Beteg vagyok...

Beteg vagyok. Fáj mindenem! Ég a szemem, hőemelkedésem van. Viszont a torkom úgy ég, mintha ezer tűt tolnának a gégém fele folyamatosan. Tegnap délben még semmi bajom nem volt, viszont délután 4 órára nagyon rosszul lettem, mára javult valamelyest a helyzet, de nem sokkal. Letepert egy kis nátha. Még soha nem fordult velem elő ilyen. Tényleg igaz az, hogy a terhesség felerősíti a legkisebb bacit is és nagyon érzékeny lesz a kismama szervezete a kórokozókra, így az enyém is. Így a fél napot végigaludtam, taknyom-nyálam egybefolyik, de nem a sírástól és nem a nevetéstől. Aggaszt nagyon, hogy sokat görcsöl a hasam. 27-et számoltunk reggel 8-tól délután 2 óráig. Nem erős görcsök, de mégis húz. Vettem be Magne B6-ot, de semmit sem használt. Feküdni sehogy sem jó. Emellett bekeményedik a pocakom folyamatosan. Ani javaslatára Magnecitet hozattam Krisszel, délután kipróbálom. Ennél rosszabb már úgy sem lehet. Addig meg marad anya tanácsolta sós, citromos vízzel való öblögetés, ami annyira szar, hogy ökölődöm tőle, de legalább segít, illetve a homeo bogyók is használnak úgy érzem. 

Félek. Nem magam féltem, hanem Pöttyöt. Nagyon bízom benne, hogy semmit sem érez meg ebből... igyekszem gyorsan meggyógyulni. Rossz, hogy nem érzem most a babát, mint eddig. Odavagyok én is...

Felhívtam az orvosom, de csak hétfőn lesz újra, akkor tud velem foglalkozni. Hétfő reggel nála kezdem a napom a kórházban. Rám csörgött, hogy menjek be, megvizsgál. Megnézi, hogy a méhszáj zárt-e, s minden rendben van-e Pöttyel. Ő is sokallja a görcsöket és azt mondta, biztos, ami biztos "belenéz". Legalább Ő... Fekvést javasolt. Na feküdjön valaki úgy, hogy sehogy sem jó... de nyilván vízszintesen igyekszem tartani magam Pötty érdekében. 

Így ma újabb borotválkozási tortúra következik... ezt nagyon 'szeretem'. Legalább Krisz most itthon lesz, nem kell egyedül kínlódnom, Ő majd szorít a kád széléről, s szól, ha már legalább 10 perce nem fogom a borotvát a kezemben. 

Több kismama társam jelezte, hogy beteg, mindenki pánikol velem együtt... talán az egyetlen vagyok, aki nem olvas hülye fórumokat... a többiek gondolatatit hallgatva ők igen...

Én csak reménykedem, hogy a kis Drágánknak nem lesz semmi baja, a méhszáj zárva marad és gyorsan meggyógyulok. Nem találok ki magamnak ostoba betegségeket és gondokat, mint a kismama fajtársaim. Mert rájöttem, hogy a kismamák egy külön faj. Falkában támadnak a terhesgondozóban és próbálnak a legszörnyűbb történetekkel riogatni mindenkit. Engem nem kerülgetnek, mint a véres húst a hiénák. Már elzavartam őket, s elmagyaráztam nekik, hogy mennyire buták egytől-egyig, hogy rémisztgetik a 'bajtársaikat', nemhogy örülnének, hogy csak nekik volt szar terhességük és kegyetlen szülésük!!! Megfogadtam úgy szülök, mint Zsu -olyan könnyen- és így is lesz. 

Mindennapjaink

Két új időpont.

2011.05.13. ráadásul péntek 13. Ami eddig az életemben túl nagy szerencsét nem hozott. Életem első egyesét is péntek 13-án kaptam ének-zenéből 6. osztályban. Érdekes, hogy mikre nem emlékszik az ember. Azt mondják, ahogy öregszünk, egyre régebbi időkre vissza tudunk emlékezni. Velem biztosan nem ez történik, mert én örök ifjú vagyok. Szóval péntek 13. Védőnő. Súlymérés, vérnyomásmérés, pisi ellenőrzés és más semmi.

2011.05.16. Az újabb UH. A genetikai UH. Akkor leszünk 19 hetes áldott állapotban. Ha minden jól megy, már a nemét is meg tudják mondani ennek a kis rosszaságnak. 

Eddig nem foglalkoztatott, mi van a lába között... amióta egyik reggel megvilágosodva fel nem keltem, hogy kislány. Az ismerősi körömben 100%-os találati aránnyal megmondtam a születendő baba nemét. Sőt volt olyan is, aki végig kislányt várt, az UH is azt mutatta, hogy puncis... s egy megérzés alapján csak én vettem neki fiús rucikat. S tényleg kukis lett. 

Most azért foglalkoztat a neme, mert kíváncsi vagyok, hogy magamnál is bejön-e megérzés?!

Mégsem merem Dorkának szólítani, mert ha mégis fiú, már a legelején rontok a gyerek indentitási dolgain. Az meg milyen ciki lenne, ha Zalán létére előbb fordulna meg egy férfi fenék után, mint egy női után... mindegy, akkor is a mi gyerekünk lenne. 

Ha lány lenne, egy dolgot sajnálnék, hogy egyszer úgyis megdugnák... nekem ez a vesszőparipám... csak ne egyszerre nyolcan.

Szóval a konklúzió, mindegy, csak egészséges legyen.

Pötty nagyon mocorog. Főleg délelőtt 9-11 között és este 9-től. Nagyon aktív baba már most. Remélem ez kitart élete végéig. 5-féle mozgást figyeltem meg: amikor egy levegőbuborék végigfut simogatva, csiklandozva a pocakom belső falán. A másik Zsu szavaival élve olyan, mintha a szemidegem rángana. A harmadik a hascsikaráshoz hasonlít. A kedvencem, amikor már sokat dolgozom, vagy sokat ülök, akkor jön a keményebb figyelemfelhívás. Na ez az, amit nem tudok semmihez sem hasonlítani, mindenesetre nem kellemes... és van a kedvenc, amikor Krisz kezéhez bújik lágyan. Most már sokszor érezhető kézzel is. 

Szombaton kicsit pánikba estem. Nem éreztem egész nap Pöttyöt, nem hallottam a sztetoszkóppal sem. Mire rájöttem, hogy alszik... végigaludta a húsvéti készülődést, viszont éjjel annál aktívabb volt. Elfáradt ő is, ahogy én is. Most 2,5 nap volt a sütik megsütése és a 45 négyzetméter kitakarítása. Egyébként, ha nagyon alapos vagyok, fél nap; mindez. Lassulok. Nem baj. Ez most a Pötty-üzemmód. Már elég rég rájöttem, hogy nem sietek sehova s minden megvár. Így is, úgy is elkészülök mindennel.

Viszont tele vagyok energiával. Annyi mindent csinálnék. Sajnos többet is dolgozom, Ebből vissza kell vennem, mert most kímélni kell magam. Tegnap már olyan fáradt voltam, hogy elaludtam délután, s csak este fél 9-kor keltem fel.

Ma Zsunál és az ő Áronjánál voltunk Pöttyel. Imádom őket! Zsuzsival nagyon szeretek beszélgetni, igazi szókimondó nőszemély. Áron, meg egyszerűen szerelem. Legalábbis részemről biztosan. Olyan okos, olyan ügyes és annyira zabálnivaló... és szép... és barátságos... és jószívű... és aranyos... és zabálnivaló... és szép.... és barátságos... és...

Szóval csak superlatívusokba tudok beszélni róla és anyukájáról is. Minta, követendő példa Zsuzsi, ahogy bánik a gyermekével. Nem dramatizálja túl, ő ösztönösen jól csinálja, ösztönösen jó anya. Én még ilyennel nem találkoztam, csak olvastam róla. Áron sokkal fejlettebb koránál. Kiegyensúlyozott, jó, mosolygós baba. Zsu, ha kell megregulázza, de annyira következetesen csinál mindent, hogy le a kalappal előtte. Mindig előre gondolkozik. Ezt és azt azért csinálom, hogy később ez és az legyen belőle. Hülye szó, de egy folyamatban neveli a gyereket, aminek ok-okozata van és a saját dolgát könnyíti meg a módszereivel. "ENNYI!"

Le a kalappal, van követendő minta. Az biztos anyám után minden egyes dologban Zsu szava lesz a mérvadó. Mindig mondom neki csúnyán kifejezve, hogy őket csak mutogatni kellene!

Így is lehet... nagyon becsülöm Zsut, hogy a nehéz kezdet ellenére nagyon szuper anya! 

