Gondolatok

A Föld felett járok 10 centivel hétfő óta. Vasárnap töltjük a 20. hetet Dorkával. 

Izgulok, állandó gombóc van a gyomromban. Nem értem. Hát nem erre vágytam 4 évig?! Mégis elgondolkozom azon, hogy innentől kezdve örök aggódás, nyugtalanság, gombóc a gyomorban, féltés, félelem, könny lesz az élet! Megijeszt. 20 hét alatt is kiizgultam a lelkem. Soha életemben nem aggódtam ennyit, mint most. Aki ismer tudja, hogy olyan vagyok, ahogy esik úgy puffan, soha nem gondolkozom napokra előre, nem készülök semmire s megijeszt a tudat, hogy neki kellene állni. Szülési tervről beszélünk s fingom nincs mi legyen Azt tudom, hogy természetes úton, fájdalomcsillapítók- és gázok nélkül extra igények hiányában, Krisz jelenlétében szeretném világra hozni a babát. Úgy akarok szülni, mint a S. Zsuzsi. Ezt mondtam az orvosomnak is, aki először elgondolkozott rajta, hogy jó-jó, de ki az a S. Zsuzsi, majd ekkor esett csak le, hogy nyilván nem ismerik egymást... Kérem szépen, aki olvassa a blogot tudja, hogy Áron, a legokosabb és legszebb kisfiú példaértékű édesanyja. 

Sok anyukától hallom, hogy már ez megvan, az megvan... Zsuék babaszobája is kész volt a 28. hétre. 

Nekem van 3 pár zoknim, egy sapkám és egy rugim. Magamhoz képes ez már szép teljesítmény. Szegény gyereket már most sajnálom ... még magamnak sem tudok soha mindent elrakni, ami kell. 

Lehet bejön Krisz megérzése, hogy két fájás között, a magzatvíz elfolyása után egy órával fogom bedobálni az utazótáskába a gyerek kórházi cuccait, azzal a felkiáltással, hogy ráérünk még, mit izgulsz... természetesen a magamét itthon hagyom, majd Krisz hozza be másnap vagy majd valamikor... 

Annyi mindent kellene végiggondolni; fura ez a helyzet. Az életemet mindig úgy állítottam be és éltem, hogy a magam módján próbáltam felkészülni bizonyos elkerülhetetlen eseményekre fejben. De egy perccel sem gondoltam tovább a következményét, vagy azt, ha ez meg ez történik, akkor ezt és ezt kell majd csinálni. Mindez azért van, mert ?magammal szemben kishitű voltam? - sokszor nem gondoltam, hogy sikerülhet. Lásd.: államvizsga. Aztán mégiscsak sikerült s jött a kapkodás és a fejvesztés gyorsan-hamar mindent egyszerre. Most ezt nem tehetem meg. Dorkával szemben lenne inkorrektség. Valahol még mindig nem hiszem el, hogy sikerülhet, hogy sikerült. Félek előre tervezni, nem akarok csalódni véletlenül sem. Nem akarom beleélni magam egy olyan dologban, ami ne adj Isten, ha nem össze s akkor mélységesen porig leszek súlytva. Pedig muszáj. Muszáj, össze kell szednem magam s nekiállni foglalkozni a jövővel, ami nem foglal magában nagy időintervallumot, mégis képlékeny.

Majd jövő héten :-)

Még szerencse, hogy van egy anyám, aki megvásárolta már előre a gyereknek a  20. szülinapjára is az ajándékot és a buliruháját. Így van pár ruhája és cumisüvege is Dorkának. 

Tényleg jó egy anya a háznál.