... lassan 14 hónapos lesz. El sem hiszem, nemrég született és kész csajszi.
Okos, ügyes, szexi és még millió jobbnál jobb jelzőket tudnék rá ragasztani, na de nézzük sorban hátulról:
Szexi: édesen krémezi még mindig magát zenére. A pasikat imádja. Épp tegnap ölelkezett össze egy édes, mint mára kiderült, bárányhimlős gyerekkel. Várjuk a fejleményeket ... remélem engem örököl, így ő is immunis lesz a kiütésekkel szemben.
Ügyes: egyre jobb az egyensúlyérzéke. Ágyon kiválóan ugrál, fut és különféle akrobatikus mutatványokra képes, amitől a hajam az égnek áll. A kanapé karfáján lóg, még egy centi és át is bukik rajta, aminek a következményeibe bele sem merek gondolni. Fut. Megy hátra fele, oldalaz, ha zenét hall jár ritmusra a lába, ha eltéveszti a taktust, megáll és elgondolkozik rajta, majd nagy elánnal veti bele magát újra a tánca, ilyenkor annyira édes. A kezeivel is táncol. Szeretünk zsírkrétázni. Általában hétvégén, nagytakarítás után - mikor máskor - szoktam kirakni a nagy lapot, ami a fél nappalit elfoglalja és természetesen mindenhova rajzol, csak a lapra nem. Absztrakt csiga-bigában perfekt a csaj. Mágnestáblát is használjuk, ha kivételesen megtaláljuk a tollat vagy a nyomdát hozzá. Ha beleillesztős játékkal játszik, nem belepróbálgatja a formákat a lehetséges alakzatokba, hanem leteszi a dob/tábla mellé, megnézegeti a formát, hova tudná beleilleszteni és ha kigondolta, belerakja. Egyedül iszik, ha van kedve egyedül eszik. Főzni nagyon szeret. Sőt anyám megtanította, hogy kell megszagolni az ételt és minden percben meg is teszi, ha engedélyezett.
Imád pakolni. Sőt anyám szerint el is pakol maga után ... nekem szólni kell érte és közösen megy csak, úgy látszik engem szívat. A rendszerben lévő dolgok nagyon zavarják, szereti a káoszt maga körül.
Ha mondjuk neki, hogy hozzon egy mesét, kiválogatja szó szerint a könyvei közül, amelyiket hallani akarja és azt hozza oda olvasásra. Addig keresi a tárolóban a kigondolt könyvet, amíg nem találja, na ilyenkor szokta az egész lakást két másodperc alatt szétkapni. Mesélés közben az ölünkben ül, szépen meghallgatja, közbe mutatja az állatokat, hangoztatja is őket. Imádja a könyveket. Ha egyik kezemben könyv van, a másikban lehet bármi, tuti az előbbit választja. Ja és a legfontosabb: múlt héten, amikor ép buliztunk, anyám mondta telefonban, hogy Dorka odavitte neki a könyvét és mondta, hogy "mese".
Szereti, ha nyitva marad a konyhaszekrény ajtaja és az összes csokiba beleharapdál, elmorzsolgatja, majd amikor anya enné a Balaton szeletet, nagy megdöbbenéssel tapasztalja, hogy az egy szeletből lett millió-egy darab. A múltkor Toblerónét vásároltam védőzáras csomagban. Gyerek visít a kocsiban, odaadtam neki, had játsszon, gondoltam dupla csomagolással nem lehet gond. Lett: lerágta a védőtasakot, majd a csoki papírját is megbontotta és mire a munkahelyre értünk, kiszopogatta belőle az édességet. Ezért volt a nagy csönd és a hatalmas vigyor.
Beszéd: igazából mint olyan szó szerint nincs még. A maga nyelvén beszélget, igaz, azt folyamatosan és megállás nélkül. A nyelvével nagyon sokat játszik, élvezi, hogy hangokat tud produkálni és sokszor olyan pörölésben van saját magával, hogy hangosan tudnék visítani a röhögéstől, annyira édes. Közben mutogat, osztja az észt. Telefonálni is szeret, amíg a másik oldalon nem szólal meg valaki. Olyankor csak fülel, bólogat, mosolyog és ha a mami hív, bújik a telefonba, szeretgeti a készüléket. Amikor elcsórja a telóm, a füléhez tartja vagy épp a tarkójához, mikor hova sikerül és nagy beszédben van, totál magamat vagy Kriszt látom. A gesztusok, a mutogatások, a hanglejtés. Utánoz ... és most már mindent. Egyszer megmutatunk neki valamit és csinálja. Ma épp a hűtőmágnest próbáltam kiapplikálni a hűtő alól, anya adott egy fakanalat, hátha sikerrel járok ... nem jártam; majd Dorka kivette a kezemből és ő is bepróbálkozott annyi sikerrel, mint én. Pár szónak mondja az elejét, de ez még ritka számba megy. A "neeeeem-neeeeeem-neeeeeem"-et tökélyre fejlesztette. Papa, mama, aja, az áphú apa lett. Menni, el, le, jó, memme, baba. Kábé ennyi ... irigykedve olvasom a blogokat, ahol azt írják, hogy teljes szavakat használ a gyerek, nálunk ez még várat magára. Rengeteget beszélünk hozzá, még többet olvasunk. Mindent magyarázunk, a tiltást is.