Görcs. Has elmúlt, van helyette láb. Talp, vádli, comb, lábujjak. Soha életemben nem görcsölt a combom. Nem is gondoltam, hogy lehet ilyen. Jelentem, van ilyen. Magnéziumot és kálciumot javasoltak. Mindkettőt szedem dupla dózisban, mégsem használ. Túl sokat nem akarok belőle szedni, hisz' a gyereket sem akarom leszedálni napokra. Megpróbálkozom a levendula olajjal, masszírozva hátha segít. Ennél csak jobb lehet... a citromfű-olaj nem volt jó, sőt még jobban húzódott lábam. Most a próbálkozások ideje jön ismét.

A mellfeszülés elmúlt, a mellbimbó fájdalom megvan. Fázni nagyon nem szeretek... fáj; egyre nagyobb és sötétebb bimbóudvarral. Tényleg terhes vagyok! Bocs, állapotos!

Mell körfogatom 102 cm, pocak 95,5 cm. Krisz jegyzi egy fecnire mamapoci néven. 100 cm mell és 92,5 cm pocaknál tartottunk április 5-én. ma április 27-ét írunk.

Nekiálltam kenegetni stria és repedezés ellen a cicim és a pocakom. A pocak jól bírja, viszont senki sem mondta, hogy kell kenni a mellet. Egyik oldalon meg kell tartani, ki kell támasztani, a másik oldalon lehet kenni. Most kaptam az infót, amikor már kisebb repedések láthatóak rajtam, a bőr nyúlt egy kicsit, az esztelen masszázs miatt. Az ellenkező hatást értem el vele, de lehet korrigálni az új módszerrel. Ezt is megtanultam. 

Várjuk a következő időpontokat, a eseményeket és fejlődéseket. Hétfőre meglesz az AFP eredménye is, de nem lehet baj.

Séta

Tegnap Dórival sétálni mentünk. Azt hittem az Aranypart közelebb van... legalábbis közelebbi élmény volt pocak nélkül. Odafele még nem is, de a hazavezető út elfárasztott. Ennek ellenére nagyon jót beszélgettünk. A barátosnőmék babaprojekt problémával küzdenek, de megoldják ezt is, mint az élet egyéb területén felmerülő gondolat. Nagyon csodálom őt a kitartásáért, a pozitív gondolkodásáért és az energiájáét, amit hordoz magában és még ilyen helyzetben is képes sugározni a szeretetet és kitartást. Nagyon büszke vagyok rá! Sokkal rosszabb hangulatú sétára készültem, ennek ellenére jót trécseltünk, nevettünk és 'túráztunk', fotózkodtunk. Jobban mondva fotózott. Maja tökig sáros és retkes lett. Profin megtanult úszni a Dunában és mire hazaértünk, olyan büdös halszaga volt, hogy rosszul voltam tőle... de egy gyors fürdés segített.

Baromi tehetséges Dóri, csak nem akarja elhinni. Remélem látva a Facebookos hozzászólásokat és dicséreteket, amik elsősorban a fotóst igazolják, megjön a bátorsága és le tudja győzni a kishitűségét. Olyan képeket készített rólam, amilyeneket még senki sem. A képek láttán elhittem magamról, hogy szép kismama vagyok annak ellenére, hogy elég jól le lettek retusálva a fotók. Nekem nagyon tetszettek s mások is elismerően nyilatkoztak róla. Kérlek Dóri ezredszer, hidd el végre, hogy ÜGYES ÉS TEHETSÉGES VAGY!! Mindenesetre a lelkivilágomra nagyon jó hatással voltak a fotók, csininek és kevésbé pufinak érzem magam. Olyan igazi kismama formám van/kezd alakulni.

Az egyik kedvencem.

  és a másik...

Most már nem kell kitolnom a hasam, hogy messziről lehessen látni, hogy mi újság.

Ma reggel egy nénike megkérdezte a buszon, a pocakomra mutatva, hogy az odabent egy baba? S én nagy büszkén válaszoltam, hogy igen, az odabent egy baba.

Viszont változások álltak be a közlekedésben is: átengednek türelmesen a zebrán, az autósok 98%-a visszamosolyog, amikor megköszönöm az előzékenységüket. A maradék 2% át sem enged.

Visszanyertem az energiámat. Sokkal több tennivalót tudok megcsinálni. Kicsit el is vetem a sulykot, mert nagyon belejöttem a dolgozásba, nyilván nem önszántamból, de jobban is érzem magam. A munka után szigorú pihenést írok ki magamnak!

Viszont a gyomorégés már sokszor elviselhetetlen. Azt mondják ez normális. Már sokszor hányingerrel párosul, annyira rossz. Fel a fejjel, ez is a gyerekért van és azért a tündéri szívverésért, ami hétfő óta ott cseng a fülemben. 

DÓRI! Tél elejére Te is hallani fogod a saját babád csodás ritmusát! Hidd el...

Köszönöm, hogy a gondjaitok ellenére is örülsz nekem, nekünk, Pöttynek! Nagyon erős vagy s én, mi melletted/mellettetek állunk MINDIG, MINDEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT!

Csodállak!

Egy nehéz nap krónikája, avagy megint egy hétfő

2011.04.18. Hétfő

3/4 7 Terhesgondozó, Győr. 4 kismama várakozik vérvételre, most már velem együtt 5.

1/2 8 Terhesgondozó, Győr. 33 kismama várakozik vérvételre, velem együtt 34-en. Ebből 20-at lezavarnak fél 9-ig.

1/2 9 Terhesgondozó, Győr. Egyre többen vannak előttem s még mindig várok.

9 óra Terhesgondozó, Győr. Szólítanak.

Egyszerűen nem értem. A cukorterhelés vizsgálat elvégzése 7 órától 8-ig tart. Vannak olyanok, akik fél 9-re jönnek be, mert nem járnak már dolgozni! KI NEM SZARJA LE? Könnyen vannak azok, akik otthon vannak a terhesség legelejétől kezdve, és ráérnek 8-kor feltápászkodni az ágyból, hogy nagy nehezen fél óra alatt beérjenek. S így is elsőbbséget élveznek! Mintha a cukorterheléses vérvétel valami státusz-szimbólum lenne... s kitüntetéssel járna, mert valaki már eljutott a huszonvalahányadik hétig. Ráadásul, azon várandósok, akiktől leveszik az vért, visszarendelik 2 óra múlva, s szintén mindenkivel szemben előnyt élveznek a második bökésre. 

Én meg csórikám... már éhen haltam ... toxoplazma előtt nem lehet enni, ugyanúgy, ahogy a cukorterhelés előtt sem. Nem gond, ha éhen-döglök és kiszáradok, én még nem cukorterhelésre jöttem.

Annyira utálom már ezt az összetett szót... CUKORTERHELÉS ... annyiszor halottam a hétfői nap folyamán, amikor a vérvételes nő kiabált ki vékony hangján az ajtón: Kocsis Annamária kismama cukorterhelés, Béres Katica kismama cukorterhelés... 

Jó, hogy nem oklevelet osztogattak. Ha én megyek pár hét - kb.10 - múlva, csináltatok magamnak egy nővérkesapkát és ráírom, hogy Ön nyert mind a száztízezer-ötvenöt kismamából sorsoláson egy cukorterhelést! Úgy mennek be a kisebbnél kisebb pocakokkal a terembe, mintha minimum 38 hetes várandósok lennének, szinte oldalaznak a 2,5 méter szélességű bejárati ajtónál. Alig bírja magát kifordulva feltornázni a székből, mert akkora hasa van, mint nekem a fele. S rám néznek szánakozva: ja, te csak AFP-re jöttél?! Ilyenkor azon gondolkozom, cipelnéd az enyémet... nagyon mérges voltam a cukorterheléses felsőbbrendű leendő anyukákra. Már az is eszembe jutott kínomban, hogy remélem, ha leszállnak az UFÓ-k egyszer, akkor a cukorterheléses kismamákat viszik el legelőször. 

Mindegy ... folytatom ... fél 10-re hazaértem. Hozzá kell tennem, hogy a toxoplazmát nem vették le, mert nem töltötte ki jól a védőnő a papíromat, sőt, a védőnő már nem is utalhat be erre a vizsgálatra, mert megszigorították a rendelkezést. Éhen- és szomjan haltam feleslegesen. 

Utána itthon elvoltam egy órát, majd jött életem legpoénosabb másfél órája.

Az ember a legjobbat saját magán és a kínján tud röhögni.

Nekiálltam készülődni egy nagy ebéd után, hogy orvoshoz megyek. Lezuhanyzom, borotválkozom - mert gyantára allergiás vagyok -, felöltözöm és futás a buszra. Közben Krisz kitalálta, hogy van itthon szőrtelenítő krém, oldjam meg azzal a 4 hetes 'kis' problémámat... bepróbáltam, természetesen 15 éves borotválás után 2 szőrszálat sem szedett ki, viszont kiütött. Így apró, de ezer vörös folt uralkodott rajtam. 

