Úgy döntöttem mától Pöttyöt Müttynek hívom. Ugyanis már nem olyan pötty, mint az elején.
Emlékszem, amikor még csak 3 mm-es felsűrűsödés volt... így kezdődött az élete. Aztán 3 hét múlva 10 mm-esre nőtt, 2 héttel ezelőtt már az összhossza 11,8 cm volt. Most olyan 13-14 cm-es lehet.
Nagyon ki van találva ez a terhességes dolog, másrészt nekem olyan okos babukám van, aki tudja pontosan, hogy mennyit kell nőni egy héten és addig nyújtózkodik, amíg el nem éri a kívánt és előírt méretet. Most már ott tartunk, hogy icereg-ficereg-mocorog. Nagyon jó érzés. Furcsán néznek rám, amikor megyek az utcán és érzek valamit a pocakomban... rögtön megállok abban a testhelyzetben, ahogy éreztem a mozgást, egy tapottat sem megyek és kiélvezem a pár másodpercig tartó gyönyört. A járókelők gondolataira kíváncsi lennék,, ugyanis ilyenkor mindig felhúzott szemöldökkel haladnak tőlem távolabb. Nem érdekel, rajtuk is nevetek magamban... ha ti éreznétek ezt a csodát... Nyilván gagyin nézhet ki 2 lépés között phantomint játszani úgy, hogy az egyik lában a talajon, a másik még a levegőben lépésre elszántan megmerevedik, miközben épp a táskám igazítanám az egyik kezemmel, a másikban 4 szatyor figyel tele földi jóval. Ez valóban érdekes látvány.
Most az élethelyzetünk megváltozott. Amikor érzem itthon, a lakásunkban a kucorgást, egyből tévé lehalkít, Krisznek visítok, hogy rohanjon a sztetoszkópért és kismacska ugrással a kanapén át vesse ide magát hozzám a nappali közepére, mert én kővé-dermedve állok, nehogy megszakadjon ez a jó érzés. Krisz rohan, fut, tévét lenémít, közben a hallgató már a fülén és beveti magát térddel vagy derékszögbe elém és ha szerencséje van, még hallgatózhat is. Kifejlesztettem "a percekig nem veszek levegőt ilyenkor " mélylevegő beszívást. Lassan tökélyre hozom fel a különféle testhelyzetek és alvási pozíciók témakörét is. Tiszta dili, mire nem vagyok képes egy kis mozdulatért, egy kis kutyorgásért, egy kis dologért, amit Pötty / Mütty csinál. Közben odabent jót röhög magában, hogy apát és anyát ha már most ennyire hülyére lehet venni, akkor mi lesz később. Jó sora lesz úgy érzem.
Egyre furcsább dolgozni úgy, hogy mocorgás van a pocakomban. Nagyon koncentrálok és nagyon figyelek a babámra. Emellett a napi munkámat is el kell végezni, oda kell koncentrálni, ne tévesszek... közben fülig érő szájjal ülök a gép és papírhalmaz előtt, mert Mütty szorgalmasan dolgozik odabent.
Ma voltunk védőnőnél. 8 órára kaptam hetekkel ezelőtt időpontot. Direkt megbeszélt időpont. Sokan elítélhetnének, viszont nem tudják milyen 'JÓ' környéken van a mi körzeti védőnői szolgálatunk. Az mindent elmond szerintem, hogy az ott dolgozók zárják kulcsra az ajtókat még akkor is, ha van bent valaki... és felüdüléssel és fülig érő mosollyal fogadnak, mert a "szusz pula", a "purdé" és a "dicsák" kifejezésen kívül mi ketten még ismerünk legalább 50 szót. Úgy döntöttem a legelején, amit el is mondtam Márta néninek, aki a védőnőm, hogy ha már egyszer nincs szabad körzetválasztás, én nem vagyok hajlandó sorban állni a környékbéli kismamák és a még meg nem szülő, ám annál keményebb és jobb erőben lévő, erejét folyton fitogtató nagyon hangosan visító 'többséggel'. Nem dolgozik egyik sem, én 7-re járok nap, mint nap. Magyarul leszarom, hogy hányan vannak előttem, ha időpontra megyek. Fogom magam és bekopogok. Mindenesetre Márta teljes elfogadással és megértéssel tudomásul vette a kérésem. Ma reggel fél 8-ra odamentem a váróhoz. Szakadt az eső, 5 fok volt, viszont bent a helyiségben nagyon jó meleg. Természetesen 8-kor csak én voltam, majd utánam jöttek a többiek. Mire végeztem, 9-kor, már fennhangon visított a siserehad a váróteremben.
Szóval bementem és Márta a szokásos szétszórtsággal dolgozgatott velem és rajtam. Pisit vittem, minden ok vele. A C-vitamin a múltkori 100% helyett 150% volt, most 210%. Ez azt jelenti, hogy túladagoltam. Ezt közölte azzal a komolysággal, mintha minimum heroinnal lőném magam túl.
