Fontossági sorrend, felesleg, felesleg hátán...

Ma munkából kicsit előbb eljöttem, orvoshoz kellett ma mennünk. A 12 hetes kötelező vizsgálaton estünk túl. Orvos előtt, elmentünk egy bababoltba, ahol csupa tündéri dolgokat, eszközöket nézegettünk, megbeszéltünk, kielemeztünk és csodáltuk az árakat! Pedig olcsónak mondható az üzlet! Babaágyat néztünk 14.000,- Ft-ért, igaz volt sokkal drágább is. Nekünk ez is megteszi. Babakocsi pl. 75.000,- Ft-ért. Krisz le is akadt egy-egy kocsinál, mégiscsak 4 kerék, igaz maximum 0,5 lóerős, de gurul és benne van a nevében, hogy KOCSI! Ez az Ő választása lesz. Amit kinézett 75.000,- Ft-ért, megvesszük a Bazár c. újságból 15.000,-ért. A másik fontos dolog az etetőszék, ennek is van kereke általában és gurul, de szerencsére z örököltünk, úgyhogy nem kell arra sem költeni.

Kell még egy fürdőkád, egy kiságyra rakható pelenkázó - 7.000,- Ft -, illetve a fürdőszobába egy olyan pelenkázó, ami vízhatlan, ha kivesszük Pöttyöt a fürdőkádból, egyből "el lehessen készíteni" szopihoz és alváshoz! Szóval durván számolva minden kegyszer-vegyszerrel együtt 100.000,- Ft fogja betakarni a baba érkezéséhez szükséges dolgokat. Ezen kívül az induló csomagot kell kiegészíteni. Regisztráltam egy kismama oldalon, mely automatikusan a regisztrációhoz ad egy csomagot. Ebben vannak a baba kegyszerei a popsitörlőtől a pelenkáig nagyon sok minden. Legalább ezzel sem kell sokat foglalkozni, csak pótolni. Ezt nyár elején fogom megkapni. Úgy döntöttünk az urammal, hogy mindent megveszünk nyár közepére. Szobát festünk, berendezkedünk, hogy a legvégén csak hesszelni és pihenni kelljen. Másrészt akivel eddig találkoztam azt mondták, hogy tuti kislány és tuti megszületik szeptemberben. Kivételesen hallgatok most a szócsövekre, ugyanis az anyukám ma ismét megemlegette a államvizsgás storymat, ami egyébként engem abszolút jellemez. 

Ugyanis történt az első államvizsgám alkalmával, hogy ameddig csak készültem, tanultam, addig nem vettem a diplomaosztó ünnepségre kosztümöt, mert azt vallottam, hogy ameddig nem sikerül ténylegesen az államvizsgám, addig nem dobok ki feleslegesen pénzt egy ruhára... meg amúgy is milyen ciki lesz, hogy nagyban készülődök, vásárolgatok, és nem lesz meg a vizsgám. Így aztán odáig jutottam, hogy szín ötösre leállamvizsgáztam, majd rohanhattam haza, hogy kosztümöt vegyek. Ebből az lett, hogy egy nagyon ronda lila színű, csíkos L-es kosztümöt kaptam - az S-es bőven elég lett volna - baromi drágán, mert természetesen a legutolsó pillanatra elfogyott minden normális gönc. Ebből az következett, hogy olyan ronda nem voltam sehol sem, mint akkor és ott. Ráadásul minden csoporttársam az államvizsga napjára szervezte a bankettjét a családjával, én még azt is megtiltottam, hogy egyáltalán beszéljünk a családi összejövetelről napsütésben, 30 fokban, s rá 2 hetére tartottunk meg kisebb szélviharban. Most is azt mondom, hogy ez így volt jó. Ha nem sikerült volna a vizsgám, az még rosszabb, hisz otthon vár ajándékokkal és pénzzel a fél rokonság, én meg bőgve megyek haza... azért ahogy ismerem a családom, biztosan odaadták volna akkor is ajándékokat, max. a pénzt tartották volna meg. :) 

A második államvizsgámnál azt hittem majd bepótolom az elmaradt bankettet időben, na ott meg az ünnepélyes diploma-osztó maradt el érdektelenség miatt. Ami egyébként nagy kamu volt. Pedig ott aranydiplomával végeztem. Szó-szó.

Én ezt a viselkedésemet nem érdektelenségnek vagy srtucc-politikának hívnám. Mindig azt vallottam életemben, hogy felesleges előre sietni, mindig az adott problémával kell foglalkozni. Ha felfele megyünk a lépcsőn, mindig csak egy lépcsőfokot másszunk meg, majd idővel jön a többi is. Anyám emiatt fogja a fejét mindig. Érdekes, hogy a magánéletben, a tanulmányaimban nem tudok, nem tudtam előre gondolkodni, vagyis nem akartam, vagyis nem volt bizalmam saját magamhoz sem... ami egyébként természetre egyáltalán nem jellemez. Viszont az üzleti életben hónapokkal előre tudom mi fog történni, mi miután következik. Előre gondolkozom, csak így lehet megélni és előre haladni. Jól megy a cég, amit szinte egyedül vezetgetek már egy ideje. 

