20 hét 4 nap

Ezen a héten anyósomék házatáját erősítjük, mivel ők elmentek nyaralni. Mindenesetre már sok számomra. Vagy inkább sokk?  Állatsiserehaddal körbevéve költözködtünk vasárnap este fél 11-kor egyik lakásból a másikba. Takarítás, cicaszőr-eltávolítás és egyéb 'nyalánkságok', ami után  már csak ágybaborulásra volt energiám. Azóta viszont jó. Mivel nem tudok aludni, ki tudok jönni az irodába, ami a munkahelyem. Tulajdonképpen csak át kell sétálnom az udvar egyik végéből a másikba. Kényelmes. Akkor megyek be, amikor akarok és rendszerint a kakaskukorékolással egyidőben kezdem a munkaidőmet. így viszont 10-re végzem mindennel. Aztán reggeli, majd a fiúkkal egy beszélgetés és pihi. Szokásommá vált az elmúlt egy hétben a délutáni szieszta. Akkor alszom 2 órát. Azután és azelőtt sem. Annyira pihentető az a 2 óra, hogy felfrissülök tőle teljesen. Késő délután vacsit készítek az uramnak és nekünk. Maja babát is ki tudom engedni felügyelet mellett jönni-menni az udvarban. játszunk, most a labda a mindene. Nekem meg a jól megszokott otthonom... hiányzik. Hiányzik a pici légtér, a Ferrari piros fal, a sötétkék háló, a pirinyó konyha a még kisebb fürdőszobával együtt. Már lassan a 30 fokos forróság is hiányzik a lakásból. Megszoktam, hogy az a mi 45 négyzetméteres birodalmunk. Hiányzik még Dorka baba falon lógó képe. Minden nap megsimogatom és mondom a képnek, mintha a babához beszélnék, hogy nőjjön nagyra és legyen okos, szép. Nem is hoztam magammal anyósomékhoz képet. Csalódtam magamban...

Mindenesetre megvan Dorka első videófelvétele.Felteszem, ha Krisz segít benn és láthatja mindenki. Mocorog, rúg a pocakomban és ez már egyértelműen látszik. Kicsit félelmetes, hogy mi lesz később, de majd akkor is felveszem. Ezt a felvételt apának készítettük meglepi volt számára és nagyon tetszett neki, elérzékenyült.

Holnap jön a védőnő hozzánk környezettanulmányra, úgyhogy szabit vettem ki, hogy ki tudjam glancolni a lakást s úgy látszódjon, mintha tökéletes tisztaságban élnénk... pedig nem. Jó fényben akarom magam feltüntetni. Nyilván Kriszzel együtt, de mégiscsak a háziasszonyt minősíti a lakás tisztasága, milyensége, otthonossága és nem a ház urát.

Lassan meg kell, hogy kapjam a beutalót a cukorterhelésre. A betöltött 24. héten kell mennünk. Végre! Én is besorolok a nagyarcú anyukák körébe és lenézhetem a 8-12 hetes újoncokat, akik még csak az első vizsgálatok egyikére jönnek - gondoltam ilyen leszek, de úgysem tudom megcsinálni. Én nem leszek köcsög. Ha kérdez egy kevesebb idős anyukajeölt, akkor tök szívesen válaszolok bármire, mint "tapasztalt" 24 betöltött hetes kismama és nem fogom még a széket is elhúzni, hogy bocs, ez a 24 hét felettieknek van. Kimaradsz egy körből, húzz egy sorszámot!

A heti események közé tartozik: nem kapok levegőt rendesen, nem tudok hanyatt feküdni és oldalt sem, meglódult a pocakom növekedése, a vérnyomásom a béka segge alatt van.  A levegőhiány általános, szülés előtt pár héttel "száll le" a baba és akkor könyebb lesz. A 'hanyattnemfekvés' is helyén való. A magzatvíz, a pocak és a baba súlya nyomja a hasi ütőeret, mely elszorítja a levegőáramlást és a vérellátottságot csökkenti. emiatt telefonálás közbeni eldőlés okán majdnem elájultam kedden, kapkodtam a levegőt és bevörösödött az arcom, mire rájöttem, hogy mi a helyzet. Ájulás előtti utolsó pillanatban kepesztettem fel az ágyból. Vérnyomás tegnapi méréssel: 100/62. Pulzus ülő helyzetben 85. "Hát ez a nem gyenge"- mondaná a háziorvos. "Az EKG-ja aranyom mégis tökéletes, mint egy sportolóé!" Gabriella - aki egy idős, de annál szeretetteljesebb és alaposabb háziorvos-, akit egyébként nem annak hívnak, csak én szólítom így jó fej. Laza és vicces doktor néni. Dorkát is ide fogom hordani, ha nagyon muszáj lesz.

A héten sem maradt ki a negatívum: ma hajnalban arra keltem, hogy nagyon szúr a jobb oldalam. Nem tudtam eldönteni, hogy a méhem, a gyomrom vagy a bordám fáj ennyire iszonyatosan. Kimentem pisilni ekkor begörcsölt és bekeményedett az egész méhem felső része. Ilyen fájdalmat nem nagyon éreztem. Kínlódtam, Kriszt is felkeltettem, hogy hívja a dokit, viszont addigra hatott a Magnesii Citrici, így nagy lelkiismeret-furdalások közepette kértem elnézést az uramtól, amiért felkeltettem. Aranyom úgy simogatta a derekam, a hátam, a hasam... én meg lecsesztem, hogy még simogatni sem tud jól, mert még mindig fáj a pocakom és mi lesz, ha a babának baja lesz a rossz simogatási technika miatt... Ááááá! Utólag visítok a hülyeségemen, de akkor bepánikoltam. Pedig vészhelyzetben inkább rötyögni szoktam, ezzel is oldva a feszültséget. Most nem volt vicces a helyzet és utólag rájöttem,, hogy a pánikhelyzetben való nevetés megszűnt létezni számomra. Eddig csak magamért voltam felelős. Most már a pocaklakó Dorka manóra is vigyáznom kell. Mindenesetre az egész történet lejátszódott 20-25 perc alatt, aminek a konklúziója az lett, hogy valószínű éjjel a hasam alá tűrhettem a takarómat... nem vettem észre s az nyomta egész éjjel a köldököm vonalát végig. Amikor reggel kipattantam az ágyból valószínű még rá is feszítettem a tűnőben lévő hasizmomra és innen jött a görcs.

Így nem volt orvos, nem volt semmi az egész nap izgő-mozgő BABÁMAT leszámítva, aki nekem az életemet jelenti.