Ezután 'okosan' jött a borotva. A lábaimmal nem is volt gond. Majd jött a kényes intim terület. Úgy voltam vele, még simán elérem magam mindenhol, nincs akkora  gond. Természetesen nem így történt.

Próbáltam térdelve, terpeszben, zárt lábbal, guggolva, fekve és gyertyaállásban. Nem megy... nem megy... nem megy... Hozzá kell tenni a történethez, hogy mindez félhomályban, mert Krisz rossz égőt tett az egyik helyére, így csak félvilágítás volt...

Próbáltam egy kézzel, két kézzel, félszemmel, kifordulva, elölről és hátulról, tükörből és anélkül. Közben már annyira röhögtem, csúsztam a géltől, a borotva csúszott a kezemben, a lábaim és a szabad kezem szanaszét, amikor megálltam egy nagy levegőt venni az újrakezdéshez láttam, hogy a borotva már nincs is az ujjaim között, csak görcsösen szorítom a semmit. A célszerszámot félúton menet közben elhagytam ... s közben csodálkoztam, hogy miért nem tűnik el egy szőrszál sem rólam... Jó.

Nyugodjunk meg, mert ekkor már folyt a könnyem és görcsölt a hasam is. Krisznek írtam SMS-t, hogy azonnal takarodjon haza, mert nekem most rögtön azonnal segítség kell. Szőrösen mégsem mehetek pasihoz (orvosomhoz).

Krisz hazajött, megnyugtatott, segített, mert őszintén szólva a technikám hagyott némi kívánnivalót maga után, s buszoznom sem kellett, elvitt a Kodályra. ű

Itt ért a következő meglepetés. Az első emeleten rendel az orvosom, ami az alagsorral együtt 2 lépcsőfordulót jelent. Ezeknek a fordulóknak az alján álltak asszonyok és a kísérő-felmentő sereg. Valakit még a nagymama és a beazonosíthatatlan nemű akárkije is elkísérte.

Szóval fél 6-kor jutottam be a rendelőbe. Addig, azaz fél 4-től fél 6-ig a folyosón vártam a többiekkel együtt, hogy fogyjon a sor. Sokan elmentek közben, még többen érkeztek. Ha rendelt volna húsvét hétfőn, én is elmentem volna haza, így viszont nem lehetett, meg kellett várnom. Még szerencse, hogy Reni országos barátosnőm is ott volt és így elütöttük az időt trécseléssel és pletykálással.

Hangosan megbeszéltük a terhesszex előnyeit és hátrányait, a leggusztustalanabb történeteken keresztül, így, amikor bejutottam a váróba, gyorsan lett ülőhelyünk is. Régen nagyon sok ilyen mókában részt vettünk. Volt, hogy Judit, aki csoporttársam volt fősulin, szállt volna fel a Zirc felé tartó buszra, ahova ezren vártak és csak a legszerencsésebbek juthattak fel rá. Judit előtt megállt a busz, csak lépnie kellett volna egyet, mire mi Renivel odakiáltottunk: "Judit most egyes-kettesekkel fogod kifizetni a 890,- Ft-os buszjegyed?"- így Judit a csürhének köszönhetően megvárta velünk a következő buszt, ugyanis a tömeg kiszorította, nehogy már a 'sokaprós' szálljon fel legelőször... még jövő héten sem jutnak haza...

Szóval mi Renivel szívattunk, akit csak tudtunk...

Vissza a dokihoz.

Bementem negyed 7-kor. Mondtam neki, hogy pasira én még ennyit nem vártam. Jött a jó dolog, végre pasi bennem, még ha csak orvos is ... utána Cyto-eredmény közlése, nagyon jó lett, se gyulladás, se fertőzés, semmi. Többet nem kell levenni terhesség alatt. Majd a világ legcsodálatosabb dallamát hallgattam meg ismét. Pötty szívhangját, a Doppler-készülékkel. Gyorsan és ütemesen vert a kis szíve. Nagyon jó volt hallani, teljesen elérzékenyültem, de nem sírtam most! Alig találta meg először, amikor szóltam, hogy másik oldal... s ott volt. Miközben a szívét kereste, mocorgott, rúgott folyamatosan. Jó fej kisbabám van... a méhem a köldökömnél van. Ez nagyon jó méret, sőt nagy is... legalább van helye. 

Viszont visszaminősítést kaptam. Én csak így hívom: 16 hetes 2 naposról visszaléptünk 15 hetes 1 naposra a legelső UH vizsgálat szerint. Biztos terhességi kor, csak a május 16.-ai genetikai UH-on várható.

Még jó, hogy nem a 12. héttől indulunk újra :) Azt mondja, hogy inkább legyen nagy a baba, mint csalatkozzunk a szülés várható időpontját illetően. Nem mintha nem akkor érkezne a baba, amikor Ő úgy gondolja, hogy itt az idő a kibújásra...

Nem számít. Most a szülés várható időpontja október 9. DE! Valószínű, szeptember közepén már meglesz Pötty. Ezt úgy bírom...

Tehát most, 15 hetes 1 naposan is ugyanarra várjuk, mint 16 hetes 2 naposan. Korrekt hozzáállás!!!!!

Vicces dolog ez a terhesség, már mondtam egy párszor.

Este 7-re értem haza. Hullafáradtan a hosszú nap után, de világ legcsodásabb ritmusa kárpótolt mindenért.

Azóta úgy alszom el esténként, hogy a szívverés ritmusa lüktet a fejemben.

AFP hivatalosan

Az AFP egy fehérjének, az ún. alfafötoprotein (α-fetoprotein) tudományos nevének rövidítése. Ez a fehérje terhesség alatt főként a magzati májban termelődik, és a méhlepényen keresztül jut a várandós vérébe. Az anyai vérszérumban vérvétellel meghatározható a koncentrációja.

Az AFP vizsgálat egy szűrővizsgálat, melyet a 70-es években vezettek be Magyarországon. Nem minden országban része a terhesgondozásnak, mivel nem elég érzékeny és specifikus, valamint jelenleg már elavulttá vált a nagy felbontású ultrahanggal és az anyai vérből végezhető biokémiai szűréssel - Down-kór szűrés - szemben. Ennek ellenére Magyarországon még mindig nagyon fontos vizsgálat és minden várandós átesik a betöltött 16. terhességi hét után ezen a vérvételen. Engem a betöltött 15. terhességi hét után küldtek el.

Az  alfafötoprotein középarányos - MoM - értékben kifejezett normál értéke 0,65 és 2,5 MoM közé esik. A MoM azt jelenti, hogy csak az adott terhességi korra jellemző érték szerinti középértékre standardizálják a vizsgálatot. Ez pontosítja az értékelést, azonban a megnöveli a pontos terhességi kor jelentőségét.

Ha 2,5 feletti az AFP eredmény, akkor magasabb a kockázat az ún. idegcső- (velőcső-) záródási rendellenességre, melynek sok formája van, de a két legismertebb az agyhiány és a nyitott gerinc.

Amennyiben az AFP érték 0,8 MoM alatti, a Down-kór kockázata emelkedettebb a normál tartományhoz képest.  Nekem az a tapasztalatom, hogy túl gyakran ijesztik meg a várandósokat feleslegesen a terhesgondozás során a pontatlan vagy kevéssé érzékeny szűrővizsgálatok téves eredményeivel.

Készülünk a nyuszira

Ma vagyunk 16 hetesek. Eljött ez a hét is... repül valahogy. Szárnya kélt az időnek. 

Nemrég voltunk 8 hetesek és magamban fortyogtam, hogy sosem leszek már a 12 hétben. 4 hét és a fele elment.

A tegnapi napunk a nyuszira való készülődéssel telt el. Úgy volt, hogy jönnek a barátaink, de nem értek ide, így jobb híján lefoglaltuk magunkat.

Mi Pöttyel tojásfát és koszorút készítettünk. A következő képeken ezeket láthatjátok.

A koszorú azért látható ebben a szögben, mert a faltetkó a lényeg, melyet apa szerkesztett a falra.

Ezt is a művészúr készítette.

Szóval készülődünk a nyuszira, az első hármasban töltött húsvétra., bocs, négyesben töltött húsvétra. Maját ki sem lehetne hagyni a buliból.

Múlt héten nem bírtam ellenállni pár tündéri kis ruhadarabnak. Annyira aranyosak voltak és muszáj volt megvenni mind. Babonából nem akartam semmit sem vásárolni, de hívogattak, hogy "vegyél meg engem!"

Egy rózsaszín szalagos- és egy 3D-s, szintén rózsaszín kiszokni. Egy unisex manósityak és A Családom szeme fénye vagyok feliratú rugi. Mindez kerekítve 1000,- Ftba került. Igaz, hogy nagyobbacska méret minden ruhanemű, de csak belenő Pötty. Mégsem maradhat örök életére Pötty. A múltkor úgyis elterveztem, hogy Müttynek fogom hívni, de meggondoltam magam, mert hát Pötty, mégiscsak Pötty. 

