Karácsonyi készülődés

Megkezdődött. Sürgünk-forgunk és mégsem tartunk sehol. Tegnap sütit sütöttünk az oviba, elkészítettük az sk ajándékokat a hozzátartozóknak. Ezekről fogok képeket felrakni karácsony után, nem akarom Dorka nagy lelkesedését letörni. Ahhoz képest, hogy ketten készítettük, nagyon szép lett. Még senkinek nem vásároltam semmit!

Anyám ma este jön, holnap megy gyerekemmel egyetemben. Nekem ez hatalmas segítség így ebben a formában. 

Szombat délután szeretnék nagybevásárolni, vasárnap, hétfőn sütök, takarítok.

Sütni bejglit, linzert, krémest, kis kiflit, kosarast és zserbót fogok. A kaját mindig anyám-anyós oldja meg, mikor hol vagyunk, 26-án én főzök a barátoknak. Mit? Még nem tudom!

Kedden fogom felállítani a karácsonyfát, majd este hazautazom a lánykám után és a szentesét otthon töltjük anyáméknál. 25-én fogunk visszajönni a győri nagyszülőkhöz, 26-án a szokásos baráti összejövetel nálunk. A két ünnep között jövés-menés, de most előre nincs megtervezett program. Sok ismerőssel megbeszéltünk találkozót, sokan bejelentkeztek hozzánk is, de igazán annak fogok örülni, ha nyugiba ellehetünk otthon Dorkával. Ő is fáradt. Látszik rajta,. Már nincs kedve reggel kelni, még az a szerencse, hogy oviba nagyon szeret járni és ezzel lehet csalogatni öltözni stb ...  Így megegyeztünk tegnap sütés közben, hogy akkor megyünk bárhova, ha ő akar. Nyilván lesz 1-2 kötelező kör, de okosan megoldjuk.

Fárasztóra sikeredett ez az év. Voltam nagyon lent, majd felül tudtam kerekedni a kesergésen. Amióta mindig félig teli a pohár - a félig üres helyett - kicsit másként látom a világot. Ehhez kellett az idő magamnak, a helyzetek értékelésének, az elfogadásnak, a túllépésre és az elengedésre. Sokszor kattogtam olyan helyzeteken, amin nem tudtam változtatni, bármennyire is szerettem volna. 

Lezárult egy felületes (baráti) kapcsolatom, amire szintén az idén jöttem rá, hogy felszínes, kívül csilli-villi, belül rohadó emberről van szó. Emellett új barátságokra sikerült szert tennem. 

Felújítottam az egész lakást, előtte egész nyáron csavarogtunk.

Nekiálltam tanulni, amivel új emberek jöttek be az életemben, új területet ismerhettem meg még akkor is, ha az elején a kötelezettség - kötelező jellege - miatt nagyon fáztam ettől az iskolától (munka miatt kell, semmi másért). Aztán elkezdtem élvezni. Február 6-án vizsgázom először, úgyhogy két ünnep között neki kell állni tanulni, aztán jön a nyelvvizsga, majd pár nap pihi Hollandiába gyerek nélkül.

Dorka hihetetlen gyorsasággal nő. Hirtelen 3 éves lett. Fejlődik, okosodik, ügyesedik, sokszor csak kapkodom a fejem. Az óvoda megkezdésével napi másfél óránk maradt egymásra, amit csak egymással töltünk. Nyilván van olyan, hogy barátok jönnek, mi megyünk, de alapvetően együtt vagyunk és igyekszünk tartalmasan eltölteni az időnket. 

Bár ennek az állításnak ez a hét abszolút ellentmond. Hétfőtől csütörtökig nem tudtam egy kerek órát felmutatni a gyerekkel az esti altatást leszámítva.

Hazaérkezés után Dorka beleült az ölembe a pici takarójával és csak ültünk, szívtuk be egymást. Olyan nyugi volt! 

A lakásunkat gyakorlatilag 2 hónapja nem láttuk nappali fényben - elvétve egy-egy napot -.

Olyan jó dolgok történtek velünk. Jó fej emberekkel ismerkedtem meg, az idei évben hatványozottam többet nevettünk, mint tavaly. Sokszor látjuk szebbnek a világot. Megállunk egy-egy dolog mellett, ami nem lényeges elengedjük.

Az idei karácsonyt is apa nélkül töltjük. El sem tudom képzelni, hogy ő mit érezhet az ünnepek közeledtével, főleg úgy, hogy nem tudnak Dorkával találkozni. Nem pörgök rajta, mert ha megszakadok sem tudok rajta változtatni. Teljes szívemmel-lelkemmel támogatom, imádom, szeretem, ő a másik életem értelme, de ennyit tudok tenni. 

Nekem az a dolgom, hogy minden rendben tartsak. Körülöttünk minden rendben legyen, biztonságban tudjon minket. Egy egészséges, normális - helyzethez képest - környezetet biztosítsak a gyereknek, nekem és ezt búslakodással nem lehet kivitelezni. Dorkának lehetőséghez képest egy boldog, nyugodt, kiegyensúlyozott gyerekkort kell biztosítanom, emellett mindent egyedül megoldanom - persze ez is kiélezve, mert ha akarom, van segítség -. Ezt csak egy olyan fantasztikus lelkületű, stramm gyerekkel tudom megvalósítani, mint Dorka. Aki alkalmazkodik minden helyzethez, ügyesen helyt áll, amikor kell, gyakran felnőtteket megszégyenítő módon. 

Persze, van mikor kivágnám. Szokott rossz napja lenni, olyankor minden nagyon szar, semmi sem jó. Kiakad, kiakadok, de ezeket túléljük és talán 1 - 2 - kezemen meg tudom számolni, hogy az idén mennyi ilyen volt. Minden rezdülését ismerem, amikor kijön reggel a szobából megmondom milyen napja lesz. Ismerem a hiányosságait, tudom min kellene javítani, de eljutottunk odáig, hogy 95%-ban lehet már rá szóval hatni. A 5% magába takarja azt, hogy leüvöltöm, a kezére csapok - bár ennek idejét sem tudom mikor volt utoljára precedens rá - büntibe rakom vagy csak szimplán nem foglalkozom vele.

Mindenesetre most a legfontosabb nemes feladat: Dorkának egy csodaszép karácsony kerekítése a lehető legnagyobb szeretetben ... és persze ajándékkal.

A következő videóval kívánunk mindenkinek áldott, békés karácsonyi ünnepeket! (ovisok előadásában).

https://www.youtube.com/watch?v=HXgUu9Qywbo&feature=youtu.be

Vigyázzatok magatokra és a családotokra!

A karácsonyi műsorról

Én még ilyen csodát nem tapasztaltam, mint kedden a kismegyeri templomban! 

Imádtam, büszke voltam, elismertem, megcsodáltam és ámulattal vagyok azóta is, ha rá gondolok!

Annyira édesek, aranyosak, felkészültek, bátrak, ügyesek és csillogószeműek voltak az ovisok ... én tényleg csak szuperlatívuszokba tudok beszélni mind a résztvevőkről, mind a felkészítésről.

Kiálltak a nagyközönség elé, verset mondtak, énekeltek és "mutogatós verset" is előadtak. Haláli édesek voltak ...

Dorka olyan nagy beleéléssel énekelt, verselt, öröm volt nézni. Látszott rajta, hogy tudja kívülről az egészet, közben hallottam a hangját is a tömegben ... és olyan boldogság sugárzott róla. Annyira nagyon-nagyon-nagyon büszke voltam rá, még a könnyem is kijött és sajnáltam az időt a fotózásra és a videózásra. (egy videót készítettem azért, de az meglepi lesz)

Szóval az előadás nagyon tetszett. Az óvónők a felkészítéssel nagyon kitettek magukért. Komplett repertoárt adtak elő: szépen, hangosan, hangsúlyozva, az énekhangok is abszolút a helyükön voltak korukhoz képest, emellett kihangosítás nélkül csodaszépen zengett a templom. A gyerekek figyeltek az óvónőkre és látszott az abszolút összhang közöttük. 

Ezzel ellentétben nekem az iskolások előadása nem tetszett. Látszott, hogy készültek, látszott, hogy munka volt benne, nekem mégsem ... A narrátorok mikrofonba beszéltek, a többiek nem. Így gyakorlatilag mi, akik nem tudtuk mi mit követ, nem értettük sokszor, csak a cselekmény ismerete alapján lehetett kikövetkeztetni. A pásztorokból semmit sem hallottunk, ahogy a szent párból sem. A három királyok viszont nagyon helyesek voltak. A gyerekek elmondták a szöveget és slussz, emellett a narrátorok közül egyetlen kislány volt abszolút tökéletes, szépen, hangsúlyosan, tagoltam mondta a szövegét. Általában vagy hadartak, vagy ékelve mondták a szöveget egy levegővel úgy egybe. 

