Ádám vs. Dorka és egy kis nüansz DóriAnyuról

Dóriéknál voltunk pénteken délután. Nehezen jött össze a találkozó, de a végén csak sikerült. 

Édes, tündéri, aranyos, nyugodt, mosolygós, babusgatni való, drága, puha, jó illatú ... hirtelen ezek a címszavak jutottak eszembe a kis pasiról, aki kész, levett a lábamról először engem, majd Dorkát is. Miután megérkeztünk, gyorsan kezet mostam és elkuncsorogtam Ádámot anyukájától és gyakorlatilag csak a végén adtam vissza, amivel hibát követtem el Dorka felé, viszont olyan jó érzés volt a karomban tartani ezt a csöppnyi kis emberkét, akiből olyan nyugalom áradt ... egyszer-egyszer sírt vagy csak sírásra tátotta el a száját és egy kis hangfoszlány kíséretében majd meggondolta magát aranyom, majd hatalmas mosolyok hagyták el a kis ajkait, ami után olyan fura fintorokat vágott, hát meg kellett zabálni ... és Dóri egyébként nagyon ügyesen csinálja, hogy az első nyikkanásra nem veszi el a babát, hiszen ha gond van, nála is csak nyűgösködni fog, szóval ügyes ez a DóriAnyu. 

Ringattam Ádámot, beszélgettem neki, elmondtam, hogy mennyire nagyon vártuk és ügyes legényke volt, hogy anyát nem kíntatta meg napokig a vajúdással és a szüléssel. Ahogy átadta édesanyja, olyan kis törékeny és pillesúlyú volt Dorka után, még majdnem meg is inogtam, hogy kell megfogni, jól tatrom-e, mit kell vele csinálni, de már másodperc alatt helyreállt a rend a fejemben és a kezeimben is. Nagyon szépen tartják Dóriék, nagyon büszkék a kisfiúkra, van is miért, ahogy ott szuszogott a karjaimban majdnem meggondoltam magam a plusz gyereket illetően, aztán Dorka szétkapta Dóriék nappalijának a közepét, kiöntötte a vizet és minden olyan dolog kellett neki, amit nem szabadott volna és eleinte nem értettem miért viselkedik így, hiszen itthon ha egyszer azt mondom neki, hogy nem vagy nem szabad, akkor nem tudom, hogy megérti-e már vagy csak ösztöni tiltásként működik benne a dolog, de valahogy ez nem működött. S utólag jöttem csak rá, hogy túlságosan belefeledkezem Ádámba, a csajom ezt észrevette és igyekezett minden lehetséges módon felhívni magára a figyelmet. Most is bemutatta a hangját, táncolt és nyuszi hoppolt is, én meg azon paráztam, nehogy Ádámot megzavarja, de szerencsére Dóriéknál sem gond a hang, amit szintén nagyon ügyesen csinálnak. 

Szóval miután a fél órás tervezett látogatás helyett másfél órát pofátlankodtunk Ádáméknál - ezúton is bocs Dóri, de baromira nem figyeltem az időt és nem akartunk eddig alkalmatlankodni - hazafele estek le a dolgok, Krisszel beszélgetve és figyelve Dorka reakcióit. Bújt hozzám az autóban folyamatosan, szeretgetett, puszikat adott, átölelte a nyakam és most nem kellett semmi figyelem - unalom - elterelő, csak elég volt neki, hogy átkaroltam és csak ő ülhetett mellettem.