Remélem a névválasztásnál nem leszek így. Amikor megszületik mondok egy nevet. Rá 2 napjára szintén egy másik nevet szeretnék. Mindenesetre nagy felelősség a névválasztás. 

Készülődünk, készülődünk, s nagyon jó Pöttyel együtt szorgoskodni. Többször is jelzi, hogy itt van velem, velünk és ő is tesz a dolgát. Mindenesetre nagyon dolgozik odabent.

Igaz közben Krisszel sokat vitatkoztunk, amin ma már csak röhögtünk. Amikor a faltetkót rakta fel, szólt, hogy segítsek neki, álljak be a fél méteres távolságra lévő szék és fal közé, s közben nyújtózkodjak felfelé, s tartsam a tetoválás egyik felét, mert nagyon ragad. Én meg, mint a szófogadó jógyerek megpróbáltam magam bepréselni az 50 cm-re, ahova természetesen nem fértem be a pocakom és a fenekem miatt. Legalább megpróbáltam, majd jól lecsesztem az uram, hogy mit képzel, ilyen kicsi helyen elférek, meg különbenis... 

Így készülődünk mi. 

Névváltozás és egyéb nyalánkságok

Úgy döntöttem mától Pöttyöt Müttynek hívom. Ugyanis már nem olyan pötty, mint az elején. 

Emlékszem, amikor még csak 3 mm-es felsűrűsödés volt... így kezdődött az élete. Aztán 3 hét múlva 10 mm-esre nőtt, 2 héttel ezelőtt már az összhossza 11,8 cm volt. Most olyan 13-14 cm-es lehet.

Nagyon ki van találva ez a terhességes dolog, másrészt nekem olyan okos babukám van, aki tudja pontosan, hogy mennyit kell nőni egy héten és addig nyújtózkodik, amíg el nem éri a kívánt és előírt méretet. Most már ott tartunk, hogy icereg-ficereg-mocorog. Nagyon jó érzés. Furcsán néznek rám, amikor megyek az utcán és érzek valamit a pocakomban... rögtön megállok abban a testhelyzetben, ahogy éreztem a mozgást, egy tapottat sem megyek és kiélvezem a pár másodpercig tartó gyönyört. A járókelők gondolataira kíváncsi lennék,, ugyanis ilyenkor mindig felhúzott szemöldökkel haladnak tőlem távolabb. Nem érdekel, rajtuk is nevetek magamban... ha ti éreznétek ezt a csodát... Nyilván gagyin nézhet ki 2 lépés között phantomint játszani úgy, hogy az egyik lában a talajon, a másik még a levegőben lépésre elszántan megmerevedik, miközben épp a táskám igazítanám az egyik kezemmel, a másikban 4 szatyor figyel tele földi jóval. Ez valóban érdekes látvány.

Most az élethelyzetünk megváltozott. Amikor érzem itthon, a lakásunkban a kucorgást, egyből tévé lehalkít, Krisznek visítok, hogy rohanjon a sztetoszkópért és kismacska ugrással a kanapén át vesse ide magát hozzám a nappali közepére, mert én kővé-dermedve állok, nehogy megszakadjon ez a jó érzés. Krisz rohan, fut, tévét lenémít, közben a hallgató már a fülén és beveti magát térddel vagy derékszögbe elém és ha szerencséje van, még hallgatózhat is. Kifejlesztettem "a percekig nem veszek levegőt ilyenkor " mélylevegő beszívást. Lassan tökélyre hozom fel a különféle testhelyzetek és alvási pozíciók témakörét is. Tiszta dili, mire nem vagyok képes egy kis mozdulatért, egy kis kutyorgásért, egy kis dologért, amit Pötty / Mütty csinál. Közben odabent jót röhög magában, hogy apát és anyát ha már most ennyire hülyére lehet venni, akkor mi lesz később. Jó sora lesz úgy érzem.

Egyre furcsább dolgozni úgy, hogy mocorgás van a pocakomban. Nagyon koncentrálok és nagyon figyelek a babámra. Emellett a napi munkámat is el kell végezni, oda kell koncentrálni, ne tévesszek... közben fülig érő szájjal ülök a gép és papírhalmaz előtt, mert Mütty szorgalmasan dolgozik odabent.

Ma voltunk védőnőnél. 8 órára kaptam hetekkel ezelőtt időpontot. Direkt megbeszélt időpont. Sokan elítélhetnének, viszont nem tudják milyen 'JÓ' környéken van a mi körzeti védőnői szolgálatunk. Az mindent elmond szerintem, hogy az ott dolgozók zárják kulcsra az ajtókat még akkor is, ha van bent valaki... és felüdüléssel és fülig érő mosollyal fogadnak, mert a "szusz pula", a "purdé" és a "dicsák" kifejezésen kívül mi ketten még ismerünk legalább 50 szót. Úgy döntöttem a legelején, amit el is mondtam Márta néninek, aki a védőnőm, hogy ha már egyszer nincs szabad körzetválasztás, én nem vagyok hajlandó sorban állni a környékbéli kismamák és a még meg nem szülő, ám annál keményebb és jobb erőben lévő, erejét folyton fitogtató nagyon hangosan visító 'többséggel'. Nem dolgozik egyik sem, én 7-re járok nap, mint nap. Magyarul leszarom, hogy hányan vannak előttem, ha időpontra megyek. Fogom magam és bekopogok. Mindenesetre Márta teljes elfogadással és megértéssel tudomásul vette a kérésem. Ma reggel fél 8-ra odamentem a váróhoz. Szakadt az eső, 5 fok volt, viszont bent a helyiségben nagyon jó meleg. Természetesen 8-kor csak én voltam, majd utánam jöttek a többiek. Mire végeztem, 9-kor, már fennhangon visított a siserehad a váróteremben. 

Szóval bementem és Márta a szokásos szétszórtsággal dolgozgatott velem és rajtam. Pisit vittem, minden ok vele. A C-vitamin a múltkori 100% helyett 150% volt,  most 210%. Ez azt jelenti, hogy túladagoltam. Ezt közölte azzal a komolysággal, mintha minimum heroinnal lőném magam túl. 

Mostantól kevesebb C-vitamin. Mindegy... eldöntöttem, hogy a terhesvitaminból mostantól csak a 3/4-ét eszem meg, mondjuk az 1/4-et kinevezzük a C-vitaminnak... azt nem szedem be. Vagy nem tudom mit csináljak, ugyanis külön C-t nem szedek. 

Jött a következő, egyébként kedvenc részem a méreckedés: 66,5 kg. 1 kilóval több ismét. Azt mondta, ez még normális. Megmérte a vérnyomásom 110/70 Hgmm. Nagyon izgulhattam, hogy ilyen magas volt ma reggel, ugyanis ennél sokkal kevesebb szokott lenni. Dokumentálás jött, pár kérdésem volt és én mentem. Kiírtak szülés felkészítő tanfolyamra az urammal együtt. 

Csak zárójelben a következő párbeszéd, hogy értsük a hozzá járó kismama társakat:

M.: - Kiírom szülés felkészítő tanfolyamra. Az ára 2000,- Ft.

L.:  - Jó, megyünk!

M.: - Miért viszi a barátnőjét is?

L.: - Nem, a férjemmel megyünk - ez nálunk evidens volt, sőt Krisz ragaszkodott hozzá, hogy látni és hallani akar mindent, mert bent szeretne lenni szülés közben, hogy tudjon segíteni.

M.: - Milyen kivételes páros maguk, eddig nálam csak 1 kismama volt, aki a párjával ment volna.

Ezután folytatódott a beszélgetés, de szó szerint hosszú lenne idézni, így a lényeget írom: nálunk nem csak felcsinálni illik/szokás az asszonyt, hanem utána segíteni és vállalni a felelősséget. 

Most kivívtam a szeretet, Krisz látatlanban nagy elismerést vívott ki. Kedvenc kismama lettem.

Még csodálkozott pár dolgon, hogy miért dolgozom és miért nem vagyok otthon. Ugyanis jönni akart családlátogatásra környezettanulmányra. Mondta, hogy valamelyik nap délelőtt beugrik. Mondtam neki, hogy jöhet, csak nem leszünk otthon, mert dolgozunk. Így megegyeztünk egy augusztusi látogatásban. Most csak abban bízom, hogy lesz eme nyári hónapban olyan nap, amikor -10 fok lesz, így a lakás hőmérséklete lecsökkenhet talán 22 fokra a 40 helyett, ugyanis nyáron nálunk hőség van a köbön. Tetőtér, vonzza a meleget, a virágok párolognak, a falak tűzforróak hála a 'tökéletes' szigetelésnek ... ezer fok van. 

Ez van...

A védőnőhöz visszakanyarodva kiírt ismételt Toxoplazma vizsgálatot, itt rájöttem, hogy utál. Újabb szúrás... sőt hétfőn AFP-re is megyünk. Majd délután dokihoz. 

