Maja... odaadásból, mami flörtölésből jeles

Köszönöm mindenkinek, aki szorított értünk, bízott bennünk és hitt Pöttyben, hogy küzdő alkat aranyom és meg akar születni. Külön köszönet Majának, aki bátorságról, empátiából, szeretetből, ragaszkodásból  tett akkora tanúbizonyságot, hogy azóta is kapkodom a fejem. Mellettem ül most is, néz felfelé, hogy biztos minden rendben van? Amikor az UH-ról jöttem haza, leültem a kanapéra. Nem sírtam, potyogtak a könnyeim öntudatlanul, nem tudtam a dologgal semmit sem kezdeni. Próbáltam abbahagyni, másra gondolni, nem ment. Folyt... csak folyt patakokba a könnyem. Maja elém állt, szemét a pocakomra szegezte és nekiállt furcsa hangon és ritmusban ugatni, "húúúú"-zni és vonyítani. Nem érettem először, majd rájöttem, miután könnyem sikerült letörölnöm, hogy a babának magyaráz, szinte számon kérő hangon, hogy :

"Mit képzelsz Te, hogy a mamira így ráijesztesz?! Megengedtem, hogy beférkőzz hozzánk 4.-nek az életünkbe! Eltűröm, hogy a papi keze 5 alkalomból 3-szor a mami pocakján van miattad, téged simogat, a Te buksidra ad puszit az enyém helyett! Szedd össze magad s most már viselkedj jól!"

Amikor mindezt megértettem, azon kaptam magam, hogy torkom szakadtából visítok a nevetéstől, a könnyem már amiatt folyik. Mindezt mozdulatlanul és magamban próbáltam elintézni, nehogy Maja baba monológját valami megszakítsa, nem akartam kizökkenteni a magyarázatából. Emellett magamon is nevettem, ugyanis azon kaptam magam, hogy mozog az ajkam. Figyeltem Maja száját és aki ismeri tudja, hogy nagyon nagy kifejezőkészséggel bír a kutya, a mimikája és az ajaktartása, mint az emberé. Szóval mozgattam az ajkam és próbáltam hangokat formálni, ügyeskedtem összerakni a hangokat egymás után, a szavakat, a mondatokat. Így szerintem a fent említett beszédet tartotta meg Maja. 

Ez elfeledtette minden gondom, bajom s azóta is mosoly, mosoly... bár óvatosabban.

Minden múlandó, mindenért meg kell harcolni, de ha hiszünk benne, bármi elérhető Én imádkozom, mások vudubabáznak, valaki betépve ősi táncot jár, vagy épp szeánszot tart. Mindenki hisz valamiben, valakiben. Nekem a jó Isten sokat segített eddig is, ezután is imádkozni fogok. Édes Kis Pötty meg akar születni s mi nagyon várjuk. Rajtunk kívül nagyon akarják a családtagjaink, barátaink, akik velünk és mellettünk voltak jobb-rosszabb időszakokban. Bízunk és remélünk. Hitet szeretnénk adni azoknak, akik évek óta hozzánk hasonlóan mindenféle módszerrel  - az ágy alá tükörrakástól a tudományos hormonkezelésig mindennel - próbálkoztak babagyártás ügyileg. Akiknek még nem jött meg a kedvük a babaprojekthez, talán most fog. Azoknak, akiket ismerünk és azoknak akiket nem. 

Legfőképp Dóri barátnőmnek és Bandijának szeretnénk hitet és biztatást adni: higgyétek el, mi tudjuk... a legelveszettebb, legkegyetlenebb helyzetből is van kiút. Akiknek Édes Kis Pötty adhat új lehetőséget, s a határidő betartására kötelezi őket! Mindent érte csinálunk. Minden gondolatunkat a babánk teszi ki, ezzel kelünk, fekszünk. Aggódunk, félünk, olykor besokalunk, földre zuhanunk, porig zúzzunk magunkat, de újra felállunk és újra kezdjük. 

Emellett mosolyogva élem az életem, a hasam alig bírom ennél jobban kinyomni a zebrán az autósor előtt, bár anélkül is látszik, hogy növekszik odabent valami... és nem Maját emésztem épp.

Hétvégén a Hungexpon észrevettem, hogy egy fullextrás Mazeratti sportkupé - kedvenc autóm, s ha nagy leszek ilyen bevásárló autóm lesz, mert buliautóhoz minimum egy Mustang jár alapon - mögött állva épp az állam próbáltam felszedni a földről, amikor egy baromi jóképű srác velem szemben nekiáll velem szemezni. Mondom AUTÓ MÖGÖTT álltam. Észrevettem, hogy tekintete lejebb kúszott a mellemre, egy ajakbiggyesztéssel kifejezte, mennyire tetszik neki a nagy méret. Már rám is kacsintott, nekem legyezte a hiúságom, visszamosolyogtam rá, majd lábam kitettem oldalra, hogy engedje láttatni, miniszoknya van rajtam csizmával. Na, akkor a srác felbátorodott, s már intett is egyet s elindult felém... gondoltam nem szívatom tovább, kiléptem az autó mögül, s amikor látta a foglalt jelzést a pocakom tájékán egy hatalmas kanyarral eloldalazott vörös fejjel. Én jót nevettem rajta, Krisz a pasi mögül a fényképezőgépét szorongatva, hogy el ne ejtse visítva röhögött. Az vesse rám az utolsó követ, aki nem próbálta ezt ki kismamaként 3-szor akkora mellbőséggel, mint normál esetben.

Szóval mai napi tanulságok:

1. A kutya ért az emberek nyelvén, érzi az új jövevényt, az ember minden rezdülését és tud beszélni!!

2. Jó cél objekumot találva, ami ápol és eltakar...  lehet bárkivel, bármennyi idős kismamaként flörtölni, csak időben jelezzük az áldozat felé, hogy már valaki más megelőzte!