Hétvégi egyveleg

Annyi minden történt hétvégén, hogy nem tudom, hol kezdjem, asszem talán az elején kellene, méghozzá a péntekkel. Anyám feljött hozzánk babafelügyelőnek, ami számomra mindig óriási segítség, nagy megnyugvással és szabadsággal párosulva. Dorka imádja, nagyon jól elvannak vele és szerencsére anyában benne van, hogy amit én mondok, az úgy van és úgy csinál  mindent Dorkával, ahogy én, szóval ebből nincs gondunk sosem. Néha az elkapatás természetesen bejátszik, de hát melyik nagyszülő viseltetik vasfegyelemmel imádott unokája iránt.

Szóval pénteken vacsi, fürdetés, kakaó hármasa után leléptünk apával bulizni végre, újra, újult erővel, társasággal, ami csak az én kedvemért verődött össze és nagyon megünnepelték, hogy nem szoptatok már és végre ihatnék alkoholt is ... de köztudott, hogy 11 éve egy kortyot sem ittam hála a 18. szülinapos háromszori totálkáros berúgásomnak és kijózanodásomnak, így ismét mindenki az egészségemre, majd Dorkáéra, majd mindenki mindenkire, majd újra arra, hogy nem szoptatok ... és ez így ment reggel 6-ig, amikor is zártuk a bulit, mert anya ment vissza, de ez csak jó indok volt arra, hogy Dorka is őrülten hiányzott már ekkor. Hazafele megittam egy kávét, hogy bírjam az egész napos Dorkázást, amitől hazaérve annyira rosszul lettem - nem kávéztam sosem - azt hittem kiugrik a szívem a helyéről. Majd igyekeztem csillapítani magam, ittam egy nyugtató teát és helyreállt a rend. Nagyi nagy sajnálatomra hazautazott, Dorka jó kislány volt éjjel és reggel kelésnél is, így nagyon megdicsérgettem, megölelgettem. Az este folyamán direkt kerültem a babás témákat és szerencsére a többiek is megértették, hogy azzal nem segítenek, ha kérdezgetnek róla, attól függetlenül sokat gondoltam rá, hogy biztos alszik-e, nincs-e gond, de tudom, hogy anyámnál jobb kezekben nem lehet a csajom.

Szombat délelőtt Dorkástól nyaralózni mentünk Krisszel, Majával majd csatlakozott hozzánk egy baráti házaspár is. Délután 3 körül azt éreztem, hogy kész, meghaltam, nincs annyi energiám se, hogy a gyerek alatt kicseréljem a pelust, nemhogy vigyázzak rá, még az a szerencse, hogy Krisz edzésben van a bulikat illetően, így egy szavam se lehetett, mert totálisan átvette a Dorkával kapcsolatos teendőket. Nekem annyi dolgom volt csak, hogy altassam, azon kívül mindent megcsináltak helyettem, sőt még a vendégeket is kiszolgálta, majd egy idő után mindenki kiszolgálta saját magát, mert nálunk ez egyébként így szokás. Pihenéssel és beszélgetéssel töltöttem az egész délután. Este átestem a holtponton, amikor úgy felpörögtem, hogy kitakarítottam az egész házat, megfőztem másnapra, kimostam, de előtte 10 perccel még azon imádkoztam, hogy Dorka gyorsabban aludjon, mert nem bírom tartani a kezeimet, vagy fejjel előre beesek én is a kiságyba a gyerek mellé. Ekkor - szombat este 8 óra - már nagyon zárójelesen megjegyzem, hogy csütörtök reggel fél 5 óta nem aludtam. 

Amikor végeztem mindennel, lezuhanyoztam, csönd volt a lakásban, már Krisz is aludt, végiggondoltam, hogy ez így nem volt oké. Legközelebb, ha egész estés kimaradást csinálunk, úgy oldjuk meg a dolgainkat, hogy reggel ne kelljen hazajönni, hogy tudjunk aludni buli után. Igaz Dorka semmit sem érzett meg az egész fáradtságból, hiszen arra nagyon figyeltünk, hogy mi mentünk el, nekünk kell most igazodni a mindig pörgő, sosem megálló kétfogú kis szörnyünkhöz, hiszen semmiről sem tehet. Nagyon vigyáztunk rá, talán sokkal jobban is féltettük mindentől, nem tudom, honnan jött ez, lehet a fáradtság hozta ki belőlünk az aggódást, nem tudom, mégis egy valami egyértelműen megmutatkozik azóta is: Dorka annyira apás lett, hogy Krisz csak kisurranva mehet el itthonról, mert ha Dorka észreveszi, hogy húzza a cipőjét, már görbül a szája. Ma is, amikor reggel elment, pizsibe beült az ajtóba és mondogatta, hogy "áphú, áphú, gyeje, gyeje" és mutogatott a kis kezeivel. Annyira édes volt, azt hittem megszakad a szívem. Felvettem kamerára, de az uram nem járult hozzá, hogy felrakjam ide, mert szerinte ez annyira csak neki szól, hogy nem szeretné, ami miatt haragszom egy kicsit, de tiszteletben tartom a kérését.  

A vasárnap gyorsan eltelt, amikor Dorka aludt, aludtunk mi is, majd nagyszülőkhöz mentünk ebédelni, ott maradtunk 4-ig, aztán hazaestünk, játék, vacsi, fürcsi, kakaó, alvás és mi is kidőltünk. 

Olyan jó volt újra társasági életet élni, miközben jó helyen volt a lányom. Jó volt újra másokról, általános, vagy épp üzleti dolgokról beszélgetni és nagyon aranyos volt mindenki. Megbeszéltük,hogy havi egyszer lesz egy ilyen ferde esténk, nagyon kell nekem, a társaságnak, nekünk, a kapcsolatunknak, mert megsínylette azért ezt a 8 hónapot, majd egy következő bejegyzésben rászánom magam teljes őszinteséggel szeretnék írni okulásból mindenkinek.

... és egy pár kép a hétvégéről, rólunk, magunknak, neki, mindenkinek ...

Észrevettem egy hangyát, amit jó alaposan, ám annál óvatosabban meg is vizsgáltam.

Indul a magyarázat kérem szépen, a kéztartás már jelzi ...

Itt már nagyon benne vagyok a mondandómban, csak az a baj, hogy senki sem érti ...

... asszem feladom ezt a nagy erőlködést ...

... és inkább diplomatikusan, reménykedve a távolba nézek ...

Dorkus indul medence nézésre

.... majd apára szépen néz és azt hiszi, hogy bele is mehet ...

... marad a csillagos egyberakós játék a szülői tilalom mellett ...

Megtanultam lépcsőzni is a hétvégén le- és felfele is megy a mutatvány, sőt négykézláb közlekedem teljes erővel és gyorsasággal.