Hét elején a somlói mamiékhoz mentünk látogatóba, ami nagy fejtörést okozott a múltkori sírós utazás alapján. Féltem, hogy a csemetém újra előveszi a kegyetlen oldalát és megmutatja hogyan kell egy órán keresztül torkaszakadtából visítani ezer ember előtt. No, a mostani utunk nagyon klasszul sikeredett. Odafele Dorka a nagy-nagy magyarázás és nevetgélések közepette beájult, így gyakorlatilag végigaludta szinte a távot. Apám eljött elénk, így nem kellett az átszállással bajlódni. Így 8-kor indultunk és fél 11-re otthon is voltunk. Baromi jól éreztük magunkat. Természetesen igyekeztem minden erőmmel valakire átpasszolni a gyerekem, hiszen itthon non-stop én vagyok vele, így jó volt egy kis Dorkátlan időt eltölteni, még ha sokszor csak negyed óráról is volt szó. Én is kipihentem magam, hiszem a mami mindent az ég egy adta világon megcsinált helyettem. Nekem gyakorlatilag az altatás jutott, amit nem is bántam, mert nagyon nem szeretném, ha újra visszajönne a nagyon anyás korszak. Keresztanyámék is átjöttek látogatóba, mi is mentünk, majd Dorka keresztapja is megkukkantotta a csemetéjét, úgyhogy teljes volt a boldogsága mindkettőnek.
Ami újdonság volt: Dorka aludt, aludt, aludt és még egy kicsit aludt is ... a jó levegő, az állandó udvaron lét megtette jótékony hatását, gyakorlatilag néger babát hoztam haza Hófehérke helyett. Az idő is nekünk kedvezett már mondhatni túlon-túl is, mert azért a napon lévő 35 fok már durva volt egy kicsit és elnézve az időjárás jelentést, ez csak tetőzik jövő hétig. Hinta volt a minden. Játszáshoz, altatáshoz, mindenhez tökéletes célszerszámnak bizonyult. olyannyira, hogy amíg Dorka aludt, apám a füle mellett felfúrta a kis hintát, a szomszéd lenyírta a füvet, a kutyák ugattak, de Dorka csak aludt. Nagyon édes volt, bár kevésbé gondoltam ezt így, amikor csak Dorkám volt árnyékban, én a napra szorultam totálisan lezsibbadva, izzadva, úgy, hogy már alig éreztem, kezem-lábam. Volt egy alkalom, amikor anya vette ki a kezemből, mert annyira elgémberedtem, amikor felébredt, hogy nem tudtam megmozdulni, a csajom meg csak csúszott ki a kezemből és totális bénaságomban még nyúlni sem tudtam utána.
A másik újdonság az állat siserehad ... ami eddig is megvolt, de most bővült 4 baba cicával, egy őzikével. úgyhogy szegény anyum amellett, hogy az unokájára készített mindent elő, még a csemetéivel is küzdeni kellett, hiszen 3 óránként esznek a picik ... akik kisebbek Dorkánál. Sajnos nem találom a feltöltő kábelt, így a fotók elmaradnak most, de pótolni fogom, mert érdemes megnézni őket. Dorka csata sorrendbe állította a macskákat majdhogynem méret szerint, majd úgy megszeretgette őket, épp hogy nem a fenekükön jött ki a bélrendszerük. Játszott a kis fekete cicával, anya adott neki egy apírgurigát, azzal bohóckodott Korminca, Dorka elvette tőle, a szájába tömte, majd a macska szerezte a galacsint, szóval jól elvoltak. Másztak egymás után, a cica gyakorlatilag hülyére vette a csajom, mi meg jókat nevettünk rajtuk. Meg kell említenem mindenképp, hogy a másik 3 macskusz Ruditól született, aki kanmacska ... legalábbis annak hitte anyám, majd amikor leellett, megdőlt ez az állítás is. :) Imádta őket az őzzel együtt, amit apu talált az erdőn. Abszolút semmi félelemérzet nincs Dorcban az állatokkal szemben, az őzikét is egyből a szívébe zárta, megsimogatta párszor, majd úgy döntött, hogy már nagy a haverság, rámászott, megszeretgette a szemét, a fülét, de ugye szegény gida pár napos lehet, így nem bírta a kiképzést, elvitte apu a helyére és Dorka csak a következő etetésnél 'kapta' meg.
Édesen mutatja a gyere-gyerét a kezével, ami egyben a kaja követelést is jelenti. Tegnap reggel megébredt 5-kor, kakaót készítettem villámgyorsan, addig anyu szórakoztatni próbálta, de a gyerekem csak bömbölt és közben turbó gyorsasággal nyitotta-zárta a kezecskéit, ezzel jelezve, hogy ő bizony baromira éhes. Megitta a reggelit, visszatettem aludni és ár másodperc alatt szent volt a béke álomországgal.
Ma reggel indultunk vissza, természetesen elég későn ébredt a csajom, így legalább meg tudtam reggelizni, el tudtam készülni. A visszaúton volt egy kis pityergés, de gyorsan orvosoltam egy kiflivel, amin aztán bealudt. Krisz nem tudott kijönni értünk, hasmenés okán így taxival jöttünk haza. Kb 5 km-ért fizettem 2000,- Ft-ot. Azért nem gyalogoltam, mert púpra volt rakva az utazótáska, Dorka a kezemen, így nehézkes volt magassarkúban. Hozzáteszem helyi járattal akartam hazajönni, de nem közlekedtek, csak 45 percenként, Győr belvárosa totális káosz a lezárások és koncertek miatt, úgyhogy a 30 fokos hőségben elcaplattam magamon közel 40 kilóval a taxi állomáshoz és leintettem egyet. Drága út volt, de ez van.
Nagyon jó éreztük magunkat, Dorka is szuperül viselkedett, szépen végigaludta az éjszakákat is ... nagyon büszke voltam rá, a papával sétáltak és szomszédoltak is, persze engem kihagyva full szutykosan. Hát ha most nem szólnak meg, akkor soha.
Kajálásilag: sok újdonság nem volt. A karalábéval ismerkedtünk meg, semmi gondja nem volt tőle, most már jönnek a ká betűs ételek.
Reméltem titkon, hogy hozzám hasonlóan megindul a napokban, de nem tette. Én ennyi idősen kezdtem el járni. Az egykezes séta flottul megy viszont.
Köszönünk mindent még egyszer, egy hónap múlva ugyanitt keresztelőre készülünk.
Már mondom, beírok valami aggódóst, de látom, megvagytok :)
VálaszTörlésJár egykezesen a Dorka? Álldogál is? Na, akkor dobhatod le a magassarkút lassan, Anya :)
Hát hiszen ez az, most, hogy pár hónapja újból előkerültek a 20 centis tűsarkúk, vissza kell cserélnem futós cipőre, mert nem érem utol sem úgy, ha négykézláb mászik, sem ha tipeg az ágy mellett ...
VálaszTörlésMegvagyunk, csak nem voltunk itthon :)
Mentünk töltődni és rossz szellemeket elűzni.