Mostantól kevesebb C-vitamin. Mindegy... eldöntöttem, hogy a terhesvitaminból mostantól csak a 3/4-ét eszem meg, mondjuk az 1/4-et kinevezzük a C-vitaminnak... azt nem szedem be. Vagy nem tudom mit csináljak, ugyanis külön C-t nem szedek.
Jött a következő, egyébként kedvenc részem a méreckedés: 66,5 kg. 1 kilóval több ismét. Azt mondta, ez még normális. Megmérte a vérnyomásom 110/70 Hgmm. Nagyon izgulhattam, hogy ilyen magas volt ma reggel, ugyanis ennél sokkal kevesebb szokott lenni. Dokumentálás jött, pár kérdésem volt és én mentem. Kiírtak szülés felkészítő tanfolyamra az urammal együtt.
Csak zárójelben a következő párbeszéd, hogy értsük a hozzá járó kismama társakat:
M.: - Kiírom szülés felkészítő tanfolyamra. Az ára 2000,- Ft.
L.: - Jó, megyünk!
M.: - Miért viszi a barátnőjét is?
L.: - Nem, a férjemmel megyünk - ez nálunk evidens volt, sőt Krisz ragaszkodott hozzá, hogy látni és hallani akar mindent, mert bent szeretne lenni szülés közben, hogy tudjon segíteni.
M.: - Milyen kivételes páros maguk, eddig nálam csak 1 kismama volt, aki a párjával ment volna.
Ezután folytatódott a beszélgetés, de szó szerint hosszú lenne idézni, így a lényeget írom: nálunk nem csak felcsinálni illik/szokás az asszonyt, hanem utána segíteni és vállalni a felelősséget.
Most kivívtam a szeretet, Krisz látatlanban nagy elismerést vívott ki. Kedvenc kismama lettem.
Még csodálkozott pár dolgon, hogy miért dolgozom és miért nem vagyok otthon. Ugyanis jönni akart családlátogatásra környezettanulmányra. Mondta, hogy valamelyik nap délelőtt beugrik. Mondtam neki, hogy jöhet, csak nem leszünk otthon, mert dolgozunk. Így megegyeztünk egy augusztusi látogatásban. Most csak abban bízom, hogy lesz eme nyári hónapban olyan nap, amikor -10 fok lesz, így a lakás hőmérséklete lecsökkenhet talán 22 fokra a 40 helyett, ugyanis nyáron nálunk hőség van a köbön. Tetőtér, vonzza a meleget, a virágok párolognak, a falak tűzforróak hála a 'tökéletes' szigetelésnek ... ezer fok van.
Ez van...
A védőnőhöz visszakanyarodva kiírt ismételt Toxoplazma vizsgálatot, itt rájöttem, hogy utál. Újabb szúrás... sőt hétfőn AFP-re is megyünk. Majd délután dokihoz.
Csak azt nem tudom, akinek nincs annyi szabadsága a munkahelyén, hogyan megy el minden olyan vizsgálatra, ami délelőtt van és sokat kell várni? Ma kiszámoltam, a kötelező vizsgálatok és a szabadon választható - Down-szűrés -, orvos, védőnő, UH, szülés felkészítő és egyéb csoportos terápiák, ha vannak 27 napot vesznek el a munkából. Átlagban egy 3-4 éve dolgozó kismamának 22-24 nap szabadsága van.
Itt is a kétkedésemre a válasz: miért van minden kismama - kivétel annak az 5-nek egész Győrött, aki dolgozik - a 6. terhességi hét után otthon?
Nyilván vannak kivételek, mint Zsu barátnőm, aki oviban dolgozott és nem akart mindenféle vírust elkapni a kicsiktől, a veszélyeztetett kismamák, akik esetleg tanulnak stb... Ez tiszta sor, otthon marad.
De azok, akik tudnának dolgozni? ... ... ... ők is otthon maradnak. Mert otthon lenni jó! ... és rengeteget keresnek, mert nem hiszem, hogy a táppénzből annyira jól meg lehetne élni.
Én megőrülnék a 4 fal közé bezártan. Természetesen készülődik az ember, szobát felújít, kifest, bútort megvesz, berak, átalakít, bevásárol, pihen, feldíszít, kiforral, megmutogat minden barátnőnek, pihen, pihen, pihen. Ez max. 1 hónapot tesz ki. A többiben döglik, fórumozik és gondolkodik.
Tanulságok a mai napra is vannak:
Szakadó esőben nem árt esernyőt vinni magaddal, ha védőnőhöz mész, vagy csak kutyát viszel le sétáltatni, mert szarrá lehet ázni 2 perc alatt viharos szélben.
Pisilni mindig minden körülmények között bárhol, ha kell ... - ez egy következő story lesz ...
Megtanulandó az a számolási módszer, összeadásnak hívják: hogy ha 2 héttel ezelőtt szombaton 14 hetes terhes voltam, akkor ezen a héten szombaton hány hetes kismama vagyok?
Én tudom, pár ember nem akarta elhinni, a védőnőt is beleértve, hogy 14+2, bármilyen fura is, 16.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése