Dorkában valami változik. Nem tudom konkrétan megfogalmazni, hogy mi az, de készülőben van. Lányosodik, méghozzá nagylányosodik.
Egy ideig tök mindegy volt számára, elvolt mindenkivel. Majd jött egy nagyon hülye korszaka, ami azt jelentette, hogy ha nem látott, már sírt, ha elmentem mellőle, sírt, ha másokkal találkoztunk, csak az én kezembe volt jó, még apa is idegen volt sokszor számára. Na ez most változott ismét. Elég mozgalmas életet élünk, jövünk-megyünk, hozzánk is sokan járnak így Dorka rengeteg emberrel találkozik. Kell egy kis idő neki - pár perc - amíg felméri a terepet, az embereket, majd beindul. Gyakorlatilag szereplési kényszere van. Ez a céges bulink óta egyértelműen megmutatkozik. Ott kezdődött s azóta is tart. Integet, énekel, feláll, puszit ad, magyaráz mindenkinek, bármilyét odaadja - eddig a saját dolgait nagyon féltette -. Emberi játszmáknak vagyunk szemtanúi, provokálja a társaságot, hogy vele foglalkozzanak, majd behatárolja azt az időt és a folyamatot - a kezükbe adja a dolgokat, amikkel foglalkozni lehet, amikkel le lehet foglalni - amíg ez mehet és le is zárja egyértelműen. Onnantól csak ő van és a játékai, kizárja a külvilágot, belefeledkezik egy-egy műveletbe olyan szinten, hogy engem sem hagy belefolyni. Nagyon konkrét eseteink vannak, igazából leírni nem lehet pontosan őket, látni- és benne lenni kell, így érzékelhető igazán, amit most írok. Eddig lehetett irányítani ... persze most is lehet, de azért már van akarat bőven. Kiválasztja a játékait és nem azzal van, amit mondjuk én odaadok neki.
A múlt héten szembesült azt hiszem azzal is, hogy nem mi ketten vagyunk egy, hanem ő is és én is létezünk külön-külön. Azóta nem szükséges, hogy mellette legyek, felfedez mindent egyedül, ám ha valami nagyon-nagy újdonsággal találkozik, mint például a szék lába, amit eddig nem vett észre, akkor nagyon örül magának, megfogja, megnézegeti, megízleli és keres, hogy látom-e mekkora hatalmas dolgot vitt véghez. Hozzáteszem, hogy már nem csak az én dicséretem a jó, hanem ugyanolyan fontos apáé is. Kell az ő megerősítése is.
Apa és Dorka kapcsolata is más lett: eddig jó, jó, apa, meg minden, velünk van és ennyi. Most várja haza. Megismeri a telefon csengőhangját és csapkod a kezével, majd figyelmesen nézi a bejárati ajtót. Ha megérkezik apa 'rohan' felé és üdvözli. Nagyon jól elvannak. Eddig is Krisz tudta kihozni belőle a nagy röhögéseket, ez most sem változott. Hétvégente együtt alszanak délben, ha én elmegyek barátnőzni, nyugodt szívvel hagyom őket kettesben, totálisan jól elvannak. Az etetéssel sincs gond, elkészíti Dorkának az ételt és meg is eteti. Gyakorlatilag mindent meg tud csinálni ... s ugye a fürdetés meg eleve Krisz reszortja volt mindig is.
Egy valami nem változott: felkelés után keres ... nagyon keres. Ha úgy megyek el itthonról, hogy apa van vele, amikor felébred, akkor kicsit nehezebb a dolog, megbírkózik vele természetesen, csak kicsit nyűgösebb a gyerek 5 percig és minden a helyére kerül.
Maja és Dorka kapcsolata: hétvégén kozmetikushoz vittük ebünket, hiszen Csubakka hozzá képest szuper modell. Ritához megyünk, a kutyafodrászok gyöngyéhez, otthagyjuk Maját, elmentünk fagyizni, fél óra és kész volt. Dorkának addig oké is volt a dolog, hogy Rita, Maja, fagyi, majd ismét Rita, na de hol van Maja?! Természetesen ott volt, csak nyári frizurával. Beültünk az autóba, hogy indulunk haza, Dorka kereste az ülésben, alatta, elöl az anyós ülésen, mindenhol a kutyát - a gyerekülés mellett volt - ránézett többször, de átnézett rajta ... nem értette. Majd éktelen sírásba kezdett, amikor hazaérve se találta a haverját, nézte a helyén, az ágyon a párnán, arrébb tolta Maját is, hogy megnézze mögötte, nincs-e ott a kutyája. Ma 'találta' meg a kutyáját és annyira örült neki. Hát Maja kevésbé, ugyanis akkora a szeretete a gyerekemnek most az eb felé, hogy húzza-vonja, kapaszkodik bele, a kutya viszont ma már félt tőle, menekül előle.
