Dorkával Budapesten

Mivel az elmúlt 2 hétben annyi szerencsétlenség ért minket, hogy mások szerintem egy életen át nem kapnak ennyi pofont, mint mi, Dorkával fogtam magam és felmentünk Pestre Julcsi barátnőmékhez kicsit kimozdulni ebből a fosságból - már nem tudom máshogy nevezni ezt a helyzetet - hátha ezzel egy kicsit elpártol tőlünk a szerencsétlenség. Szerdán indultunk és ma értünk haza. Első körre direkt csak egy estés ott alvást terveztem, meglátjuk mi lesz alapon.

Ralijet vonatot néztem ki, full extrás vonat totál kényelemmel, kiszolgálással még az sem volt gond, hogy drága a jegy, hiszen Dorka első vonatozása mindent megér, másrészt ezzel a járattal bő 1 óra az út, így a gyorsaság is fontos szerepet játszott. Nagy szerencsémre pont alvás időben volt járat oda és vissza is. A totális elegancia és kényelem hátránya csak annyi volt, hogy az egy órából a csajom fél órát nyűgösködött, majd negyed órát visított és hisztizett, gyakorlatilag az első 15 perc telt nagy vigyorgásokkal és felfedezéssel és mivel nem volt ami a seggét rázza - úgy siklott a vonat, hogy kapaszkodás nélkül simán álltam a csajommal megállás közben is -, nem tudtam elaltatni. Másrészt folyamatosan bemondták hol vagyunk, mennyi van még vissza a menetidőből baromi hangosan, így mire elbóbiskolt volna a nagy krokodilkönnyek közepette újra megébredt. Olyan hangos az utazóközönség a szerelvényen, mintha zsibvásárban lettünk volna, bár Dorka egy idő után túlharsogott minden utast. Kidörzsölte a szemét, totális csődöt mondtam utazás közbeni álmosságtól való hisztiből való megvigasztalás gyakorlati vizsgán. Odafele a velem szemben ülő szólt, hogy miért mondom a lányomnak, hogy buta viselkedés az, amikor totálisan kivetkőzve, torkaszakadtából a földhöz csapkodja magát, s ha épp nem álltunk, akkor az asztalba verte a fejét kínjába ... hát mit mondjak ... nem néztem éppen szépen az amúgy is nagyon hülye szituban, amikor már az anya is ideges, annál jobban nem tudja megvigasztalni a gyerekét című kiselőadást hallgattam végig fél óra hosszát. Hülye anya hülye gyerek feeling bejátszott és nagyon szégyelltem magam a helyzet miatt, Dorka miatt, amikor már hisztiből csinálta és magam miatt is, mert nem tudtam kezelni ezt az egészet. Aztán már azért is szégyelltem magam, mert a gyerekemet tartottam égőnek, jött a lelkiismeret-furdalás, de szerencsére mire már elpityeredtem volna magam jött a Keleti-pályaudvar is.

Leszálltunk. Segítettek az utazótáskát lecuccolni, kezemben a gyerek, másikban az utazó, a vállamon a babatáska, amiből kiesett Dorka vize a kijárat után, ahol a taxik várnak. Az addig velem együtt haladó tömeg szétlibbent, senki se jött oda, így mivel abban az állapotban vagyunk, hogy Dorka 9 kilóját hurcolom, mert menni még nem tud, ülni már nem akar, így nagy egyensúlyozások közepette visszaraktam az üveget, Dorkát újra felvettem és indultunk Julcsiékhoz. Hordozót nem 'hordok' nem bírja a hátam. Szerencsére kijöttek elénk. Mire beraktam a gyerekem az autóban, elaludt és 2 órán keresztül pihent. Csaba - Julcsi párja - elvitt minket millió helyre, a tanyájukon is voltunk, kurvázni is elmentünk, de csak néztük a lányokat, akik nagyon durván szépek voltak, nagyon durván csinosan felöltözve álltak és közben Dorka integetett nekik. Elmentünk egy kifőzdébe kajálni s mivel Dorka is megéhezett brassóit evett fasírozottal és kovászos uborkával. Tudom, hogy eléggé light-os kaja, de baromi jóízűen étkezett Csabával, aki még a krumplis tésztából  sem hagyta ki.

