Akinek szól, tudja...

Olvastam egy blogbejegyzést. Először pityeregtem rajta, aztán mérges lettem. S mivel nem tudtam elküldeni a hozzászólásomat a második próbálkozás után sem, így innen üzenek.

Az egyik természetgyógyász ismerősöm azt javasolta, hogy babavárás előtt és közben, ha kizárjuk a negatív dolgokat az életünkből, akkor sokkal könnyebben jön a pocakba a kis élet és könnyebben meg is marad ott. Nyilván, az élet produlákta szörnyűségeket, mint egy haláleset, egy munkahely elvesztésétől való félelem, egy betegség... nem lehet kiiktatni, hisz a velejárója a mindennapjainknak. De! Az ezekről szóló videókat, DVD-ket és riportokat igenis száműzni kell!! Lehúznak, ha gond van, még jobban maguk alá temetik az embert. Én is sajnálom az utcán lévő elesett embereket és gyerekeket, én is meg tudok siratni egy krumpilfőzeléket is mostanság. Mindennek másodlagosnak kell lennie és minden idegszállal a leendő gyermekre kell koncentráni. Ha lombikos babáról van szó... meg pláne kell készülni lelkiekben. Én elhiszem egy közösség - fórum - tagjaként ráhangolódik az ember a másikra, főleg, hogy ha hasonló gondokkal küzdenek. Viszont a közösségi érzést nem szabad átvenni. Második alkalom, hogy írja Kedves, ennek nem sikerült a beültetés, vagy amazt kiírták Missed ab-ra. Persze sajnálom én is, de tovább kell lépni. Olyanok is vannak szép számmal, akiknek sikerült! Olyan közösséghez kell csatlakozni és olyan emberekkel kell körülvennie magát mindenkinek, aki ilyen gondokkal küzd. Amíg nem vetéltem el az előző két babával, eszembe se jutott a Missad ab, azt sem tudtam mi az. Úgy nem lehet nekiállni, főleg egy olyan dologba belekezdeni, ahol csak az orvostudomány és a sűrű imádkozás segít ... hogy ezen gondolatok forognak valakinek a fejében.

Gond? Nem is tudom igazán a lombik gond-e?! Én megoldandó feladatnak tekintem, tekinteném. Nálam már csak ez a fogalom létezik. Mi 4 éve küzdünk Dorkáért. Akkor mondhatom  múltidőben, ha kibújt már a pocakból egészségesen. Mi akartuk őt nagyon, a blogíró és párja is akarja nagyon. A jó Isten segít minket is és őket is. 4 éve és amióta Dorka a pocakomban van, minden nap aggódás, hogy minden legyen rendben. Bízni lehet és rménykedni. Pozitív gondolatokkal ellátni és feltankolni a lelket.

Én kicsit úgy látom, hogy ez a lombik-közösség beszippantja az embert. Persze... lehet együtt örülni a sikereknek... a sikertelenséget pedig be kell tudni szükségtelen rossznak, vagy ki kell iktatni, mint negatív érzéseket a történetből és az életből. Tudom, hogy a mai egészségügy és bürokrácia szar... úgy, ahogy van. Ha kérdése van valakinek és felteszi a fórumon, nyilván akkor is segítenek, ha pl. pár hétig vagy hónapig felé sem néz. Amennyire épít, annyira lehúz. Magában és az elkövetkező időszakban kell bízni, és bízni a leendő babában, hogy igenis akar minket és lejön hozzánk. Neki nálunk lesz a legjobb helye.

Kedves Miss D!

Nem akartam megbántani, de szerettem volna, ha az üzenet eljut Önhöz!

Ha az ura kimegy külhonba, majd hozza a babát hozzánk közös esti fürdésre, szarpucerára és a közös sétákra.

Most az a legfontosabb, hogy összejöjjön. Mindenki küzd valamiért. Valaki egy új autóért. Mások egy jó munkahelyért. A harmadik az életéért. Mennyivel jobb helyzetben vagyunk mi, akik tudják, hogy lehet gyermekük, maximum meg kell küzdeni érte... de annál nagyobb boldogság lesz. Mi Krisszel ennél szebb és jobb dolgot nem hozhattunk volna össze ebben az életben, mint Dorka. Vágyom rá, vágyunk rá eszméletlenül Szerelmesek vagyunk ebbe a kis 20-25 cm-es szarosba már mos ... aki most is itt ficánkol a pocakomban jelezve Ön felé, hogy fel a fejjel és a rosszkedvet, negatív gondolatokat azonnal iktassa ki a fejecskéjéből, mert a pár rúgásból, ami most a hugyhólyagom és a köldököm között van, az Ön popóját fogják célozni!!!!!

A fórumozást pedig tessék abbahygani és helyette olyan filmeket vagy oldalakat nézegetni, ahol pozitív és babával végződő esteket láthatja!