Most viszont visszaütött ez az egy lépcsőfok megmászása-féle dolog. 12 hetesen van egy kötelező vizsgálat a nőgyógyásznál, mely igazolja, hogy tuti terhes vagy, illetve hogy fejlődik a babóca. Ezt be kell írni a kiskönyvedbe, különben nem kapsz családi adókedvezményre jogosító papírost. 90 napos terhesség esetén kap a kismama ú.n. családi adókedvezményt, ami azt jelenti, hogy nem kell annyit adóznom, így több lesz a fizetésem. 92 napos terhességig kell kikérni az illetékes védőnőnél, aki a terhesgondozóba küld az igazolással. Én ma 91 napos vagyok, még jó, hogy ma voltam a 12. heti kötelező vizsgálaton. Holnap rohangálhatok, vagy inkább Krisz a doksiért, hogy az asszonynak legyen valamivel több pénze. És megint nagyon jó fejnek érzem magam, hogy milyen rendes vagyok, hogy beszállok még több pénzzel a családi kasszába! Köszönöm Liz!

Az új kormány által hozott rendelkezések betarthatatlanok és eszméletlenek! Igaza van az orvosomnak, amikor azt mondja, hogy ne őt korholjam, nem ő találta ki, neki ez csak plusz feladat, amit a háta közepére sem kíván. 

AFP-re el kell mennünk 15 hetesen, teljesen feleslegesen, hiszen a Down-szűréssel együtt már kiszűrik az AFP-nél vizsgált kóros elváltozásokat. Ha nem megyek el AFP-re, akkor nem kapok támogatást, ugyanis ez is kötelező vizsgálat. Felesleges újabb szúrkálás! Mindegy, Pöttyért csinálom, muszáj, mert nagyon akarjuk. Következő baki! Hiába van az uram beírva apának a kiskönyvben, hiába vagyunk összeházasodva 3 éve, hiába van egy 2008-as házassági anyakönyvi kivonatunk... nem számít. Szülés alkalmával egy 300 napnál nem régebbi hitelesített házassági anyakönyvi kivonat fénymásolatát kell bevinni magunkkal a kórházba. NORMÁLISAK EZEK?- ez csak egy 'költői kérdés' volt!

Mindegy, ma mindezekről felvilágosítottak. 

Hál' Isten minden rendben van Édes Kis Pöttyel. A véreredményeim teljesen rendben vannak, a pocakom nődögél, Cyto-t levette ma a doktor bácsi és közben annyira aranyos volt, hogy majdnem elpityeregtem magam. Most szabadott először mintát venni a rákszűréshez, eddig nem engedtem meg, mert a bűvös 12. hetet csak tegnap léptük át. Így nekiállt aranyom és mondta, hogy nagyon fog rám is és a babócára is vigyázni, mert tudja, hogy mennyi mindenen mentem már keresztül és muszáj, hogy Pötty megszülessen. Egy nagyon pici mintát vett csak le, inkább legyen P null - vagyis értékelhetetlen - az eredmény, minthogy bármi gond legyen-mondta. Ez is kötelező vizsgálat. Meg kell csinálni a terhesség alatt legalább egyszer! Ha nincs meg, az is megvonással jár, mindegy, hogy értékelhetetlen-e az eredmény vagy sem. Szóval le a kalappal az orvosom előtt, mindent megtesz értem, értünk, Pöttyért! Ilyenkor kicsit elszégyenlem magam, hogy egyszer megingott a bizalmam vele szemben s majdnem orvost váltottam a terhességem legelején, de szerencsére megszólalt a belső hang és maradtam nála. Ő mindig hitt bennem, a babában, hogy életben akar maradni és küzd... Igaza lett! Köszönöm neki ismét! Szépen növekszik szerinte. Ezen a vizsgálaton kiderült, hogy vérzékeny vagyok, amit időben neki kell állni kezelni, mert szülésnél gond lesz. Akkor kezeljük...

Már csak a pénteki szűrésen lennénk túl, s minden rendben lenne, nem aggódnék többet! - egy hétig mondjuk!

Tanulságok a mai napra!

1. Jó orvosom van, s közben megint elérzékenyülök, hogy mennyire jó és okos vagyok, hogy őt választottam.

2. Csomó felesleges dologgal keserítik meg a kismamák életét és mindennapjait a hülye szabályozások miatt, ahelyett, hogy élveznénk áldott állapotunk minden rezdülését!

3. Egyszerre több lépcsőt is meg lehet mászni, sőt 2 héttel előre is lehet gondolkodni, mert KELL!

4. Nekem van a leghősiesebb uram a világon, aki minden vizsgálaton mellettem van és ha nem a kezemet fogja, akkor kisszékről nézi, hogy kínozzák az asszonyát és nem lesz rosszul a vér látványától... 

Köszönöm, hogy vagy nekem!