Nosztalgia 2008.04.04. 4 óra

4 évvel és 2 héttel ezelőtt Krisz megkérdezte este egy vígjáték közben, mikor épp rágyújtani készültem, hogy el tudnám-e képzelni vele az életem. Ekkor nem egész egy éve ismertük egymást. Rávágtam egyből, hogy persze. Majd folytatta, hogy de úgy sokáig ... mondjuk egész sokáig ... mondom: Igen! Majd másnap elkezdtük szervezni az esküvőt. Mivel nem vagyunk egy átlagos pár, így a polgári esküvőnk sem volt az. A lánykérés után 2 héttel már férj és feleség voltunk.

Szóval a szervezés a következő dolgokból állt:

Akkor egy olyan cégnél dolgoztam, ahol enyhén szólva nem nagyon akartak kifizetni, így nagy könyörgések árán megkaptam a pénzem, adott volt egy összeg, amiből gazdálkodhattunk. Pannonhalmán néztük ki a helyet Zsuék után szabadon. Elmentünk, lebeszéltük az időpontot az anyakönyvvezetővel. Fizetni kellett összesen 1.500,- Ft-ot a szertartásra, gyertyákra és az emléklapra, ami a házassági anyakövi kivonatunk volt. Majd Pápán - Vásárhely és Győr között pont félúton hazafele menet belefért -, ahol bementünk egy menyasszonyi ruhakölcsönzőbe és azt hazudtam, hogy táncot tanítok - ami egyébként nem volt kamu - és szalagavatóra készülünk, kell gyorsban egy ruha, mindegy milyen, csak fehér legyen, egyszerű és kész. 10.000,- Ft-ért kölcsönöztük ki így. Ha azt mondom, hogy esküvőre kell, akkor 75.000,- Ft lett volna, ám mivel sokkal több eszünk volt, a fátylat, a kesztyűt Téten vettem összesen 5.000,- Ft-ért, amit megtarthattam, illetve a kék combkötőt egy szexboltban vásároltam 1.500,- Ft-ért. A régi a gyűrűm volt, az új a fátyol és a kesztyű ... így megvolt a legfontosabb elv: a valami kék, a valami régi, a valami új és a valami kölcsön a nyaklánc lett, amit Erikától kaptam kölcsön. Majd jött a csokor: 10.000,- Ft, a pasik kiegészítőivel, anyák csokrával és a teremdísszel együtt. Következett a tanúk kiválasztása: az akkori két jó barát - akiknek azóta se híre se hamva -. Megrendeltem a tortát 3000,- Ftért, készítettem itthon sütiket, vettünk 2 üveg kölyökpezsgőt, mivel egyikünk se iszik alkoholt. Kiválasztottuk a zenéket: a bevonulós zene Tiesto volt, amin hanyatt vágódtak. Majd jött a legfontosabb dolog: a meghívók elkészítése. Mindenkit nagy-nagy szeretettel meginvitáltunk a MDOSZ - Magyar Diákok Országos Szövetsége - előadására, ahol én tartottam előadást a hátrányos helyzetű gyermekekről Pannonhalmára az Önkormányzati Hivatalban 2008.04.04. délután 4 órakor. Ez sem volt senkinek sem fura, hiszen nem ez lett volna az első ilyen alkalom. Krisz elment a szüleimért Vásárhelyre, anyósomék, Kati, Zsuék, Erikáék voltak meghívva. Összesen sem voltunk anyakönyvvezetővel együtt 20-an. Mindenki megérkezett, a polgármester várta a vendégeket, hellyel kínálta őket és végigkamuzta a fél órát, miközben engem dicsőített, milyen sokat teszek a gyerekekért. Krisz természetesen fél órát késett a szülőkkel én már páni hangulatban szívtam a második doboz cigimet az emeleti tárgyalóban, miközben az járt a fejemben, tuti meggondolta magát, biztosan lelépett ... megérkeztek. Leültettek mindenkit, még tábla is volt készítve az MDOSZ szövetségi jelképpel ... jöttem én is menyasszonyi ruhában, csokorral, remegő lábakkal és kézzel, majd anyám hangját hallon: "hogy kiöltözött ez a leány erre az előadásra", majd ránézek anyósomra, majd apósomra, akiknek ekkor még mindig nem esett le, hogy mi van. A biztonság kedvéért rendeltünk orvost is, hogy ha bárki rosszul lenne, legyen segítség. Nem volt rá szükség szerencsére. Majd lement a Tiesto dal, bevonultunk, Krisz feszített mellettem és azt mondta, halkan, hogy "én még életemben nem voltam ennyire büszke, mint most". Én nem merek már kinézni a vendégekre, csak az anyakönyvvezetőt hallgatom, aki sűrűn kéri az elnézést: nem akartunk hazudni mi senkinek sem, csak meglepit szántunk. Összeadott minket, az anyaköszöntésnél már sírt mindenki, a húgom azt hajtogatta, hogy "elviszik a nővérkémet, nem lesz nővérkém" - talán őt sajnáltam a legjobban és már most is könnyben van a szemem, soha sem felejtem el az az ölelést, amit akkor kaptam tőle, míg élek, végigkísér. Anyósom egyre csak azt hajtogatja, "hogyha ezt tudom, akkor a szép ruhámat veszem fel" - hozzáteszem a kamera felvételén mást nem lehet hallani a két igenen kívül, csak ezt az egy mondatot, mert a kamerásunk anyósom mögött állt. 

Egy órás állófogadást tartottunk utána ott a teremben, mindenki hitetlenkedett, evett-ivott, majd anyáékat hazavittük Vásárhelyre. Mikor éjjel megérkeztünk, apám megkérdezte: "Te akkor most férjhez mentél?" - mondom igen ... majd visszaindultunk és közben Krisszel is azon gondolkoztunk, hogy ez most tényleg megtörtént ... hűűűűhaaaa!

Hajnalban kimentünk Győrújbarát-hegy legmagasabb pontjára és ott néztük meg a napfelkeltét és Krisz akkor mondta először, hogy a kicsi felesége vagyok. Majd onnan küldött egy nagyon szívbemarkoló smst mindenkinek, hogy révbe értünk, hogy egy család lettünk. Vasárnap 400 emberrel együtt ünnepeltünk a Hajógyári szigeten Budapesten egy hatalmas buli keretében az egybekelésünket. Életemben nem buliztam akkorát, mint ott és soha ennyi ember nem vett körül minket egyszerre. Jó döntés volt, hiszen azóta megszületett Életke is és megannyi buktató és nehézség után 4 éve házasok vagyunk, illetve 5 éve vagyunk együtt. 

Köszönöm a sorsnak, hogy utamba ejtett azon az ING-s oktatáson és köszönöm neked, hogy nem engedted el a kezem sohasem. Szeretlek!