Dorka gagyog

A csajom csütörtök óta gagyog. Igaz, azóta megállás nélkül, folyamatosan jár az a csöpp szája és mindig van mit mondania. Játék közben, evés alatt, peluscsere alkalmával, ha apának vagy nekem van mondandója, ha Maját kergeti vagy csak úgy ... sőt tegnap Krisszel nagyot nevettünk, amikor meghallottuk éjjel a kiságyból is szövegelt persze álmában. 

Vannak viszont új szavak: mama, papa, mamu, ami valószínűleg Maját takarja, mert csak rá használja, illetve a memme is újra terítéken van, amit étkezéseknél használ. Ugye a nem-et gyakorlatilag 4 hónapos kora óta tökéletesen használja, ezt már továbbfejlesztette a fejcsóvával.

Egyébként felesel is ... nagyon nagy akarattal bír és amikor nem engedem meg neki, hogy a 40 kilós szobanövényt magára rántsa kaspósul, akkor kézhasználattal osztja az észt, amit feleselésnek tudok be, mert mindig csak a nem, a nem szabad után használja. Most a tiltás nagyon nehezen megy ... az alapvető dolgokkal tisztában van, de ahogy egyre bátrabban közlekedik, egyre több helyre eljut, bárhova felhúzza magát és bárhova felmászik, így a tiltólistás dolgok száma megnőtt ugrásszerűen a lakásban. Sokszor már úgy érzem, hogy ennek a gyereknek semmit sem szabad. Minden az ő érdekét szolgálja, mégis sokszor lelkiismeret-furdalásom van. Ráadásul tetézi a dolgot azzal, hogy beleröhög a pofámba, ha épp úgy gondolja a tiltás ellenére.

Ma apával is összezördültek, hiszen nálunk elég sok a rattanos cucc, amit Dorka előszeretettel két étkezés között fogyaszt a virágföld mellett, s ezt merészelte megtiltani apa Dorkának. Krisz rászólt és persze őneki is megmagyarázta karlendítések és fejcsóválások közepette, hogy ne baszogassa már őt, amikor nagy játékban van. Nagyon fazon Dorka és ilyenkor képtelenség következetesen szigorú fejjel végignézni és hallgatni a szövegét ... persze dől mindkettőnk a röhögéstől. Nesze neked atyai szigor.

Majával régóta tárgyal Dorka, de most már mutogat neki, hozzábújik, ügyesen képes megsimogatni, ha figyel rá. 

Hangkészlete most hatalmas változásokon esik át, így már én is igyekszem nagyon figyelni az amúgy baromi mocskos számra. A hangkészlet mellett a hanglejtése is megjelent és maga a hangszíne annyira, de annyira csilingelő, drága, hogy meg tudom zabálni. Reggel, amikor felkel, eléri az ajtót a kiságyából, kinyitja és arra ébredek, hogy integet a kezecskéivel és majdhogynem szólongat, ébresztget. Imádom érte. A hanglejtéséről csak annyit, hogy mára kitapasztaltuk a fajtáit: van a nagyon könyörgős, a nagyon mérges, a ne baszogass, amikor velem beszélget és amikor apával és amikor a játszik. Tündéri .... ekkora változásokat nem reméltem, számomra akkora újdonságok ezek és napról napra, sőt sokszor azon kapom magam, hogy óránként csinál valami olyat, amit eddig nem tapasztaltam nála.

Tegnap hülye fejemmel poénra vettem, amikor este a zokniját az orromba tolta és mondtam neki vigyorogva, hogy "hű de büdi" és eltoltam a kezét; ezen akkorákat rötyögött, hogy öröm volt nézni. Azóta jártak ma nálunk páran, mondhatni átjáróház volt ma is Edvyéknél, így aki a kezében fogta Dorkát - magyarán mindenki -, leszerelte magáról a zoknit a másodperc ezredrésze alatt és minden vendég orrába tömte a ruhadarabot. Gondolják jó kis fogadtatás, egyből szagos zoknival van nálunk az üdvözlés.

Szóval itt tart Dorka, s bízunk benne, hogy szépen, ütemesen fejlődik aranyom.

Nagyon büszke vagyok rá!