Para

A Mikulás bácsi meghozza Dorkámnak az első igazi nagy oltását. December 6-án megyünk a doktor nénihez. Mit mondak? Baszottul félek ... s ezzel még nem fejeztem ki azt az érzést, ami bennem kavarog. Úgy voltam vele nagyon sokáig, hogy én aztán biztos be nem megyek, nem akarom látni és hallani, ahogy aranyomat 'bántják'. Tudom én, hogy más is túlélte már a szurikat, sőt Zsu mondja, hogy Áront meg sem viselte ... mégis magát az érzést, hogy fájdalmat okoznak a gyerekemnek nem tudom elviselni. Olyan jó lenne, ha alig érezné meg ...

Lehet csak én parázom túl a történetet ... nem tudom. Mégis felmerült bennem egy kérdés: ha nem megyek be vele az oltásra, akkor cserbenhagyom? Mi van ha engem akar, mi van, ha csak én tudom megnyugtatni? Sőt továbbmegyek ... mit fogok neki mondani, amikor készülődünk a dokihoz. Én mindent megbeszélek Dorkával. Hova megyünk, mit fognak ott csinálni, mennyi ideig fog tartani, fáj-e? Nem hazudhatok neki, de azt mégsem mondhatom, hogy baromira fog ám fájni és eltart ezer évig ... Őszinte leszek vele: nem tudom mi vár rá, nem tudom hogy fogja érinteni, de hogy szurit kap, az holt ziher, ráadásul kettőt. 

Mindenesetre meghoztam a döntést:bemegyek vele, de apa is bejön, mert én nem fogom lefogni, ez apa reszortja lesz. Utálja őt érte. Másrészt valószínű ez úgy fog zajlani, hogy Dorka elviseli, mert nincs más választása, én krokodilkönnyeket ejtve sírok, engem Krisz vigasztal. Mindenesetre egy hős leszek!

Jól megszoptatom, mielőtt elmegyünk, s bízom benne, hogy tele pocak jótékony hatással lesz a fájdalomküszöbére is. Anya javasolta, hogy hazaérkezve egyből borogassam be az oltások helyét s akkor lázas sem lesz Dorka. Azért biztos, ami tuti alapon én a kúpot is feliratom az orvossal, amit oltások utáni lázra javasolnak. 

Jó dolog ez az anyaság, de ez a sok para ... már agyam eldobom! :)

Érzékenység

Több ismerősömnél is megfigyeltem, amikor babalátogatóban voltam náluk, hogy ha nyűgösebb volt a gyerek, mindig frontra, szélre vagy egyéb dolgokra hivatkozva mentegették magukat és a csemetét. Ekkor azt gondoltam, hogy legalább van mire fogni a hisztit és a "már mindenből elegem van, menjenek haza a látogatók" sírást. Most tapasztalom, hogy az akkori kifogások nem kifogások voltak. Tényleg nagyon érzékenyek a babák a legkülönfélébb hatásokra és a legszenzitívebb kis élőlények. 

Dorka nagyon nyűgös, ha szél van. Olyankor a semmi sem jó sehogy sem ... ahogy meg most éppen van, az pláne nem kell effektus tapasztalható nála. Ezt legelőször a kórházi tartózkodás alatt vettem észre rajta, amikor a nyári melegből - októberben - átcsapott az időjárás tél eleji zimankóvá szél kíséretében. Sokat sírdogál ok nélkül és a napi több órás alvásideje lecsökken 1-1,5 órára. Ilyenkor a türelem szó kiesik a szótárából és vörös fejjel torkaszakadtából visít mindenen, a cicit sem fogadja el, viszont pohárból sem hajlandó inni. Ez a legrosszabb, főleg, ha melegfronttal párosul. 

Melegfront: ez a másik mumus nálunk. Az alvást ilyenkor elfelejthetem a házimunkával együtt. Ilyenkor az sem segít, ha leviszem sétálni, még a friss levegő sem nyomja el ... vagy csak addig alszik, amíg lent vagyunk, egy másodperccel sem tovább. Régebben azt csináltam ilyenkor, hogy séta után, mikor feljöttünk, rajtahagytam a ruháját, beraktam a szobájába és rányitottam az ablakot. Igaz nagyon lehűtötte a lakást a hideg, de legalább Dorka aludt egy keveset. Most ez a 0 és 1 fokban már nem csinálom meg ... a fűtésszámlát ki sem tudnám fizetni. Melegfront hatására Dorka nagyon sokszor a fejéhez emelgeti a kezét, dörzsöli a buksiját, mintha azt üzenné, hogy fáj a fejecskéje. Ilyenkor a halántékát masszírozom neki, ez segíteni szokott.

A hidegfronttal nincs túl nagy gondja, ezt sokkal könnyebben kezeli, mint a többit. A napsütés sem áldás, bár nagyon szereti: mert ilyenkor a piros falra vetődő árnyékok annyira lekötik a figyelmét, hogy szintén kevesebb az alvásidő. Most már figyel mindenre és a fény-árnyék játék az egyik kedvenc elfoglaltságunk napsütés esetén amellett, hogy imád napozni.

A szagok: na ezekkel meg vagyunk lőve. Anyától örökölve a szagérzékenységet a főzés a legnehezebb dolog mostanság. A sütőben sült húsok szaga nagyon zavarja az olajban sült krumpli, a rántotta és palacsinta illatával egyetemben. Tulajdonképpen maga az olaj szaga zavarja szerintem. Ilyenkor a legmélyebb álmából is pillanatok alatt felkel Dorka. Megérzi a tömény illatot és vége a sziesztának. Szerencsére a sütemények illata nem bántják a nóziját. 

Parfüm: a legádázabb ellensége. A múltkor nőgyógyászhoz menet befújtam magam. 6-7 éve ugyanazt az illatot használom, ugyanabban a márkában és higításban. 3 órát voltam távol, szoptatásra értem haza, gyorsan átöltöztem, cici elő, Dorka viszont bármennyire is követelte és éhes volt nagyon, nem fogadta el. Akkor eszembe se jutott ez a lehetőség, gondoltam hiszti. Majd este lezuhanyoztam, anya megfürdette Dorkát és jött az esti szopi. Semmi gond nem volt azon kívül hogy a babám nagyon mohón szopizott ... hát igen, a gonosz anyja éheztette több órán keresztül. Ha más tusfürdővel vagy testápolóval kenem magam, már azt is megérzi és "nemszopással" sztrájkol. Éhségsztrájkot folytat cicihez láncolva ... mert azért hozzá kell tenni, hogy próbálkozik, próbálkozik ő, csak fintorog, sír, bokákol s ilyenkor egy idő után megelégelem azt, hogy a puszta tényem ekkora hányingert és undort vált ki, akkor cici sincs elv alapján befejezem a próbálkozást. Úgyhogy nagyon odafigyelek az azonos testápolóra, tusfürdőre és öblítőre is. Észrevettem, hogy annak a tusfürdőnek az illatát, amit a kórházban használtam nagyon szereti rajtam. Ilyenkor nagyon bújós.

Dorkának mindenből ugyanazt használom az elejétől fogva. Ugyanaz a pelus, a hintőpor, a testápoló, a habfürdő, az olaj ... minden. Mindent ugyanabban a sorrendben csinálunk ugyanabban az időben. Már most tudja és várja is, hogy mi után mi következik. Az esti fürdetés már szeánsz nálunk.  

Nagyon fontos ezeknek a csöppöknek az állandóság ...többszörösen meghálálják. Több alvással, kevesebb sírással, jó étvággyal és nyugalommal. Egy anyának ilyenkor nincs is nagyobb kincs.

Ui.: viszont az a dühítő az egészben, hogy apa hazajöhet a 95. ügyféltől és tárgyalásról lestrapáltan mindig más parfümben és ruhában vagy akár cigiszagúan, ha a lépcsőházban felfele bagózik még ... Dorkának semmi sem számít, nagy vigyorral üdvözli, megismeri, bújik hozzá, beszélget vele és nagy a szerelem ... én meg kicsi parfümmel befújom magam és éppen hogy csak hányást nem kapok az ölembe!

Kórházban voltunk

Még mielőtt bárki bepánikolna, hogy mi történt, gyorsan az elején tisztába teszem a dolgokat: hallásvizsgálatra és csípőszűrésre mentünk a PAMOK-ba. Hallásvizsgálatra negyed 1-re volt időpontunk. Délre odaértünk, tudom hihetetlen tőlünk, hogy előbb megjelenjünk valahol a notorious késők cím ránk aggatása miatt, de ott voltunk! Behívtak minket, de mivel Dorkám úgy döntött, hogy eladja a kórházat a földszinttől a 7. emeletig a visításával, ezért muszáj volt megszoptatnom a folyosón. Ilyet még nem csináltam ebben az épületben, hát itt volt a lehetőség rá. Nagyon nyűgös volt a manóm, valószínű átragadt rá az egész napi feszültségem, ami kijött rajtam már reggel azzal kapcsolatban, hogy minden rendben menjen, ne fájjon a vizsgálat és ügyes legyen a bébim. Természetesen egyáltalán nem kellemetlenek ezek a beavatkozások - ha lehet egyáltalán annak tekinteni -. 

Szóval megszoptattam Dorkát, közben a nagy hideg miatt lefagyott a derekam, mert a kötött pulcsiból csak úgy tudtam előbányászni a cicit, hogy felhúztam a ruhám ... és a 7. emeleten, ami egy csodaszépen felújított, ám annál nyomasztóbb hely. Tudniillik itt van a Perinatális Intenzív Centrum, ahova a koraszülött babákat helyezik el és itt próbálják terelgetni őket az életben maradás rögös útján. Egyből eszembe jutott Kicsinap és elszorult a szívem ... meg egyébként is ... nagyon sokan vannak ezen az osztályon - évente 250-300 gyermeket látnak el - ... s olyan picik ... olyan védtelenek. Rengeteg felajánlás és adomány útján tudták megvalósítani az osztály azon arculatát, mely fogadott minket. Nagyon igényes, modern és szép környezet. S egyből azt kívántam bárcsak ne lenne szükség erre a részlegre.

Fél 1 előtt 5 perccel tudtunk bemenni a vizsgálatra, addigra lakott jól Dorka és nyugodott le annyira, hogy 2 perc teljes csöndben tudott lenni. Ugyanis ez kötelező a vizsgálathoz. Nagyon bestresszeltem, amikor a doktor néni elmondta a feltételeket: a fent említett 2 perc néma csend úgy, hogy nem alszik. Hát nálunk ilyen nem nagyon van, főleg, hogy felfedezte a lányom a hangját. Emellé még a napirendje is felborult teljesen és Dorka totális visítása csak nehezen csillapodott. Nagy nehezen lefektettem a vizsgálóágyra, egy mini füldugóhoz hasonló eszközt dugtak a fülébe, mely percenként 150 kopogást küld a fülbe, onnan visszhang formájában rögzíti az eszköz a mért értéket, mely vagy jó, vagy nem. Köztes állapot nincs. Dorkának tökéletes a hallása. Javasolta a doki, hogy himlők, erős megfázás esetén vagy ha levertség van úrrá a babán, ha nem mosolyog vagy ha úgy gondoljuk, menjünk vissza és ingyen megnézik bármikor a gyerek hallását. Előtte telefonon be kell jelentkezni. Nagyon gyorsan végeztünk, Dorka ügyes volt, még tam-tamot is vert apró mancsaival és vigyorgott folyamatosan. Lefele a liftben ismét eltört a mécses és nagyon rázendített,úgyhogy ismét szopi következett a parkolóban, most változatosság kedvéért az autóban. Peluscsere és irány az UH-ra. Ez a B épületben van az 1 emeleten. Mi természetesen a 2. emeletre mentünk, ám mivel egyértelmű műtős sterilitás fogadott minket és egyébként a lift ajtajára is ki volt írva, hogy 2. emelet műtők, tilos a belépés így utaztunk egyet lefele is. Hozzáteszem még az sem esett le, hogy több ismerős arc is hozta a babáját és mindenki kiszállt a felvonóból, csak mi arcoskodtunk bent. Kartonozóba leadtuk a kiskönyvet, majd meglátva a tömeget dobtam egy hátast. Úgy, hogy idő előtt érkeztünk negyed órával az utolsó előttiek voltunk. Ráadásul ez az UH a röntgennel egy folyosón van és ezer meg egy ember tartózkodott ott ki törött lábbal, ki törött kézzel, ki tolócsokiban, ki nélküle, ki köhögött a másik az orrát fújta, "a harmadik itt a padon a dudáját fújja" - jutott eszembe az Egy boszorka van, három fia van kezdetű dal. Röhögtem kínomba, hogy lehet egy beteg emberekkel csúfolt folyosóra betódulni 15 kismamának a babájukkal együtt. Dorkát levetkőztettem, Krisznek szóltam, hogy maradjon ott és szóljon, ha mi jövünk, én elmegyek sétálni Pocakkal, mert nem akarom, hogy megbetegedjen. Fél 2-re kellett jönni. Fél 3-kor kezdték meg a babás UH-ot, mert addigra végeztek a felnőtt, sérült, beteg emberekkel ... ennél jobban már nem tudtam felháborodni. A többi gyerek nagyon nyűgös volt, Dorkának tele a pocakja, vele semmi gond nem volt. Majd egy óra múlva szólt Krisz, hogy mi következünk. Bementünk egy sötét lyukba. Ott szabaddá kellett tenni Dorkát pocaktól lefele. Majd jött a zselé, az UH fej és a monitoron már láthattam Dorka csípőcsontját és szalagjait, minden ok, majd jöttek a vesék vizsgálata. Itt is mindent rendben találtak. Olyan csöppök Dorka veséi, mint két kis csokigolyó. Nagyon mosolyogtam. 5 perc alatt készen is voltunk, megkaptuk a papírt, felöltöztettem a pácienst, majd kifele megdicsérték, hogy ritkán van náluk ennyire mosolygós baba, ugyanis Mini manónkon ha nem lennének fülek, körbemosolyogta volna a fejecskéjét.Nagyon tetszett neki ez a vizsgálat. 