Az a narrátor, aki nekem a legjobban tetszett az egész előadásban, valószínűsítem kinek a csemetéje, mert anyukája annyira édesen izgult mögöttünk és mondta a gyerekkel együtt a szöveget, hogy öröm volt nézni :)

Eszembe jutott közben, hogy én ennyi idős voltam vagy talán egy évvel idősebb, amikor Somogyi Szabolccsal előadtuk öregek napjára a következő versikét, mely hatalmas siker volt és rengetegszer léptünk még fel ezzel.

Benedek Elek: Nagyanyóka és nagyapóka

Nagyanyóka: Hová, hová, nagyapóka?

Nagyapóka: Ne is kérdje, nagyanyóka. Nem tudom, mi történt velem, Minden délben fáj a fejem.

Nagyanyóka: Óh, óh, szegény nagyapóka, Látom én ezt már régóta. Van annak egy esztendeje, Minden délben fáj a feje.

Nagyapóka: Igaza van, nagyanyóka, Éppen egy esztendõ óta. De a séta, hál’ Istennek, Igen jót tesz a fejemnek.

Nagyanyóka: Nagyapóka, nagyapóka!...

Nagyapóka: Mért mosolyog, nagyanyóka? Csudálkozom mosolygásán...

Nagyanyóka: S én a maga fejfájásán.

Nagyapóka: Nagyanyóka, nagyanyóka, Lám, ezt én nem hittem volna! Máskor, fejem ha megfájult, Úgy megijedt, majd elájult!

Nagyanyóka: Igaza van, nagyapóka, De most nem fél nagyanyóka. Ismerem a szél járását: A nagyapó fejfájását. Fáj a feje, amióta. Lett magából nagyapóka. S azért van a sétálása, Hogy az unokáit lássa.

Nagyapóka: Tudja-e, mit, nagyanyóka?

Nagyanyóka: Hallom, hallom, nagyapóka.

Nagyapóka: Jöjjön velem, öreg párom, Ne csak az én fejem fájjon!

Buszos és ovis szösszenetek

Tegnap Dorka a Kis karácsony, nagy karácsony c. dalt énekelte hangosan a buszon. 

Odajött egy nénike egy szem szaloncukorral és nekiadta Dorkának, a következő mondattal: "olyan szépen énekeltél kis csillag, hogy öröm volt hallgatni! Fogadd ezt a kis apróságot!" 

Dorka nagyon örült neki és szépen megköszönte!

Ma reggel Dorka nagyon-nagyon ... sőt ... szóval rosszul kelt, ami a buszozásra is rányomta a bélyegét.Ha felvettem nem volt jó, ha letettem, az sem, ha fogtam a kezét, ha nem. 

Az ilyen helyzeteket relatíve gyorsan megunom ... szóval leraktam, elengedtem a kezét és mondtam neki, hogy akkor most itt állhat szépen. 

Hatalmas krokodilkönnyekkel kérdezte, "akkor te most nem leszel az anyukám????" 

Elmondtam neki, ha nem mondja el a baja, nem tudok segíteni, ha csak simán böszme, azon sem. Amennyiben tud már normálisan viselkedni, szóljon. Imádom, szeretem akkor is ha butaságot csinál, de akkor fáj a szívem. Az átszállás után oldódott a hangulat. Igaz, ebben benne volt az is, ígéretet tettem arra vonatkozóan, hogy kivágom a francba, ha nem fejezi be ezt a viselkedést! 

Az ötös buszon már emberi módon tudott viselkedni. 

Ahogy leszálltunk, meglátta az óvodavezetőt és bűbájjá vált varázsütésre, hangos "jó reggelttel" üdvözölte és már fülig is ért a szája. Szereti ... Együtt mentünk az óvodáig és baromi jól esett, hogy az óvodavezető megdicsérte a csajom, hogy tegnap a próbán milyen ügyes volt!

Próbálnak. Ma a kismegyeri templomban lesz karácsonyi műsoruk az óvodásoknak délután 4 órakor. Számomra igazi meglepetés, mert Dorka nem hajlandó mondani róla semmit sem. Mindenesetre én izgulok helyette is. 

Elköszöntünk az óvónőtől, a sarok után Dorka megkérdezte: "ugye anya, hogy megdicsért az óvónéni, az melengette a szívedet?" - "Hát hogy ne melengetné! A legbüszkébb anyuka vagyok a világon!"

Beérkezvén a csoportszobába, Dorka szembetalálkozott A karácsonyfával, amit az óvoda Jézuskája hozott. Azt az ámulatot! Állt előtte, a kezét a szája elé tette és csodálta. nagyon édes volt!

Már ezért érdemes volt felkelni ma ... is :)

Vasárnapi hangulatok - sorozat -

Kedvenc képem! Csufizós Dorka! A kis kezeit úgy tartja ökölbe ujjanként, mint babakorában, amikor bohóckodott :)

Mérges Dorka

Szomorú Dorka

Csodálkozó Dorka

Nevetős Dorka

"Duhos Bika" - dühös bika Dorka :)

Jó éjszakát Dorka!

Mikulás, Mikulás hátán

Szerda: Joulupukki érkezett Győrbe. Dorka kiment Katival és Karcsi papával a Széchenyi-térre és a 1557895567. sorból az 1,60-es Karcsi papa nyakából nézte ... csak a feje búbját látta.

Pénteken az óvodával a Városházánál találkoztak a Mikulással, amiről Dorka csak annyit mondott, hogy "nagyon szépen nézett ki a Mikulás". Kaptak az oviban csomagot.

Pénteken elmentünk Alma koncertre! Aki teheti menjen! Kötelezővé tenném! Annyira nagyon jó volt, a felénél már én is roptam Ritával, Beni anyukájával karöltve! Szórakoztató volt felnőttnek, gyereknek! Régen mulattam ennyire jól ... miközben Tomival tegnap már azon nevettünk, hogy gond lehet, ha egy Alma koncert is ekkora örömet tud okozni a régi bulikhoz képest! :) ... tényleg nagyon szuper volt, 1000 Ft/fő.

Az emberi butaság mellett ismét nem tudtam elmenni szó nélkül.
Székek voltak kitéve, tehát volt lehetőség arra, hogy ülve nézzék végig a koncertet a résztvevők. Jobban mondva nézte volna, ha nem áll be a sok buta szülő a nézőközönség és a színpad közé. Akik ültek, semmit sem láttak. Hiába szóltak, szóltunk többször mi is, csak beálltak. Mi is álltunk, de oldalt, nem zavarva senkit. Majd a szülők valamilyen oknál fogva elkezdték a gyerekeket egyre jobban beszorítania  színpad felé. Nem tudom, hogy azért, mert ők szerettek volna jobban a színpad közelében lenni ... vagy mi okból ... mindenesetre Dorkát ki kellett szednem a tömegből, mert nem volt levegő, nem tudott táncolni sem, így az ölembe bulizott tovább.

Nem készült sok kép, mert folyamatosan mozgásban, pörgésben, ölelkezésben volt a két gyerek egymással és anélkül.
Ez a kedvenc képem. Rita fotózta.
Szerintem mindnyájan átéltük ezt az érzést, amikor tombol a zene a füledbe és lüktet a tested a ritmusra, mozog a tömeg körülötted, de te csak egyedül vagy, a saját zenédre táncolsz, önfeledten, ahogy te hallod, ahogy te parancsolsz a testednek,  vagy ahogy a ritmus mozgatja a tested ... ahol önmagad lehetsz, hiszen a tánc az önkifejezés egyik eszköze és a tánc a lélek rejtett nyelve.
Ez a kép számomra ezt jelenti. Csak ő, önfeledten, boldogan.

Este 8 után értünk haza, gyorsan megfürödtünk, majd szombat 8:40-kor keltünk. Pont akkor, amikor Rozi mama felült a buszra Devecserbe és indult hozzánk. Ugyanis találkozott a Mikulással és elhozta Dorka meglepijét (millió csoki, kifestő, karkötőkészítő készlet stb ...) Mire kiértünk a nappaliba, nálunk is járt a Mikulás - Dorka nem vette észre, csak azért figyelt fel a csomagokra, mert Maja transzban volt, látva a kutyakaját és az ő ajándékát. Nálunk neki is van Mikulás, Nyuszi, szülinap, karácsony ... és hozzáteszem nagyobb lelkesedéssel keresi az ajándékot a fa alatt, mint mi -.
Anya összegyűjtötte az egész héten le-lepottyanó csomagocskákat, csokikat és segítettem a Télapónak. Dorka péntek este kipucolta a csizmáját konyharuhával és kitette a tetőtéri ablak alá, mivel "a rendes ablakkal a Mikulásnak annyi gondja lenne, felhúzni a redőnyt ... a bukóablakon meg csak bepottyantja az égből a csomagot és kész" (milyen igaza van Dorkának).