Csak azt nem tudom, akinek nincs annyi szabadsága a munkahelyén, hogyan megy el minden olyan vizsgálatra, ami délelőtt van és sokat kell várni? Ma kiszámoltam, a kötelező vizsgálatok és a szabadon választható - Down-szűrés -, orvos, védőnő, UH, szülés felkészítő és egyéb csoportos terápiák, ha vannak 27 napot vesznek el a munkából. Átlagban egy 3-4 éve dolgozó kismamának 22-24 nap szabadsága van. 

Itt is a kétkedésemre a válasz: miért van minden kismama - kivétel annak az 5-nek egész Győrött, aki dolgozik - a 6. terhességi hét után otthon?

Nyilván vannak kivételek, mint Zsu barátnőm, aki oviban dolgozott és nem akart mindenféle vírust elkapni a kicsiktől, a veszélyeztetett kismamák, akik esetleg tanulnak stb... Ez tiszta sor, otthon marad. 

De azok, akik tudnának dolgozni? ... ... ... ők is otthon maradnak. Mert otthon lenni jó! ... és rengeteget keresnek, mert nem hiszem, hogy a táppénzből annyira jól meg lehetne élni.

Én megőrülnék a 4 fal közé bezártan. Természetesen készülődik az ember, szobát felújít, kifest, bútort megvesz, berak, átalakít, bevásárol, pihen, feldíszít, kiforral, megmutogat minden barátnőnek, pihen, pihen, pihen. Ez max. 1 hónapot tesz ki. A többiben döglik, fórumozik és gondolkodik.

Tanulságok a mai napra is vannak:

Szakadó esőben nem árt esernyőt vinni magaddal, ha védőnőhöz mész, vagy csak kutyát viszel le sétáltatni, mert szarrá lehet ázni 2 perc alatt viharos szélben.

Pisilni mindig minden körülmények között bárhol, ha kell ... - ez egy következő story lesz ... 

Megtanulandó az a számolási módszer, összeadásnak hívják: hogy ha 2 héttel ezelőtt szombaton 14 hetes terhes voltam, akkor ezen a héten szombaton hány hetes kismama vagyok?

Én tudom, pár ember nem akarta elhinni, a védőnőt is beleértve, hogy 14+2, bármilyen fura is, 16.

Családi kötelék

Tegnapelőtt nálunk volt anyukám és a tesóm.

Húgom előbb érkezett, nagyon jót beszélgettünk, amíg Krisz, kicsit később anyám is megérkezett. Nagyon vártuk. No, nem csak azért, mert félig éhen voltunk halva, ugyanis ígéretéhez híven rakott krumplit hozott, amibe mindenki bele tud fulladni, hanem azért is jó volt, hogy jött, mert hiányzott. Krisz gyorsan-hamar nagy vigyorral elújságolta neki, hogy féltékeny vagyok már most Ő és Pötty között lévő kapcsolatra. Helytelenül írtam: eldicsekedte.

Sokszor elnézem őket - anyut és Kriszt -. Az uram mindig "anyukámnak" szólítja édesanyámat, amin én kiakadok, hisz neki is van sajár bejáratú anyja, hívja csak szépen azt anyunak. Anya meg kisfiamnak Kriszt. Erre nem vagyok féltékeny, mert most, hogy jön Pötty nyilván fontos az is, hogy Krisz mit szeretne enni, amikor hazamegyünk, de most már az az első, hogy én mit kívánok. Amikor elkerültem fősulira, hozzászoktattak ahoz, hogy csütörtökön mindig felhívott anya, hogy mikor érek haza s mit szeretnék enni. Mindig az volt, amit én akartam.

Amikor összejöttünk Krisszel, minidg felhívott, hogy mikor megyünk és Krisz mit szeretne enni. Meg orroltam rájuk kicsit, hogy én csak másodlagos lettem... bár így is akad fogamra való a 17 fogásos hétvégi kajából :).

Szóval elnézem/hallgatom az uramat és ancimat s nagyon érdekes a kapcsolatunk annak ellenére, hogy vő és anyós viszonyban állnak. Krisz mindent... szó szerint mindent elmond anyunak. Anya mindent tud róla. Nagyon megbízik Krisz anyuban. Eddig csak nekem és a húgomnak volt ilyen kapcsolata anyánkkal.

Szerintem a húgom és a közöttem lévő kapcsolatot is sokan megirigyelnék. tűzbe mennék a tesómért bármikor, bármilyen helyzetben. Sokszor nem értünk egyet, ennek ellenére tudja, hogy számíthat rám és nem kérdezem meg, hogy miért kell segíteni hanem csinálom.

Bízom benne, hogy jó anyja és apja leszünk Pöttynek. Megbízik bennünk és mi is benne.

Mocorgások és emberi játszmák

Alássan jelentem 2011.04.11-én megmozdult Édes Kis Pötty. Tegnap még azt hittem, csak a gyomrom rendetlenkedik, kutyorog, morog és egyebek... ám amikor Krisz hazajött és ültünk egymás mellett, olyan finom, kellemes simogató érzés fogott el a pocakom tájékán.

Nyilvánvaló volt számomra: ha egyedül vagyok otthon, akkor csak lufipukkanás szerű és hangos, erőteljes kutyorgás van odabent, amikor apa megérkezik, lágy, gynegés, simogató érzések.

Azt hiszem eldőlt az életem. A gyerekem is követi a kutyámat. Kriszt jobban szereti, mint engem.

A uram sorrendjét ezennel felállítottam az elkövetkezendő 40 évre: Pötty, Pötty, Pötty, Maja, Maja, autó, egyebek ... és Liz. 

Erről ennyit.

Mindenesetre most nagy az öröm. Viszont csak én érzem. Ez előny a párommal szemben. Lassan vérremenő harcot vívunk a gyerekért, a szeretetéért, pedig meg sem született.

Jobban mondva nem harcolunk, hanem én viaskodom legfőképp magammal és a féltékenységgel, mely Krisz és a gyerekem közötti kapcsolatból fakad. Amikor a pocakomra teszem a kezem, el kell telnie kis időnek, amíg 'odaér' a kis Drágám és akkor semm szépen, finoman megy egyik helyről a másikra. Krisz keze mihelys't a hasamat érinti, Pötty lágyan kúszik felé, és bújik finoman. Akkora különbség van közötte... nagyon jó érzés. Irigylem Krsizt, mert én úgy terveztem a terhességet, hogy jó, jó ott van az uram, mert ez a kötelessége, mindenben segít és támogat, emellett mindig nekem van igazam, viszont a gyerek csak nekem bújik és csak nekem vannak kiváltságaim.

Ez biztos azért van, mert Krisz mindig beszélget vele úgy, hogy közelhajol a pocihoz, és puszilgatja. Én hogy nyomjak egy csókot a hasamra? Próbáltam, baromira nem megy.

Maja hozzánkkerülése jut eszembe és dejavú-érzésem van.

Tavaly nyáron kaptuk meg a kuttyot 3,5 éves könyörgés árán. Addig nyúztam az uram, amíg beadta a derekát, de kijelentette, hogy ő biztos nem fogja szeretni, csak megtűri... meg egyébként is semmirevaló kutya. Sétáltathatom, takaríthatom utána a szart és egyéb finomságokat vágott a fejemhez.

Megérkezett Maja. 1,18 dkg volt nagyon durván jóllakottan... aranyom tiszta bolhás, bőrbetegséges, szaros és piszkos volt. Krisz nem sajnálta meg, viszont segített helyrehozni. Megtisztítottuk, orvoshoz vittük és hétvége okán dadajgattam, amennyit csak lehetett. 2-3 nap kellett, amíg Maja hozzászokott az új helyhez, az új szabályokhoz, az új napirendhez, az új emberekhez. Nagyon gyorsan tanult és nagyon küzdött Krisz szeretetéért. Nap mint nap ment az uramhoz, bújt hozzá, csak neki csinált meg-egy dolgot és könyörögve nézett rá sokszor, hogy csak egy kicsit szeretgessél meg légyszi-légyszi.... 2 hét után Krisz beadta a derekát. Azóta Maja szerelme Krisz lett, neki ad puszit, vele megy kozmetikushoz, vele alszik, hozzá bújik és egy különleges nyelvet kialakítva ketten BESZÉLGETNEK. A szó szoros értelmében. Ilyenkor csak nézem őket és ámulok. Nagyon mosolygok magamban ilyenkor és mindig eszembe jut, hogy ez a szaros kis ribi mennyire megküzdött az uramért. Viszont érdekes, ha bármi gondja van Majának, nekem mutatja először, hogy fáj. Ilyenkor mindig a lábát mutatja attól függetlenül, hogy a hasa, a füle vagy bármilyen más szerve fájdalmas. Akkor is hozzám jön, ha beteg és babusgatásra vágyik. amikor általános, non-stop kényeztetés kell, akkor bezzeg Krisz... Nekem jobban szót fogad, igaz tőlem több seggrepacsit kapott az életben, Krisz mindig megvédte, mindig a lába mögé bújik, ha leszidom.

