Anyák napja

"Május első vasárnapja, anyák napja van ma, olyan jó, hogy az én anyukámnak is van édesanyja..." - kezdetű vers jár napok óta a fejemben... és megőrülök lassan, hogy nem jut eszembe a folytatás!
Kiskoromban ezt a versikét annyiszor elmondtam otthon anyának és a mamámnak, s most mégsem jönnek a sorok.
Ehelyett eszembe jutott egy másik versike, amit oviban tanultunk:


                                 Nadányi Zoltán: Anyu

Tudok egy varázsszót,
ha én azt kimondom,
egyszerre elmúlik,
minden bajom, gondom.

Ha kávé keserű,
ha mártás savanyú,
csak egy szót kiáltok,
csak annyit, hogy anyu!

Mindjárt porcukor hull
kávéba, mártásba,
csak egy szóba kerül,
csak egy kiáltásba.

Keserűből édes,
rosszból csuda jó lesz,
sírásból mosolygás,
olyan csuda-szó ez.

"Anyu! Anyu! Anyu!"
hangzik este-reggel,
jaj de sok baj is van,
ilyen kis gyerekkel.

"Anyu! Anyu! Anyu!"
most is kiabálom,
most semmi baj nincsen,
mégis meg nem állom.

Csak látni akarlak,
anyu fényes csillag,
látni, ahogy jössz, jössz,
mindig jössz, ha hívlak.

Látni sietséged,
angyal szelídséged,
odabújni hozzád,
megölelni téged.

Talán középső csoportos lehettem, amikor anyák napi ünnepségen szavaltam az óvoda udvarán. Egyre több emlék jut eszembe kisgyermekkoromból. Anyának mondtam is hétvégén, hogy milyen jó volt, amikor még nem volt meg a húgom, apa katona volt s kettesben jártunk az akkor még nem lakott mostani házunkhoz. Annyi krumplit sütöttünk ott, anya közben az én nagy segítségemmel kertet gazolt. Egyszer kiszedtem  a petrezselymet... szépen sorba meghagyva a gazt... és büszke voltam magamra, hogy milyen ügyes vagyok, mennyit segítettem gazolni! Ilyenért anya sosem 'cseszett' le. Szép emlékek. 

Imádtam az oviban szerepelni, meg mindenhol. Ha verset kellett mondani, Somogyi Szabolcs és én tuti szavaltunk. Többször is színpadra léptünk a vásárhelyi kultúrházban közös előadásokkal. A nagyanyóka, nagyapóka volt a sláger. Ezt még felnőtt korunkban is megemlegették az idősebbek. Pedig akkor is max. nagycsoportosok lehettünk.

Ez a szereplési vágy azóta is megmaradt, bár csökkent a középpontban élés. Nyilván az ember szereti magát mutogatni, ha meg van elégedve magával. 

Mindenesetre Krisztől kaptam tegnap egy különleges színű, kétágú orchideát, ami a kedvenc virágom. Így köszöntött fel, mint anyukát vagy legalábbis leendő édesanyát. Nagyon meghatódtam és bízom benne, hogy valóban édesanya vagyok s a legjobb leszek...