Vasárnap végére tele lett mindhárom ablakunk csokival.

Kati Mikulásának sapija és sálja. Ha engedi anyámét is lefotózom. Ő cicás sapival lepte meg Dorkát.

Anyám itt volt szombaton. Olyan jó volt, sajnáltam, hogy elment haza másnap reggel. Vasárnap délelőttre és ebédre a győri nagyszülőkhöz voltunk hivatalosak, itt is járt a Mikulás. Alvásra hazamentünk, majd Dorka keresztanyjáéknál folytatódott a délután. Annyi, de annyi, de annyi megszámlálhatatlanul sok édességet, sós ropogtatni valót, gyümölcsöt kapott Dorka, hogy ez már túlzás! Jövőre ismét behúzzuk a kéziféket ezzel kapcsolatban is. Valahogy ezt le kell redukálni, mert a lakásajtót, ha kinyitom Mikulás-csomag alkatrészek csusszanak ki a lépcsőházba ... kb. itt tartunk.
Persze ezzel együtt jött a folyamatos csipegetés. Egész nap evett Dorka, folyamatosan, de nem rendes ételt, hanem belecsipegetett egy kicsit a gumicukorba, egy kicsit a csokiba, beleharapott egy Mikulásba, majd megevett egy tányér húslevest, egy kis krumplit, majd újabb nasi és ez ment egész hétvégén. 5 Mikulással találkozott. Ezeknek mondott verset, énekelt, abszolút talpraesetten, nem félt Azon csodálkoztam, hogy nem vesztette el a varázsát a harmadik után.
Én elfáradtam, gyerek elfáradt, emellett pörgött a nyelve még tegnap este fél 9-kor is ... a fejét már nem bírta felemelni a párnáról, de mesélte az élményeit a hétvégével kapcsolatban.
A végére csak annyit mondott: "ugye holnap már nem jön több Mikulás?"
A végére hagytam a számomra legmeghatóbb történést az idei ünneppel kapcsolatban:
Szomszéd Kriszti Mikulása éjjel a bejárati ajtónkra tette a csomagját (Mikulás cipő filc anyagból), hiszen Dorka nagyon jó gyerek volt. Aztán egyre csak telt, hízott a kis csomag és reggelre minden ott lakó Mikulása meglepte Dorkát. Kilós nagyságúra duzzadt a csomag: a mogyorótól a hóemberes hűtőmágnesig minden volt benne.
Rettenetesen örült neki Dorka, nekem pedig melengette a szívem, hogy ennyire szeretnek minket ott, ahol lakunk.

Amikor jó dolgok, jó emberekkel jönnek az utamba

A varázs, amiről írni fogok, vasárnap óta tart. Jó lenne, ha így maradna örökre. 

Tudom óriási kérés ... mégis ez lehetne az ajándékom a Jézuskától.

Vasárnap délután elkészítettük, este meggyújtottuk az Adventi-koszorún az első gyertyát.

Kalács-koszorú

 

Dorkával beszélgettünk az Adventi készülődésről, a karácsonyról, hogy hamarosan megszületik a kis Jézus, általában a szeretetről. Néztük a gyertya lángját és azt találtam mondani, hogy "milyen kár, hogy apa nem lehet velünk!" (nem mondtam még sosem olyan kezdetű mondatot a gyerek előtt, hogy szomorú vagyok vagy de kár ... hogy apád ...)  Majd a 3 éves lányom közölte velem, "na de anya! Apa mindig itt van velem! Egy dolgot tehetsz, hogy veled is itt legyen: játssz úgy, ahogy én és hidd el, nem fog hiányozni!" - nincs mit hozzáfűzni. Érti mindenki azt hiszem.

Hétfőn természetgyógyásznál, Évánál voltam, hatalmas testi-lelki feltöltődés. Beszélgettem vele: elmondtam neki, hogy kezdem a hitem elveszíteni az emberekben, az emberi jóindulatban. Mindenki panaszkodik, rohan, pörög, dolgozik, gyerekezik, közben megszakad. Pénztelenség van, nincs idő összeülni, ahogy régen egy-egy órát jó hangulatban beszélgetni, panaszáradat nélkül. Fellöknek, megnyomnak, leütnek, nem engednek leülni a buszon gyerekkel. Esik/szitál ez a valami (eső, köd akármi egyvelege) állok a buszmegállóban és magukba burkolózott emberek totális érdektelenséggel néznek ki a fejükből. Azt gondolom, hogy ott már baj van, amikor egy kisgyerek rád mosolyog és nem tudsz visszamosolyogni. Egy nagyon megterhelő időszakon vagyok túl, aminek még nincs teljesen vége, pár orvosi eredmény vár, de mivel most már tudom, hogy nincs gond, nem félek tőle. Azt mondta Éva, hogy lehet mindenkinek magában kell állítani egy kicsit és talán más szemmel látja a világot és fentről - mindenki abba hisz, akibe/amibe akar - csavar egyet a mindennapokon és "jóra fordulnak" a dolgok.

A keddi napunk rosszul indult. Elhagytuk Nyuszit, Dorka nagyon szomorú volt. Fent maradt a buszon, mire észbe kaptunk, a "busz elvitte". A városháza mellett megforduló összes buszt meggyanúsította Dorka, hogy AZ vitte el Nyuszit! Dorkát leraktam az oviban, jöttem dolgozni, amikor is az út szélén észrevettem egy Iphone 5-ös készüléket teljesen elázva. A lényeg, hogy sikerült megtalálni a készülék gazdáját és visszajuttatni neki. (emellett egy nagyon vicces családi helyzetet ismerhettem meg: anya-apa nem érti, hogy a 17 éves 'kisfiúk' mit keres Kismegyeren, amikor neki erre nincs dolga - gondolja apuka - ... miközben a 'kisfúnak' itt van udvarolni-valója 'érzékelve' a 'kisfiú' és 'kislány' igencsak pajzánra sikeredett dolgait :) 

Este Maja rosszul ugrott a kanapéra, nagyon sírt, én sokkot kaptam, még nem hallottam így nyüszíteni. Orvoshoz akartam rohanni, ám ismét bebizonyosodott, hogy a jutalomfalatnak gyógyító ereje van és így letudtuk a dolgot.

Jó tett helyében jót várj! 

Szerda reggel egy hölgy fogadott minket a buszmegállóban, majd közölte, hogy megtalálta Nyuszit! Ám bibi van, mert Nyuszinak nagyon megtetszett a néni munkahelye és bent maradt még éjszakára is dolgozni. Csütörtökön reggel már jön Nyuszi a busszal. Dorka akkora örömmel fogadta a hírt velem együtt, halálra köszöntük a hölgy kedvességét, hogy aznap mögénk ült és nem ment a szokásos helyére. Mosollyal töltött fel egész napra ez a két esemény. 

Délután suliba mentem; ott is fülig érő szájjal, a hülyék teljes nyugalmával, értelmet sugározva számoltam a bázis értékeket. Jól éreztem magam! Ezek az esték egyedül telnek. Nincs Dorka, többnyire nem is hívok vendéget, fárasztó nap szokott lenni. Ilyenkor nyakig kádban lazulás, ételrendelés, pattogatott kukorica és filmnézés. 2 óra a héten és ennyi elég.

Ma reggel megkaptam Nyuszit! Elfáradt a munkában, most már vágyott vissza Dorkához. Nagyon megköszöntem még egyszer! Leszálltam a buszról, irány a szokásos pogácsás néni. Ott jött a következő meglepi. Mivel látta a pogácsás néni, hogy mennyire el volt keseredve Dorka kedden reggel, készült neki egy kis meglepetéssel. Gyerek nem volt velem, de a nénike küldött neki egy csoki Mikulást és jelezte, hogy nagyon várta ma Dorkát, hogy már korán reggel mosolyt tudjon csalni az arcára.

Mindenesetre én mosolygok folyamatosan, hogy ennyire kedves, jóravaló, jólelkű, emberséges emberekkel találkozom. Akik tudják, hogy egy alvóka mekkora kincs, mennyire fáj egy gyereknek, ha elveszíti. El is rakhatta volna Nyuszit a hölgy. A boltos nénit nem kellett volna, hogy érdekelje Dorka krokodilkönnyei. 

A nagy számok törvénye alapján egy idő után tényleg visszamosolyognak. Lehet azt hiszik, gyagya vagyok, vagy csak tetszik nekik - nézzetek körbe az utcán, ki megy mosolyogva? Elárulom: gyakorlatilag senki!