Ezek a nevelési prógálkozások és viselkedési minták tipikusak a gyereknevelésben is. Ugyanezeket az emberi játszmákat fogjuk lejátszani, ha megérkezik a mi kis Tündérkénk. Nyilván Pöttynek nem kell megharcolni Krisz szeretetéért, mert adott már most, hisz mi vagyunk neki a legfontosabbak... és Maja.

Ennyi szeretetet és puszit a pocakom nem kapott soha. Jó érzés, nagyon jó. Azt képzelem ilyenkor, hogy én kapom, mert valami jót csináltam és ez a dicséret. Aztán tudatosul bennem, hogy MI csináltunk valami jót, aminek gyümölcsét pár hónap múlva élvezni fogjuk.

Pötty zenét hallgat s nemsokára itt lesz

Fura fizikai érzések kerítenek hatalmába naponta egyszer-kétszer. Már tegnap este is éreztem... bugyog a pocakom. Nem úgy, mintha korogna a hasam és nem is olyan, mint egy bélműködés... nem tudom még mire vélni. Gyorsan felhívtam anyukámat, elújságoltam. Szerinte is mozgolódik a pocaklakónk. Eddig is éreztem Pöttyöt, hogy hol van, de ez most másfajta érzés. Nagyon hülyén fog hangzani, de olyan, mintha ki akarnék esni magamból és keményedik a hasam azon a részen, ahol érzem a bugyogást. Szakirodalom azt írja, hogy a 16-20. hét között kezd el mozogni a baba. Sok helyen olvastam, hogy már 15 hetesen megindul a magzatmozgás. Nagyon várom már, nagyon figyelem magam, nagyon, nagyon, nagyon... Dórinak írtam levélben, hogy minden idegszálam erre van kiélezve. Most majd azon fogom paráztatni magam, hogy mikor mozdul már meg... ha nincs gond, csinál magának a kismama.

Ma zenét hallgattunk Pöttyel. Próbálgattam különféle zenei stílusokat, melyik jön be neki. Pöttyünk délután 2 és 3 óra között van igazán elemében - mint most is -. :)

Szerencsére a keményebb műfajokat, mint a rock, a metál és társait nem szereti. Engem is nyugtalanság fog el tőlük. A népzenét imádja és a kedvenc, mely mély megnyugvással és jóérzéssel töltött el mindkettőnket: Dóri barátnőmtől kapott Szinetár Dóra Milyen szép a világ című babalemeze. Amikor ezt hallgatjuk, megáll a világ. Megnyugtat, lehoz a napi stresszről és csak úgy JÓ! 

Dóri, köszönöm szépen! Amikor a CD-t hallgatom, mindig eszembe jut a nyugalmad, a beszélgetéseink, melyek mindig feltöltenek, a rengeteg pozitív energiád, a jólelkűséged és a szerethetőséged! Köszönöm! 

Egy kis kanyarral vissza Pöttyhöz és a zenéhez...

Én az elektronikus tánczenét szeretem, mondhatni csak ez létezik/létezett számomra. Sokan ezt bumcli vagy tuc-tuc zenének hívják. Én a táncolhatóbb, latin-amerikai stílussal kevert muzsika híve vagyok. Sokan meglepődnének, ha hallanának egy-egy tuc-tuc számot a Malév beharangozójával vagy a magyar népmesék betétdalával mixelve. Na, én ezeket szeretem s erre tudtam táncolni 2 évvel ezelőtt 16 órát egyhuzamban úgy, hogy észre sem vettem, hogy eltelt az idő. Pocakmanó utálja ezt a zenei stílust. Szakirodalom ismét: hallgattassunk komolyzenét a gyerekkel, amíg a pocakban van. Na ez szerintem hülyeség. Megvan a tudományos magyarázat, hogy mennyit, hogyan és miért. Én az ösztöneimben bízom és azt hallgatom, ami jól esik. Az jó Pöttynek is. A rapp és az elektronikus tánczene nyugtalansággal tölti most el. A két véglet. Rapp túl lassú a 156-os percenkénti szívveréséhez. Az utóbbi meg túl gyors. 

Krisz egy ismerősének a kislánya fogváltás miatt már a második nap nem aludt. Úgyis mindegy alapon zenével nyugtatták a bébit. Tuc-tuc zenére a gyerek elaludt és órákon keresztül nem volt gond vele. Ritmusképletet írtam fel az egyik kedvenc Coro Cafe-s zenémre... s tényleg megegyezik az ütemképlet egy pár hónapos baba szívverésének ütemével.

Ezt a technikát én is alkalmazni fogom. 

A másik kedvenc stílus a Minimal. Ilyet olyankor hallgatok, amikor Krisz nincs itthon. Ő az ennyire elektronikus zenével nincs kibékülve Pöttyel együtt. 

Nem tartom 100%-os igazságnak azt az elvet, miszerint a gyerekek születés után arra a zenére nyugszanak meg, amit a mami a pocaklakós időszakban hallgat. Nyilván van igazságalapja, de bízom benne, hogy KicsiKincsünk zenei stílusban mindenevő lesz és imád majd táncolni, mint a szülei. Az első UH-os felvételen is úgy ropta aranyom, ahogy bírta... Az UH-os Maca szerint végigbulizta a majdnem fél órás vizsgálatot.

Soha nem fogom elfelejteni Pöttynek azt a türelmet, huncutságot, jókedvet és szeretet, amit akkor adott nekünk, Örökre belevésődött az emlékezetembe.

Amikor rosszul vagyok, hányingerem van, közben 10-szer megyek el pisilni és majd szétszakad a fejem, amikor semmihez sincs kedvem, amikor rossz minden, arra a fél órára gondolok... hogy milyen okos volt, milyen szép volt és mennyire lehetett szeretni és megszerettük ott, akkor. A mi kincsünkké vált örökre.

Lehet sokan elítélnek ezért, de amikor már "totál kivoltam", nem aludtam, mint ahogy most sem tudok, és minden egyéb gond összejött, megígértem neki, ha kibújik, én úgy elverem... mikor kimondtam már torkom szakadtából röhögtem, miközben Krisz is visított mellettem... vannak ilyen gondolatai az embernek. Vannak olyanok is, amikor az orvost vagy a bunkó nővért, vagy a buszon a helyét át nem adó szaros 15 éves , műkörmös cicát rúgnám fel a Holdra, de úgy, hogy onnan a Napot is elkapja... ezek a gondolatok elmúlnak egy szempillantás alatt, ha eszembe jut, mi mindent adott már nekünk a kis Drágánk és még meg sem született. Alig várom, hogy a karjaimba tarthassam... most viszont meg kell elégednem a következő UH-os képekkel és felvételekkel, mely már csak hetek kérdése... 

A héten védőnő, majd jövő héten orvos és ismét vérvétel... és várom már! Ezzel is tudom, hogy telnek a hetek és már csak 25 hét van vissza a nagy napig... sőt már annyi sem!

Dóri!

Ha csak Te olvasnád a blogom is érdemes lenne írni... 

Szerintem nincs még egy ember, aki ennyit pityereg miattam, mint Te! 

De ennek én nagyon örülök. Dolgozzanak is azok a hormonok... és kitartás, már csak 7-et kell aludni, s orvos! Mi Pöttyel nagyon szorítunk értetek, s küldjük a pozitív jeleket, ahogy mi is kapjuk. 

Igaz annak csak egy részét küldjük át, mert kell nekünk is egy kicsi... de küldjük!

Egyébként mi Dórival egymás miatt sírunk, mert én miatta, jobban mondva a tőle kapott dolgok - és nem csak tárgyi dolgokért - vagyok neki nagyon hálás!

HAJRÁ! Sírjon mindenki együtt! MOST!

Kis mellékvágány Boginak, Bogiról

Bogi barátnőmről már ítam: Ő az, aki az Óperenciás-tengeren túl, az üveghegyen is túl, Tündérországban él párjával TündérMikivel és gyönyörűséges kisbabaájával TündérBorival.

Szaközépiskolában jóban voltunk, mögöttem ült 2 paddal Verussal egyetemben. Közvetkenül a hátam mögött Zsu és Ági foglalt helyet s tették széppé, felejthetetlenné így 4-en a szakközésikolai éveimet. Bogi kicsit később csatlakozott Zsuval való kettesfogatunkhoz. Mi így 3-an voltunk azok, akik a kuffokat hajnali 7-negyed 8-kor már magukévá tettük minden áldott nap. A röhögések és Dóra néni -magyar és francia szakos tanár volt, s aki ígéretet tett nekem 4. év végén, hogy sosem vesznek fel a tanítőképzőbe... és mégis - ki/beszólásai, a "tanulások", a nagy beszélgetések, a ki/megbeszélések tették ki 8 óráig, a becsengetéséig a mindennapjainkat.

