Hogy hol élünk ... na és miben?!

Fertő, mocsok, gusztustalan hazug mocskos, putri netovábbja a mai nap és a hely, ahova a gyerekem viszem ... eszméletlen. Nem gondoltam volna, hogy ezt fogom valaha írni, de ma átfutott az agyamon az egész életem az elveimmel együtt! 

Előző bejegyzésemben írtam, hogy Dorka mellkasán egy csomót találtam, így elvittem dokihoz, megnézetni. Diagnózis: akik korán elkezdenek járni - értsd: egy év alatt - náluk, alakulhat ki a test bármely részén hasonló izomrost gyulladás. Nem is igazán a korai járással függ össze, hanem hogy az izmok nincsenek még a megfelelő kondiban és a babák szervezete reagálhat így, ahogy Dorkáé is. Másrészt mivel eltűnt 2 hét alatt a "babapocak" a járással összefüggésbe hozható jó kondinak köszönhetően, ezért látványos a mugli Dorka mellkasán, szóval nem kell egyből dokihoz rohanni, majd elmúlik, ha stabilizálódik a járás és a helyes testtartás. Na erről ennyit és akkor jöjjön a fertő.

Reggel fél 9-re értünk oda, azt nem tudom pontosan hányan voltak előttünk, mert ugye a "többség" tízesével jár mindenhova, így csak saccolni tudtam, hogy kábé 20 a létszám. Hát gondoltam az nem annyira vészes, kivárom. Hát nem kellett volna. Kezdődött a dolog, hogy megkértem az asszisztensnőt, amikor kijött, hogy a sok fostos-hányós-köhögős gyerek mellett muszáj kivárnunk az egészséges gyerekkel a sort, nem lehet-e bemenni előbb vagy időpontot kérni, mert ha nincs gond, akkor mennék dolgozni is akár. Leosztott, hogy mit képzelek, várjam ki a sorom, időpont nincs, ez nem szálloda. Feltettem a kérdést a váróban, hogy hányan mennek dolgozni innen és kinek kellett kivennie szabit azért, hogy a gyerekét elhozza. Meghűlt az emberekben a vér és egyetlen nő tette fel a kezét, a többiek kussoltak. Mondom az asszisztensnek, hogy akkor kérek egy időpontot. Erre rám vágta az ajtót. 2 gondolat futott át a fejecskémben, hogy ad1.: berúgom az ajtót, hogy a fasznak csapja rám az ajtót, ad2.: felhívok pár gyerekorvost és megkérdem náluk is ugyanez a rendszer? A jó neveltetésemnek köszönhetően a második mellett döntöttem. 4 gyerekorvosból 4 mondta, ha nem beteg a gyerek, csak ellenőrzésre viszem, természetes, hogy időpontot kéjek, hiszen a többiek ne fertőzzék az amúgy gondtalan gyereket. 

Mivel nincs más választásom, kivártam a sorom, 3/4 12-kor kerültem sorra a gyerekkel, miközben sugárba hányta egy kölök a várót, hiába szólt az anyjának vagy ötször, hogy okádnia kell, baszott rá, inkább a többi barátnővel beszélték meg, kit hova raktak a határon áthozatal után ... azt hittem az agyam eldobom. Ismét volt verekedés, mármint szülői részről, volt takony elterítése és azzal játszása a földön csoportosan, volt élesen visító gyerek, aki olyan szutykos volt, hogy ragadt, volt kiabáló, dokit majdnem meglincselő, agyonverő, családját fenyegető faszkalap ... mindez totál hangerővel 3 órán keresztül. Zsongott a fejem, fájt a fülem, az ablakok bereteszelve, nehogy ellopják, nincs ülőhely, mert ugye mindegyik ül, még ha csak egy gyereket is kísérnek. Azt hittem megőrülök és Dorka is egyre nyűgösebb lett. Megetettem, bár komolyan mondom féltem, hogy a levegőben lévő bacik csak és kizárólag minket spéciznek ki fehér ember lévén ... de hát éhes volt. Miközben etetem, odajön egy kislány és kiveszi a kanalat a kezemből és rámutat a Danoninos dobozra, amit akkor vettem ki a táskámból, hogy az az övé és elloptam tőle ... mondja ezt az anyjának. Már láttam, hogy kel fel a nő a székből, a gyerek igazát jóváhagyva, felálltam, tűsarkú cipőmben, amivel 2 fejjel voltam magasabb nála és elejét vettem egy heves vitának-verekedésnek és elmagyaráztam kellő hangerővel, hogy ez a gyerek ilyen dobozt csak tévében lát és ha nem kapom vissza a kanalat, azzal verem agyon, majd a beleit kihúzkodom és azzal fojtogatom meg. Erre volt megszeppenés, már indult volna a hőbörgés, pedig egyértelmű volt a helyzet ... senki sem mer szólni, de kérdem én, ha nem talál emberére, akkor elveszi mástól a kaját??!!! Ez annyira durva helyzet volt, nem azért mert a nővel együtt felállt nekem még vagy 5 ember, hanem azért, hogy a szaros 2-3 évest már erre tanítják, vagy megengedik neki. Milyen világban élünk?! Mi ez?! Hogy gondolja bárki is, hogy egy kisgyerektől kaját mer elvenni?! A sírás kerülgetett, amikor Dorka arcán láttam a megszeppenést. S ha nem lett volna határozott és kellően paraszt-morbid a fellépésem, akkor éhes lesz a gyerekem?! Én ezt nem értem, de ha valaki magyarázatot tud adni, kérem tegye meg, mert lehet, hogy én vagyok ennyire hülye ...

Aztán eltelt egy óra, jött a következő incidens ... utánunk jött 3 család, akik elém akartam bepofátlankodni ... persze ezt is szóvá tettem és még nekik állt feljebb, de itt is elmagyaráztam merre hány méter, aztán behívtak minket. 2 percet voltunk bent a Konakion felíratásával együtt. Majd hazafele, azért szarta a seggem, hogy csak meg ne várjanak valahol, de szerencsére nem így lett.

Hozzáteszem a többség, mivel iskola van, igazolásért jött kitalált betegséggel vagy nem létező gondokkal, persze volt aki tényleg szarul volt, de ezek száma lecsökkenthető 3 főre. 

Ez a mostani helyzet egyértelművé tette számomra, hogy Dorka kartonját kikérem és elmegyünk máshova, mert ez az állapot tűrhetetlen.

Az időpontos dolog bosszant a legjobban. Akinek olyan munkahelye van, hogy szabit kell kivenni azért, hogy a gyereket megmutassa mondjuk egy olyan gonddal, mint amivel ma én vittem Dorkát orvoshoz, annak várni kell a beteg gyerekek között ... így kiesik egy napja a munkából és valószínű több is, hiszen fertőzhetnek a közösen várakozók, ezt követően akár táppénzre is kell menni vagy újabb szabira, hogy ápolja a megfertőzött gyereket otthon vagy akár saját magát, ezzel újabb napok esnek ki a munkából. Ez az időpontos dolog működött egy ideig itt, mivel sok volt a visszaélés, beszüntették. 

Mégis azt gondolom, hogy egy kicsit jobban oda kellene figyelni ezekre. Nem igazolásért mentünk, nem azért, mert lógni akartam, hanem azért, mert kételyem volt, ráadásul eddig talán 2-szer voltunk ott, nem járunk oda hesszelni ... többet ilyet nem szeretnék átélni ... nem magam miatt, Dorka miatt. Nem kell neki egyáltalán ilyen abszurd helyzetekben részt venni ... legalábbis még nem.