Nem számít ilyenkor, hogy rohan, pörög, dolgozik, gyerekezik, fellök, megnyom, leüt, nem enged leülni, esik/szitál ez a valami (eső, köd akármi egyvelege), lekésed a buszt, sáros leszel, hogy napi 3-3,5 órát buszozol ...

Tényleg nem számít! Most valami olyan jó dolgot élek meg, amiben ezek a mindennapi bosszúságok eltörpülnek, nem veszem fel, nem fáj annyira. Feltöltődtem, ezzel töltöm a gyereket is. 

Biztos vagyok benne, hogy most ez leírtam valami szarság újra fog jönni, mert ez is mindig így van. Krisz is nagyon nehéz időszakot él meg, sokat panaszkodik, sokszor el van keseredve, de őt is csak úgy tudom életben tartani, ha én rendben vagyok. 

Tegnap este Skype-on hívtam egy Hollandiában élő barátomat. Annyira izgatott volt, elfelejtett köszönni, csak azt hajtogatta dadogva itt-ott holland szavakkal, hogy megérkezett a csomagom, amit múlt héten adtam fel neki és a lányának Mikuláscsomag gyanánt és hű, meg ha ... 

Boldogság töltött el az ő örömük! Arról nem beszélve, hogy mikor a lányának átadja szombaton, azt online élőközvetítésben láthatjuk majd :).

Fotózás volt szerdán az óvodában, hétfőn lehet a képeket megnézni. Dorka olyan izgatottan vette fel a harisnyát, a kis szoknyát és olyan nagyon csinos akart lenni. Jól esett a lelkemnek a gyermeki izgalom!

Érik az embert nap, mint nap negatív hatások, de amíg túl tudsz lendülni valami aprósággal: egy segítséggel, egy jó cselekedettel, egy jó szóval, egy öleléssel, egy kellemes mondattal, egy mosollyal, kedvességgel, nevetéssel, addig nem lehet baj, mert ezek az apróságok megadják a mindennapok szépségét. Annyi kell csak, hogy ne legyek érdektelen, magamba burkolózó, mint akiket a buszmegállóban látok és apró dolgokat meglássam a mindennapokban. 

Van a 100 nap boldogság c. dolog. Láttam már fotón, videón, olvastam blogot, olvastam kézzel írott leveleket. Jó dolognak tartom. Mégis elveszi a megélés, átélés pillanatát, mert miközben történés van, már kapod a telefont és fotózol, írsz vagy akármi. Még az írás talán nem is öli meg a pillanatot, mert azt lehet este is, miután elcsendesedik a ház. Szóval nem rossz ez, de valahogy nekem a megélés és a mélyre ülepedés kérdése nem áll össze egyben, időben.

Mindeközben én is hasonló dolgot csináltam. Apának, nap, mint nap, ám mivel törlődött az elmúlt 2 év minden adata, fotója, videója, hangfelvétele a telefonomról, ezért újra akartam kezdeni, de nem megy. Most nem. Meg akarom élni. Át akarom élni Dorkával, Dorka miatt.

Sokszor úgy elmentek a napok, hogy nem tudtam megmondani mit csináltam a gyerekkel, csak visszanéztem a fotókat és akkor láttam, hogy ezt most tényleg lefotóztam, most akkor ehhez mi is kötődik? Miért csináltam? Tehát itt van az „átélni nem tudás” és egy olyan dolog utáni hajtás, ami sosem lesz, amit sosem tudok átadni igazán, sosem tudom visszahozni, mert ilyen az élet, mert megy előre kegyetlenül és iszonyatos sebességgel.

Ma például alig várom, hogy 3 óra legyen, benyissak a csoportszobába és lássam Dorka csupa mosoly arcát, mert nem láttam tegnap reggel óta és megölelgessük egymást! (nem fogom közben lefotózni, pedig megérne egy misét)

Ennyin múlik ... na meg az elengedésen és a nem görcsölésen!

Edvy Dorka Arany Lacija ... szabadverselés

Nagyon büszke vagyok a csajomra!

Van mit csiszolni a versen, de azt hiszem, hogy 3 évesen így mondja, már önmagában két kosárméret növelés :)

http://youtu.be/Ru4xqgGZoG0

Mosatni nagy kedvenc

Orvostól orvosig

Ott tartottam, hogy megvolt a beutalóm november 26, délután 4-re UH-ra. 

3-kor ott voltam, negyed 5-kor kerültem sorra. Egy hihetetlenül aranyos, kedves, barátságos asszisztensnő hívott be, le kellett vetkőzni derékig, majd bemenni a vizsgálóba, kezet nyak fölé kellett rakni lazán, a dokinő először manuálisan vizsgált meg, majd indult az ultrahangozás. Egy szót nem szólt közben, ami nagyon zavart. 

A lényeg: hogy a hónaljban lévő csomó, valószínűleg megterheléstől keletkezett, baj nem lehet belőle, mindenesetre az edzést meg kell variálnom, mert túl nagy súlyokkal dolgoztam ritkán (heti 1-2 alkalom, de inkább 1) Nekem valószínűleg a kisebb súlyú, de rendszeresebb megterhelés jönne be. Változtatni fogok,

A mellben lévő csomók valóban ott vannak, de "csak" a mirigyek vannak kötegesen begyulladva, amire kapásból 3 fájdalomcsillapítót és gyulladáscsökkentőt írt fel, amit én élből elutasítottam. Jött az alternatív gyógyászat. Természetgyógyászhoz megyek hétfőn, aki megtanít ezeknek a kötegeknek a kimasszírozására és a fájdalomcsillapításra. Nem azzal van a bajom, hogy néha fáj, hanem hogy 2 hónapja fáj folyamatosan mindegy, hogy van-e mindegy hogy milyen melltartó rajtam vagy nincs. Sokszor már az is fáj, ha csak a ruha hozzáér, emellett nem tudok egyenes háttal létezni mert az a legrosszabb. Tőlem ez olyan fura, hogy púposan megyek, ülök stb ... aminek ugye hozadékai vannak, hogy fáj a hátam is :) ... na hagyjuk is.

A kialakulás okát nem tudták megmondani sem az UH-os, sem az orvos. 

Hormonális problémákra gondolnak, vagy esetlegesen a változókor elejére, ami baromi ritka 31 évesen, de elképzelhetőnek tartják. Újra elküldtek vérvételre, egyébként az előzővel majdnem minden rendben volt; csak a fehérvérsejt számom 3-szorosa a megengedettnek, vasat meg csak nyomokban tartalmazok.

Nagyon alaposak voltak, fejenként 3/4 órát, 1 órát voltam dokiknál, sőt a sebész még visszavitt az UH-ra, mert a hónaljban lévőt még egyszer meg akarta nézni. 100%-os biztonsággal mondta mindkettő, hogy nincs szükség szövettanra. Én hiszek nekik mindenesetre és örülök nagyon. 

Évente kell járnom ellenőrzésre, a recepteket azért belenyomkodták a táskámba, hogy "ezt azért ... na hajrá ... kelleni fog még". Mondtam nekik, hogy higgyék el biztosan nem kell. 

"Ezzel a köteges gyulladásos állapottal együtt kell tudni élni!" - mondták.

A szülés közbeni 'elszenvedett' combizom szakadásra is rákukkantott a sebész és mondta, hogy ez bizony összeforrt ... nem túl jól, de menni lehet vele nem? Hát hogyne! :D

El kell mennem nőgyógyászhoz is, csak az időpontot nem tudjuk belőni, de valószínűsítem, hogy most már bármi történik, hétfőn be fog hívatni a kórházba. Az elmúlt másfél hónapban harmadjára menstruálok, ami amellett, hogy már kurva kellemetlen leszív totálisan. Nem győzöm szedni a vérzékenységre a bogyókat és valószínűsítem, hogy a vas értéke is ezért ennyire alacsony ... hát ezt majd a doki eldönti.

Úgyhogy igazából nagyon-nagyon örülök, de előrébb nem vagyok! 

Óvoda megkövetése - ha már megszületett az előző bejegyzés, ennek is meg kell ...

Tanulságul mindenkinek:

Nyílt blogot írok az elejétől kezdve, ami most visszhangot, visszásságot keltett akaratom ellenére!

Meg kell követnem az óvodát a Dorka kezének megharapását bemutató bejegyzéssel kapcsolatban.

Mondtam a vezető óvónőnek - ha a titulus nem jó, elnézést -, hogy letörlöm a bejegyzést. Megtettem!

Tegnap délután, mikor mentem Dorkáért, behívott a vezető az irodájába és kérdőre vont a blogbejegyzést illetően. 

Azt mondta, hogy teljesen véletlenül talált rá a blogomra neten keresztül és olyan képet festettem le az óvodáról, pedagógusokról ami nekem nem állt szándékomban!!