Bogit nagyon szerettem világ életemben. Egy igazi jólelkű, szerethető, segítőkész ember. Dóri barátnőm lelkivilágával teljesen azonos Bogiéval. Amikor Bogi kiment Tündérországba élni, Dóri épp akkor csatlakozott kis életemhez. Ezek szerint vonzzom a hasonló lelkületű embereket. Szükségem van rájuk, hogy általuk jobb ember lehessek, s erősítsük egymást.

Vannak olyanok a környezetemben, akiket nagyon szeretek, mégis rengeteg energiát elvonnak tőlem és nagyon leharcoltnak érzem magam, mikor elmennek... telis-tele vannak energiával. Na, ők az energiavámpírok. Mégis szeretem őket.

Bogira visszatérve... szakközépiskolában sokszor nem értettem meg. Talán szabadabb szellemű voltam, máshogy gondolkodtam a dolgokról. Amikor neki már konkrét tervei voltak a továbbtanulással kapcsolatosan én azt játszottam, hogy oda megyek fősulira, ahol kinyílik a könyv. S így is lett. Én egy ösztönállat voltam... sokszor még most is az vagyok... bár ebben nagyon sokat változtam. Nekem annak idején a psizás volt a legfontosabb... Boginak ezer más értelmes dolog. amíg Ő nagyon sokszor lelki síkon mozgott és közelített meg dolgokat, addig én ösztön szinten.

Aztán elvégeztem a tanítóképzőt Győrött, s a diplomaosztó ünnepség közben, az eskütétel alatt ötlött  fejembe Bogi képe s pár mondata 5-6 évvel azelőttről. Akkor elhessegettem a gondolatot, mert figyeltem a szövegre annyira, hogy az eskü közben azt mondtam, hogy: "Én Liz királylány esküszöm..."

Hazafele államvizsga és ünnepség után teljes kimerültségben értettem meg Bogit a buszon ülve Győr és Devecser között. Fősuli alatt nagyon sokat változtam felelősségben, eszemi/etikai/erkölcsi értékekben. Akkor kezdtem el foglalkozni a homeopátiával, és a természetes gyógymódokkal, ami azóta a környezetemben mindenkire átragadt. Bogi már középiskolában is ezeket használta... én meg jól kiröhögtem akkor. Tök szégyenlem azóta, de sokmindenben akkor nem értettem vele egyet.

Névnap, szülinapi köszöntéseket küldözgettünk egymásnak, találkozni is nagyritkán - esküvőmön - taliztunk, viszont érdekes módon Ő volt a legelső, aki eszembe jutott a koszorúslányok névsorában... s ő lett az egyik Zsuval és Anna barátnőmmel hármasfogast alkotva.

Megszületett év elején Bogi kislánya TündérBori! Nagyon sok szép baba van a világon, de Bori!!!! Ő a No.1. Bogival annyira megszépítik egymást ... amikor az édesanya fogja a leánykáját az ölében sírhatnékom van, annyira harmónikus, annyira boldog, szép és kiegyensúlyozott vigyori mindkettő. Ők szó szerint TÜNDÉREK!

Most, hogy Bogi édesanya lett, nagyon közel kerültünk egymáshoz. Legalábbis ő hozzám. Levelezünk, nagyon sokat segítenek a tanácsai, az ötletei és a blogja, amit ír. Visszaolvastam az elejétől, s annyira sok pozitív dolgot írt/ír le benne! Teljesen feltölt, kiegyensúlyozottá tesz. Szombaton értem a blogja végére. Ültem a laptop előtt a kuffomon és elsírtam magam. Sok olyan gondolatot írt le, válaszol meg kérdés nélkül, ami bennem is megfogalmazódtak, s olyan kételyekkel foglalkozott egy-két írásában, mely bennem is bennem vannak: hogy jó anya leszek-e vagy megérdemlem-e ezt a babát. Ültem s néztem magam elé. Közben megjött Krisz, egyből felhördült, hogy ki bántott, miért pityergek. 

Akkor jöttem rá, hogy senki sem bántott... örömömben folynak a könnyeim.

Tudatosult bennem, hogy édesanya leszek, hogy jó édesanya leszek, hogy megérdemlem ezt a babát, hogy megérdemeljük ... vigyázunk rá, mint a legdrágább kőre a világon, az életemnél is jobban... hogy felesleges parázni mindig mindenen ... hnem történhet semmi baj ...  a Jó Isten segít nekünk és Pöttynek.

Köszönöm Bogi!

Mi mindent csinálunk...

Észrevettem magamon, hogy becézgetek és többesszámozok... 14 hetesek és 6 naposak vagyunk. mi mindent csinálUNK. Mi, együtt, ketten Édes Kis Pöttyel. Na jó, néha Krisz is benn van a többesszám fogalmában. Amikor sétálunk, vagy összebújunk, vagy húst sütünk.

Azt a mondást tartom, hogy 1=egy, 2=az már sok, 3=már tömeg. Mi Majával 4-en vagyunk és az már egy tömeg! Mert ugye 1+3=4. Ilyen és ehhez hasonló gondolatokon tudok elmélázni délutánonként. Még jó, hogy nem unatkozunk. Emelett dolgozunk és számlázunk, készletet nyilvántartunk, pénztárazunk és könyvelünk, majd délutánonként elmosogatunk, felporszívózunk, megfőzünk, Maját sétáltatjuk, pihenünk. Este fürdünk és alszunk...

Már a kollégáimmal is nézünk és számolunk, illetve egyetlen jó esetben jó, ha többen vagyok... ha elrontok valamit, mert akkor is elrontottuk. A hülyeség ragadós... na, de hogy ennyire!

Becézgetek. Végre valami, amit egyedül csinálok! :)

Pötty, Mütty, Tündér, Tündérke, Bogárka, Édeske, Babucika, KicsiKincsünk - egybe - Drágaságunk, Pocakmanónk - by Krisz - ... és már többesszámozok, figyeljétek!

Ezer és ezer becenév, a legostobább szamárfülkiscsibém visszi a prímet! Megunhatatlan.

Már most félek belegondolni, hogy mi lesz akkor, ha megszületik.
Szegénykémet, ha megkérdezik majd hogy hívják, nem tud felelni, mert nem tudja kiválogatni a sok hülyeségből az egy jót.

Eldöntöttük, hogy mihelys't megtudjuk mi a neme a babukánknak, egyből a rendes nevén fogjuk szólítani. 3 hét múlva megyünk újra UH-ra, addig meg tömjük a gyerek fejét jó sok hülyeséggel. 

Fontos vagy ... legfontosabb!

Mostanában vannak érzelmi kitörései Krisznek. Aggódik a jövő miatt, miattam, a baba miatt, az anyagi helyzetünk miatt, a munkája miatt, az én munkám miatt, az időjárás miatt, Maja miatt, a szeretet és az álszeretet miatt, az egészségem miatt, az Ő egészsége miatt, a kora miatt és minden fogalom miatt, ami a szótárban létezik.  Emellett boldog és nagyon büszke. Méreteket nőtt a mellkasa, mióta UH-on voltunk. 

Az enyém is ... ám nem csak a büszkeség miatt, hanem a babavárás okán. 

Ma odaadtam Pöttyről készült UH-os fotót az egyik ismerősömnek, hogy csináljon vele valamit - most azért nem tudom leírni, mert a családom olvassa a blogot és nem akarom lelőni a poént -. 

Lelkiismeret-furdalásom van, hogy nincs itt velem a kép annak ellenére, hogy a pocakomban van a kincsem. Az más. 

Most nem látom képen, csak érzem aranyomat. S aggódom én is a jövő miatt, az uram miatt, a baba miatt az anyagi helyzetünk miatt, a munkája miatt, az én munkám miatt, az időjárás miatt, Maja miatt, a szeretet és az álszeretet miatt, az egészségem miatt, az Ő egészsége miatt, a kora miatt és minden fogalom miatt, ami a szótárban létezik.

A terhesség tényleg eszi az agysejteket, ráadásul megtanít gondokat generálni, még akkor is, ha egyébként semmi oka rá az embernek.

S mikor leírtam e pár sort már nem számít semmi sem! Mert tudom, hogy Pötty erős, ügyes, aranyos és az angyalok vigyáznak rá. Így nem aggódom semmi miatt.

Krisz: Ti vagytok a világon a legfontosabbak számomra! - mondja lefekvéskor az uram, miközben a pocakomat simogatja. ... Ja, meg a Maja!

Még jó, hogy az életük része lehetek! :)

UH- a csoda világa, a mi csodánk

Bogi barátnőmnek szoktam írni, hogy tündérBorija van - egybe -. Hozzánk is megérkezett igaz, még csak képi formában a leggyönyörűbb kis élőlény Édes Kis Pöttyünk, aki már nem is Pötty. A mi KicsiKincsünk - szintén egybeírva a teljesség kedvéért -. 

