Családi kötelék

Tegnapelőtt nálunk volt anyukám és a tesóm.

Húgom előbb érkezett, nagyon jót beszélgettünk, amíg Krisz, kicsit később anyám is megérkezett. Nagyon vártuk. No, nem csak azért, mert félig éhen voltunk halva, ugyanis ígéretéhez híven rakott krumplit hozott, amibe mindenki bele tud fulladni, hanem azért is jó volt, hogy jött, mert hiányzott. Krisz gyorsan-hamar nagy vigyorral elújságolta neki, hogy féltékeny vagyok már most Ő és Pötty között lévő kapcsolatra. Helytelenül írtam: eldicsekedte.

Sokszor elnézem őket - anyut és Kriszt -. Az uram mindig "anyukámnak" szólítja édesanyámat, amin én kiakadok, hisz neki is van sajár bejáratú anyja, hívja csak szépen azt anyunak. Anya meg kisfiamnak Kriszt. Erre nem vagyok féltékeny, mert most, hogy jön Pötty nyilván fontos az is, hogy Krisz mit szeretne enni, amikor hazamegyünk, de most már az az első, hogy én mit kívánok. Amikor elkerültem fősulira, hozzászoktattak ahoz, hogy csütörtökön mindig felhívott anya, hogy mikor érek haza s mit szeretnék enni. Mindig az volt, amit én akartam.

Amikor összejöttünk Krisszel, minidg felhívott, hogy mikor megyünk és Krisz mit szeretne enni. Meg orroltam rájuk kicsit, hogy én csak másodlagos lettem... bár így is akad fogamra való a 17 fogásos hétvégi kajából :).

Szóval elnézem/hallgatom az uramat és ancimat s nagyon érdekes a kapcsolatunk annak ellenére, hogy vő és anyós viszonyban állnak. Krisz mindent... szó szerint mindent elmond anyunak. Anya mindent tud róla. Nagyon megbízik Krisz anyuban. Eddig csak nekem és a húgomnak volt ilyen kapcsolata anyánkkal.

Szerintem a húgom és a közöttem lévő kapcsolatot is sokan megirigyelnék. tűzbe mennék a tesómért bármikor, bármilyen helyzetben. Sokszor nem értünk egyet, ennek ellenére tudja, hogy számíthat rám és nem kérdezem meg, hogy miért kell segíteni hanem csinálom.

Bízom benne, hogy jó anyja és apja leszünk Pöttynek. Megbízik bennünk és mi is benne.