Véletlenül sem szeretném, hogy a bejegyzésem oka legyen egy estleges elfordulásnak az épp oviba induló 3 éveseknek és szüleinek, mert egyébként egy nagyon jó óvodának tartom a többihez képest.

A bejegyzésben leírtam, nem az óvodával, nem a pedagógusokkal volt gondom, hanem magával a helyzettel! Ezt tartom most is, tegnap is elmondtam. Azt gondolom, hogy egy anyaként ez teljesen érthető.

Abban is igaza van a vezetőnek, hogy "gyomorforgató" módon írtam le, adott helyzetben, milyen gondolataim támadtam azzal szemben, aki bántotta a gyerekem. A mondat második fele viszont úgy szólt a részletezés után: "mennyire tré vagyok már, hogy ..." aminek a lényege az volt, hogy már ott helyben jeleztem, én is szégyenlem magam a gondolatokért, de mégis azok jártak a fejemben.
Mivel az én blogom, leírhatom, de valóban, ha már nyílt, ilyenre illik odafigyelni és figyelni arra is, hogy másokat ne bántsak vele. 

El lehet olvasni szülőként, el lehet olvasni gyakorló, esetleg ott dolgozó pedagógusként az írást.

Utólag elismerem azt is, hogy degradáló lehetett pedagógus szemmel az írás.

Megkövetek érte minden érintettet!

Emellett az a meggyőződésem, hogy olyan harapásnyomok, amik voltak a gyerek kezén nem megengedettek!!! Hozzáteszem az sem, hogy nevesítettem elmondás alapján egy kislányt, ezzel párhuzamosan a vezető részéről felmerült az, Dorka saját magát harapdálta meg.
Maga a konfliktuskezelés most is kérdőjeles nálam, de valószínűsítem azért, mert én nem így cselekedtem volna.
A másik, amire ráébresztett az adott helyzet illetve a vezető, hogy valóban, ha ilyen eset van, ott helyben bele kell állni és meg kell oldani, nem kell várni egy következőre.

Mivel tanítottam én is, végiggondoltam tegnap este hasonló szituációban hogy és mi játszódna le a fejemben. Most is csak arra a 3 kérdésre jutottam, amit feltettem az előző írás végén: mind pedagógusként, mind szülőként egyaránt (Ki? Miért? és hol voltam én?)

Viszont azt is végiggondoltam, hogy leírtam azt a bejegyzést, mellé nem tettem oda, hogy volt az óvodában Márton-napi vigasság - ahonnan haza-fele nagyon aranyos lúd fejdísszel mentünk végig a városon -.
Volt tökfesztivál, amiről raktam fel képeket, jól éreztük magunkat, jól meg volt szervezve, igényesen. Volt többször bábszínház, ami Dorkának nagyon tetszett.
Van torna, úszás, voltak szüretelni, sétálni, termést gyűjteni, az ismert intézmények közül a legszebb udvarral rendelkezik és még sorolhatnám.
Dorka megtanult formákat rajzolni és tényleg mindig jó élményekkel jön haza, boldogan megy. Tetszik az is, amit írtam már, hogy Dorkát hagyják aludni délután tovább
Tapasztalom azt, hogy bármilyen kérdésre azonnal válaszolnak, segítenek.
Nekem Júlia néni a favorit, nem titok. Tegnap is nagyon laza volt: Dorka bepisilt délután. 1,5 éves kora óta nem fordult elő ilyen, égett a pofám miatta és mondtam, hogy mindenre számítottam, erre nem. Tök lazán lekezelte!!
Nyilvánvalóan górcső alatt lesz a blog és nem tartom valószínűnek, hogy ha épp nem tetsző dolog történik, azt non-plus ultra módon fogom feltüntetni - mert érdekek úgy kívánják -, nem akarok megfelelési kényszerrel írni és nem tervezem azt sem, hogy minden szarságért konfrontálódnom kelljen az intézménnyel. Ki fogok találni rá valamit! Egy dolog biztos, hogy az intézmény jó hírének érdekében az óvodáról írtakat meggondolom a fenti tények alapján.
Azt abszolút nem feltételezem, hogy Dorkát vagy engem bármi hátrány érne e dolog kapcsán, hiszen a tegnapi beszélgetés kapcsán is abszolút az együttműködési szándék jött le a vezető részéről.
Nem tetszett - de tanulságos volt a maga módján - tudom idézni szó szerint: "Nem csoda, hogy ilyet leírtál! A te élethelyzetedben mindenki úgy meg lenne keseredve, mint te, erre tudok következtetni!" - idézet vége!
Ebből egyértelműen látszik, hogy itt a nyílt blog legnagyobb veszélye:
Rákattintasz valamire. Elolvasod. Legtöbbször nem veszed a fáradtságot arra, hogy jobban belemélyedj, mert se időd, se energiád, se kedved ... ezzel véleményt formálsz úgy, hogy köszönő viszonyban sem vagy a dolgokkal, csak az adott témával, helyzettel kapcsolatban foglalsz állást az író stílusa és témája alapján.
Nagy tanulság volt mindenesetre és figyelni fogok a jövőben!

Dorkaszáj

Dorka:
"Anya! Az a gyerek, aki szeret játszani, szeret mesét nézni, szeret chipset és sok csokit enni, szeret mesét olvasni és még nem teljesen felnőtt?
Akkor kettőnk közül szerintem te vagy a gyerek!"
Hááát így végiggondolva igaza van Dorkának   

Szóval itt tartok most. Ismét. Majdnem 31 évesen, egyedül egy gyerekkel

Előző bejegyzésemben írtam, hogy rendben vagyunk.

Igazából kívülről most is minden oké, csak belül nem..

Dorka úgy tűnik kiegyensúlyozott, belejöttünk a napirendbe. 

Belejött, hogy oviba járunk, hogy ott marad, ő ott dolgozik, szépen halad a napja, délután megyek érte. 5 óra körül hazaérünk, főzök, addig ő játszik, eszünk, közös játék, tej/kakaó, fél 7-kor fürdés, majd fekvés, esti mese, alvás és reggel 6-kor újra indul a nap. Szerda esténként a győri nagyszülőknél alszik, aznap késő estig suliban vagyok. Ilyenkor szoktam rendbe vágni a lakást, kimosni, vasalni stb.

Sokszor éreztem, hogy fáradt vagyok; ám azt gondolom, hogy aki végigolvassa az előző bejegyzést ezen nem is lehet csodálkozni. Sokszor csak 3 óra alvások teltek el két nap között és a lakásfelújítás okán nem maradtam otthon - festést kivéve -, dolgoztam mellette, gyerek, háztartás és közben érkezett meg Peti is, akivel nem kis erőfeszítést vállaltam magamra.

Sokszor éreztem, hogy fáj a bal karom, zsibbad, hónaljból sugárzik végig a karomon, azt gondoltam meghúztam magam.

Sokszor éreztem, hogy a bal mellemnél oldalt van egy kis csomó, ha rendes melltartó van rajtam, mire hazaérünk 5 körül belilul a folt felett és fáj az egész mellem tőle, onnan jött a borogatás, a sportmelltartó vagy az alakformáló trikó, ami ebben az esetben a leszorítást szolgálta a felső testemen.

Aztán elhúzkodtak orvoshoz, mert a bal kezem alig bírom felemelni és sokszor magas a testhőm is.
Háziorvos 1 órán keresztül nyomkodott, húzkodott, vizsgált, kérdéseket tett fel jobbról-balról, családi anamnézis, a másfél évvel ezelőtti daganatos műtétről stb. arról kérte az egy éves kontroll papírokat és ekkor jöttem rá, hogy elfelejtettem visszamenni ellenőrzésre. Helyesebben nem felejtettem el, csak halogattam mindig.
Előzetesen a következőt állapította meg:
"Bal hónaljban és a bal mell középső fundusán cysta/daganat tapintható ki egyértelműen, kérem sürgős UH vizsgálatát fent nevezett személynek" - ez vagyok én.
Egyből jött a megnyugtatás, hogy nagyon nagy valószínűséggel jóindulatúról van szó, hiszen, ami rossz indulatú, az nem fáj. Nekiállt lelkifröccsöt adni, mondtam neki, hogy nyugi, nem kell én rendben vagyok, tudom, hogy nem vagyok beteg, itt a gyerekem, akit fel kell nevelnem.
November 26-ra, 16 órára tudtak lekérni időpontot UH, mert mammográfiára nem engedtek a korom miatt. Közben vérvétel, majd ezekkel az eredményekkel kell 26-án fél 6-ra mennem a sebészetre, ahol megmondják hogyan tovább.
Akart adni egy kiváló természetgyógyász-nevet, de mondtam, hogy nem kell, nekem megvan a legjobb, Éva személyében, adott egy csomó papírt, ami daganatos dolgokkal kapcsolatos, azt kidobtam kifele jövet a kukába.
Olyan hülye helyzet alakult ki ott bent a vizsgálóban ... vizsgált, aztán elkomorodott, mondta, hogy nagy valószínűséggel jóindulatú, közben pörög az asszisztenssel a lelkifröccsön, prospektusokat dugdos a kezemben, sajnálattal néz rám, természetgyógyászt javasol én meg tök értetlenül jövök kifele az ajtón?????!!!!!
Nem kesergek még véletlenül sem, Dorka előtt pláne nem! Krisznek el sem mondom.
Anyám tudja, nyilván rá bármikor számíthatok ... és tudjátok ti, akik olvastok.
Szóval itt tartok most. Ismét. Majdnem 31 évesen, egyedül egy gyerekkel.

