Amitől mindenki retteg ...

Nálunk tegnap bekövetkezett az, amitől azt hiszem minden szülő retteg, Dorka lenyelt egy marék levelet füvestől, mindenestül és nem ment se le, se ki, se be. 

Történt, hogy tegnap ismét a kánikula elől menekülve a nyaralóba siettünk 'siettünk', ami normál esetben negyed óra maximum, de mivel a pechsorozatunknak még mindig nincs vége, sőt ... így dél is elmúlt, mire kiértünk, hozzáteszem fél 10-kor indultunk, hogy még a forróság előtt pancsolhassunk. 

Mivel 11 és 3 között ki sem lépünk, így még maradt vissza a takarításból, azt befejeztem, ágyneműket húztam, függönyt cseréltem, addig Dorka, ahogy szokott szépen eljátszott. Egyik pillanatban azt látom - fentről a galériáról -, ami most nagy újdonság, hogy tolja a dömpert és megy mellette a lakás egész területén, nagyon élvezi ezt az új közlekedési formát, a másik pillanatban néma csönd - ami nálam mindig 2 infarktust jelent, mert ha Dorka nem beszél, az gáz -, majd fuldoklás. Rohanok le, magammal rántva a porszívót és a függönykarnist, látom vörösödik a feje, dörzsöli a torkát a kis kezeivel és nagy ijedt szemekkel néz rám. Egyből felkaptam, fejjel lefele fordítottam és megrántottam, majd amikor láttam, hogy még jobban lilul, hasra raktam és a két lapockája között megütöttem a feje irányába, na ez sem segített, már folytak a könnyei, de egy hang sem jött ki a torkán. Most már megijedtem én is, szétfeszítettem a száját, belenyúltam a nyelvéhez, de nem éreztem semmit, majd egy kicsit mélyebbre és akkor érzékeltem egy csomós valamit. Először nem tudtam kipiszkálni, próbáltam óvatos lenni, nehogy megsértsem a száját ... de amikor láttam már, hogy Dorka nem kap levegőt, akkor nem finomkodtam, gyakorlatilag az egész öklöm bent volt abban a csöpp szájában és húztam kifele a fűszálakat először, majd a leveleket. Ekkor már tudott újra lélegezni, csak a pánik sírás miatt elfelejtett lélegezni, jó erősen ráfújtam, majd megmostam az arcát hideg vízzel és helyreállt a rend. Olyan édes volt, ahogy odabújt, hála és szeretet olyan szinten áradt belőle és ahogy rám nézett, mintha azt mondta volna a szemeivel, hogy mostantól jó leszek ... nagyon féltettem, de szerencsére nem lett semmi baja és megfogadtam magamnak, hogy - reméljük nem kerül rá sor - de ha még egyszer ilyen történik, nem fogok szarakodni az óvatoskodással, hiszen időt veszt vele az ember. Sajnos Dorka szájpadlását felsértettem a körmömmel, ami vérzett is neki, de itattam vele egy kis citromlevet, ami azonnal összehúzta a sebet és megünnepeltük a történetet egy kis töltött paprikával, amit a gyerekem már nagy lány módjára kanállal,  pürésítés nélkül kiflivel eszik.

Aztán pancsizás következett, majd Juditék is kijöttek egy órára, utána vacsi, fürdés, fekvés, alvás.

Hosszú egy nap volt, de a lényeg, hogy Dorka jól van.