Szóval, csak hogy értse mindenki: odaértünk Dóriékhoz, ahelyett, hogy Dorkát ismertettem volna egy kicsit a környezettel - bár nem először jártunk itt -, elkunyertam Ádámot, a gyerekemet leraktam a földre és valahogy ott maradt egyedül. Relatíve egyedül, Krisz kapta fel és vette az ölébe, amiről én úgy voltam vele akkor, hogy tök normális, mégsem esett jól a csemetém lelkének. Hiába apa a nagy szerelem, mégis anya, az anya. Én úgy vettem észre, hogy apánál jól elvolt, Eszter és Dóri is figyelt rá, dicsérgették, beszélgettek vele, én viszont nem figyeltem nagyon, hiszen ez a gyönyörűség lekötött teljesen. Éreztem én is Dorkán, hogy feszült és folyamatosan nézeget felém, de betudtam annak, hogy ismeretlen a környezet így, hogy még egy baba benne van és még meg is jegyeztem, hogy most Ádámról szól a dolog és nem a gyerekemről, most apáé a felügyelet. Ezt Dorkának is meg kell értenie. Na de honnan is tudta volna Dorc, hogy most mi van, hiszen senki sem mondta neki, nem beszéltük meg előre, ahogy mindent szoktunk és rávezetés sem volt. 

Mindenesetre akkor oldódott meg teljesen Életke, amikor odajött és megszerethette Ádámot és ez volt az a pillanat, amikor nekem is leesett, ahogy kapaszkodott belém, hogy elrontottam. Ahogy belenéztem a szemébe, megértettem mindent. Viszont aranyom olyan óvatos volt Dóriék kisfiával, olyan ügyesen simizte meg, majdnem elsírtam magam:

Itt látszott már rajta, hogy mennyire nem érti a helyzetet. Ki ez a pici a kezemben és ő miért nincs ott?

Mindegy is, tanultunk az esetből, figyelnem kell rá, hogy minden helyzetben Dorkának kell az elsőnek lenni és nem lehet  szőnyegre csak úgy lerakni és mással foglalkozni, hiába van ott apa. Túl vagyunk ez első féltékenységen? Nem is tudom lehet-e ezt így nevezni? 

Olyan jó volt látni Dóriékat. Olyan szépen nevelgetik Ádámot. Tanulják még Minikéjüket, s igaz BandyApu nem volt otthon, de nagyon szép kis hármast alkothatnak. Remélem legközelebb lesz alkalmam őket együtt látni. 

Dóri virul, fülig ér a szája és emellett végtelen boldogság árad belőle. Eszembe jutott az a kép is, amikor a beültetés sikerességén aggódott s vele együtt én is, bár a legelejétől biztosra vettem már akkor is, hogy olyan nincs, hogy nem sikerül, hiszen nekik már akkor megindult lefele Ádámuk egy masiniszta gólyával. Dorka akkor még a pocakomban volt és annyira nagyon szorítottunk nekik, hogy elmondani nem lehet. Most egy új Dóri állt/ült velem szemben, aki édesanya lett, aki Ádámjának a lehető legszeretőbb, legédesebb és legszebb anyukája.

Fura volt ... minőségben volt más a barátnőm: először Dóri, aztán az a Dóri, akinek Dorka produkálja magát pocakon belül, aki minden találkozásnál köszönt a pocakomnak is és aki szívvel örült velem együtt a terhességemnek, amit azóta is köszönök neki ... aztán jött az a Dóri, akivel aggódtunk, akivel órákat beszélgettünk, majd az a Dóri, aki óriási pocakos kismama, aki ül a kanapénk előtt, a játszószőnyeg szélén és azon aggódom, hogy oké leült, de hogy fog ekkorra hassal felállni, miközben Dorka a szőnyegen még csak nézegetett, majd bealudt. Aztán jött az a Dóri, aki megírta smsben, hogy "Elfolyt a magzat" - azóta is a kedvenc mondásom - majd itt van előttem élő nagyságban, mint ÉDESANYA és ez a folyamat kinőtte magát, innen továbbfejlődni még nem tudom hova lehet ... kétszeres anyuka ..., de érdekes a folyamat és az is, hogy vált simán aranyos, kedves Dóriból simán aranyos, kedves DóriAnyu.

Nem mellesleg egy ennyire édes, tüneményes kis Pacussal a kezén még csodálatosabbak.

Hozzáteszem, hogy még arra is vette a fáradságot, hogy fotózzon és a képeket átküldve meg is szerkesztett párat. Így a végére pár fotó:

A leges-legszebb Kincs

Dorka

Krisz&Dorc

Nem értem ...

Minnie egérke

Újratöltve