Pötty, Pötty, Édes kis Pötty

Már csak kettőt kell aludni... ma - szombat - este és a holnap éjszaka a nagy találkozásig... Már alig bírom. Izgulok. Félek egyrészt azért, hogy minden rendben legyen, másrészt, hogy ügyes legyes s okosan megmutassa magát. Már két napja vesézgetem Pöttyel ezt a témát. Elmondtam neki, hogyan viselkedjen, mit fognak vele csinálni. A múltkor működött az UH-ra való felkészülés. Remélem most is fog... hisz nekem olyan okos babám van!

Már csak Pötty anyujának és apujának kell kitalálni, hogy a kórházban milyen gombot kell nyomni ahhoz, hogy a megfelelő helyre, megfelelő időben menjünk be a doktor nénihez vagy doktor bácsihoz. 

Péntek13. Fél 11 - Védőnő.

Mivel nagyon jó fej kismama vagyok s cégünknél kapható gumikesztyű, vittem egy kartonnal Mártáéknak. Ez  minimum egy évig elegendő lesz nekik. Azt hittem, hogy a nevemen és a címemen kívül mindennel képben van a védőnőm, de ismét tévedtem. Majdnem úgy nézett ki, hogy kihagytam egy megbeszélt időpontot a 19 hétben... miért nem jöttem akkor, miért csak most a 24. héten. Felvilágosítottam Mártát, hogy a 19. hétben vagyok, nem a 24.-ben. Az álla majdnem leesett... nem ő az egyetlen, aki csodálkozik a méretes pocakomon. Nagy nehezen túlléptünk a dolgon, ő a babahotelen, én az Ő fontossági sorrendjén. Nem tudom, miért vagyok annyira naiv, hogy azt hiszem, mindenki számára én vagyok a legfontosabb vagy legalábbis miért várom el, hogyha már egyszer fizetek valamiért, akkor emlékezzenek rám, vagy csak szimplán a védőnőm, akinél történetesen 5-en vagyunk kismamák per pillanat, legalább a terhességi korommal legyen néha képben. Kis ostoba...

Szóval a méretek: 

- 67 kg. Ami azt jelenti, hogy napra pontosan 4 hét alatt fél kilogrammot szedtem fel, viszont a pocakomon látványos a fejlődés és a növés. "Kerekecske-dombocska." 

Ez tökéletes Márta szerint. Innentől 1,5 kg lesz a gyarapodás havonta.

- Vérnyomás: 120/70. Rendben van.

- Vizelet: "nagyon szép negatív" - ez idézet volt. 

Egy sorral több a kiskönyvemben. Már a negyedik sor... viszont még nincs befejezve. Az orvos mondja ki hétfőn az áment, ő fogja bekarcolni a méh fundusa rubrika alá azt az ákombákomot, amit a mai napig nem sikerült megfejtenem, majd szívhangot is hallgatunk, megnézi, hogy a méhszáj zárt-e s kiírja a következő találkozó időpontját. Ezután jön a kedvenc részem: a PECSÉT! Kiskoromban is elvarázsoltak a bélyegzők. Anya munkahelyén a zöldséges boltban is mindig pecsételtem. El tudtam vele lenni órákat. Most is megbabonáz. Lassan megszállottan gyűjtöm a pecséteket. Olyan vagyok, mint egy hosszútáv-futó, aki örül és büszke a táv során felmerülő akadályok és feladatok megoldása után járó piros szalagokra. Szeretek orvoshoz járni. Tudom, tudom, elmebetegség, de így van. Szeretem a nőgyógyászomat és a kórházi UH folyosóját is már. A szagoktól sem vagyok már rosszul, csak a nőgyógyászat előtt ráz a hideg s folyik a tenyeremből a víz a két vetélés műtéti befejezése miatt aggaszt csak a hely légköre. Rossz emlék, rossz beidegződés.

Szóval már csak a hétfői plecsnimre várok. Akkor már tuti, hogy túl vagyok az UH-on és minden rendben lesz. 

Mostani védőnő-kismama találkozó alkalmával volt az ellátómnak ideje, így fel tudtam tenni a kérdéseimet, melyeket már egy ideje gyűjtögettem és egy szakadt fecnire jegyzeteltem fel, ami 'kissé' megviseltté vált a pár hét alatt. 

Az alvásra, jobban mondva nem alvásra nem tudott magyarázatot adni, hisz ez a 25. hét után szokott előjönni. Napközben pihenjek, ha tudok. Nem tudok, mindegy, hagyjuk. 

A 7 évesen elvégzett szemműtétemmel kapcsolatosan viszont kaptam választ. Féltem attól, hogy emiatt nem szülhetek természetes úton, de örömmel jelentem igen! Annyira kell figyelni, hogy a folyamat közben végig csukott szemmel kell nyomnom és össze kell szorítani, nehogy sérüljenek a szemizmok. Ennek a hírnek nagyon örültem, mert nagyon szeretnék végigmenni Pöttyel együtt fájdalomcsillapítók, egyéb gázok, érzéstelenítők nélkül ezen a csodás úton. Sokan őrültnek néznek, én ragaszkodom ehhez. Nyilván ha a jó Isten és a természet közbeszól és más lehetőség nincs, akkor nem fogom kockáztatni a gyerek és a saját egészségem az 'elvetemült' elveim miatt.

A másik fontos kérdésem a védőm felé a hogyan tovább, melyet minden alkalommal felteszek: 

A következő dolgom egy jövő heti telefon, mely a háziorvosom felé irányul EKG-időpontra. Ezt a 20-21. héten végzik el. 

Majd jön a kedvencem! A 24. héten a cukorterhelés. Még pár hét, s beállhatok az általam nagyon utált cukorterheléses fajtársaim közé. Most megnézhetem, hogy körülbelül hányan fogunk szülni hasonló időpontban. Ez egy jó lehetőség lesz feltérképezni a helyzetet s közben előre felkészülni a kórházi, szülési, vajúdási lehetőségekre. Már nagyon várom.

Én most tekintem magam félidősnek. 19 hetesek vagyunk. Megbeszéltük Pöttyel, hogy Ő a 38. héten ki fog bújni, s nem kíntatja mamit a 40. hétig. Remélem akkor is okos lesz s betartja a megbeszélteket ugyanúgy, mint a hétfői UH-ra ígéreteket!