Bármit elmutogat. A múltkor apósomnak 'szólt', hogy kiment a macska a spájzba és hívja vissza vissza, mert megeszi a parizerjét. Teljesen érthetően és egyértelműen. Dalol magában vagy épp hangosan, olvas magának vagy épp nekünk. Délelőtt elvan magában, eljátszik egyedül.
Amire ugrok: a nyekegése, amikor nyűgös és nem akarja abbahagyni, ilyenkor elrikkantom magam, hogy "nenyekegjélbazdmeg!" - millió felkiáltójellel értve, abbahagyja ... pár másodpercre és folytatja. Azt hiszem ez nekem szól csak, mert anyósom és anya is mondja Krisszel egyetemben, hogy csak akkor csinálja, ha én is jelen vagyok.
A másik: amikor elmondom neki milliószor, hogy nem szabad, mert ez és az lesz, de még tízszer bepróbálkozik. A virágrázásért és a konnektorhoz nyúlkálásért második felszólítás után kézreverés jár rend szerint. Nem nagy, félreértés ne essék, nem bántalmazom a gyereket és látleletet sem vetetett még, jelzésértékű ... de ez a kettő tilos. Sosem ütöttem meg sem az arcán, sem a fenekén, ennyire nem aláznám - meg most azt mondom - sosem és remélem ez így is marad.
Érdekes, mert sokan mondják, ha elmegyünk a lakáson kívül bárhova, ottmarad Dorka nélkülem, első tiltásra megért mindent és nem próbálkozik újra.
Imád enni. Gyakorlatilag nincs olyan, amit ne enne meg a banántól a vadpörköltig mindenevő. Elég jó húsban is van, kis köpcös, imádom a hurkáit. Ha szomjas, csak vizet fogad el, tízóraira kap teát, gyümölcslével próbálkozom néha, hol töménytelen mennyiségben issza, hol egyáltalán nem kell neki. Ha evésről van szó, hozza a kis székét az asztalhoz, ha nagyon éhes húzza maga után, úgy siet. Ha szomjas, mutatja a poharat.
Anyám, jó nagymami lévén megtanította neki egy Facebookos kiírás kapcsán, hogy mit mond Pocak? - "Böööee" - és innentől mindenkinek a saját fantáziájára van bízva a történet. Okos fejét mutatja, a testrészeit nagyjából tudja, most a pocakos részekkel van gond. A hajával mostanában nagyon el van foglalva, kiszedegeti belőle csatokat, közben igazgatja, cirógatja magát. Már az sem mindegy, milyen ruha van rajta, saját véleményt alkot. Tudja melyik ruhadarabot hova kell rakni. Felhúzza bármelyik cipőjét, papucsát a lábunkra és közben nagyokat vihog.
Zsuzsi baba nélkül nincs alvás és lassan élet sem. Minden ébredésnél kihozza magával és megbeszéljük mit álmodott Zsuzsi. Szeretgeti, bohóckodik neki. Rettenetesen ragaszkodik a dolgaihoz, ezzel szemben senkivel szemben sem irigy. A takaróját is hurcolja magával, amiből csavarni lehet a nyálat általában. Kihozza, ráfekszik vagy épp a fejére tekeri és úgy jár-kel a lakásban. Épp Dórinak írtam és igaz szó szerint, megy mint a világtalan ... nagyon szeret lent lenni, a szabadban. A kányákat kergeti, utánozza a hangjukat, integet mindenkinek és mindennek továbbra is. Szeret bújócskázni és fogócskázni is, egyedül hintázik a játszótéren a nagy hintában, a csúszda elengedhetetlen kelléke a lent eltöltött időnek. Megismeri az embereket, az állatokat. Tudja kapcsolni pl. Ági szomszédunkhoz Marci kutyát és ha néha kutya nélkül látja a szomszédot vagy nem érti vagy reklamál.
Segít a háztartásban ... nagyon ... minden dupla, inkább tripla időbe telik, de nagy elánnal csinálja.
Azt látom rajta, hogy boldog, kiegyensúlyozott gyerek ... már nem is baba ... tudnék még millió dolgot írni, most röviden ennyi, de jön a folyt köv.
koszi es puszi nektek"
