A szülői hülyeség határtalan

Avagy hogyan csináljunk magunkból és a gyerekből totál gyagyát azzal a jelmondattal, hogy "Csak neki jó legyen" című bejegyzést olvashatjátok.

A nyaralóban történt hétvégén, hogy Dorka nyűgössége okán az amúgy mindig készenlétben lévő hintát be kellett vetni nagyágyúként, mert bármit csináltam a csajommal, sehogy sem tudott/akart elaludni annak ellenére, hogy már nem látott az álmosságtól. Fogtam, beleültettem, löktem rajta kettőt, lenyeklett a feje és mély álomba zuhant. Viszont tűzött a nap, nagyon meleg volt, mégsem hagyhatjuk kint a teraszon. Gondoltunk egyet apával, hogy segítségével kiszedem a céleszközből és szépen lerakom a házban aludni. Persze sehogy sem tudtuk kiszedni, húztuk-vontuk szerencsétlent, aminek következtében néha-néha felnézett, majd újra visszaaludt. Ez így nem jó, valami mást kell kitalálni. Apa fogta, leszerelte a karabinerrel rögzített hintát, miközben én tartottam a gyerekkel együtt hol aláfeküdve, hol aláguggolva, hol alágörnyedve ... mindenesetre aki ezt látta, szakadt a röhögéstől, az biztos, hogy ez a két marha mit szerencsétlenkedik ezzel a szerencsétlen gyerekkel. Negyed óra alatt végeztünk is ezzel a tevékenységgel, majd megpróbáltuk lehámozni a hintát Dorkáról, ha már fordítva nem ment, természetesen így sem jártunk sikerrel. Nem szarakodtunk tovább, hintástul, Dorkástul - ha tudtuk volna, a tartógerendát is leszedtük volna, csak akkor összeomlik a kulipintyó - bevittük a lakásba a csomagot, viszont itt jött a következő gond, hova és hogyan tesszük le? Persze megoldottuk ezt is. Kiékeltük a hintát úgy, hogy Dorkának kényelmes legyen, így a hinta félig megdöntve párnákkal, takarókkal, lábasokkal biztosítva a helyére került, Dorka ekkor békésen aludt már a hintában fél órája. Nagyon büszkék voltunk magunkra, s nagy elégedettséggel nézegettük a remekművet, amikor is Dorka el akart fordulni, de a kiékelés miatt ez nem ment, úgyhogy fordítottuk vele együtt a hintát is, így ezzel a mozdulattal már ketten kellett, hogy fogjuk Életkét, a hintát, a kiékelésre szolgáló tárgyakat és eszközöket, hogy csörögjenek-zörögjenek. Eltelt egy óra, már mindkettőnkről szakadt a víz, ahogy tartottuk, a csajunk édesen aludt. Meguntuk, kitámasztottuk és mire megjutalmaztuk volna magunkat egy kis kettesben eltöltött pár perccel, innivalóval, beszélgetéssel, természetesen felkelt Dorka, mert nem tudott továbbforogni, a meglévő pozíció már kényelmetlen volt neki. Jót mosolyogtunk, hogy két őrült szülő mit meg nem tesz azért, hogy a lánykája pihenni tudjon. Utólag visszagondolva, ha fogom, gyorsan kiveszem a hintából és még ha fel is kel, vissza tudtam volna kézbe altatni, de akkor ez nem jutott eszembe.

Úgy gondolom mindenkinek van legalább egy ilyen elmebeteg története, mert hogy nekünk ez már a sokadik és szegénykém még csak 8,5 hónapos. Tudta életem, hova kell leszületnie ahhoz, hogy túlélő legyen, mert ha kibír minket, a szüleit, akkor a jég hátán is meg fog élni. :)