Mindenkitől bocs, de lemaradt egy rész a hétfői krónikából, amit pótlok most.
A doki a következő story miatt volt ideges, szomorú, tehetetlen és mogorva.
Reggel azzal indult a kórházi nap, hogy konzíliumot hívtak össze. Egy 23 éves lányról volt szó, aki 1988. szeptember 25-én született, s hétfőn már a halál lehetőségével kellett szembenéznie. Az orvosom aznap reggel tudta meg, hogy a hírt neki kell közölnie, illetve az ő betege lett. Jobban mondva a kórház betege, hisz mindenki együtt szorított a lányért, együtt szorítottak a nővérek, az orvosok, izgultunk és mélységesen sajnáltuk a folyosón a kismamákkal, hallva az esetet. Aznap reggel jött meg a lány lelete - akit pénteken vittek be a kórházba kisebb fertőzés kezelésére -. A diagnózis: végső stádiumos rák. Gyógyíthatatlan, s kezelni sem tudják. Az orvosom szerint szeptemberig élhet még maximum. Egy, a hüvelyfalon lévő anyajeggyel indult a története tavaly nyáron, amit eltávolítottak, s a szövettan is jó eredményt mutatott. Egy olyan kislányról van szó, aki még a boldogságát sem találta meg, s valószínű időhiány miatt nem is fogja. Eszméletlen és felfoghatatlan. Annyi idős, mint a húgom, s nekem folyton ez járt a fejemben...
Ezért volt a rossz kedv, amiért első felindulásomban megharagudtam a dokimra, majd a történetet hallva mélységesen elszégyelltem magam, hogy én meg itt ugrálok egy szaros ecsetelés és egy-másfél órás várakozás miatt. Annak a lánynak másfél óra az életéből... kegyetlen a sors.
Nem nagyon bírtam szabadulni a gondolattól egész héten. Fiatal, életerős csajszi lehetne, aki élvezhetné a napsütést, a kirándulást, a pasik bókját, a fősuli adta bulikat és barátságokat, a nagy szerelmeket és a szép beteljesüléseket. Annyira szorítok neki, hátha történik valami csoda, hátha feltalálnak addig valamit, valamit, ami segít, ami reményt adhat, ami... állítólag teljes az elkeseredettség, de lelkileg nagyon erős a kiscsaj.
Azért írtam le a születési dátumot, mert véletlen egybeesés, mégis megindító és félelmetes is egyben.
1988. szeptember 25-én született a lány. Az orvosom azt mondta, hogy szeptemberig élhet. Ez a történet akkor derült ki, amikor én is ott voltam Pöttyel a kórházban. Október elejére vagyok kiírva, ám mindenki szerint szeptember 25 körül megszületik. Véletlen egybeesés? Egy elmegy, egy születik elv? Mindez 1 másodperc alatt lefutott az agyamban s azóta is ráz a hideg, ha rágondolok. Mégis Pötty érkezésének lehetősége nagyon kellemes érzéseket kelt bennem, s csillapítja a lány iránt érzett döbbenetet és sajnálatot, ami átmegy együttérzésbe és reménybe ilyenkor. Pöttyöt kértem a kórház folyosóján, adjon reményt ennek a lánynak és a jó Istent is kérem, hogy segítsen rajta!
Azért írtam le a születési dátumot, mert véletlen egybeesés, mégis megindító és félelmetes is egyben.
1988. szeptember 25-én született a lány. Az orvosom azt mondta, hogy szeptemberig élhet. Ez a történet akkor derült ki, amikor én is ott voltam Pöttyel a kórházban. Október elejére vagyok kiírva, ám mindenki szerint szeptember 25 körül megszületik. Véletlen egybeesés? Egy elmegy, egy születik elv? Mindez 1 másodperc alatt lefutott az agyamban s azóta is ráz a hideg, ha rágondolok. Mégis Pötty érkezésének lehetősége nagyon kellemes érzéseket kelt bennem, s csillapítja a lány iránt érzett döbbenetet és sajnálatot, ami átmegy együttérzésbe és reménybe ilyenkor. Pöttyöt kértem a kórház folyosóján, adjon reményt ennek a lánynak és a jó Istent is kérem, hogy segítsen rajta!
Torokgombóc...
VálaszTörlés