Egy nehéz nap krónikája, avagy megint egy hétfő

2011.04.18. Hétfő

3/4 7 Terhesgondozó, Győr. 4 kismama várakozik vérvételre, most már velem együtt 5.

1/2 8 Terhesgondozó, Győr. 33 kismama várakozik vérvételre, velem együtt 34-en. Ebből 20-at lezavarnak fél 9-ig.

1/2 9 Terhesgondozó, Győr. Egyre többen vannak előttem s még mindig várok.

9 óra Terhesgondozó, Győr. Szólítanak.

Egyszerűen nem értem. A cukorterhelés vizsgálat elvégzése 7 órától 8-ig tart. Vannak olyanok, akik fél 9-re jönnek be, mert nem járnak már dolgozni! KI NEM SZARJA LE? Könnyen vannak azok, akik otthon vannak a terhesség legelejétől kezdve, és ráérnek 8-kor feltápászkodni az ágyból, hogy nagy nehezen fél óra alatt beérjenek. S így is elsőbbséget élveznek! Mintha a cukorterheléses vérvétel valami státusz-szimbólum lenne... s kitüntetéssel járna, mert valaki már eljutott a huszonvalahányadik hétig. Ráadásul, azon várandósok, akiktől leveszik az vért, visszarendelik 2 óra múlva, s szintén mindenkivel szemben előnyt élveznek a második bökésre. 

Én meg csórikám... már éhen haltam ... toxoplazma előtt nem lehet enni, ugyanúgy, ahogy a cukorterhelés előtt sem. Nem gond, ha éhen-döglök és kiszáradok, én még nem cukorterhelésre jöttem.

Annyira utálom már ezt az összetett szót... CUKORTERHELÉS ... annyiszor halottam a hétfői nap folyamán, amikor a vérvételes nő kiabált ki vékony hangján az ajtón: Kocsis Annamária kismama cukorterhelés, Béres Katica kismama cukorterhelés... 

Jó, hogy nem oklevelet osztogattak. Ha én megyek pár hét - kb.10 - múlva, csináltatok magamnak egy nővérkesapkát és ráírom, hogy Ön nyert mind a száztízezer-ötvenöt kismamából sorsoláson egy cukorterhelést! Úgy mennek be a kisebbnél kisebb pocakokkal a terembe, mintha minimum 38 hetes várandósok lennének, szinte oldalaznak a 2,5 méter szélességű bejárati ajtónál. Alig bírja magát kifordulva feltornázni a székből, mert akkora hasa van, mint nekem a fele. S rám néznek szánakozva: ja, te csak AFP-re jöttél?! Ilyenkor azon gondolkozom, cipelnéd az enyémet... nagyon mérges voltam a cukorterheléses felsőbbrendű leendő anyukákra. Már az is eszembe jutott kínomban, hogy remélem, ha leszállnak az UFÓ-k egyszer, akkor a cukorterheléses kismamákat viszik el legelőször. 

Mindegy ... folytatom ... fél 10-re hazaértem. Hozzá kell tennem, hogy a toxoplazmát nem vették le, mert nem töltötte ki jól a védőnő a papíromat, sőt, a védőnő már nem is utalhat be erre a vizsgálatra, mert megszigorították a rendelkezést. Éhen- és szomjan haltam feleslegesen. 

Utána itthon elvoltam egy órát, majd jött életem legpoénosabb másfél órája.

Az ember a legjobbat saját magán és a kínján tud röhögni.

Nekiálltam készülődni egy nagy ebéd után, hogy orvoshoz megyek. Lezuhanyzom, borotválkozom - mert gyantára allergiás vagyok -, felöltözöm és futás a buszra. Közben Krisz kitalálta, hogy van itthon szőrtelenítő krém, oldjam meg azzal a 4 hetes 'kis' problémámat... bepróbáltam, természetesen 15 éves borotválás után 2 szőrszálat sem szedett ki, viszont kiütött. Így apró, de ezer vörös folt uralkodott rajtam. 

Ezután 'okosan' jött a borotva. A lábaimmal nem is volt gond. Majd jött a kényes intim terület. Úgy voltam vele, még simán elérem magam mindenhol, nincs akkora  gond. Természetesen nem így történt.

Próbáltam térdelve, terpeszben, zárt lábbal, guggolva, fekve és gyertyaállásban. Nem megy... nem megy... nem megy... Hozzá kell tenni a történethez, hogy mindez félhomályban, mert Krisz rossz égőt tett az egyik helyére, így csak félvilágítás volt...