Összegezve mondhatni átestünk a tűzkeresztségen. Azt kívántam kifele jövet, hogy ne kelljen idejönnünk máskor, hogy Dorka egészséges legyen mindig. 

Másrészt elgondolkoztam azon, hogy a nap közbeni feszültségem fő forrása egy gondolat köré csoportosult. Jobban mondva kettő.Az egyik: az járt a fejembe, hogy milyen rossz a babáknak, hogy viszed őket ide-oda kötelező vizsgálatra stb ... és hiába magyarázom el Dorkának minden alkalommal, hogy hova megyünk, mit fognak vele csinálni, hogy nem fog fájni, ettől függetlenül olyan kis kétségbeesett tekintete van, amikor a megszokottól eltérő helyen vagyunk és fehér köpenyt lát ... az UH-on láttam egyszer a szemecskéjén és majdnem elpityeregtem magam, hogy kérdőn nézett rám, mintha afelől érdeklődne, hogy most mit fognak csinálni, most mi fog következni ... s nem tudtam rá válaszolni ... aztán természetesen egy mosollyal konstatálta a doktor bácsi vigyorát. Ez nagyon megragadt bennem.

A másik kérdés, ami napok óta nyomaszt és nem igazán tudom kezelni, már Krisznek is színt vallottam este az az, hogy múlt héten csütörtökön voltunk baba-mama klubba, ahol az elsősegélynyújtásról volt szó. Nagyon örültem a témának, nagyon vártam, hogy megtanulhassuk mit hogyan kell csinálni. Mégis volt egy téma, ami nagyon sokszor eszembe jut: hirtelen halál. Nem bírok szabadulni a gondolattól. Nagyon rossz és nyomasztó érzés; baromira nem kellene ezzel foglalkozni, mégis nagyon beszarattak. Nincs előzménye, nincs következménye, ugyanis kimutatni az okát nem lehet. Annyira sokat beszéltünk róla, olyan sok statisztikát végigvettünk, hogy minden szám, érték és adat tisztán előttem van. Annyira féltem tőle Dorkát. Annyira szeretem ezt a kislányt, hogy elmondani nem lehet. Egyszer - születésekor - már közel jártunk ahhoz, hogy elveszítsük, de mivel küzdő típus s a jó Isten is vigyázott rá, nem történt baj. S bízom benne, hogy eztán sem fog. Tudom, hogy nagy butaság, hogy a halál gondolata foglalkoztat, de nagyon mély nyomot hagyott bennem a téma. Próbálom elhessegetni magamtól ezt a történetet, mely nyomaszt nagyon. Éjjel sokszor felkelek ellenőrzöm Dorkát, hogy minden rendben legyen vele. Krisszel is beszélgettünk tegnap erről és megnyugtatott, hogy minden rendben lesz. Féltem a gyerekem, de ez már túlzás. S igyekszem változtatni a dolgon! 

A lényeg, hogy Dorkának minden eredménye tökéletes s egy nagyon mosolygós kis tündér virág. :)

Kicsinapnak

Drága Kicsinap!

Nem is tudom, hogy egy ilyen bejegyzés után mit is írhatnék neked, nektek!

Belegondoltam, hogy Dorka is 7 hetes és egyszerűen szörnyű, amin most keresztülmentek. 

Mégis itt van nektek Vilmos, mind az 1080 grammjával és küzd. Küzd magáért, az életéért, értetek, a családjáért. Erős, kitartó és életigenlő. Biztosan minden rendben lesz, hiszen ha már idáig lejutott, eljutottatok, akkor nem lehet gond, nem lehet, hogy ezt a harcot odafentről nem támogatják ...

A nevében is benne van: erős akaratú s Nomen est omen alapján a név kötelez!

A családodnak kitartást kívánok! Elhiszem, hogy az a legnehezebb, hogy belül sírsz, kívül mosolyogsz, tartanod kell magad, de hidd el, mindennek meglesz az eredménye. Így van mivel lekötnöd magad, bele is őrülne az ember, ha egy sarokba kuporogva kellene sírnia egész nap. Bárcsak ne kellene ilyen helyzetbe lennetek! Valamiért benneteket próba elé állítottak s ezt a csatát együtt kell megvívnotok!

Nagyon szorítunk nektek, főleg a kis pasitoknak. Dorka már annyi babán segített. Erőt adott annyi lefele készülődő csöppségnek, hogy megtalálják idelent a Földön a szüleiket s most Vilinek adunk erőt, küldjük ezerrel a pozitív jeleket!

Amennyiben bármiben tudok segíteni neked vagy a családodnak, szólj nyugodtan!!!!!

Mosolyalbum

Egy esténk képekben, fürdetés előtt:

Baba-mama klub újratöltve

Ma ismét baba-mama klubban jártunk. Szép ruciba öltöztettem Dorkát és magamat is ... bár most elmaradt a szegecselt tűsarok és a szoknya - mármint számomra  - okulva a múltkori tekintetekből, most csak simán magassarkút választottam szűk nacival és pink felsővel. Megint sikerült túlöltözni, de hát ez a mi formánk. Hozzáteszem: minden nagyképűség nélkül. Már élvezem is a helyzetet. Ma egy nagyon komoly, ám annál szörnyűbb témáról volt szó: életmentés csecsemőkorban. Önmagában ez nem is szörnyű, inkább félelmetes, mert nem tudatosan, de mindenkiben benne van, oké, hogy megtanuljuk és elméletben alkalmazni is tudjuk egy bábun ... ne kelljen használni a tanultakat sohasem. Rossz belegondolni, hogy bármelyikünk gyerekével megtörténhet a végzetes tragédia. Én eddig is féltem attól, hogy egyszer ránézve Dorkára azt lássam, hogy nem lélegzik ... jobb bele se gondolni. Már most facsarja a szívemet. Mindenesetre tettem egy lépést azért, hogy tájékozottabb legyek, hogy ha baj van valamerre tudjak lépni. Nyilván nem lettem profi életmentő, de az alap, a gyerek elhelyezése, a stabil oldalfekvés és a 2 befújás 30 'nyomkodás' belém vésődött örökre. Eddig azt hittem, én viszem túlzásba a légzésfigyelő plusz woki toki egyszerre dolgot, de rájöttem ma, hogy a többség még ezt megspékeli infra kamerával is. Azért ennyire nem durva nálam a helyzet, de tényleg többször ránézek Dorkára éjjel annak ellenére, hogy végigalussza az éjszakát.

Vége lett az ismertetőnek, majd a klub feeling miatt rátértünk a kicsit kötetlenebb beszélgetésre. Ilyenkor nagyon vegyesek a témák, hiszen nemcsak babás anyukák vannak jelen, hanem kismamák is hol kisebb, hol nagyobb pocakkal. Itt volt kedvenc barátnőm, a mindenkit ijesztegető anyuka, aki ki nem bírná, hogy valamivel kapcsolatosan egy rémtörténetet el ne mondana, ami természetesen vele is megtörtént vagy majdnem megtörtént vagy meg fog történni. Az állapotosságtól kezdve a szülésen át a szoptatásig és az oltások kibírhatatlan fájdalmával bezárólag mindenhez van hozzászólni valója ... én meg persze ki nem bírnám, ha nem köthetnék belé és nem nyilvánítanám ki, milyen ostoba, buta embereknek tartom azokat, akik félelmet keltenek az amúgy is rottyon lévő kismamákban, akik a hülyék teljes nyugalmával állnak ott, ahol én is álltam 2 hónappal ezelőtt ugyanilyen, ugyanennyi vagy még több kérdéssel a fejemben akár a szülést, akár az utolsó napokat illetően. Engem ma az oltással talált meg - mert 2 hét múlva Dorkát oltják először -, az ehhez kapcsolódó fájdalommal és a lázgörcs mindennemű fajtájával, ami majd Dorkán is biztos előjön. Én egyből azzal kezdtem, hogy nálam emberére talált s a múltkori leoltásomat folytathatom itt mindenki előtt, ha van kedve ... takarodjon innen. Majd egy 3 gyerekes anyuka akarta megmagyarázni mindenkinek, akinek csak 1 gyere van - hozzáteszem mi nem is vagyunk emberek, hanem valami űrlények, akik egy távoli bolygóról jöttek, melynek neve: ticsakegygyerekettudtokszülniésLillaakirályháromgyerekkel - így egybe. Szóval, mikor leesett Lilla bevezetőjéből, hogy csak is és kizárólag ő tud három, azaz 3 gyereket szülni és mi csak egyet, akkor ezt sem bírtam megállni szó nélkül. Amíg a többiek túllépnek rajta, mert nem akarnak konfrontálódni és inkább szó nélkül hagyják, akkor jövök én. Az alma és az öltöztetés kérdéskörében fejtettem ki milyen butaságot is próbál rátukmálni az emberekre. Szerinte almát csak 1 éves kor után lehet adni a babáknak és addig csak is szoptatni kell. Hát szerintem meg a kell a végén, az inkább lehet és az egy év lecsökken a felére, de inkább 3-4 hónapra. Én már adagolom Dorkának az almát, nagyon szereti és nem volt gondja a pocakjának sem. Minden gyerek más, mindegyiknek mások az igényei és ha én almát akarok neki adni, és a babám jóízűen megeszi mellékhatások nélkül, akkor azt fogok adni neki ... s ettől nem leszek szar alak. A másik összetűzési pont az öltöztetés: szerinte lakásban 23 fokban vastag plüss rugdalózó kell a gyerekre hosszú ujjú bodyval. Nekem erről is más volt természetesen a véleményem: szerintem hülyeség ennyire túlöltöztetni alapjáraton a gyereket. Nyilván, amelyik fázósabb, annak biztosan kell a vastagabb cucc, de ez sem helyes így, inkább rétegesen kellene öltöztetni a babákat. Ez is gyerekfüggő és nem mindenkinek a vastag plüss rugi a jó. Én túlzásnak tartom. Bent, 23 fokban Dorkán rövid ujjú body van nadrággal és zoknival s pont jól érzi magát. Ha ablak mellet szundít, akkor ráadok egy kardigánt és akkor biztosan jó a közérzete. Én a kórházban sem takargattam agyon 2 lepedővel, amikor fel volt öltöztetve, sőt, emlékszem a szomszéd ágyon fekvő csajnak a csecsemős nővérek szóltak is, hogy túlmelegítés árt a babáknak. Hozzáteszem a 3 gyerekes csodaanyuka már most téli bundában 3 lábzsákkal hozta a gyerekét az összejövetelre s ez jó alkalmat adott a következő kérdésre: "Télen mínusz 15-be miben sétáltatod a gyereked?" s ezzel azt hittem jó fej leszek, de jött tőle a kegyelemdöfés, amikor már én is azt mondtam, hogy ennyi ... "hát nem gondolod, hogy olyan hidegbe is kiviszem?" Gondoltam magamban, lehet tényleg én vagyok egy szadista állat Dorkával és lehet tényleg én vagyok rossz anya ... akkor 2 hónapig nem mennek utcára a téli zimankóban? Én Dorkát minden nap, ha nincs szmog és köd, leviszem sétálni. Van egy kb. 8 kilométeres szakaszunk, amit megteszünk minden nap. Engem anyám jégesőben, térdig érő hóban cuccolt az utcán, mégis túléltem valahogy ... nem értem én ezt. Kicsit el van túlozva ez a gyerekre 'agyonvigyázom' dolog ... burokban kell nevelni a csemetéd és akkor leszel te a király ... lány. Én pont ettől óvom Dorkát, s bízom benne, hogy pont ezért lesz strapabíró, srtamm kis csaj. Természetesen óvom, védem és én is tudok túlzásba esni, de alapjáraton igyekszem normális keretek között, életrevaló kislányt nevelni belőle, akit nem kell ügyeletre, gyomormosásra cipelni azért, mert megevett fél kiló földet ... mert a húgom napi szinten pisilevest evett sárral megspékelve s nem merte azt mondani, hogy rossz vagy hogy nem eszi meg ... s mégis él! Nem mi vagyunk az egyetlenek, akik falun nőttünk fel s bungiztunk. Én emlékszem olyanra is, hogy Somogyi Adrival és Vér Ancsival versenyeztünk. Beszíjaztuk apámék övével a tesókat a babakocsiba - ez olyan volt, mint a mai sportkocsik, melyeket 1 év fölött használnak -, magunkat a babakocsi elé kötöttük, mintha lovak lennénk és dombról lefele, mint az őrültek rohantunk és az volt a cél, hogy minél előbb leérjünk az előre megrajzolt CÉL vonalig. Közben a húgom felborult a babakocsival, oldalt csúszott a kocsi a földön, a húgommal együtt ... folyt a vér a kezéből és a lábából, mert az aszfalt húsig marta, mégis visított, hogy "johannyáááá, fussáááá!" s természetesen mi nyertünk ... mégis itt vagyunk.