Elmentük Julcsiért, aki végzett a munkahelyén és onnantól jött számomra a pihenés. Mivel elrabolták a gyerekem, sziesztázhattam pár órát és közben jókat beszélgettünk, Dorka édesen játszott, hol belesikogatva az épp aktuális lakógyűlésbe, hol másnak hahotázott.

Az este a szokásos módon telt, vacsi, fürdés, kakaó, letettem Dorkát, jobban mondva már az ágy és a kezem közötti úton elaludt, annyi új inger, hatás, ember, látnivaló, új szerelem - Csaba személyében, aki eddig utálta a gyerekeket, de az enyémet még altatta is és épp hogy fejen nem állt neki - érte, hogy álmában is ment folyamatosan, mint a búgócsiga. Egy ágyban aludtunk életünkben először. Én nem aludtam, mert nem tudtam legyőzni a rá ne feküdjek félelmemet, így csak lestem az órát és Dorkában gyönyörködtem. Volt mit átgondolni a 2 hét szarságaival kapcsolatban és megnyugodott a lelkem is, ha ebből végre kikeveredünk, akkor minden rendben lesz.

Reggel, ahogy szokott Dorka kelt fél 7-kor, reggeli kakaó után adtam neki tejpépet is, hogy ne legyen éhes az úton. Mikor vittek ki az állomásra, már csukódott le a szeme, dörzsölte, 9 óra volt, alvás idő, ahogy Julcsi hozta fel a vonatra már félálomban volt és ahogy elindult a szerelvény, kezdődött az őrület újra, a hiszti,a fejem az asztalba csapkodom és semmi se jó, sehogy sem. Velem szemben ült egy nő, elkérte Dorkát, hogy majd ő megnyugtatja, hát nem sikerült, ahogy a következő 3 embernek sem, majd mindenki elvesztve a harcot elkullogott és mondták, nincs mit tenni, a gyerek álmos, nem tud elaludni, majd így utazunk végig. Természetesen leszállás előtt 10 perccel elaludt, amikor felkeltettem szintén nem tetszett neki ... de akkor már mindegy volt. Amikor meglátta apát megnyugodott teljesen, majd hazaérkezésünkkor mint a  kis angyal, olyan jó volt és leellenőrzött mindent, hogy rendben van-e. Röhej, de megnézte a dolgait, az ágyát és a szobáját is ... Maját is lecsekkolta, hogy tuti az ő kutyája van-e itt, de szerencsére az volt.

Szóval áldott jó gyerekem van, mindenhol megállja a helyét, mindenhol nagyon édesen viselkedik, de ez a vonatozás nem volt nyerő. Legközelebb sima mezei személyvonattal megyünk, ami kirázza az emberből a szuszt is és 2,5 óra alatt ér fel.

Szerencsétlenségek csak pontokban, magyarázat nélkül:

- Én betegségem, ami a gyógyszerszedés miatt odáig fajult, hogy 5 napja nem marad meg bennem semmi és enni sem tudok már

- Apa sikertelen PSZÁF vizsgája

- Apa autójának alkatrészének 'elveszése'

- Apa 100.000,- Ft-jának elhagyása

- Anya 50.000,- Ft-ot hagyott el

- Anya lezúgott a lépcsőn, azóta a fájós háta elmondhatatlanul fáj

- Apa összetörte papa autóját és csodával határos módon kiszállt belőle kisebb karcolásokkal

- az apróságokat, mint a pohár, tányér, kisujj töréseket illetve a háztartási eszközös folyamatos kisülését, elromlását, áramütéseket már nem is említem amellett, hogy a céggel is gondok vannak és a tökünk már tele van mindennel.

... csak lenne már vége ennek a szériának ...