatták, 9-kor tízóraizott velem, majd letettem aludni, mert alig látott már szegényem. 11-ig aludt, akkor végeztem én is, fél 12-kor ebédeltünk és apósom elhozott minket haza, ami csak azért nem tetszett, mert jó, hogy aranyos meg minden, de inkább tartogassuk a kocsis dolgokat esőre meg nagyon szar időre. Ilyenkor, amikor jó idő van, a rutinnak ki kell alakulnia, meg tényleg nem kell a seggünket hurcolászni. De rendes volt tőle tényleg. Nagyon büszke voltam rá, nem hisztizett, aranyosan elvolt. Aludni én raktam le, ám mivel Zsuzsi baba itthon maradt a reggeli izgalomban, így nehezen aludt el, vagy 10 perc kellett, mire végre a fáradtság elnyomta. Magamra is nagyon büszke voltam, hogy túléltem és nem rohangáltam be a gyerekhez 10 percenként, pedig azt hittem ezt fogom csinálni, de nem, kibírtam. Baromi lassan ment az idő, pedig irattároztam egész végig az egy éves elmaradt anyagokat rendeztem ... és még holnapra is van ... sőt asszem egész héten ezt csinálom, aztán átveszek mindent sorjában, a hét még csak az akklimatizálódásról fog szólni, illetve Dorka szoktatásáról.

Csütörtökön anya jön fel és péntekig marad. "Zenebölcsibe" majd ő fogja vinni Dorkát egy héten egyszer. Pár hónapos kora óta járunk ide és nagyon szereti!

Elfáradtam a mai napon. Ez valahogy más fáradtság ... most érzem, hogy felnőttem. Dolgozom, közben gyerekem van és ez így jó. Azt hittem szüléssel, hogy megtörtént, felnőttem, de nem. Más lett hirtelen minden és mégis minden ugyanolyan. Nem tudom megfogalmazni. Valahogy anyám képe van előttem, két gyerekkel ... csak én maradok egynél, hogy ő volt a felnőtt, mi a gyerekek, amikor dolgozott és most már én is ugyanebben a körben vagyok bent.

Plusz egy hatalmas pofán csapás: keresem a szavakat a köznapi nyelvben. Durva, de tényleg. Olyan szinten leszűkült a szókincsem annak ellenére, hogy olvasom, mesélek, mondókázom, hogy csak lestem ... egyszerűen gondolkoznom kell a szavakon, az üzleti-tárgyalási, sőt a könyvelési nyelvhasználat szókincséről már nem is beszélek ... gyakorlatban megy, de ha mondani kell el kell gondolkoznom. Azt hittem seggre ülök. Hozzáteszem egy elektronikus számla elkészítése gondot jelentett. Na, azt hittem egy év nem sok idő és milyen gyorsan elmegy ... az agyi kapacitásom nulla, mivel csak babásokkal vagyok/voltam körülvéve, így a szókészletem is leredukálódott, illetve a szakszavaknak is újra elő kell jönniük. 

Ma abból a szempontból is aranyérmet érdemlek magamtól, hogy 5-kor keltem, dolgoztam, Dorkát elláttam, kimostam, kivasaltam, Faceztem, blogot írok most és mindjárt kész az uzsonna, ja és apa nincs 2 napja, így totál egyedül ... Univerzális vagyok.

A csajom egy csoda, de kíváncsi vagyok a holnapi napra, az újabb korai kelésre, a buszozásra, a  máshol töltött időre és úgy 'ámblokk' az egészre.