Szóval a klubos történethez visszakanyarodva odasúgtam Dorkának, mikor öltöztettem, hogy lehet legközelebb nem kell jönnünk, mert meg sem hívnak minket. Mégsem mondhatom azt, hogy bánom, hogy merek konfrontálódni és nem rossz ügyért álltam ki ismét. Mindenesetre a többiek is igazat adtak nekem, de hogy valaki kiállt volna magáért, egyedül ... na azt már nem. Nem értem az embereket ... lehet nekem van túl nagy pofám. De nem számít. Én az ilyen közösségben Jack Sparrow kapitány szerepét töltöm be, aki lelkesít, aki felbuzdítja az embereket.

Mindenesetre levontam a konzekvenciát ma: attól, hogy 3 gyereked van, nem vagy király és királylány sem, ráadásul úgy gondolom, hogy minden gyerek más. Egy gyereket sem lehet ugyanazzal a nevelési elvvel nevelni, ugyanazokkal a módszerekkel fejleszteni. Hiába van Lillának 3 gyere, mindegyikhez más útmutató jár s ezzel csak annyival jár előttünk, egy gyerekes anyukák előtt, hogy nagyobb tapasztalattal rendelkezik, de ezt a tapasztalatot sem lehet bárki más gyerekére ráhúzni. Most itt van neki egy 2,5 hónapos kisfia, akit neki is tanulni kell és ismerkedni vele. Ha nem így lenne, az elég szomorú lenne.

Alma, alma, piros alma

Dorka 7 hetes korában megkapta élete első almáját. No jó, csak két kis kanállal. Hétvégén a győrújbaráti nyaralóból hoztunk mézédes finomságot. Tegnap lereszeltem, kifacsartam a levét és két kis kanállal bepróbálkoztam. Nagy dilemma volt, hogy kapjon-e még a gyerekem tejecskén kívül mást vagy maradjon a jól megszokott állapot. Aztán úgy döntöttem, jó, ha elkezd ismerkedni az ízekkel, attól ő még a tejcivel fog jóllakni és nem dobja el a cicit. Bevallom őszintén: féltem. Nekiálltam szoptatni s mikor mellet váltottam, akkor jött az újdonság. Magamat alapul véve először megszagoltattam vele a folyadékot. Én is, mielőtt bármit megeszek, orrommal illetem. Mikor a szájához emeltem a kanalat, megérezte a finom illatot és fülig érő szájjal fogadta el az almalevet, majd a következő adagot már szinte transzba esve, nagy szuszogások közepette követelte kis csücsöri szájacskájával. Nagyon aranyos volt. Attól paráztam, nehogy bántsa a pocakját. Bár úgy voltam vele, hogy két kis kanállal csak nem váltom meg a világot. Mindenesetre azt tapasztaltam, hogy Dorka gyomra kutyorgott hangosan, ennek ellenére jól tisztította a belecskéit. Nagyokat pukkant és kaksizik azóta. Bízom benne, hogy más mellékhatása nem lesz az almának. Nem ütötte ki, úgyhogy nagyon bízom benne, hogy ez beválik. Ma újra megpróbálkozunk vele. :)

Sacc köszöntés

http://www.youtube.com/watch?v=uP5C-O2FQgk&feature=related
Drága egyetlen húgom!
Születésnapod alkalmából nagyon sok boldogságot kívánunk neked! 
Teljesüljön minden kívánságod az életben! 
Nagyon-nagyon szeretlek, szeretünk téged!

Majdnem új gyerek

Múlt héten visszamentem a nőgyógyászomhoz a 6 hetes kontrollra. Mindent rendben talált, elküldött vérvételre a katasztrofálisan rossz utolsó vérképem okán és egy ultrahangra is kiírt. Az UH-ra azért van szükség, mert az utolsó vetélésem során műtét közben sérült a méhfalam, s a terhesség alatti nyúlás és méhnagyobbodás miatt meg akarja kukkantani a régebben keletkezett seb/heg állapotát. Nem lesz semmi gond, de biztos, ami tuti elven nagyon alapos dokim van. Citológiát majd akkor vesz le, amikor legközelebb mensizek, addig békén hagy s a következő nagy orvoslátogatás időpontját is ehhez az időponthoz kell igazítani. Meg volt döbbenve a gyors fogyásomon. 52 kilóval kezdtem a terhességem, 85 kilóval mentem szülni, azaz 33 kiló plusztöbbletből most rajtam van még 10. 6 hét alatt 23 kilótól szabadultam meg. Jobban mondva Dorka ennyitől szabadított meg. De nem is ez a röhejes, hanem az, hogy a nagy hízás közepette egy darab terhességi csíkom sem keletkezett, most a súlycsökkenés okán tele lett a hasam, a combom és a fenekem piros berepedezésekkel, csíkokkal. Ezeket nekiálltam nagy pánik közepette kenegetni búzacsíra olajjal. Bízom benne, ha régebben segített, akkor most is fog, mert nagyon szeretnék egy zebrára hasonlítani. Tudom, tudom ... már többen megszóltak amiatt, hogy mennyit foglalkozom magammal és a kinézetemmel. Jó hogy! Szerintem nagy tévedésben élnek azok, akik elhagyják magukat szülés után. Akik azt hiszik, hogy anyák csak és kizárólag ... s azon kívül más nem létezik. Pedig dehogy nem! Ott van rögtön a férj. Majd a kicsit tágabb környezet, a család és a még tágabb a közösség, ahova minden héten járunk és nagy megdöbbenéssel konstatálom, hogy az 1 éves gyerekek anyukái szarabbul néznek ki, mint terhesség alatt. Krisz is túlzásnak tartja, hogy már tornázom itthon és felhozattam a súlyzókat is. Hozzáteszem zárójelben, hogy mivel nem hozta fel, ezért Dorkával tornázom. Megfogom és vele guggolok napi 100-at. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy rosszul esnek az elismerő pillantások - főleg a nők részéről -, de nem ez az elsődleges cél. Terhesség előtt rendszeresen mozogtam, terhesség alatt sem hagytam el magam s most már nagyon hiányzik a napi torna. Így beiktattam a napirendünkbe. Nem a fogyás a cél, hanem a feszesítés.Kikértem a dokim tanácsát, azt mondta arra figyeljek, hogy ne izzadjak meg nagyon, mert attól elapadhat a tej vagy rossz ízű lehet és akkor eldobja a baba a cicit. Egyébként nyugodtan csinálhatok a küzdősportokon kívül bármit. A combizom-szakadás miatt a combom kímélni kell. Nem is tudom terhelni nagyon, úgyhogy ezzel nem lesz gond.

Beszéltünk még a szülésélményről és a fogamzásgátlásról. A szüléssel kapcsolatos őrült fokú félelmemet megértette, hiszen alátámasztotta azt, amit én gondoltam, mégpedig, hogy baromi nehéz szülés volt, nagyon elhúzódott és ő sem kívánna ilyet senkinek sem ... mégis majdnem sikerült rábeszélnie még egy gyerekre. Hozzáteszem úgy indultam el itthonról, hogy elköttetem magam, ha tehetem most rögtön azonnal, mert nekem nem kell több gyerek. Jobban mondva gyerek jöhet, az örökbefogadás nálunk téma, s ha lesz rá lehetőségünk élni is fogunk vele, de szülni én soha többet nem fogok. Aztán az lett belőle, hogy mivel gyógyszert nem szedhetek évek óta, spirált nem rak fel és az elköttetés gondolatát is jól kiröhögte, így maradt a gumi és ennyi. Spermaölő krémeket és minden egyéb hüvelybe dugdosó és felhelyező módszerrel nem értek egyet, nem is hiszek bennük, szerintem a hüvelyflórának többet árt, mint használ ... soha nem használtam és nem is fogom. Majd addig-addig beszélt és magyarázott, amíg megfordult a fejemben, még ha pár másodperc erejéig is, hogy be kellene vállalni még egyet pár év múlva. Garantálta, hogy a második 1/3-dal kevesebb idő alatt és fájdalommal megszületik. Kompilációmentesebb terhesség és szülés várható. Szerinte az egyke gyerekek antiszociálisak és milyen jó, ha van még tesó. Erre azt válaszoltam, ha biztosítja számomra, hogy ha elkezdőik a vajúdás és engem egyből leérzéstelenít nyaktól lefelé, akkor belemegyek még egy szülésbe. Végül is belegondolva nekem nem a szülés fájt. A kitolás már akkora megkönnyebülés volt ... Bea ujjainak matatását leszámítva tágítás közben - nekem a vajúdás volt sok/SOKK! Nagyon hosszúra sikeredett, nagyon elfáradtam és tényleg, ahogy az orvosom fogalmazott hétfőn :"Aranyom, maga már nem erőből nyomott, hanem valahonnan a szívéből és a lelkéből, annyira akarta ezt a babát!" - s tényleg így volt. Számoljunk csak: ha 1/3-dal rövidebb lenne a vajúdás és szülés ideje, akkor 2 napos vajúdás után 40 perc alatt meglenne Dorka. Végül is ez sokkal rövidebb idő. A fájdalom 1/3-ad részét is leveszem, akkor az elképzelhetetlen fájdalom lecsökken kibaszott fájdalommá ... szóval tényleg csak pár másodpercre fordul meg a fejemben az újabb gyerek lehetősége. Viszont hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem vetődik bennem fel egyre többször a gondolat. A dokim hozzátette, hogy már úgyis tudom mire lehet számítani a leges-legrosszabb esetben, ezen már túl vagyok. De még egyszer 5 napos nem alvás a kórházban? Dorkát hova teszem? - nyilván lenne helye, másnak is van 2 gyereke, de jó kifogás ... még egyszer alvásmentes 24 hét meló és gyerek mellett? 

Mindenesetre több érv szól a második gyerek ellen, mint mellette. Felvetettem az orvosomnak azt is, hogy mi van, ha mégsem fog kevésbé fájni? Mi van, ha ugyanúgy elkezdődnek az 5 perces fájások szülés előtt 2 nappal? Mi van ha ... Azt felelte garantálja, hogy nem így lesz! Most ez legyen nekem elég?

Szerencsére nem most kell eldöntenem a tesó kérdést. Krisz szeretne még egy babát minden körülmények között. Erre mindig azt válaszoltam, hogy akkor menjen és oldja meg máshol, mert hogy tőlem nem lesz, az biztos ... nem tudom ... s a hezitálás már régen rossz. Ha bárki megkérdezi, még azt mondom, hogy nem lesz több szülés ... bár már megingatható vagyok. :)

Mementó

Jó volt terhesnek lenni! Így visszaemlékezve megszépülnek a dolgok. Már írtam, hogy mindenhol elsőbbséget élveztem, mindenki velem foglalkozott, az idegesítő telefonok is így visszagondolva hiányoznak. Érdekes, hogy az utolsó 2 hétben olyan emberek is felkerestek a világ legidegesítőbb kérdésével :"Egyben vagy még?", akikkel ezer éve nem beszéltem s most olyanok sem hívnak, akikkel pár héttel ezelőtt még napi kapcsolatban voltam. Újra eljött a nagy szanálások ideje s átgondolva a kapcsolataimat, rengeteg olyan ember van/volt a környezetemben, akik az abszolút felesleges kategóriában helyezkednek el. Akik csak akkor találják meg az embert, ha neki gondja van, akiknek lelki segélyszolgálatot kellett tartani. Nem mondhatom, hogy csalódott vagyok, hiszen tudtam ezekről az "ismerősökről", hogy csak addig érdekes az ember számukra, amíg érdek fűződik hozzá. Most, hogy itt van Dorka és nincs időm se kedvem se energiám 24 órás ügyeletet tartani, már nem érdekfeszítő a társaságom. Úgy döntöttem, mint általában 3 évente mindig egyszer, hogy szortírozom a "barátaimat". Nálam ez azt takarja, hogy az összes olyan személy telefonszámát törlöm a telefonomból, akik számomra érdektelenné váltak, vagy akik már nem keresik a társaságom szülés óta. Így akik számmal hívnak, nem nagyon veszem fel a telefonjukat, hiszen tudom, hogy nem véletlenül csak telefonszám jelenik meg a kijelzőn s név miért nem tartozik hozzá.