Próbáltam egy kézzel, két kézzel, félszemmel, kifordulva, elölről és hátulról, tükörből és anélkül. Közben már annyira röhögtem, csúsztam a géltől, a borotva csúszott a kezemben, a lábaim és a szabad kezem szanaszét, amikor megálltam egy nagy levegőt venni az újrakezdéshez láttam, hogy a borotva már nincs is az ujjaim között, csak görcsösen szorítom a semmit. A célszerszámot félúton menet közben elhagytam ... s közben csodálkoztam, hogy miért nem tűnik el egy szőrszál sem rólam... Jó.

Nyugodjunk meg, mert ekkor már folyt a könnyem és görcsölt a hasam is. Krisznek írtam SMS-t, hogy azonnal takarodjon haza, mert nekem most rögtön azonnal segítség kell. Szőrösen mégsem mehetek pasihoz (orvosomhoz).

Krisz hazajött, megnyugtatott, segített, mert őszintén szólva a technikám hagyott némi kívánnivalót maga után, s buszoznom sem kellett, elvitt a Kodályra. ű

Itt ért a következő meglepetés. Az első emeleten rendel az orvosom, ami az alagsorral együtt 2 lépcsőfordulót jelent. Ezeknek a fordulóknak az alján álltak asszonyok és a kísérő-felmentő sereg. Valakit még a nagymama és a beazonosíthatatlan nemű akárkije is elkísérte.

Szóval fél 6-kor jutottam be a rendelőbe. Addig, azaz fél 4-től fél 6-ig a folyosón vártam a többiekkel együtt, hogy fogyjon a sor. Sokan elmentek közben, még többen érkeztek. Ha rendelt volna húsvét hétfőn, én is elmentem volna haza, így viszont nem lehetett, meg kellett várnom. Még szerencse, hogy Reni országos barátosnőm is ott volt és így elütöttük az időt trécseléssel és pletykálással.

Hangosan megbeszéltük a terhesszex előnyeit és hátrányait, a leggusztustalanabb történeteken keresztül, így, amikor bejutottam a váróba, gyorsan lett ülőhelyünk is. Régen nagyon sok ilyen mókában részt vettünk. Volt, hogy Judit, aki csoporttársam volt fősulin, szállt volna fel a Zirc felé tartó buszra, ahova ezren vártak és csak a legszerencsésebbek juthattak fel rá. Judit előtt megállt a busz, csak lépnie kellett volna egyet, mire mi Renivel odakiáltottunk: "Judit most egyes-kettesekkel fogod kifizetni a 890,- Ft-os buszjegyed?"- így Judit a csürhének köszönhetően megvárta velünk a következő buszt, ugyanis a tömeg kiszorította, nehogy már a 'sokaprós' szálljon fel legelőször... még jövő héten sem jutnak haza...

Szóval mi Renivel szívattunk, akit csak tudtunk...

Vissza a dokihoz.

Bementem negyed 7-kor. Mondtam neki, hogy pasira én még ennyit nem vártam. Jött a jó dolog, végre pasi bennem, még ha csak orvos is ... utána Cyto-eredmény közlése, nagyon jó lett, se gyulladás, se fertőzés, semmi. Többet nem kell levenni terhesség alatt. Majd a világ legcsodálatosabb dallamát hallgattam meg ismét. Pötty szívhangját, a Doppler-készülékkel. Gyorsan és ütemesen vert a kis szíve. Nagyon jó volt hallani, teljesen elérzékenyültem, de nem sírtam most! Alig találta meg először, amikor szóltam, hogy másik oldal... s ott volt. Miközben a szívét kereste, mocorgott, rúgott folyamatosan. Jó fej kisbabám van... a méhem a köldökömnél van. Ez nagyon jó méret, sőt nagy is... legalább van helye. 

Viszont visszaminősítést kaptam. Én csak így hívom: 16 hetes 2 naposról visszaléptünk 15 hetes 1 naposra a legelső UH vizsgálat szerint. Biztos terhességi kor, csak a május 16.-ai genetikai UH-on várható.

Még jó, hogy nem a 12. héttől indulunk újra :) Azt mondja, hogy inkább legyen nagy a baba, mint csalatkozzunk a szülés várható időpontját illetően. Nem mintha nem akkor érkezne a baba, amikor Ő úgy gondolja, hogy itt az idő a kibújásra...

Nem számít. Most a szülés várható időpontja október 9. DE! Valószínű, szeptember közepén már meglesz Pötty. Ezt úgy bírom...

Tehát most, 15 hetes 1 naposan is ugyanarra várjuk, mint 16 hetes 2 naposan. Korrekt hozzáállás!!!!!

Vicces dolog ez a terhesség, már mondtam egy párszor.

Este 7-re értem haza. Hullafáradtan a hosszú nap után, de világ legcsodásabb ritmusa kárpótolt mindenért.

Azóta úgy alszom el esténként, hogy a szívverés ritmusa lüktet a fejemben.