Megújultunk, feltöltődtünk

Elmaradásom oka a lakásfelújítási munkálatok voltak. Nem volt kedvem írni, találkozni senkivel. 

Így is voltak olyanok, akik eljöttek, megnéztek, leültek beszélgetni a legnagyobb munka kellős közepén kioktatni, hátráltattak, majd elmentek annak ellenére, hogy türelemre kértem mindenkit az elmúlt 1 hónapban. Így röviden ennyi. Azt a napi 4-5 óra maradék időt, inkább alvással töltöttem. Totálisan felcserélt és külső szemlélőként úgy tűnő, átgondolatlan, értelmetlen mozzanatokból és folyamatokból állt az elmúlt egy hónapunk; amit egyébként jól gondol minden érintett, de mentségemre legyen szólva nem terveztem a festésen kívül semmi lakásszépítési munkálatot, csak úgy jött egyik a másikból.

A festés egyik felét letudtam szeptember első hetében - gondoltam én -, mert ugye eltelt azóta 2 hónap és szégyenszemre jöttek ki sorra a hibák, az elkenések. Hívtam a szakikat újra, hogy akkor tessék most már profi módon megcsinálni, mert hagyján, hogy a 70-80 ezerből a fizetésnél 145 ezerre ugrott a számla a nem várt költségek kapcsán - amelyek valóban felmerültek, nem csak papíron -, de hogy munkát hagytak maguk mögött, amit nyilvánvalóan nem én fogok javítani!

Jöttek, megcsinálták a javíthatót. Persze volt olyan, amin nem lehetett korrigálni, az maradt úgy.

Festés után az ablakszigetelés következett. Hiába egy napos munka, több lett belőle. A vállalkozás vezetője, mivel be akart vágódni nálam vagy az ágyamba - szerintem - maradt dolgozni a szakemberrel. Még ez volt a szerencse! Ugyanis szakemberünk lelépett kora délután horgászprogramra hivatkozva úgy, hogy simán meggyőzött arról, hogy nem kell az ablakokra a gumitömítés/szigetelés, elég csak az ablakkeret-felújítása, üvegcsere, de kifele suttyomban tolta a névjegykártyáját a kezembe, megkerülve ezzel a főnökét, mert saját elmondása szerint egy ezermester, bármit megcsinál, visszajönne az ablakot is megnézni egy másik időpontban. 

Nem tudtam sírjak vagy nevessek ... 

Még az a szerencse, hogy a vállalkozó maradt, megcsinált mindent úgy, hogy ketten kisakkoztuk a dolgokat. 80.000,- Ft/2 ablak. Amiből úgy döntöttem, nem fizetem ki egy részét, mert saját magamnak ingyen dolgoztam, így csak 60.000,- Ft lett, a fényzáró roló, a hővisszaverő rész, szigetelőanyaggal együtt 145.000,- Ft.

Mindezt követte természetesen abszolút helyes logikai sorrendben az ajtók felújítása. Kilincsek cseréje, csiszolás, lakkozás, amit Krisz jó barátja, Peti végzett el, gyakorlatilag ingyen, ezzel minimum 200 ezret megspórolva nekem, Aranykeze van! Visszament hét elején Hollandiába a családjához és megszűnt a jó világ (szóltam neki valamiért és fél óra múlva kész volt tökéletesen és utána még össze is takarított). Megszerelte az egész lakásban a kapcsolókat, csapokat, nem nyekereg semmi, nem működött a világítás a hálószobában, megoldotta, hogy világítás legyen, az ezer éves magában álló laptopot is megjavította, a garázst rendbe vágta a környezetével együtt, a bőrülőgarnitúrát ketten vittük fel - jobban mondva ő egyedül megoldotta majdhogynem a 3 személyes részének felcipelését én meg ott voltam mellette és a nyögésemmel járultam hozzá a másodikra való felcipelést illetően. Apropó!!!! Ülőgarnitúra: hónapok óta nézegettem, szemezgettem vele, végül úgy döntött, hogy ő hozzánk akar jönni. 325 ezer az eredeti ára, sikerült a negyedére lealkudnom! Tényleg jönni akart!
Peti vigyázott ránk 2 hónapig, biztonságérzetet adott ... ahogy Krisznek megígérte. Nagyon jó embert ismertünk meg - aki meglátja a munkát mindenben és még egy kicsivel többet csinál a kelleténél mindig -!
Fura helyzeteket hoz az élet, hogy pont általa kaptunk ilyen nagy segítséget, pont akkor, amikor már nagyon fáradt voltam és kellett egy férfikéz a két csaj mellé.
Elmentünk sétálni, fagyizni, megmutattuk neki Győrt Dorkával.

KFC+Árkád - Dorka fagyit ebédezik

A Püspöktoronyba 3-szor indultunk el, sikertelenül, egyszer sem volt nyitva, Dorka szerint "a tüspök úr nem akarja kinyitni nekem!" Sokat játszott Dorkával, nagyon megszerették egymást és úgy, hogy 1,5 évig Peti nem látta a lányát, jó gyakorlást biztosított neki a csajunk.
Emellett sokat formált rajtam. Újra türelmet tanultam - az sem mellékes, hogy megtanultam konnektort visszarakni a helyére -, neki másban kellett megerősítést, ezt maximálisan megkapta tőlem, tőlünk és egy teljes értékű emberként tudott hazamenni az 5,5 éves lányához. Épp Kriszel beszéltünk erről a helyzetről telefonon, mindegyikünk sokat köszönhet a másiknak, pont ettől szép.

Dorka&Peti

Ilyenek lettünk:

Nappali

Háló

Dorka-szoba éke

3 éves státusz - az über-bezzeg Dorka

Tegnap reggel kellett menni a védőnőhöz 8 órára. 7-ig aludtunk! No, ez most csak azért ilyen nagy szám, mert idejét sem tudom mikor keltünk ilyen későn.

Meg kell mondjam, hogy ilyen keveset járunk ide - évente egyszer - szimpi a csaj - védőnő -  és galád módon simán le is tegeztem - nálam egy tízessel fiatalabb csak -.

Több alkalommal is megfordult a fejemben a következő mondat: " Na, ezt Dorkával tuti nem tudod megcsinálni!" - persze ez a szarházi mindent olyan nagyon ügyesen megoldott, hogy csak kapkodtam a fejem.
Ráállt a mérlegre, amit eddig még soha sehol ... 16,5 kg.
Megengedte, hogy megmérjék -102 centit mért -, amit elég csúnyán benézett a védőnő, hiszen 116-os ruhákat hord Dorka. Ha ma végre találkozom a csemetémmel, lemérem.
Hallásvizsgálat következett. Hol a jobb, hol a bal fülébe sípolt a szerkezet. Hibátlanul mutatta ... mellé mondta is, hogy jobb vagy bal oldal ... na ezen meg én hidaltam le. :)
Látásvizsgálat: A szoba egyik végéből kellett a másikba lévő forma-kártyákat végigmondani. A cseresznyét egyszer sem ismerte meg fekete-fehér formában.
Aztán jöttek a szokásos kérdések: szerepjátékozik-e már? A nappali szobatisztaság elkezdődött-e? Váltott lábbal közlekedik-e a lépcsőn? Tud-e egy-két mondókát?
Jókat nevettem rajta, de válaszolt Dorka mindegyikre, hiszen természetesen őt kellett kérdezni.
Dorkával minden ok. Kapott matricát is az ügyességéért.
Nagyon büszke voltam rá ... nagyon-nagyon.
Arra már kevésbé, hogy a helyi járatra úgy kellett felhúznom a kezénél/nyakánál/kabátjánál fogva, mert ő mindenképp a kukát akarta ölelgetni, amit én galád módon nem hagytam neki. Innen jött a nagy dráma, amit aztán fél percen belül elintézett a következő mondattal:
"Ugye anya én ezzel fogok semmit sem elérni?"
"Hát nem gyermekem!"
"Akkor ennyi!" - és ette tovább halál nyugalommal a barackos fornettit.
Megérkeztünk az óvodába, ahol előző nap jeleztük, hogy 9-re érünk csak be státusz okán. Röpke negyed órát csengettem, dörömböltem a zárt ajtónál, mire nagy nehezen kinyitották, mert az egyik gyerek meghallotta a zajt.
Onnan elfutottam dolgozni, majd haza, Maját elrendeztem, onnan suliba 3-kor, ahol ismét nagyon-nagyon későn értem haza és ma ismét rohadt fáradt vagyok.