Nagyon kettős érzéseim vannak. Ma beszéltem Csabával. Őt mondhatom a legjobb barátomnak. Nagyon nem szereti a gyerekeket, nem is ért hozzájuk és nem keresi egyáltalán a társaságukat. S mégis olyan jó volt vele dumálni csak úgy ... csak a semmiről ... csak a valamiről ... tényleg csak úgy. Szóba sem került Dorka. Na jó, csak a telefonhívás végén annyiba letudtuk a kérdést, hogy ugye minden ok vele ... ha nem lenne, úgyis mondtam volna ... ennyi. Imádom, szeretem a gyerekem, most is itt szuszog mellettem. Az életem is odaadnám érte, mégis olyan jó volt nem róla beszélni. Felszabadultam és feltöltődtem. Használtam a Dorka, a pelenkázás, a szar, az alvás, a takaró, a meg ne fázzon, a de nehogy baja legyen, a jaj de szép, a jaj de aranyos, a jó kislány stb. szavak helyett más; mint például a pénz, a kapcsolat, a szerelem, a szex és más értelmes kifejezéseket is. Jó néha nem a KicsiKincsemről beszélni! Jó elkülöníteni! Jó felszabadulni és feltöltődni! Kissé beszűkültek a témák. S ezen változtatok, változtattam. Ám hozzá kell tenni, hogy minden ismerősöm meg van rökönyödve, hogy szeretek NEM Dorkáról beszélni. 7 hetes ma. Kicsit el kell már vonatkoztatni tőle, különben beleőrül az ember. Jó már bulikról, régi ismerősökről beszélni. Jó feleleveníteni ismerősöket, embereket, helyzeteket. Jó olyan ismerősökkel találkozni, akikkel sztorizgatni lehet és nem csak panaszkodni tud. Nyilván vannak olyan barátnőim, akikkel pont a babavárásról és a terhességükről jó beszélni. Dórival kifejezetten szeretek találkozni, mert energiát kapok tőle s a az áldott állapot kérdéseiről, kételyeiről is jó beszélni. Az már nem csecsemő téma és nem a 3 óránkénti szoptatás és pelenkázás misztifikált témája. Kell a más. Kellenek az impulzusok, kellenek az ingerek, a pletykák. Viszont mindez olyan emberektől kellenek, akikkel érdemlegesen és tartalmasan lehet kommunikálni. Ezért a nagy rendrakás mind a telefonomban és az életemben is. A lakásban csak azért nincs nagytakarítás, mert nincs mit rámolni. Lassan a fertőtlenítőt is kifertőtlenítem, hogy aztán azzal kifertőtleníthessem az adott területet. Ma felmostam Domestossal, ezzel jelképezve azt, hogy új mederbe léptünk, kipucoltam a felesleges elemeket.

Nagy utazás ...

Dorka 6 hetesen megtette élete első nagy útját. Elmentünk a vásárhelyi nagyszülőkhöz. Egész héten mondogattam a babámnak, hogy hova megyünk, meséltem neki az állat siserehadról - Latyak és Árnyék kutyáról, Rudi cicáról és Kormiról, a sok pipiről a kakasról és a cocákról - ami ott fogja fogadni, mama, papa, Sári és Erzsi nagyon szeretik és várják már. Este elkészítettem mindent, hogy időben el tudjunk indulni szombat reggel. Összekészítettem Dorka sárga csíkos táskájába a pelenkázáshoz szükséges dolgokat, plusz bodykat, zoknit és nadrágokat. Mivel a húgomnak szülinapja lesz 21-én, ezért a neki szánt ajándék is bekerült a kocsiba a babakocsival, a kicsit sem biztonságos gyereküléssel és még ezer meg ezer kacattal együtt. Dorka 6-kor kelt reggel szopizni, még visszaraktam aludni 7-ig, majd nekiálltunk a reggeli összebújás után készülődni. Felöltöztettem szép ruhába, ráadtam a téli kabátkáját a bundás nacijával és a vastag sapijával együtt, eközben Krisz elrendezett minden mást. Fél 10-re értünk vásárhelyre. Mikor a ház elé leparkoltunk, papa már várt minket, mama bent sütött-főzött Sárival. Nagy vigyorgások közepette Sanyi papa bevitte Dorkát, levetkőztettük, megszoptattam a babám, majd mindenki, aki nem volt náthás, foglalkozott a kis jövevénnyel. Mama szomorú volt, legalábbis én ezt láttam rajta. Nagyon taknyos, fáj a torka, köhög, orrát fújja. 5 másodpercenként fertőtlenítette a kezét baktériumölő fertőtlenítővel, de így sem fogta nagyon az unokát. Sajnáltam, mert egyébként odavan Dorkáért ... most is beszélgetett hozzá, de mivel kissé férfias tónusú a hangja a betegségtől, Dorka fején többször láttam átfutni a következő mondatot :" Tök jó, hogy beszélsz hozzám, de nem tudom ki vagy, nem ismerem fel a hangod ... és különben is, add vissza a mamám!"  Közben megérkezett babanézőbe Erzsi is, aki szintén beteg egy kicsit, jött apu testvére a lányával, aki az én Drága Egyetlen Keresztlányom s én vagyok neki a jóságos Tündér Keresztanyája - szabadon Shrek-ből -. Majd átnézett Kinga néni szebbnél szebb ruhácskákkal és rágókával. Éváéktól egy fürdetőt és egy krémet kaptunk, illetve pénzt kapott Dorka. Ebből hazafele pelust vásároltam, mert kicsinek véltem már a 2-5 kilóig használható méretet. Napközben Dorka csak 2 óra után aludt el, közben apu folyamatosan foglalkozott vele, ergó alvás kevés volt délelőtt és kora délután is. Mindenki megdicsérgette a babánk, aki hol mosolygott, hol takarékon nézegetett, hol sírt kicsit, mert éhes volt, hol derékig összekaksizta magát  kétszer is ... még jó, hgy vittünk több váltásruhát, alig lett elég -. S lásd ... anya csak egy van elv alapján ... anya kiöblítette a kisrucikat és képes volt egy mosást elindítani 2 darab bodyval. Sári is megfogta többször Dorkát. Olyan jó a kezében látni ezt a kislányt. Tudniillik Sacc rühelli a gyerekeket ... ezen az egyen kívül ... s szívmelengető azt látni, hogy megöleli és akkor sem adja vissza egyből, ha pityereg, hanem hősiesen tartja. Észrevettem, hogy Dorkát mindenkinek a kezébe kell adni. Valahogy még nem természetes, hogy  megfogják, felvegyék. Az oké, ha fekszik és odamennek, foglalkoznak vele. Nekem nagyon kettős érzéseim vannak ezzel kapcsolatban, mert nem akarom tukmálni Dorkát, nem akarom, hogy sok legyen bárki számára is, viszont jó lenne, ha mernének az emberek felé nyitni. Mindenesetre nagyon jó volt otthon lenni, olyan szívmelengető volt az érzés a családom körében, ami fejben már ezerszer lejátszottam, még az előző két babánál is ... s most megvalósult. Jó érzés, hogy szeretnek minket, hogy vártak ... és természetesen ismét igazam lett: amíg pocakban volt Dorka én élveztem elsőbbséget mindennel és mindenkivel szemben. Kibújt a pocaklakó és láss csodát ő lett a középpontban. Így lenne lottó ötösöm. Este fél 7-re értünk haza nagyon fáradtan de nagyon jó érzésekkel. Ez valahogy olyan volt, mint egy általános iskolás osztálykirándulás. Nagyon vártam, előtte nap már nem tudtam aludni, amikor eljött a nagy nap jól éreztem magam, de baromi fáradtan tértem haza. Ez egy nagy utazás volt ... Dorka első de nem utolsó utazása.
Nagyon izgultam az indulás előtt. Nem tudom miért. Furcsa volt hármasban hazamenni. Jó érzés, de féltem is tőle: hogy fogja a napirendjét érinteni, hogy fog aludni, hogy fogja viselni az autóutat. Szerencsére minden rendben ment. Dorka jól viselkedett és a családom velünk együtt nagyon szereti. Nincs is ennél fontosabb. Szeretetteljes légkör veszi körül s ez így marad már élete végéig. 

Rotty vs szép ruhák

Minden édesanya életében legalább egyszer eljön az az időszak, ami nálunk tegnap bekövetkezett. Még jó, hogy Krisz éppen itthon volt és tudott segíteni. Reggel felkeltünk, szopi, pici játék pizsiben, anya összerántotta a lakást, megitta a kis teáját, apa a kakaóját, Maja a kajáját befalta, majd átöltöztetem Dorkát a napi  ruhácskájába azzal a felkiáltással, hogy jön Dóri, szépnek kell lenni. Majd elaltatom a gyerekem, közben Krisz hazaér, kezébe nyomom, hogy felmosnék addig, kicsit ringassa. Egyszer csak nagy tolás Dorkától, egy hatalmas rotty, tele lett a pelus, vele együtt a kisnadrág a body-val hátközépig. Jót röhögtünk, mondom milyen szerencse, hogy a kiszokni megmenekült. Nekiállok cserélni, elkap a hányinger, futok ki, miközben a gyerek szarban fetrengve fülig érő szájjal rúgkapál. Krisz levetkőzteti, letörölgeti a babát, én addig kisikálom a kis ruhákat. Visszük zuhanyozni a gyereket, közben a szar még itt-ott csurran cseppen a felmosott parkettán. Sebaj! Vicces is még egy kicsit. Gyerek tiszta lett, jöhet az újabb altatási próba. Most én lötykölöm a fenekét. 2 kört mentem a 45 négyzetméteres lakásban, amikor is Dorka felnéz, hatalmas szemekkel tol egy nagyot ... ismét rotty. A markom tele lett a body-n és a kisnadrágon keresztül kaksival. Most már a kis zokni sem úszta meg. Visítva a röhögéstől, kiabálok Krisznek, hogy jöjjön vissza a lépcsőházból, ne menjen vissza dolgozni, mert gáz van. Leejtem a gyerekről a takarót, Krisz, aki szemben áll velünk ekkor teli szájjal zokogva nevet, hogy még jó, hogy van haja a gyereknek és felfogta a szart a feje búbjától ... még a füle is sárga volt Dorkának ... a kábeltől. Lehámoztattam a ruhát Krisszel, bele a kádba, áztatás egy napra ... ismét fürdés ... nekem is ... újra pelus, tiszta ruha ... majd egy óra múlva megérkezett Dóri pocaklakójával. Hát az eredetire tervezett szépruhát nem tudtam Dorkára adni, de így is nagyon kis tüneményes volt. Szerintem Dórinak is nagyon tetszett és meg is fogta. Nagyon helyesek voltak együtt. Könnyes lett a szemem, amikor néztem őket. Belegondoltam: nem is olyan régen még Dóri a pocakomban lévő Dorkával beszélgetett, szorított nekünk és együtt szeltük a heteket a nemlétező időszalagon, most meg a kezében fogja, a pocakjában pedig KisÁdijuk. Annyira szép volt ... köszönöm Dóri!

Doktor néni

Ma ismét eljött a következő orvoslátogatás időpontja. 12:10-re kellett megérkeznünk. Apa is elkísért minket, mint mindig. Most a szmogra, a ködre, Dorka taknyosságára való tekintettel autóval tettük meg az 50 másodperces utat. Két kislány volt előttünk: Kamilla és Seron. Majd jött Ármándó, Eszmeralda és Kárlosz, a három tezsvír. Szóval kisebbségben a többség ... vagy az erő, minden bátorságunkat összeszedve bementünk és levetkőztettem Dorkát - csak így simán Dorka nem valami sorozatszereplő név és nem is szappanoperába illő -, mondom Krisznek, maradjon a váróba, a vastag cuccokat nem tudom bevinni a gyerekkel együtt, mert két kezem van, egyik a gyerekemen, a másik a kabátom zsebén, a harmadik nem létező kezem a pénztárcámon. Krisz kint maradt én nyugodtan bementem, kipakoltam, majd a gyerekemnek nekiestem, leszaggattam róla minden ruhát 3 másodperc alatt, nehogy felébredjen. Erre bejött az egész Puniella család. Gondoltam még jó, hogy Krisz kint maradt a cuccok kisebb részével és nálam van az érték. Egyik szemem a gyereken, a másik a táskámon, a harmadik nem létező szemem a 3 gyereken és a szülein. Hozzá kell tenni, hogy a gyerekek csodaszépek voltak! Szépen fel voltak öltöztetve, tiszták voltak, de az anya és az apa kicsit sem voltak bizalomgerjesztőek. Apa annyira következetes és fegyelemtartó volt, hogy amikor a gyereke csokiért vagdosta magát földhöz, akkor azt mondta: "Nem kapsz büdös kölke ... na jó, mégis!" A fegyelmezésről csak annyit: "Anya szólj rá, hogy ne verje magát a földhöz!" Mint egy óvodás ... hát mondjuk korban nem állt messze ... agykapacitásban sajnos még nem érte el ezt a kort ... mármint az apa. 

