Séta

Tegnap Dórival sétálni mentünk. Azt hittem az Aranypart közelebb van... legalábbis közelebbi élmény volt pocak nélkül. Odafele még nem is, de a hazavezető út elfárasztott. Ennek ellenére nagyon jót beszélgettünk. A barátosnőmék babaprojekt problémával küzdenek, de megoldják ezt is, mint az élet egyéb területén felmerülő gondolat. Nagyon csodálom őt a kitartásáért, a pozitív gondolkodásáért és az energiájáét, amit hordoz magában és még ilyen helyzetben is képes sugározni a szeretetet és kitartást. Nagyon büszke vagyok rá! Sokkal rosszabb hangulatú sétára készültem, ennek ellenére jót trécseltünk, nevettünk és 'túráztunk', fotózkodtunk. Jobban mondva fotózott. Maja tökig sáros és retkes lett. Profin megtanult úszni a Dunában és mire hazaértünk, olyan büdös halszaga volt, hogy rosszul voltam tőle... de egy gyors fürdés segített.

Baromi tehetséges Dóri, csak nem akarja elhinni. Remélem látva a Facebookos hozzászólásokat és dicséreteket, amik elsősorban a fotóst igazolják, megjön a bátorsága és le tudja győzni a kishitűségét. Olyan képeket készített rólam, amilyeneket még senki sem. A képek láttán elhittem magamról, hogy szép kismama vagyok annak ellenére, hogy elég jól le lettek retusálva a fotók. Nekem nagyon tetszettek s mások is elismerően nyilatkoztak róla. Kérlek Dóri ezredszer, hidd el végre, hogy ÜGYES ÉS TEHETSÉGES VAGY!! Mindenesetre a lelkivilágomra nagyon jó hatással voltak a fotók, csininek és kevésbé pufinak érzem magam. Olyan igazi kismama formám van/kezd alakulni.

Az egyik kedvencem.

  és a másik...

Most már nem kell kitolnom a hasam, hogy messziről lehessen látni, hogy mi újság.

Ma reggel egy nénike megkérdezte a buszon, a pocakomra mutatva, hogy az odabent egy baba? S én nagy büszkén válaszoltam, hogy igen, az odabent egy baba.

Viszont változások álltak be a közlekedésben is: átengednek türelmesen a zebrán, az autósok 98%-a visszamosolyog, amikor megköszönöm az előzékenységüket. A maradék 2% át sem enged.

Visszanyertem az energiámat. Sokkal több tennivalót tudok megcsinálni. Kicsit el is vetem a sulykot, mert nagyon belejöttem a dolgozásba, nyilván nem önszántamból, de jobban is érzem magam. A munka után szigorú pihenést írok ki magamnak!

Viszont a gyomorégés már sokszor elviselhetetlen. Azt mondják ez normális. Már sokszor hányingerrel párosul, annyira rossz. Fel a fejjel, ez is a gyerekért van és azért a tündéri szívverésért, ami hétfő óta ott cseng a fülemben. 

DÓRI! Tél elejére Te is hallani fogod a saját babád csodás ritmusát! Hidd el...

Köszönöm, hogy a gondjaitok ellenére is örülsz nekem, nekünk, Pöttynek! Nagyon erős vagy s én, mi melletted/mellettetek állunk MINDIG, MINDEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT!

Csodállak!