De sebaj, így kerek a világ :)

Dorka 3 éves lett Vásárhelyen is - képes beszámoló

Ejjj, de jó volt otthon!

Én ettem, pihentem, ettem és pihentem. Kábé ennyi.

Dorka folyamatosan tevékenykedett; hol Rozi mama, hol Sanyi papa, hol Sári közreműködésével.

Szombat reggel indultunk busszal és vasárnap a délivel jöttünk haza. Sajnos Maja elhelyezési problematikája okán nem tudunk maradni. A szájkosár abszolút kiesik az utaztatás feltételei közül - hiszen a saját gyerekemre sem rakok -, viszont találtam egy szuper hordozó táskát, amit meg fogok vásárolni, így Maja is tud velünk jönni a továbbiakban. 

Abba bele sem gondolok, milyen kellemes lesz utazni az izgő-mozgó gyerekkel, kutyával ...

No ... de lássuk azt a pár képet, amit most így hirtelen megtaláltam, majd később kiegészítem még:

Gyertyafújás - azt a fejet ...

Rozi mama sk tortája. Anyám mindig nagyot alakít
Olló kezű Spongya Bob :)

Ajándékozás. Sanyi papa október negyedikén lett 51 éves!
Dorka október harmadikán 3 éves 

Szerelem

A keresztapa - és pótkeresztanya vagy miféle - ő "Gáboranyu" így egyszerűen, ahogy Dorka mondta -

Ez a sztori vitt mindent: Dorka megitatta orron keresztül Árnyék kutyát rostos barackkal, majd a szájába vette a szívószálat és folytatta az ivást.
A húgom megkérdezi tőle: "Te, Dorka! Most azzal a szívószállal iszol, ami Árnyék szájában volt?
Dorka: "Neeeeeem! Nem a szájában volt, hanem az orrába!"
(na ugye ez most eléggé kétesélyes értelmezés)
Mindenesetre majdnem megszakadtam a röhögéstől :D :D

A kedvenc képem

A tegnapi nap margójára - óvodai röhögés és kiakadás

Óvó néni: "Anya! Légyszíves szólj rá Dorkára, hogy ne hasaljon a hintára dőlve úgy, hogy a feje lelóg róla, mert napok óta ezt csinálja!"

Én - miközben majdnem megszakadtam a röhögéstől oda fordulok a gyerekhez - : "Dorka! Ne hasalj a hintára dőlve úgy, hogy a fejed lelóg róla! Így jó lesz, ha rá szólok?" ... "... és mikor csinál ilyet?"

Óvó néni: "Hát délelőtt!"

Én: - itt már taknyom-nyálam egybefolyt a nevetéstől - "Akkor átjöjjek délelőtt is rászólni ugyanígy? :D :D :D

A párbeszéd hulla komolyságú hangvételben zajlott óvó néni részéről.

Azért na ... még most is röhögök, miközben írom ezeket a sorokat. Oké. Balesetveszélyes. Valóban. Valószínűleg nem vicces, csak én érzem nagyon ironikusnak a helyzetet?????

Valószínűleg nem érzem a helyzet súlyosságát.

Valószínűleg nem röhögnék annyira, ha leesne a hintáról és betört fejjel, szirénázva rohanna vele a mentő - azt gondolom ez nem az én felelősségem, hiszen lerakom a gyereket reggel 7-kor intézményi keretek közé, az a minimum, hogy betartatják vele a szabályokat ezzel párhuzamosan vigyáznak rá.

DE! Most mégis mit várnak? Én otthon abban a másfél órában, amíg együtt vagyunk, rendszabályozzam a gyereket az óvodában történő helyes viselkedésről úgy, hogy nem tudom konkrétan mit csinál, mi történik vele, mi az előzménye a dolgoknak?

Valószínűleg csak én állok értetlenül a dolog előtt ... valószínűleg.

Mindenesetre a tőlem telhetőt megtettem, rászóltam a gyerekre, hogy ne hintázzon már fejjel lefele! Szabad ilyet csinálni? Nem! Balesetveszélyes. Üljön rá a hintára a fenekével és pont. Kábé ennyi!

Lehet én vagyok hülye ... de ennél többet mit tehetnék?

Tegnap a buszon hazafele Dorkáról szakadt a víz. Egy trikó, egy vékony póló és egy vékony pulcsi volt rajta - gondoltam én -. Csak pólóban fázott volna a hideg szél okán, így nem vettem le a pulcsit - most számítunk a meghűlésre -.

Hazaérünk, át akarom öltöztetni - mert olyan durván retkesen viszem haza minden nap az óvodából, hogy arra a másfél órára is átöltöztetem, mielőtt dzsuvás lesz a lakás Dorkától -, akkor látom, hogy ???? 6 réteg ???? ruha van rajta. Rajta volt a trikó, a vékony póló, amibe vittem reggel, 3 póló, ebből az egyik a pizsamája és a vékony pulcsija.

Ma ezért szólni fogok, biztos szeretni fognak. A múltkor kifordított nadrágban, kifordított zokniban adták ki. Ha már ennyire figyelnek a szabályok betartására, akkor erre is oda kellene egy kicsit nézni pláne úgy, hogy ketten vannak kicsik! Fel tud Dorka öltözni egyedül, ha normálisan ki vannak rakva a ruhái ... azt hiszem ez a minimum lenne és azt gondolom nem lehet elvárás egy 3 évestől, hogy kifordított ruhákat helyesen vegyen fel ráadásul 6 rétegben??????????????????????????????????????

... és akkor szövegesen is, a végére az igazi meglepivel

Az előkészületeket leírtam. Anyám rengeteget segített! Nagyon hálás vagyok neki érte!

Kezdem a péntekkel, ahonnan értékelhető fotónk nincs. 

Győri nagyszülők, nagynéni és Kati jött hozzánk köszönteni. Csináltam egy mini tortát, megettük, megköszöntöttük, énekeltek neki, játszottunk, elmentek haza. Ennyi kábé. Jó hangulatban telt az este, jó volt, hogy jöttek. Összepakoltam, addig Dorka megfürdött, letettem aludni.

Szombat: délelőtt pogácsát sütöttünk, takarítottam egy kicsit, majd apával sikerült végre beszélnünk, tudtak Dorkával dödörögni. Olyan szívmelengető volt hallani őket.

Jött egy kedves ismerősünk, aki megköszöntötte Dorkát, mégis az igazi meglepetés ébredés utánra maradt tőle, ugyanis a díszítést egy az egyben neki köszönhetjük. A lufik egyedi feliratúak és a rajzokat is ő készítette alkoholos filccel. Amíg Dorka aludt, addig megsütöttem a pizzát, segítettem Petinek a díszek felhelyezésében, a süteményes asztalt állítottam össze, külön vettem a fiúknak és a lányoknak poharat, szívószálat, tányérokat, szalvétákat, mindent.

Dorka fél 4-kor keltettem kelt fel, nagy volt a csodálkozás! Azt mondta, hogy "anya, izgalmam van asszem!" - és tördelte a kezeit. Gyorsan felöltöztettem, kérte, hogy hívjam fel Petit, had köszönhesse meg a dekorációt. Azt mondta neki, "ez életem legcsodálatosabb dísze!"

Nagyon megható volt.

Csináltam pár képet és érkeztek is a vendégek. Dorka nagyon várta már őket!

Rengeteg ajándékot kapott és nagyon jópofa dolgokat! 

A szokásos műsor, kaja, gyertyagyújtás, torta evés, pizza evés ... én mindig mindent kirakok, mindenkinek elmondom, hogy nálunk otthon van. Abból eszik-iszik, amiből akar és nem kínálgatok. Ilyen szempontból nagyon rossz házigazda vagyok, mert lehet, hogy jobb lenne, ha mindenki segge ki lenne nyalva, de az meg nem én vagyok!