Dorka mérlegelése: Álommanó vs Dorka 1:0, ezen kívül 5400 gramm, csodaszép, tiszta, jól táplált csecsemő. Tüdejét meghallgatták, minden ok, a köldöksérvét megvizsgálták, szerencsére elkezdett visszahúzódni, úgyhogy anya jól masszírozgatta és tényleg hat az anyai szeretet gyógyító ereje. Kivételesen csak kaki volt a rendelőben és nem társult 3 percig tartó vízesés szerű pisicsobogással, mint általában. Ilyenkor mindig elgondolkozom azon, hogy minden szülőnek ilyen-e a gyerekem, mint az enyém, hogy a legjobb ízű kakikat és pukikat a gyermekem az orvosi rendelőben tolja el s az estek 98%-ában egy nagy pisivel is megspékeli a történetet. Hozzáteszem, hogy indulás előtt 5 perccel pelenkázom be Dorkát, teljesen tisztán, megfürödve megyünk vizsgálatra, ám mire odaérünk, hátközépig szaros állandóan. Nem tudom, mit gondolhatnak a sok dicséret mögött ... "szegény gyerek csak itt kap tiszta pelust ... még jó, hogy hetente visszarendeljük ... " :)

Szóval Dorkával minden rendben van, már büfizni is tud rendesen!

Kis kanyarral megjegyezném: Bogi írta, hogy ha kaksiban zöldes foltok vannak, azok nagyon tekerik a pocakot ... szerintem vele együtt a gyereket is. Teljes mértékben igaza van!!! Én is ugyanezt tapasztaltam s a doktor nénink is alátámasztotta ezt a megállapítást. Sok-sok szopi az ellenszere és a jó alvás a jó emésztéssel.

Dorkának egy mumusa van: a spatula és a szájában való turkálás. Ha az ujján és a cicimen kívül bármi a szájában van pl.:cumi, attól ökölődik. Sőt, hozzáteszem, ha a cicit nem akarja és én már csak azért is akarom, akkor attól is bokákol. A száj- és torokellenőrzésnél az én addig fülig érő szájjal mosolygós babámból egy üvöltő gőzmozdony lesz. Ez az állapot kitart egészen addig, amíg ez az igen fájdalmas művelet zajlik, utána ismét mély kómás alvásállapotba kerül a lányom.

Legközelebb egy hét múlva megyünk ismét a rendelőbe, de nem vizsgálatra, ugyanis már nem kell hetente hordani Dorkát. A következő látogatás a baba-mama klub lesz, ami helyileg mindig itt van s a havi téma: "Elsősegélynyújtás csecsemőknek" lesz. Nagyon várom már, hiszen terhesség alatt ez elmaradt, majd elfelejtődött. Most itt lesz a lehetőség kipróbálni egy próbababán vagy a saját gyerekem az olvasottakat. 

Névnapi ajándék

A héten ünnepeltem a névnapom és édesanyámék 'jófejségének' köszönhetően holnap tartom a születésnapomat. Nagyon furcsa így ülni e két napot. Olyan jó, hogy Dorka itt van már velünk. A legszebb névnapi ajándékom az volt, amikor reggel felébredtem, átmentem meglesni Dorkát, kinyitotta a kis szemecskéit, mélyen az enyémbe nézett és elmosolyogta magát, majd visszaaludt. Ezzel köszöntött fel és bízom benne, hogy holnap is így ébredhetünk. Szívmelengető és most is kicsordul a könnyem. Ő még nem tud adni kézzelfogható dolgot; olyat tud adni, amit senki mástól nem kapok meg ilyen formában. Nyilván a szeretetet megkapja az ember a szüleitől, a férjétől, a családjától. De ezt a fajta érzelmet, bizalmat, ragaszkodást, amit a lányom nyújt nekem semmihez sem fogható érzés. S ezen a mosolygós reggelen gondolkoztam el. Leültem a kiságya mellé, gyönyörködtem benne és arra gondoltam, hogy a mindenem ez a kislány és én is a mindent jelenetem neki. Az ételtől a tisztántartásig mindent. Szereti apa, szeretik a nagyszülők, de kettőn között ez a kapocs más, ez valami olyan, ami megfoghatatlan, valami misztikus, valami elszakíthatatlan kötelék. Valami olyan, amit soha senki nem vehet el tőlem, valami olyan, amit az ember halála után is érez, ami megmarad, amíg világ a világ. Mindenki kötődik valamihez. Valaki egy tárgyhoz, más egy helyhez, a harmadik személyekhez. Én minden idegszálammal Dorkához. Sok embertől hallottam, hogy nagy a szerelem anya és gyermeke között. Én azt hiszem ez már túlmutat a szerelem fogalomkörén. Nem tudom mégsem megfogalmazni. Jó érzés és egyben félelmetes is. Megható, mégis zaklatottá tesz. Szeretem, az életemnél is jobban, mégis féltem, félek, nehogy baja legyen, nehogy beteg legyen, nehogy bántsák, nehogy fájdalmat okozzanak neki. Talán az egyetlen olyan érzés az életemben, amely a világ összes pozitív dolga benne van, mégis félelmetes, ezért zaklatott a dolog. Szeretem ezt a kislányt minden porcikámmal s ez a fajta érzelem a névnapom reggelén tört rám olyan erővel, mintha csak most zúdult volna valahonnan fentről egy jó nagy kupánvágással a fejemre, hogy anya lettem ... vagy csak most tudatosult bennem ekkora erővel, most tudatosult nem csak az eszemben, hanem a szívemben és a lelkemben is. A legnagyobb ajándékot kaptam meg azon a reggelen. Hiszem azt, hogy az anyaság nem úgy jön, hogy terhes leszek, 40 hetet várok, készülök az anyaságra, majd szülök egy gyereket és hipp-hopp anya lettem. a várandóság 9 hónapjával maximum a szülésre készülhet fel bárki, az anyaságra nem. Még a megérkezés utáni pillanatokra sem tud felkészülni az ember, hisz annyira idegen, annyira új és más. Természetesen fejben ezerszer és ezeregyszer lejátszom, hogy milyen anya leszek, mit hogyan szeretnék csinálni ... az igazi "anya vagyok" feeling nem szülés után jön. Én is pityeregtem a kórházban, hogy anya lettem, hű de csodás. Igen, papíron anyja neve: Xné YZ. Ám az igazi anyaság érzése nálam most jött el. Eltelt 6 hét, lehet sok és csak én vagyok későn érő típus, nem tudom. Mindenesetre jobb később, mit ... Soha nem éreztem magamhoz annyira közel, mint ott a kiságy mellett kuporogva, a kezét fogva a rácson keresztül. Anya lettem, ez a legszebb ajándék, amit eddig kaptam az élettől ... a legszebb csomagolású ajándék ...

Kiságy mellett kuporogva, egymás kezét fogva.

Dorka első szoknyája

Dorka, Julcsi barátosnémtól kapott egy hatalmas csomagot, melyben 0-10 éves korig voltak ruhácskák. Így a tündérem megkapta élete első kis szoknyáját. De nem ám akármilyen szoknyát! Pörgős szoknyát! Igaz még egyenlőre csak anya forgolódik a szoba közepén őrült tempóban, hogy tuti pörögjön.

Íme KicsiKincsem szexiben:

s a végére egy mosoly ...

Köszi Julcsi!

Köszi Lilla!

Köszi Csaba!

Egy nehéz nap éjszakája

Dorka első nyűgösebb napján és éjszakáján vagyunk túl. Tegnap délután kezdődött a vesszőfutása pukimanóval és kakibenővel szemben. Nagyon fájt a pocakja, húzta a lábacskáit a hasa felé, majd görcsösen tekeredett a kiságyban a lányom. Ekkor jött a virágesszenciás masszírozás ... hatott pár órán keresztül. Majd eljött a délután 6 óra, vele együtt a negyed óránkénti orrszívás is, mert Dorka megtaknyosodott. Nem volt elég baja aranyomnak, még tetőzött a kis napja fél 7-kor, amikor is egyszerre jött a hascsikarás, a görcsös rángatózás egybekötve a szüttyögéssel. Erre annyira bepörgette magát, hogy csak sírt, sírt és sírt, közben erősen kínlódott. A sérve miatt - köldöksérve lett egy hete - nem szabadna hagyni sem sírni, sem erőlködni ... de hogy mondjam meg egy 5 hetes gyereknek, hogy most ezt és azt nem szabad. A feje elkezdett vörösödni, majd a vörös szín átment kékeslilába. Taknya-nyála egybefolyt, patakokban folyik a könnye, közben még mindig tekereg, ekkor már a kezemben. Én is sírok, hogy mit csináljak, hogyan segítsek, mondjon már valamit ... hiába szólítgattam, hiába nyugtatgattam, hiába csináltam bármit, nem segített ... és jött pár másodperc hirtelen néma csend s közben leállt a szívverésem is, mert a legrosszabbra gondoltam egyből. Nem lélegzik Dorka, most mi lesz ... lefutott előttem az életem, már a pánik is kitört rajtam, amikor egy nagy pukkanással könnyített magán a babám és újra felsírt. A levegő visszatartás valószínű egy nagy tolásnak volt köszönhető, de bennem megállt az ütő is. Nem kívánom senkinek sem ezt az 5 másodpercet. 5 másodperc: minden eszembe jutott, csak a mentők és a doki telefonszáma nem. Belegondolni sem merek ... Kriszt hívtam, hogy azonnal jöjjön haza és valami homeós cuccot hozzon Dorkának a pocakjára, mert sikogat a gyerek, olyan fájdalmai vannak. Mindenesetre végiggondoltam, hogy semmit sem tudok például egy csecsemő újraélesztéséről, nincs benne a telefonomba semmi olyan telefonszám, akit ilyenkor segítségként lehetne hívni. Ma pótolni fogom a hiányosságaim. Emlékszem, még terhesség alatt el akartunk menni baba-életmentő tanfolyamra, de a védőnő nem tudott segíteni akkor, majd elmaradt az erre irányuló érdeklődésünk, pedig nagyon kellett volna. Kellett volna ahhoz, hogy magabiztosan kezeljek egy ilyen helyzetet. A légzésfigyelőt beüzemeltük, ha működik, ha nem ... most úgy néz ki, hogy rendben lesz. Legalábbis a próbák alatt átment a teszten. Tanulmányoztam a légzésfigyelőhöz kapott kiskönyvet, amiben benne vannak az életmentés alapjai. Nyilván én ezzel sokra nem fogok menni, de legalább van rálátásom egy kicsit a dologra. 

Visszakanyarodva, Krisz hazaért, hozott Gripe Water-t és babamosoly teát, mert úgy néz ki, hogy nekünk az Infacol nem használ. Az éjszaka nagyon nyugtalanul telt. Legfőképp nekem és Krisznek. Félóránként fent voltam, alig aludtam. Krisz fél 6-kor tudott lefeküdni reggel. Folyamatosan szívtuk Dorka orrát, mindig valamelyikünk ránézett, közben fel-fel nyögött és jött a puki és kaki is ... megszoptattam kétszer az éjszaka folyamán. Nagyon rossz érzésem, volt, nagyon sajnáltam a gyerekem. Mit érezhet ... mennyire fájhat neki ... meg sem tudja mondani hol és mi a gondja-baja ... Aztán reggeli mosoly elmaradt Dorkától, gondoltam folytatódik tovább a tegnapi nap. Végigszenvedjük a napot, de jó lesz ... lemondjuk a családi programot is. A napunk a reggelivel indult, majd a szokásos torna és a masszírozás után át akartam öltöztetni Dorkát pizsiből szép ruhába, amikor akkora gyomorkorgásra lettem figyelmes, hogy megálltam egy percre. Még jó, hogy megálltam. Az én ici-pici lánykám akkorát rottyantott, hogy az egész pelenkázó asztal velem együtt, a kukán át, a gyerekem nyakáig egy merő szar lett. Úgy rendesen úsztunk szó szerint. A kutya menekült ki, én visítottam a röhögéstől, közben Krisznek kiabáltam, hogy jöjjön gyorsan segíteni, mert történt egy kis baleset. Dorkán nem volt egy négyzetmilliméter, amit úgy meg lehetett volna fogni, hogy ne kelljen másnak is egyből zuhanyoznia. Mindenesetre jött apa, így ketten nagy nehezen kivakartuk a szarból szó szerint ezt a pirinyó kis emberkét. Erre az uram elsütötte a szokásos poént: "Még jó, hogy nem léptünk bele!" :)
Ez kellett ahhoz, hogy visszakapjam a mosolygós babámat. Azóta fülig ér a szája folyamatosan. Igaz, néha erőlködik még, de nem annyira vészes. Már csak a náthásságnak kellene elmúlnia és minden visszaállna a régi kerékvágásba. Sajnos a gethát valószínű tőlem kapta el. Én is beteg voltam másfél napig, a homeos Ossilocossinum hatott. Elmúlt a fejfájás, a levertség, az orrfújás, a láz és a köhögés 6 db fiolától, nyelv alatt szopogatva. A torokfájásból nem tudok teljesen kijönni. Egyszer úgy éget, majdnem meggyullad a torkom, másnapra az izlandi zuzmónak köszönhetően elmúlik s egy kicsivel hidegebbet eszem, iszom, már újra fáj a torkom. Amióta szültem, ez van. Most nekiálltam Elevit terhesvitamint szedni. Kifejezetten szoptatásra ajánlják, hogy pótolhassam Dorka által elkommunizált vitaminokat, ásványi anyagokat és nyomelemeket.
A mosolygós csöppöm most is itt alszik mellettem és nyugodt végre. 