Pénteken voltunk Down-szűrésen, ami számomra és az uram számára is eddigi életünk legszebb és legmeghatóbb élménye volt. Én végigsírtam szokásomhoz híven a fél órás vizsgálatot, Krisznek is potyogtak a könnyei a meghatottságtól és nekem csak az járt a fejemben, hogy láttam már szép táskát, szép cipőt, szép házat, szép babát, szép virágot, szivárványt, szép menyasszonyt, szép tájat és még százszor szebb dolgokat. De ekkora csodát és gyönyörűséget, mint akkor ... soha! Bennem fejlődik egy életke! Élet! Élet! Élet! Egyszerű, titokzatos, felemelő, megható és szépséges. A MINDEN! Már most szerelem anya-Pötty, apa-Pötty és anya-apa között. 

3 órára mentünk a Corvin utcába. Kyncs Kft, ahol végzik a vizsgálatot. Reggel 5 órától kezdve számoltam vissza a másodperceket, nagyon lassan telt az idő. Már 2 órakor haptákba álltam, miközben Krisz is készülődött még mérgelődtem egy sort, hogy Maját sem vitte le, az egyetlen nadrágom, ami még rám jön nem száradt meg teljesen,  s mikor indulunk már különben is... Nagyon féltem. Nem akartam döntéshelyzetbe kerülni és nem akartam még egy babát elveszíteni. 

Megérkeztünk, vártunk, késtek, haza akartam menni, nem is akarom én ezt a vizsgálatot! Megérkezett az Uh-os néni, aki nagyon ismerős volt valahonnan. Ő MACA, csupa nagybetűvel a neve, mert egy tündér! Szóval tündérMaca! Rájöttünk, hogy amikor Pöttyel az első UH-on voltunk a kórházba, akkor is vizsgált és szerencsét hozott. Mondtam is neki, hogy nekünk ő a szerencsecsillagunk. Jót mosolygott rajta akkor, de most is emlékezett rá. Lefeküdtem a vizsgálóasztalra, Krisz kezét elkaptam és lilára szorítottam 2 perc alatt, annyira izgultam. Talán életemben először igazán. Gél, hideg Uh-fej, pocakra rárak és felvisítottam 2-szer egymás után, ami nekem nem tűnt fel, ugyanis azt hittem mindez bennem marad, de kicsúszott. Mint Shrek-nél a puki, jobb kint, min bent. Maca és Krisz is rémült fejet vágtak, hogy mi a baj... s nekem már patakzott a könnyem, hogy semmi, csak ott volt velem szemben a monitoron Pötty, s neki örvendeztem. 3 szót tudtam kinyögni az első 10 percben, akkora érzelmi sokk ért. Idézem: "taknyom-nyálam egybefolyik"- ide vagy oda a 2 diploma és általános műveltség... kaptam egy maréknyi törlőkendőt, hogy ne a nyakamba follyon az összes szempillaspirál. Ott helyben megfogadtam, hogy UH-ra soha többet nem teszek spirált. Amikor tisztulni kezdett a kép és a vegyszer sem csípte már annyira a szemem,, megláttam a csodát. Egy édesen izgő-mozgó kis törpét. NEM ERRE SZÁMÍTOTTAM!
Azt hittem egy kis ebihalam lesz, aki semmit nem csinál, lába nincs csak ver a szíve. A számat ismét fel kellett szednem a padlóról, majd Krisz is összekapta magát az ámulattól. A belépésnél látható kép Ő! A Nagy Ő! Van pofikája, füle, szeme, keze, lába édes nagy pocikája.
Valahogy így:

Pont, pont vesszőcske, készen van a fejecske,

Kicsi nyaka, naaaaagy a hasa, 

Készen van az Edvy-baba.

Asszem' visszajött az írói vénám...
Ezt most költöttem, kisebb adaptációval.

Néha-néha tátogott, majd ivott a magzatvízből. Van köldökzsinór, melyben 3 ér fut. Facebookon az uram egyik ismerőse azt írta, hogy "... milyen nyugodt baba, olyan, mint az apja ... !" Ezt gyorsan cáfoltuk mindketten!
Az UH-os néni szájtátva figyelte az eseményeket, s ismételgette, hogy legyél okos baba, állj meg fél másodpercre! 30 perc alat 2 használható - bár igaz, hogy az profi - fotót készített nekünk Maca. Pöttyünk végigbulizta, végigtáncolta a vizsgálatot. Álmomban nem gondoltam volna, hogy ezt fogom, fogjuk látni. Mielőtt elindultunk itthonról, megbeszéltem vele, hogy egy kicsit izegjen-mozogjon... na de ez a műsor! Nekem átjött, így továbbjutott!
A legmeghatóbb pillanat számomra mégis az volt, amikor Krisz a pocakomra tette a kezét, ugyanis Pötty nem akart megállni egy pillanatra sem, nem tudtuk semmilyen módszerrel - köhögéssel, röhögéssel, ütögetéssel - arra bírni, hogy forduljon jobban felénk. Az orrcsontját kellett volna lemérni a Down-teszthez. Viszont Ő úgy gondolta, hogy a mami pocakjában befelé fordulva sokkal nagyobb biztonságban van. Szóval végső megoldásnak eszembe jutott Krisz nyugtató simogatása, s alkalmaztuk is. Pocimra tette a kezét, s az a hirtelen nyugalom, ami ránk szállt, így mindhármónkra. Együtt voltunk, egy család, mindenki mindenkivel érintkezett: anya, apa és gyerek... soha ilyen csöndet, békét, szerelmet, szeretetet nem éreztem, mint akkor és kirázott a hideg, libabőrös lettem és nagyon fáztam. KicsiKincsünk lassított felvételben felénk fordította fejecskéjét, tátogott egyet... Maca lemérte az orrocskáját, s mintha mi sem történt volna, ment a bugi újra.
Eszméletlen! Felejthetetlen és megmagyarázhatatlan. Hogy érezheti egy csöpp emberke az apa és az anya kezének különbségét?! Mintha csak azt mondta volna: Szia Apa! Én vagyok! Látod, szót fogadtam! ... s egy pillanatra megállt a világ.
Ez leírhatatlan.
Most döbbentünk rá: ANYA, APA. Ezek mi vagyunk. Azt ott bent mi csináltuk. Belőlünk van, s olyan lesz, mint mi. Mindkettőnkből egy-egy darab. Mint egy legó vagy kártyavár. Mindenki azt mondja, tiszta apja már most. Azonban a természete már most az anyjáé. Zsizsik és pörög NON-STOP!
Én azt kívánom, ezt az érzést mindenki élje át. A földkerekség legcsodálatosabb érzése. Rájöttem abban a pillanatban: mostantól sehova sem sietek. Minden megvár. Ez akkora élmény, hogy nem szabad elszaladni mellette egyetlen nap sem. Bogi írt nekem egy jógagyakorlatot, mellyel még közelebb kerülhetünk egymáshoz a babával. Szégyen-szemre nem tudtam megcsinálni napokig, mert nem volt rá időm. Utólag nagyon szégyelltem magam, hogy arra nem volt időm, aki a legfontosabb most az életemben. Kellett az UH ahhoz, hogy lássam, hogy érzékeljem, hogy hallhassam a szíve dobbanását. Az enyém, a mienk, a kicsink, a mindenünk. A világ vele lesz teljes.
Amikor kifele tartottunk Macától, hallottam, hogy azt mondta az asszisztens csajnak, hogy még egy ennyire aranyos párt és babát nem látott, pedig évtizedek óta csinálja az ultrahangozást.
Pötty megtett mindent. Nagyon jó fej kis csaj/ vagy pasi. Bár azt mondták, nincs a lába között semmi, úgyhogy elvileg puncis. De majd a 18 hetes UH-on igazolják pontosan. Nem érdekelt, hogy milyen nemű. A lényeg, hogy él, mozog és a mienk. Nem Down-kóros, minden a lehető legnagyobb rendben van. 7,5 cm az ülőmagasság. A lábacskáival együtt 11,8 cm. Kicsit előrébb vagyok a terhességben, mint ahogy számoltam. 13 hetes 6 napos voltam akkor - én azt hittem 12 hetes 5 napos -. Most alássan jelentem 14 hetes és 3 naposak vagyunk és a legboldogabb ember a világon.

Becsuktunk magunk mögött egy ajtót, amikor kijöttünk a rendelőből. Életünk egy ajtaját zártuk be.
Már hármasban tengetjük napjainkat 2011. április 1-től. Krisz, Liz és Édes Kis Pöttyünk.

Életem legőszintébb mondata hagyta el a számat ekkor Krisz felé:

"Egész életemben arra vágytam, hogy neked szüljek gyermeket, s ennél szebb ajándékot házassági évfordulónkra nem is kaphattunk volna! "