Mi 'nagyok' jól elbeszélgettünk, amíg a gyerekek bunkit építettek a földről a plafonig a gyerekszobába. Ne kérdezzétek, hogy tudtak olyan magasra pakolni, de megoldották építőkockából, párnából és kis kutyafaszából. Semmi nem volt a helyén, miért lett volna, mint ahova 3 bomba bevágott egyszerre ... Nem bántam abszolút, sőt! Örültem annak, hogy jól érezték magukat. Együtt játszottak, nem egymás mellett. Volt, hogy Ádámot, volt, hogy Levit, volt, hogy Áront zárták ki a szobából, sőt egyszer Dorka is kiszorult :)

Szerintem jól elvoltak.

Szerintem a szülinap is jól sikerült, sőt meg merem kockáztatni, hogy ennél jobbat egy 3 éves nem kívánhatna magának. De igazából ezt a részvevők tudnák megmondani.

6 kiskosár, 5 muffin maradt meg, a torta elfogyott egy az egyben a pizzával együtt, úgyhogy annyira rossz nem lehetett. Szerintem volt minden bőségesen, csak az éhezett vagy szomjazott, aki hülye. 

Mondjuk ebben a formában ez igazításra szorul: Dóri rám írt Facen, hogy süt egy tortát és nekem csak akkor esett le Ádám és ő. Egyből lelkiismeret-furdalásom lett, hogy elfelejtettem őket, milyen házigazda vagyok?! Aztán Dóri megnyugtatott, hogy ez az ő feladata, amibe én gyorsan bele is nyugodtam :)

A meghívottak közül Csenge és családja nem jöttek el, illetve Bencéék. Szóltak mindketten. Velük jövő héten találkozunk.

Negyed 9-kor mentek el az utolsó vendégek. Volt gyerek, aki olyan hisztit levert a lépcsőházban, hogy zengett. Most mit mondjak? Nekem nagyon tetszett, legalább tudom, hogy jól érezte magát.

A másik jóleső érzés az volt, hogy végignéztem a társaságon, ahol a legkisebb 3 hónapos, a legidősebb 40 éves. Tényleg minden korosztály képviseltette magát és folyamatos volt a beszélgetés, nem volt kínos csend én azt hiszem egy nagyon jó társaság jött össze.

Ami nem tetszett - ez így megint nem igaz, mert nem haragudtam és nem volt bennem rossz érzés -: a látvány, ami az utolsó vendég elbocsátása után fogadott a lakásban, helyesebben Dorka szobájában. Jaaaaaaaaj! Fél 11-re tudtam úgy összekaparni a szobáját, hogy az ágyat ki tudtam húzni és az apró csetreszek a helyükre kerültek. A pónik vastagon Sodukrémmel bekenve, a fal és a párnák is, majd Dorka megmagyarázta, hogy a pónik betegek, a párnákat meg ezzel ragasztották össze, hogy jól álljon a bunki fala. A szőnyegbe beletiporva a süti, csoki és még ki tudja mi ... Mindegy, megoldottam, tényleg mosolyogva pakoltam össze. :)

Dorka bebólintott a nappaliban. Azt negyed óra alatt összerántottam felmosással, mosogatással, mindennel együtt. Megengedtem a fürdővizet, bele Dorka, aki ekkor már "erősen idegállapotba hozott" - mondaná a húgom a hülyeségével. 

Akarok fürödni, nem akarok. Vegyél ki, ne vegyél ki, lesz pisi, nem lesz pisi, lesz kaki, nem lesz kaki és minden egyes kibaszott mozzanat ezzel a nyekergéssel és baromi hangos sírással, oroszlánkönnyekkel volt egybekötve. 

Elfáradt, tudtam. Számoltam vissza magamba, nem szólok, türelmes leszek, szülinapja van, nem veszekszem vele, ez az ő napja ... persze a másik felem betolta volna a fejét a hideg zuhanya alá, hogy baszod 3. napja készülünk erre a napra, neked miért kell így viselkedned?

A szobában meseolvasás közben is ment a műsor, még mindig számoltam vissza, még mindig nem szóltam, még mindig türelmes voltam, szülinapja van, nem veszekszem vele, ez az ő napja ...

Aztán feladtam, annyit mondtam neki, hogy oké. Elfáradtál, nem tudok mit csinálni, most ez a helyzetet feladom, kimegyek, azt csinálsz, amit akarsz. Halál nyugodtan, még a hanglejtés sem volt emelkedett.

Erre, mint az őrült állat nekiáll teljes hangerővel kántálni: "buta anya, buta apa, buta Maja! Gyökér anya, gyökér apa, gyökér Maja. Én anyát és apát sem szeretem és leköpködöm apa rajzait a falon, Maját megverem!" - hát erre visszakézből olyan pofont kapott Dorka, hogy felszántotta a szobáját és a kanapé vége fogta meg a fallal karöltve. 

Egy dolgot megfogadtam, hogy így nem ütöm meg soha a büdös életben. Megtettem.

Mentségemre legyen mondva, hogy a fenekére akartam ütni és amikor még elfordultam, hogy kimegyek, az volt feljebb, a feje lent, mert épp taknya-nyála egybefolyt a nagy dühkitörésben, majd nagy hisztiben megfordult a gyerek. De nem mentegetem magam, mert így utólag is ezt tartom helyesnek tehetetlenségemben.

Akkor egyből úgy megbántam, hogy tettem egy lépést felé és elnézést kérek, milyen gyökér vagyok, de visszaléptem, mert ha most odamegyek, akkor az gáz.

Azt a meglepődést, azt a néma csendet hosszú másodperceken keresztül - direkt nem nyitottam felé, csak néztem a szemébe - ... még Maja sem mert megmozdulni, majd Dorka felállt, odajött, megölelt és a következőt mondta - míg élek, nem felejtem el:

"Anya! Tudod, én még kicsi vagyok, sokszor mondok butákat. Én a világon apát és Maját szeretem a legjobban ... na meg téged! Soha többet nem viselkedek ilyen bután!"

Dorka a karjaimban aludt el. Én nem tudtam, sőt, sírtam egy sort este az ágyban. Fél 2 volt, hogy lefeküdtem, addigra kitakarítottam teljesen a lakást. Lelkiismeret-furdalásom volt, hogy megütöttem, hogy pont most. Szülinapi ajándékba megkapta élete első szájba verését. Fájt nagyon, amit mondott, az meg pláne, hogy ilyen szavakat képes használni. Mentegethetném magam, nem teszem, mert utólag nem bántam meg. Ott helyben igen. Mindig ugyanarra jutottam végigjátszva fejben a szitut; én olyan anya vagyok, aki megtenné ugyanabban a helyzetben újra.

Képes beszámoló a 3. szülinapról

A 3-as számos tortát Dóri készítette. Nagyon finom lett és gyönyörű külalakra is!! Eleinte fenntartásom volt vele, hiszen minden/majdnem minden helyettesítve van az allergia okán ... mármint az én szemszögemből helyettesítve.
Mindenesetre megettem vacsira az egész tortát - talán 3-4 szelet hiányzott belőle?) :)

Laura és Dorka a szobában, de volt, hogy 7 gyerek volt bent egyszerre

A gyertya-gyújtás nagyon nagy szenzáció volt

Ez a kedvenc képem :) A nő szerel, a pasi figyeli :)

Beni. Itt még mondhatni egyben van a szoba

Zsuzsiéktól kapott 'zongora' amit lábbal lehet megszólaltatni

A csapat egy része

Dorka a fiúk gyűrűjében

A csapat ugyanazon része :) Most látom csak, hogy nincs egy olyan kép, ahol mindenki rajta lenne

Bálinttal. Olyan édes, jó baba volt! A buli legifjabb tagja. A bátyja Dorka első szülinapján szintén a legkisebb volt! :)

Hercegnőnek gondolja magát, de inkább cigány lány szerintem :)

Dorka&Laura - a nagy barátnők

A lábbal hajtható zongora tetszett mindenkinek szerintem

Dorka konszolidáltan eszik :)

Dorka&Laura alkotnak

Dorka kíván

A kép sarkából kinyúló kezeket figyeljétek! Érdemes! :) Mint egy sztár a rajongók körében :)

Gyertyafújás

Kincsünk, Manókánk

Ezt a képet ma több családtagnak elküldtem, aki azt mondja, hogy mennyire hasonlít rám Dorka ... az vak.
Szerintem mint tűz és víz

Gyönyörűségem

Dorka&anya selfie

Dorka délelőtt így szaggatta a pogácsát a vendégeinek
Annyira készült ő is. Nagyon édes volt!

A vendégváró asztal (lányos és fiús dolgokból volt külön)

Vendégváró asztal külön lányos, külön fiús muffinnal

Szombat délelőtt apa jó barátja feljött hozzánk felköszönteni Dorkát és az ajándék mellé még a díszítést is tőle kaptuk. 

SK Peti feliratos/rajzos lufik

Katica-torta szintén skanya

Dorka örül