Ma elegem van

Ma kissé paprikás hangulatban vagyok. Nem csak azért, mert Dorka hajnali fél 5 óta fent van és aranyomat kínozzák azok a fránya szelek és a kaki is gondot jelent neki - masszírozgatom a virágesszenciával, de valószínű már rám is átragadt a türelmetlenség, az idegesség és ilyenkor csökken a hatékonysága, most az Infacolt is beadtam neki, alszik egy órája ... halle luja! -, hanem azért is mert nagyon nem akar ma összejönni semmi. Ritkán van ilyen, de félévente egyszer van egy, általam "szerencsétlen napom"-nak hívott periódus, mely általában pár nap alatt lezajlik. Ilyenkor esek-kelek, eltörök mindent, amit el lehet, kiesik minden a kezemből és úgy alle zusammen semmi sem oké valahogy. Tegnap kezdődött a GDF Suezes felszólítólevéllel. Ennek tulajdonítom minden gond eredetét. 120 Ft! Most, rögtön, azonnal, mert ha nem, behajtásra kerül az összeg. Mondom jó, elutalom s közben szégyenkezem, hogy basszus ekkora összeget behajtásra adni és ezzel fenyegetni akkora bűnt követtem el, hogy ezer évig fogok vezekelni! Nem sikerült az utalás. Többször sem, mondjuk úgy 15-ször próbáltam ... feladtam, ma újra próbálkoztam, összejött. Tegnap csak egy sorral feljebb kellett volna nyomnom a kurzort és láthattam volna, hogy az elektronikus banki terminál nem üzemel este 10 és hajnali 3 óra között. Ezt nagy nehezen letudtam. Ma reggel egy üvegpohár, egy teás ibrik és egy tányér látta kárát a tisztaságmániámnak, majd porszívózás után a felmosószettem tettem lapátra. Eltörtem a nyelet, a moppal és a facsaróval együtt, felmosás közben. Most a mosógépem nem indul, állnak benne a szaros pelenkák és a kis ruhák ... jó hogy nem indul, amikor ki van húzva a csatlakozóból ... ezt is megoldottam, irány a szemétlerakó. Indultam volna, ha a zsák nem szakad szét a lépcsőházban. Még jó, hogy csak Dorka kakis pelusait akartam levinni. Okos fejemmel kitaláltam, hogy bekötöm a zsákot ott, ahol elszakadt, visszaszórom bele a pelusokat és úgy viszem le. Tudjátok, hogy milyen nehéz 30 darab púpra telerakott pelus? Kurva nehéz. Úgyhogy úgy döntöttem, átrakom egy sérülésmentes sitteszsákba a cuccost. S hogy ne kelljen szarakodni - csak hogy vágjon a témába - nem egyesével pakoltam át, hanem fogtam és átborítottam ... volna, ha nem mellé szóródik mind. Hozzáteszem még mindig a lépcsőházban vagyok! Ekkor már annyira röhögtem magamon, hogy leültem és szépen egyesével belehelyeztem egy nagyobb csattanás kíséretével a földön heverő szarcsomókat a szemetesbe. Eközben hallom, hogy a lépcsőházi kukucskáló mozgolódik mindkét szomszédomnál. Egyértelmű hangja van mindkettőnek. A régi szomszédaim is leskelődtek volna, de utána legalább kijönnek és együtt röhögünk a balfaszságomon, segítenek, hogy minél gyorsabban végezhessek és Dorkát ne kelljen sokáig egyedül hagyni a lakásban. De neeeem ... az újak csak kukucskálnak. Én felálltam és odamentem mindegyik kukucskálóhoz és jó érthetően belemondtam, hogy ahelyett, hogy az ajtó mögött állnak, ki is jöhetnének segíteni. S tudjátok mi a jó ebben? Hogy nem fognak szólni az alpári hangnemért, mert ciki lenne, ha bukna a történetük, hogy tényleg csak kukucskáltak. 

De még mindig nem vagyok a lényegnél. Mivel Dorka ma baromira nem akart aludni, lementünk tökig ködben sétálni. Köd előttem, köd utánam s sem látok semmit. Egyszer csak megszólít egy ezerötszáz éve nem látott ismerősöm, hogy mi van már meg sem ismerem? Mondom nem látok semmit, a szálló köd miatt lefolyó szempillaspirálom úgy csípi a szemem, hogy tényleg csak minimálisra tudom kinyitni ... de próbálkozom. Törlöm a szemem ... jól látok ... vagy 30 kilóval több az ismerős, nézek lejjebb nem merem megkérdezni, hogy terhes-e vagy mi van. Ilyenkor a téli kabátok már nagyon csalnak. Újságolja, hogy babát vár, örülünk együtt és előadja egy olyan történetet, melyen a hajam égnek állt és amire ugrok egyből. Címszavakban: 29 éves, pasival az oldalán, albérletben. Jövőkép nincs, vagy csak halvány foltokban. Már nem dolgozik, 20. terhességi hétben jár, táppénzen van. A párja semmit sem enged neki csinálni, vagy ha igen, akkor a megfelelő óvintézkedések mellett. Tudja, hogy vannak tapasztalt ismerősei, de nem kérdez senkit, mert ő és a párja mindent jobban tud mindenkinél. Főleg a párja. Nevezzük most Ferinek - egyébként így hívják - el is neveztem farokferencnek. Amikor elmegy boltba majdnem megdöglik, annyira elfárad és fullad folyamatosan. S hozzátette nagy vigyorral az arcán, hogy úgyis ráérünk most mindketten, ha itt lakom a közelben, akkor felmehetnénk hozzám és elmesél mindent részletesen. Á, én elég messze lakom innen - mondom szinte a ház elől - úgyis mondtad, hogy fulladsz, így nem ajánlom fel, hogy menjünk el hozzánk. Meg amúgy is, Dorka még pici, nincs látogatás sem.

Mindig rácsodálkozom ezekre a semmit sem csinálok és csak magammal és a babámmal foglalkozom típusú kismamákra! Lehet irigy ribi vagyok, de belegondolnak egyáltalán abba, hogy azok, akik táppénzen vannak és előtte is csak alig-alig dolgoznak, mennyi pénzt fognak kapni? Én végigmelóztam a terhességem. 112.000,- Ft a havi bérem + kafetéria + egy nagyobb összegű - 500.000 Ft,- - bér jellegű juttatást eszközölt a cég, hogy jól járjak, legyen rendesen segélyem. Az utolsó 2 hónapban céges érdek miatt voltam táppénzen. Most kapok 82.000,- Ft-ot. Hát ebből nem lehet megélni. De nem baj, "meressze csak mindenki otthon a seggét!" Biztosan meg van annak is az előnye, ha valaki csak magával és a babával foglalkozik. Én nem foglalkoztam non stop a terhességemmel és a babámmal. Persze a kezem mindig a hasamon volt, de Dorka nem szenvedett hiányt és nem vagyok ettől szarabb ember, mint más, nem voltam rosszabb kismama, mint más. Sokan azt mondják, hogy így a stresszt ki lehet iktatni. Szerintem sokkal nagyobb gáz az, hogy otthon ülsz, a párod megcsinál helyetted mindent, miközben rád vegyvédelmi ruhát rak, mert épp a hálót portalanítja - nem Dóri 3M-es maszkjáról van szó ... azon mosolyogtam, ezen háborgok ... én beleőrültem 2 heti itthonlétbe is, pedig feltaláltam magam. Sokan unalmukban paráztatják magukat s vélnek mindenféle rosszat felfedezni magukon, amivel természetesen az internethez fordulnak egyből segítségért. Ami a rossznál is rosszabb. A sok fals hír, a sok fals információ miatt. A csaj, akivel találkoztam ma, ti-pi-ku-san ez az eset a párjával együtt. Nagybetűvel, szótagolva, kiemelve. Erre való az orvosod, ha bármi van, meg tudd tőle kérdezni, ha kell, hajnali fél 2-kor a rendelkezésedre kell, hogy álljon. 

Rácsodálkozom ezekre az emberekre azért is, mert fullad, ha gyalogolnia kell pár kilométert. Emlékszem nekem is  voltak hasonló tüneteim, de nem 20 hetesen! Jobban mondva 20. hét előtt is voltak fulladásaim a helytelen testtartás miatt. Ezek ellen mind-mind lehet tenni. Mozogni kellene kicsit többet, felállni a tv és a számítógép elől, le kellene menni pl. az Aranypartra sétálni. Én emlékszem 14 hetesen Dórival innen tőlünk elmentünk sétálni és fotózkodni a partra egy non-stop mozgó harci ölebbel s semmi bajom nem volt. Olyan jó volt mozogni. Sokszor panaszkodtam, nagyon sokszor. Én emellett örökmozgó voltam ... mégis 36 kiló plusszal mentem szülni. Aki már most bepunnyad a 20. hétre, az hogy fogja megszülni a babáját? Ne az én esetemből induljunk ki, hanem egy átlagos szülés legyen előttünk. Első baba jó esetben 6-8 óra vajúdással együtt. S a vége tényleg nagyon durva s nagyon kell az erő, az energia. Aki nem sportolt, kirándult, tornázott vagy mozgással járó fizikai tevékenységet nem végez a terhesség előtt, az nagy szarban lesz szülés során. Én is kiröhögtem annak idején azokat, akik ezt mondták. S tényleg kell. 1-2 órás napi sétát igenis be lehet iktatni a terhesség alatt. Az izületek ilyenkor olyan igénybevételnek vannak kitéve, a csigolyák mozognak. 

Itt fejeztem be a mondandómat a csajnak ... mert falrahányt borsó volt, amikor is közölte, hogy jól van, ne háborogjak már ennyire, megígéri, hogy mozogni fog, változtat egy kicsit, de most megy mert kezdődik az Eva Luna ... vagy ki a picsa. Szóval ez volt a mai napi tevékenységem. Délután 1 óra van s még nincs vége a napnak. Kíváncsi vagyok, mi jön ma még.

Levél BogiAnyunak és Borijának Dorkától

Ismét csöngetett a postás. Nem ... nem kétszer, egyszer és röviden Dorka miatt. Nagyon rendes levélkihordónk van, nagyon figyelmes! Most a villanyszámla és egy GDF Suezes felszólítólevél mellett, ami egyébként 120 Ft tartozást követel most, rögtön, azonnal megérkezett tengerentúli barátosnőmtől és tündérBorijának - egybe írva - levele. Bogi írta a múltkor, hogy most találta meg Bori babakönyvében és gyorsan fel is adta a borítékot, benne az isten hozottal!

Hálás voltam Boginak több mindenért: egyrészt eszembe juttatta a  babakönyvet. Dorkának is van, a húgomtól kapta ajándékba, amikor még a pocakomban volt. Kaptam egyet Dóritól is, egy Szinetár Dórásat, amit elkezdetem írni, aztán abbahagytam a felénél és mondókás könyv lett belőle. Dorka mondókái, kiszámolói, melyeket én költöttem neki s bízom benne, hogy szívesen emlékszik majd rá később. Méltó becsomagolása ezeknek a teljes szívemből jövő, csak neki szánt szeretetnek. A húgom által kapott babakönyvet el is kezdetem tegnap kitölteni, beragasztottam a fotókat, kér babahajat is, de sajnálom Dorka frizuráját megcsonkítani, így ez majd az első levágott hajtincs lesz.

Drága BogiAnyu és Borika!

Nagyon szépen köszönöm nektek az isten hozottat! Nagyon kedves, aranyos és megható tőletek ez a figyelmesség. Annyira meghatódtam rajta, hogy tegnap este fél 7-től, fél 8-ig pityeregtem anya és apa nagy örömére. Teljes valómmal jelentem, hogy már nem vagyok pocakbaba, úgy, ahogy te sem Bori! Viszont anyával kiszámoltuk, hogy amikor te megszülettél, napra pontosan én akkor fogantam. Micsoda csudi dolog ez! Remélem, hogy egyszer találkozhatunk személyesen is. Addigra már biztosan nem lesz jó a tőled kapott csini felső és kis cipő, viszont az ajándékpelust teleraktam rendesen, nem kíméltem! Anya üzeni anyukádnak, hogy kipróbálta a body festést filccel és jobb, ha nem látjátok, mit alkotott vele. Elrontotta a mintát kétszer és azt hitte tudja javítani ... de rájött, hogy mégsem. Úgyhogy ennyit a "magam csinálok dolgokról" - mondta. Kicsit nagyobb és ügyesebb lesz s akkor megpróbálja újra elkészíteni. Köszönök nektek mindent, hogy vagytok nekünk drága Tóth-ék, Miki bácsival együtt!

