AFP eredmények, mocorgások és egy 2 napos továbbképzés

Megérkezett múlt héten az AFP eredményünk. Jobban mondva ez már Pötty eredménye, hisz az ő rendellenességeit vizsgálják, ami szerencsére nincs. 

A kiskönyvemben a doki azt írta, hogy a MoM értéknek 0,61 és 2,5 közé kell esni. Édes Kincsünk 0,87-et produkált, ami szerintem teljesen jó érték, de az áment úgyis az orvos fogja kimondani hétfőn. Az állítás szerint ha a normál tartomány alsó értékéhez áll közelebb a mért érték, akkor kislány, ha a felsőhöz akkor kisfiú lesz, viszont ez orvosilag nincs alátámasztva. 

Elérkeztünk a 4. UH-hoz. Az első 3 hetesen volt, a második 7 hetes 1 naposan, a harmadik a Down-szűrés 13 hetes 6 naposan és eljött, amire nagyon vártam már, a 20 hetes. Ez egy genetikai UH, mely során a fej körfogatától elkezdve a  belső szerveken keresztül a lábszárcsont méretéig, mindent megvizsgálnak. Vinnem kell 16-án magammal a véreredményt is, s a kettőből - UH + vérvétel - mondanak egy diagnózist. Remélem nem lesz semmi gond. Mondom máshogy: NEM LEHET BAJ! Végre újra láthatjuk Pöttyöt! Már alig bírok aludni a nagy találkozás izgalma miatt, pedig nagyon fáradt vagyok. "Találkozás egy régi szerelemmel..." - ez a zene jut eszembe minden egyes UH előtt. Soha nem értettem az anyukákat, amikor azt mondták, hogy szerelmesek a gyermekükbe... na most már értem. Én is szerelmes vagyok Pöttybe, pedig még csak a pocakomban van. Mi lesz szerencsétlennel, ha megszületik... egy perc nyugta nem lesz anyjától! Anyám és a húgom is mindig azzal szekálnak, hogy amilyen lüke vagyok, az első időben biztosan a kiságya mellett állok majd és piszkálom, hogy ne aludjon, velem foglalkozzon. Sajnos képes vagyok rá. Mindenesetre az elmúlt 2 napban alig aludtam valamit. Egyre nehezebben megy, ráadásul a melegek megérkeztével, délutánonként sem tudok pihenni már. Pénteken megyek védőnőhöz, valami tanácsot kérek tőle. Muszáj lenne ezen változtatni, mert egyre rosszabb a helyzet, egyre fáradtabb vagyok, bár azt hiszem, hogy ma jött el a végső kimerülés állapota. Érzem Pöttyön is, hogy kevesebbet mocorog, néha-néha oldalba rúg, hogy itt van, de az az általam vidámnak nevezett mozgolódás ma nem jellemző. Máskor nagyon aktív és nagyon jó érezni azt, hogy van bennem egy kis valami, ami közben külön életet él a pocakomban. Még nagyon fura, még mindig megállok, bárhol vagyok, bármilyen testhelyzetben, hogy kiélvezhessem a kicsikém, ha épp a buszon ülök, inkább továbbmegyek egy megállót és gyalogolok visszafelé, mintsem kihagyom Pötty rúgásának élményét.  Tudom ez hülyeség, de nagyon sokszor sírhatnékom van, annyira örülök és boldog vagyok egy-egy jelzés kapcsán. Mint most is épp. :-)

Észrevettem, ha nagy ritkán - hetente egyszer - kólát iszom vagy magas szénhidrát tartalmú ételeket viszek be, nagyon felpörög Pötty. Olyankor jön a bukfenc és a folyamatos jelzésinger részéről, mely olyan hangokkal párosul, hogy a lépcsőházban is mosolyognak rajta.

Olyan vagyok, anya szóhasználatával élve, mint a mosott fos. Valóban. A 'nemalvás' oka a 2 napos baromi hosszúra sikeredett 2 napos lipóti Bunzl-os, viszonteladóknak szervezett továbbképzés volt, ahol az év új-, illetve prémium kategóriás termékeit is megismerkedhettünk. Egy összeszokott csapat jár már ezekre a rendezvényekre évente kétszer. Én tavaly voltam először Gárdonyban. Hosszúra sikeredett ott is a dupla nap, csak valahogy jobban bírtam a Velencei-tónál és könnyebben vettem az akadályokat egy-egy jacuzzizás mellett. Most a fürdőzés kimaradt és kényelmetlenek voltak az ülő-és fekvőalkalmatosságok. Hol hideg volt, hol meleg, hol huzat, hol állt a levegő... és valljuk be őszintén talpon lenni 2 szelet szendviccsel reggel 8-tól délután fél 6-ig szerintem egy nem kismamát is megviselt volna... főleg úgy, hogy a második napon mentünk folyamatosan, mint zsidóban a fájás, ugyanis a standokat kellett végigjárni. Több nyereménysorsoláson is részt vettem. Mindenhol nyert a cégünk valamit, a tavalyi évhez képest is sokat fejlődtünk. Pöttyel megbeszéltem minden verseny előtt, hogy segítsen be s hozzon szerencsét. Így is lett. 

Le a kalappal az engem körbeugráló férfiak és nők előtt... nagyon aranyosak voltak. Lesték minden kívánságomat. Mindent elém tettek, mindenhova elkísértek. Szóval köszönöm fiúk-lányok! Mindemellett az is nagyon jól esett, hogy dicsértek folyamatosan a kiállítók és minden standnál kapott Pötty is egy kis szuvenírt. Rajtam kívül volt 3 kismama, eszembe jutottál Dóri egyből: "Bébibumm van az idén"-mondtad nem is olyan rég. Ebből az egyik kismamának még nem publikus a híre. A 9. hétben jár, jövő héten mennek Uh-ra, viszont amikor az elsőn voltak az 5. héten, még semmit sem láttak nála, ám minden terhestünete megvan. Én nagyon szorítok nekik! Egy másik anyukajelöltön semmi sem látszódik a 15. hét ellenére. 170 cm magas, 45 kg Kata. Jó fej volt, de meg voltunk döbbenve már az állapota hírén is, az alkatán meg pláne. Szerintem vékonyabb, mint volt. A harmadik kismama nagyon csinos és fitt. Egy 1,5 éves kispasi várja otthon s szó szerint útban a következő gyermek. A 35. hetét töltötte. A megjelenése az eseményem már csak szívességből volt. 

Anyámnak meg sem  mertem előre mondani, hogy hova megyek, mert biztos a frász kerülgette volna, hogy jól vagyok-e, így csak ma hívtam fel és meséltem el neki mi történt velünk. 

Most sok mindent sűrítettem be egyszerre... így is jó.