Reggel Vásárhelyen felszálltam a buszra Majával, a 3 kg 55 dkg-os 11 hónapos harci vérebbel.
Ő az, a képen, látszik mennyire vérengző vadállat! Szóval szállok fel a buszra, Maja egy kék kötött kisvirágos, kristályos aranyos zsebes ruciban. A buszsofőrtől a legkisebb ovisgyerekig mindenki simogatja, beszélget vele. Maja teszi-veszi magát, megmutatja hogy tud szépen nézni, szépen kérni, ül, fekszik és boldog, hogy ennyien foglalkoznak vele. Jegyet nem kell neki vennem, mert hát ilyen aranyos babának nem kell, modja a sofőr. Devecserben leszállunk, mindeki búcsúzkodik, integet a vadállatnak. Volt pár percem a győrbe tartó buszra, így sétáltunk egy kicsit, pisi és egyebek, nehogy gond legyen a hosszú úton. Megérkezik a Zala Volános autó, felszállunk és a következő böffenés hagyja el a buszsofőr száját:
S.: "Asszonyom! A kutyája nincs rendesen felöltöztetve!"
É.: "Tessék? Nem értem!"- s közben nézem én hülye a kutyát, hogy mi nincs rajta...
S.: "Azonnal takarodjon le a buszról a rühes vérebével együtt, mert szájkosár nélkül nem szállítható a dög!"
Köpni, nyelni nem tudtam. A mellettem lévő öreg néni felszól a buszsofőrnek - miközben a 3 heti hidegélelemmel megpakolt baromi nehéz utazótáskát húzkodom a kézitáskával és Majával együtt lefele -, hogy:
"Nem látja, hogy kismama? Itt szállítják a vörösiszapot, tiszta por minden, ez a szerencsétlen - mármint én -, meg pocakkal itt szívja ezt a mérget ilyen hidegben!"
S.: "Akkor, ha mérgező, gyorsan szálljon fel asszonyom!"- mondja a sofőr az idős hölgynek, miközben nekem biccent, hogy maradjak csak lent szépen.
Azt azért még a döbbenettől oda tudtam neki bökni, hogy ennél nagyobbat ne élvezzen sohasem! Lecuccoltam, gondoltamlerakom Maját, mert már baromi nehéz volt, nekem is mozognom kellett egy kicsit, mert baromira fáztam, a legközelebbi busz Győrbe 1 óra majdnem. Sebaj, majd szívjuk a port, Maja eljátszik a fűben én meg nézegetek. Na, ahogy Maját leraktam, két kóbor keverék kutya egyből rávette magát, nekiestek szegénynek. Szerencse Maja nem beszari, beállt ő is támadóállásba, de mielőtt még szétszedték volna a gyerekpótlómat, inkább felkaptam és szégyen ide vagy oda, de elrugdostam onnan a két kóbor állatot. Vártunk, vártunk, Maját beleraktam a kabátomba, ne fázzon, így egymást is melegítettük, közben az idegtől görcsölt a hasam is. Nem bírtam felfogni, hogy lehet valaki ennyire gerinctelen féreg és szívtelen, mint a sofőr
Megjött a következő Zala Volános busz. Már gyomorideggel szálltam fel. Nagy megdöbbenésemre a buszvezető egy haláli tüneményes figura volt. Scotter's üvöltött az busz rádiójából, miközben széles vigyorral Maja hátára egy csomagjegyet nyomott és mondta, hogy kisbabának nem adunk jegyet, mert ő zsebben is elfér. Megdadajgatta a kuttyot, Maja örömében pusziszkodott vele. Rányomta az utazómra is a csomagjegyet, miközben konstatálta, hogy nekem is csak egy jegyet ad, bár lassan kettő kell. hiszen lát, amit lát...
Elmeséltem neki, hogy milyen incidensem volt egy órája a kollégájával. Még ő kért elnézést és helyeselt. tudta, milyen az ember, sok panasz van rá, de nem tudnak vele mit csinálni.
Most is tanultam valami újat és levontam a konzekvenciát:
Kutyára kötelező szájkosár 4 kg és 1 éves kor felett tömegközlekedésen.
Ezen kívül, ha nincs szájkosár, van egy nyilatkozat, ami arról szól, hogy a kutyám nem hordoz olyan vírust, betegséget vagy egyéb fertőző kórt, amely káros lehet gyermekre vagy felnőttre, akkor a doksi aláírásával, oltási könyv igazolásával lehet szájkosár nélkül ebet szállítani tömegközlekedésen!
Ennyit az első Zala Volános buszsofőrről... nyilván hiányos menetfelszereléssel indult ki a zalaegerszegi buszmegállóból a mindig tökéletes sofőr, ha nem így lett volna, akkor felszállhattam volna a rühes dögömmel együtt a buszra, mégis én lettem megalázva.
A helyedben amúgy a történetet megírnám a Zala Volánnak. A Fvár-Győr között ingázó buszsofőrtől tudom, hogy komolyan veszik ezeket a helyzeteket és őt pl egyszer 3 hónapra ezért másik (egy szar) járatra át is rakták. Ő is rosszalkodott.
VálaszTörlés