Puszi: Dorka

Gyermekágyi időszak

A mamám egyszer azt mondta, hogy a gyeremkágyi időszakban az édesanyákat nem engedték felkelni az ágyból, semmilyen munkát és emeléssel járó tevékenységet nem folytathattak. Egy dolgok volt, ellátni a csecsemőt. Ezen kívül minden más a komaasszony vagy a lánytestvérek feladata volt. Visszaugorva az időben, történelmi feljegyzések tanúsítják, hogy a gyermekágyi anyákat bezárták egy pajtába a babájával együtt, hogy ott nyugalomban és békességben legyenek. Ne zavarja őket semmi. Ilyenkor az asszonyok tisztátalanok voltak a gyermekágyi folyás miatt, ergo templomba se mehettek. 

Ez elég keményen szemben áll azokkal a történetekkel, melyeket a nagyszüleinktől lehetett hallani, miszerint az ő idejükben az asszonyok szinte kipottyantották aratás közben a földeken a gyereket és mentek a kombájn után azonnal betakarítani. Ez sem, az sem jó. Sőt kivitelezhetetlen.

Méhünk normál esetben 50 gramm, alig nagyobb egy érett fügénél. Terhesség alatt egy kilósra is megnőhet, és tágulhat. A szülés után elkezdi visszanyerni eredeti méretét, tehát a felesleg valahol távozik. Meglepő ugyan, de ez a folyamat is a gyermekágyas időszakon megy végbe, két módon, egy része felszívódik, egy része pedig a hüvelyen keresztül távozik természetesen vérzés kíséretében. Ahogy telnek a hetek a vérzés halványodhat és a tisztulás átmehet egy erősebb folyásba is, majd szépen el fog múlni magától. A gyermekágyi időszak másik fontos momentuma az, hogy a tejtermelés ilyenkor indul be rendesen, felveszi a kereslet-kínálat ritmusát. Erre az időszakra, sőt már a terhesség végére célszerű beszerezni pár jó szoptatós melltartót. A jó alatt két fontos funkciót értek: tartson és kényelmes legyen! Én nagyon megszívtam! Itt Győrben vásároltam cicifixet. Triumph bolt, 7500,- Ft akciósan! Hozzá kell tenni, hogy azért a drága bolt, mert lehet, hogy én vagyok hülye, de normális szoptatós melltartót én máshol nem találtam. Sportmelltartó van ezrével, de a célnak megfelelőt én nem leltem. Olyat, amit csak fogsz, lecsatolod az elejét, így csak a feltétlenül szükséges rész látszik ki, azon kívül takarva van minden. Ezért is merek bárhol szoptatni. Semmi sem látszik. Anyám jön 2 hét múlva: Devecser, Napocskás bolt, ugyanaz a melltartó 350,- Ft. Ahogy a húgom mondaná: "Erősen idegállapotba kerültem!" Konkrétan két infarktust kaptam! Nem hittem a szememnek. Szóltam neki, hogy hozzon belőle jópárat!

Sokan a szülés utáni depressziós hangulatot is a gyermekágyi időszakra teszik, azaz a szülés utáni 6 hétre. Sajnos sokan beleesnek, mely párosul sokszor tejlázzal s az annyira beteszi a kaput egyes nőknél, hogy életük végéig 'hibásak' lesznek. Vásárhelyen sokan küzdenek ezzel. Volt egy ismerősöm, aki szülés utáni depresszióban szenvedett, majd tejlázat kapott és a legfontosabb napi teendője az lett, hogy felült a biciklire és ment egész nap. Este lerakta, másnap újra. Emellett mást nem csinált (így értem a "hibás"-t). Zsu mondta egyszer, hogy senki sem beszél arról, hogy mi történik szülés után, hogy a hormonszint ezerről visszaugrik 1-re, hogy ott állsz egy gyerekkel és nem tudsz vele mit kezdeni, hogy még a krumplifőzeléken is tudsz sírni és minden szar és mindenki ellened van ... vagy legalábbis legtöbben. Ezért kellene valamilyen fórumot vagy elérhetőséget biztosítani a kismamák számára. Én nem éreztem öngyi-depi feelinget. Szerencsére! Volt nekem is kisebb megborulásom, de az még terhesség alatt volt és legfőképp a semmittevés tette be a kaput nálam. Ez nálam szerencsére pár nap alatt lement, mert találtam magamnak elfoglaltságot. A kórházi és a gyermekágyi időszakra visszagondolva egyszer volt pityergős hangulatom, amikor Dorka megszületett, akkor éjjel. Csak néztem és folytak a könnyeim, hogy milyen kis csúnyácska, de milyen aranyos, hogy itt van egy kisember, belőlem, Kriszből, egy tökéletes kis emberpalánta és nagy krokodilkönnycseppel konstatáltam, hogy MEGÉRTE! Én ezt a kérdést terhesség alatt nagyon sokszor feltettem magamnak. S csak most jöttem rá, mennyire buta kérdés is: Megéri majd? Ez nem egy termék vásárlása, aminek van célszerűsége, hasznossága vagy kihasználtsága. Jó, hogy megéri, hisz önző és gyarló az ember. Önző vagyok azért, mert nagyon akartam magamnak ezt a babát és csak magamnak egy kis szeletet belőle. S azt akarom, hogy mindig ilyen pici maradjon, hogy megvédhessem mindentől, hogy ne pasizzon, hogy ne szexszeljen soha ... mert akkor már nem lesz az enyém. Pedig dehogy nem! Ő mindig az én kicsi lányom marad, bármit tesz, csinál, alkot az életben. Én amíg élek, emlékezni fogok a szaros pelenkákra, a kis húsos lábacskáira, az első mosolyaira, az első öltöztetésére, az első sétára, az első ébredésére, a jó reggelt puszikra és amikor csak néztem és gyönyörködtem benne, hogy az enyém, egy kis része csak az enyém.

Lehet azért nem voltam depis hangulatban, mert nekem ez a kiscsaj akkora dicsőség! Én örültem annak, hogy végre itt van, lesz mit csinálni, s ki szerettem volna élvezni ezzel a kis drágasággal minden együtt töltött percet, amit az élettől kaptunk. Végre összejött, ki tudtam hordani - nálam büszkébb kismamát nem nagyon hordott a hátán a Föld -, hogy meg tudtam szülni, még ha nem is úgy, ahogy elterveztem, de sikerült! Megküzdöttünk egymásért, küzdöttem azért, akit nagyon vártam, a világon a legjobban. A kezemben tarthattam, éreztem, hogy valaki lettem. Még nem tudtam kicsoda, de VALAKI! Eddig is voltam gyerek, szeretője valakinek, majd a barátnője egy srácnak, egy barátnője egy barátnőmnek, iskolás is voltam és dolgozó nő, majd menyasszony, feleség lettem. Közben voltam nagyon boldog és mérhetetlenül szomorú. Volt, hogy feladtam és volt, hogy minden erőmmel küzdöttem. Küzdöttem egy olyan célért, aminek az eredménye itt a laptop mellett piheg édesen a babahordóban. Lettem valaki. Anya lettem ízig-vérig. Még gyakorlom, de jó úton haladok úgy érzem, még ha igyekszem nagyon lazán is csinálni az egészet. Vannak segítségeim, vannak, akik szeretnek, akiket én is szerethetek. Felnőtt lettem, pedig azt hittem az vagyok már. Felelősséggel tartozom valaki iránt, aki tőlem függ, velem él, bennem él tovább. Most már világos Antoine de saint-exupery mondanivalója a rókával és a kis herceggel.

Ördög és angyal

Tegnap Bezzeg Dorka bemutatkozott. Bezzeg nem akart jó kislány lenni, bezzeg végig fent volt, bezzeg semmi sem volt jó, úgy ahogy volt és ha változtattunk rajta, úgy sem volt jó. Mint minden felnőttnek, embernek, állatnak, a babáknak is van rossz napjuk. Ha front van, azért. Ha hideg van a lakásban, azért. Ha meleg van, azért. Ha fúj a szél, azért. Ha csak úgy, akkor azért ... és csak azért is!

Ez most furán hangozhat, de van ez így ... s tényleg így van. Én ezt régen Zsunak nehezen hittem el, de ez is beigazolódott, tényleg igaza volt - ebben is-. 

Dorkának katasztrófa napja volt tegnap. Egész nap pityergett valamin ... és mindig más volt az indok. Hol éhes volt, hol nem ... amikor cicire raktam, nem kellett neki, akkor azért sírt. Vagy nekiállt szopizni, 5 perc alatt beájult, majd le akartam rakni aludni és ismét kinyílt a csipája. Ha mondókáztam neki, sírt. Ha meséltem, sírt. Ha bohóckodtam, sírt. Ha csak békén hagytam, sírt. Ha vendégeink voltak, sírt. Ha nem volt senki, sírt. Aztán csuklott folyamatosan. Tipikusan az az eset volt, hogy van sapkája, nincs sapkája ... 

Délután elmentünk a szokásos sétára a Radó-szigetre. Ott is bemutatkozott a lányom. Régebben megmosolyogtam azokat az anyukákat, akiknek annyira hisztis volt a gyerekük, hogy egyik kezükben a gyereket vitték, a másikban tolták a babakocsit. Mi tegnap ugyanígy jártunk s nyilván minket is ugyanúgy megmosolygott valaki. Hazaérve a gyerekünk totál KO. Összetettük kezünk-lábunk, hogy jé, alszik ... és egyben 2 órát. Az esti fürdetésre felkeltettük Dorkát, gyors szopi és irány álomország. 

Tegnap az angyalkám ördöggé vált. Nagyon nyűgös volt és semmivel sem lehetett kizökkenteni a kis világából.

Szépen beállt már egy napirendünk, melyet közösen alakítottunk ki.  A tegnapi hisztinek még ma is érezzük az utózöngéit, de ma Dorka nagyon jó kislány a tegnapi naphoz képest. Ma 2 óránként hajlandó enni és bármennyire is szeretném, nem tudja kivárni a 3 órát. Sírni nem hagyom ... tegnap kijutott a jóból mindenkinek. A 2 órásevés jelentheti a növekedési ugrást is, most már itt lenne az ideje, de bízom benne, hogy visszaáll a jó bevált napi ritmusunk.
Íme a tegnapi sírós Mikulásunk - mert ördög és angyal jelmezünk nincs - :

Egy hónapos státuszvizsgálat

Múlt hét pénteken voltunk Dorkámmal egy hónapos státuszvizsgálaton. A bal oldalon található irattal mentünk át a nagy teszten. Nem írom le külön-külön a kérdéseket és a válaszokat, mert nagyon hosszú blogbejegyezés lenne, ha rákattintatok a képre, kihozza nagyban és el tudjátok olvasni, mire kell figyelni a babáknál az első 4 hétben. 

Ismét nagyon megdicsérgették Dorkát, milyen nyugodt baba és mennyire együttműködő. Gondoltam persze, hogy nyugodt, ha benned is ennyi kaja lenne, mint amennyivel mi elindulunk, te sem tudnál megmozdulni ... jó, hogy nyugodt, alig bír levegőt is venni, annyira púpra van a gyerek tejcivel. 

Kiemelték, hogy milyen szép, rendezett baba és a környezete is vele együtt. Lsd.: ruha, pelenkák, amit vinni kell magunkkal mindig. 

Nekünk a táskánkban mindig van:

• 2 db pelus - Pampers premium care pelenka. Én erre esküszöm. Amióta ezt használjuk, nincs kipirosodva Dorka feneke. Ez magába szív mindent a pisitől a kakiig s nem a gyerek seggét áztatja órákig. Ára a Müller nagykerben 3600,- Ft, 72 darab van benne. Mi vettünk Tescos pelust is az elején. Úgy gondoltuk, hogy itthonra ellenni jó lesz az is, ha megyünk valahova, vagy hosszabb út előtt állunk, akkor a minőségi pelenka válik hasznunkra. Az olcsóbb pelusból pár darabot használtunk csak, mert kiütötte Dorka popsiját, így úgy döntöttem, hogy marad a drágább pelus az első 3 hónapban, aztán meglátjuk. Egy csomag 2 hétig elég, így a 7.200 Ft nem vág a földhöz minket ... mert ha már ezt kifizetni gond, akkor nagyon nagy bajok vannak -.
• 2 db ruhapelenka - egy az öltöztetéshez és vetkőztetéshez, egy a mérlegre. Ha védőnőhöz megyünk - hetente egyszer - akkor itthon szép ruha fel, odaérünk, szép ruha le, tök meztelenül negyed óra, majd szép ruha vissza s jöhetünk is haza. Ennyi. Én a ruhákat és a pelenkákat is Vanish-el fertőtlenítem és fehérítem minden alkalommal és minden száradás után vasalok MINDENT. A kiszoknitól a pulóverkig MINDENT! Egyrészt fertőtlenítek a gőzzel, másrészt puha lesz a ruha, így jó érzés ráadni, s könnyebben viseli meg magát a gyerek benne. Külön mosószert és öblítőt nem használok már ... az első 2 hétben használtam. Most a mi ruháinkkal együtt mosom a bébim cuccait. Dorka egy ruhát csak egy napig hord. Nyilván tök tiszta marad, hiszen túl sok mindent nem csinál még, mégis igénytelenségnek tartom, ha valaki egy hétig egy ruciban járatja a gyerekét. Másrészt mivel van "szaga a szarnak", ezért a ruha is átveszi estére. Minden alkalommal elmondja a védőnőnk, hogy milyen ritkaszámba megy a tiszta cucc a rendelőjében. Ez jól esik a lelkemnek. 
• Soducrem - repis anyag, a Felicitas csomagban volt egy kis tégely. Ezzel kenem Dorka popsiját pelenkázáskor. 
• Pampers törlőkendő - szintén pelekacseréhez, szintén repis anyag 30 darabos.
• Dettol kézfertőtlenítő gél - repis anyag, a baktériumok 99%-át megöli a kézen. Peluscsere után, miután törlőkendővel megtisztítottam magam ezzel szoktam a kezem átkenni, ha nincs lehetőség megmosni.
• Dorka egészségügyi kiskönyve a lakcímkártyájával és TAJ kártyájával egyetemben.

Mindez egy olyan tatyóban, melyet anyától kaptam. Ha össze van húzva a cipzár, akkor táskaként funkcionál ...

ha szét van nyitva, pelenkázó felület. Így nem kell a hideg műanyagon pelenkázni a gyereket.  

Szóval Dorkám ismét ügyesen viselkedett, Legközelebb holnap kell mennünk vizsgálatra. Már nagyon unom az állandó ellenőrzést, ám megnyugtató is egyben. Szépen fejlődik, szépen növöget .. túlságosan is gyors ütemben: 4940 g és 57 centi. A pici babám már nem is olyan csöpp.

Jelentem: működik ... és a duguláselhárítás is ...

Jelentem: működik! S nagyon hatékony! Mármint a virágesszencia és az anyai szeretet gyógyító ereje. Dorka pocakját az óramutató járásával megegyező irányban masszírozom reggel és este. Nincs gond a kaksival, nincs gond a pukkanccsal. Meglepő, mégis bevált. Hozzá kell tenni, hogy természetesen annak ellenére, hogy van ez a csodaszerem, még nagyon odafigyelek arra, hogy mit eszem, iszom, mi az, ami belekerül a baba szervezetébe a tejecskével. Tegnap rájöttem, hogy Dorka pocakja és a belei akkor rendetlenkednek, amikor túró rudit eszem. Ez most nagy érvágás, mert rudi függő vagyok. Napi 5-10 rúd az adagom. Ezzel most felhagyok, hogy bébibogyómnak jó legyen. Majd azért nagykorában megemlegetem neki, hogy "Anyád még a túró rudi zabálással is felhagyott azért, hogy neked jó legyen, te meg nem bírsz hazajönni időben!" Egy valamiről nem vagyok hajlandó lemondani: a reggeli tea. 

Tegnap előtt éjjel arra keltem, hogy a voki toki berezonál folyamatosan, de Dorkának semmi hangja sincs.. Átmentem csukott szemmel a babaszobába, hogy megnézzem mi a gond. Dorka orra el volt dugulva. Gondoltam most nem állok neki őrült módon a duguláselhárításnak, hanem óvatosan bekenem  csodaszeremmel a drágám orrnyergét és arcüregét. Kicsit nyomkodtam a tanult módon és tíz perc múlva teljesen tiszta orrjáratnak örülhettünk. Jobban mondva én örültem, ugyanis a csajomnak annyira kellemes volt e kis nüansz, hogy belealudt annyira mélyen, hogy reggel fél 10-kor én keltettem, mert azt hittem már valami baja van a gyereknek. Mindenesetre szélesen nagy mosollyal konstatálta Dorka, hogy gyagya anya megint beparázott és ökör módon még fel is rázott legszebb álmomból csak azért, hogy az ő lelkivilága megnyugodjon. 

Itt a világ legszebb mosolya. Na jó ... még van mit gyakorolni, de hogy a legédesebb, az tuti!

A duguláselhárításra visszatérve: nekem kézi orrszívóm van; sima, hagyományos 500,- Ft-os, amit még Pesten a Mini Manó nagykerben vettünk. Ez a tipikus cucálós technika. Benyomod a gumi részt, bedugod a gyerek orrába, elengeded a gumirészt és kiszippantja a trutyit. Ennek a tisztítása nem túl gusztusos. Én kifőzök mindent anya javaslatára, ezzel is ezt szoktam tenni. 

Sokan hülyének néznek emiatt az eszköz miatt. Mindenki azzal jön, miért nem használok porszívós orrszívót? Megnéztem a Rossmann-ban: 1500 Ft volt - nem drága -, amit porszívóra kell csatlakoztatni, van a műanyag részen egy szűkítő, mely megakadályozza, hogy a gyerek agyát kiszippantsd 3 másodperc alatt. Kipróbáltam egyik ismerősömnél, csak a kezemen néztem meg a szívó hatást: tényleg nem vészes, s valóban, ez tűnik hatékonyabbnak. Hiszen, ha a baba náthás, nem csak magasabban termelődött váladékot kell kiszívni az orrából, hanem a mélyebben termelődőt is. Illetve folyamatos szívást kell gyakorolni, hogy minden váladék kijöjjön. A kézinél ez lehetetlen. Mindenesetre én maradok a kézi, cucálós szerszámnál, ugyanis nekem itthon ipari porszívóm van - céges kedvezményeknek köszönhetően, mert ugye a vállalatunknál ilyet is lehet venni -. Annyira komoly szívóerővel, hogy egyszer egy cégtől felhívott egy ürge, hogy eljönne atkátlanítani a szőnyegünket és az ágyunkat. Mondom neki, hogy mi is foglalkozunk ipari porszívókkal, amit háztartásinak is eladunk, de addig addig erősködött, amíg belementem. Kijött nagy elánnal, lenézően vizsgálta a Nilfisk csodaporszívóm, és megkérdezte, hogy ugye nem ezzel atkátlanítok, hiszen ez nem olyan gépezet. Hozzam elő a monstrumot. Mondom ez az. Tévedés, hogy az ipari porszívók nagy méretűek ... vannak kisebbek is. Lényeg, hogy nekiállt nagy vehemenciával porszívózni a lakásban, végzett, kiszedi a szűrőbetétet és mutatja, jobban mondva mutatná az atkákat ezer számra. Természetesen nem volt egy sem rajta. Nagyon durva szívó ereje van a kis csodajuliskámnak. Nálunk minden háztartási eszköznek van neve. A mosógép Mariska, a tv Boriska. Amennyire pici a szerkezet, annál nagyobb hangja van. Ha azt bekapcsolom, éjjel a nagy csöndben minden társasházi lakónk hallani fogja Dorka duguláselhárítását, másrészt az ipari porszívó ereje miatt nem alkalmas eme nemes feladat elvégzésére. Na, ez tényleg agyvelőig hatolna. Ergo, be kellene szereznem egy kisebb teljesítményű porszívót az orrszívóhoz, amit nagy baromságnak tartok. Mégsem hívhatom fel anyámat vagy anyósomat az éjszaka kellős közepén, hogy " Te pattanj csak be az uraddal az autóba a porszívótokkal karöltve, mert az unokátoknak eldugult az orra és kellene egy célszerszám az elhárításhoz ... Ja, hogy családi céges kedvezménnyel nektek is ipari porszívótok van?! Akkor bocs, hogy zavartalak benneteket hajnali fél 3-kor. Egyébként nem tudtok valakit, akitől 5 percen belül kölcsön lehetne kérni egy porszívót pár percre?! Mikor? Mikor? Hát most!" 

Na jó, ez csak egy poénos - már ha sikerült - agyszülemény és groteszk túlzás, de amennyire hülye vagyok, biztos megcsinálnám a gyerekemért.

Mindenesetre maradunk a virágesszenciánál és a kézi orrszívónál. 

Dorka SMS-e

Edvy Dorkának!

Boldog első szülihófordulót kívánunk pici babánk!

Nagyon-nagyon szeretünk!

papa, mama, Sári és Erzsi

Ez az én szeretnivaló családom!
Imádom őket!
Dorka egy mosollyal konstatálta az SMS-t. :)

Virágesszencia és az anyai szeretet gyógyító ereje

Apósom ma elvitt minket Dorkával Évához, aki többek között természetgyógyász, látó, angyal látó is ... és nem mellesleg családi jó barát ... teherbeesés előtt hozzá jártam masszíroztatni és méregteleníteni a habtestem. Nagyon tájékozott, nagyon nagy figura és baromira érti a szakmáját. Nekem pl. a sikeres babaprojekthez almamagot kellett a kézfejemen 2 pontra, a tenyeremen 3 pontra rakni és ez jótékonyan befolyásolta a termékenységet ... s a mosogatás alól is felmentést kaptam egy-két hétre. Én nagyon hiszek a természetgyógyászatban, bár van egy pont, amin túl már nálam sem okés a dolog. Szóval értünk jött apósom negyed kettőre, már lent vártuk a ház előtt, majd bepakoltam Dorkát és magamat is a Chrysler hátsó ülésére és elindultunk. Bácsán 'rendel' Éva, 10 perc alatt oda is értünk. Amíg vártunk rá a szobájában, Dorkát levetkőztettem ... és azt az angyali nyugalmat, ami rászállt ... látható volt, hogy megnyugszik a kis lelke hozzám hasonlóan. Régebben is azért szerettem idejárni, mert ez a szoba mentesítve van minden rossztól, meg van tisztítva, itt befele lehet fordulni egy kicsit és pár percre lazítani is érdemes. Jött Éva testvére, majd a kedvenc természetgyógyászom is. Körbeudvarolták a Kincsemet, megnézettem, hogy nincs-e valami betegsége a babámnak: Éva sejt szintig lát, így a testi tüneti betegség jelentkezése előtt megmondja, hogy van-e valami gond. Nálam annak idején egy hüvelyi fertőzés így lett megelőzve és kezelve. Majd Dorka húzta a lábait a pocakja felé. Tegnap este óta kínlódik a punkival és a kakival, Éva megmasszírozta a pocakját és a keresztcsontját s perceken belül semmi gondja nem volt Édeskémnek. Igaz, hazafele olyat rottyantott, hogy egy meglett felnőtt pasi is megirigyelte volna, én nem győztem ökölődve pelenkázni. De ahogy Shrek mondaná: "Jobb kint, mint bent!" Én már egy kupac szarnak is őrjöngve tudok csápolni, amikor Dorka megküzd vele, kitolja s ilyenkor nagyon meg van dicsérgetve. 

A lényeg, hogy egy olajért mentünk - és természetesen azért, hogy apóson tudjon dicsekedni az unokával -, egy virágok szirmaiból kivont esszenciáért. Üvegben volt, amit egy spray-vel lefújt Éva, ezzel minden olyan rezgést levett a készítményről, ami nem az enyém. Ugyanis fontos, hogy az üveghez csak én nyúlhatok hozzá, hisz a virágkivonatok az anyai szeretet erejével hatnak minden fájdalomra, betegségre, sebre, horzsolásra stb ... még fogzásra is lehet használni. Csak az én rezgésem lehet rajta és a babáé. Úgyhogy ma fel kell címkéznem: "Ne nyúlj hozzá!", "Ne idd meg!" "Ne is nézz rá!" "Szemed, kezed levedd róla!"

Ma kipróbálom este a csajomon, hogy a szélgörcsöt mennyire enyhíti. Párat cseppentek a hasikájára és az óramutató járásával megegyező irányban körkörös mozdulatokat végzek. Ezt csak teljes nyugalmi állapotban lehet elvégezni, ha ideges vagyok, vagy feszült, akkor a szívem fölé kell tenni 1-2 cseppet s el kell masszírozni. Nyugtató hatása is van. Hiszek az anyai szeretet erejében, hiszen sok más történetben bizonyította hatékonyságát. Állítólag mindenre jó ez a csodaszer! Egy ismerős kislány barijának hátára kent fél üveggel, mert úgy gondolta, fáj a háta ... az árát nem tudom, mert apósomtól kapta Dorka, de nem lehet olcsó. Angliából hozatják. Remélem segíteni fog. Az illata nagyon kellemes! A tapasztalataimat leírom majd. S nagyon bízom benne, hogy jó sokáig ki fog tartani, mert akkor azt jelenti, hogy Dorkának semmi baja sincs, ergó nem kell használni.