A másik változás, hogy be nem áll a szája és megjelent a hanglejtés és hangszín is. Lesarkítva: simán leosztja a Nyuszit, ha nem úgy viselkedik, ahogy ő gondolja.
Egyre többet eszik. A legnagyobb újdonság, hogy újra eszik gyümölcsöt!!! Ma vásároltam neki Kecskeméti fajtájú babakaját, joghurt volt, ráadásul epres, vegyes gyümölcsös. Én azt hittem epret nem ehet egy éves koráig, mégis ez volt az ételben. Nagyon ízlett neki, öröm volt etetni.
Változásnak tudom be, hogy minden mellett feláll és hatalmasat zuhan, mivel még természetesen nem tudja magát megtartani száz százalékos biztonsággal. Hozzáteszem nem is értem hogy 'gondolja', de feláll, jobbra-balra illeg-billig, tánci-tánci id van közbe, majd elengedi a "kapaszkodó-szerszámot" és csodálkozik, ha puffan. Én mindenhol azt láttam eddig, hogy a babák a pelusra esnek, Dorka ez alól is kivétel, ugyanis ő fejjel tompít.
Hát ez az én gyerekem. Változik, sokat változik ... és olyan jó ennek részese lenni.
Jajj, de drága lehetett Dorka, ahogy kereste a kutyáját, édes tündérke :) Véda is rá van cuppanva Szójára :)
VálaszTörlésEper, hát tényleg nem szabadna még kapniuk, de én is adtam egyszer, mert azt mondták az "okosok", hogy nem kerül bele a magja...jó piros is lett Véda popsija tőle, így önfeláldozóan megettem a maradékot :) Úgyhogy mi napoljuk...
Na, akkor nézem én is Dorka fenekét! Köszi, hogy szóltál! :) Tényleg nem volt benne mag, bár érdekes, hogy azokat a milliméteres magokat ki tudják vonni belőle.
TörlésDorka imádja a kutyát, csak Dorka 8 és fél kiló, Maja meg 3 kiló 80 deka és Dorka mindig igyekszik a hátán magasabbra jutni, így szegény kutya lassan gerincsérves lesz úgy, hogy dupla súlyt kell megtartania.
Nálunk szerencsére Szója a nehezebb és (még) a türelmesebb is :)) De igen, jó kapaszkodók és járássegítők :))
TörlésÉn is furcsálltam, hogy hogy szedik ki a magokat...valószínűleg csak városi legenda, hogy így tesznek.
Szokták mondani hogy a változás jó dolog és Dorka is bizonyítja hogy bizony az!:)
VálaszTörlésIsmerős ez a szitu hogy ha "nemlátomanyátakkorlilulófejjelüvöltök" kisebbem még erőteljesen gyakorolja:S Nem tudom nála mikor változik a helyzet!
De tökjó hogy nálatok megoldódott,irigy is vagyok:P:D
Állat imádat nálunk is van csak a mi 40kg-os Macink még Milust is fellökné ha engednék hogy közelebb menjen hozzá:)pedig annyira imádja.
És képzeljétek ugye Milán 2009.szeptemberi és én 2010 tavaszán már adtam neki epret,de nem ér kiröhögni MEGHÁMOZTAM az epret...igen tudom agymenés:D de így nem kellett aggódnom a magok miatt:))) (nem lett semmi baja)
Hát én nem bírtam ki hahotázás nélkül a hámozást! :)))))
TörlésDorkának egy ilyen 40 kilós kutty lenne jó, azt nyúzhatná, ahogy akarja :)
A kutyás történetet én is megmosolyogtam. Bár ehhez egy jófej kutya is kell, aki tűr. De legalább most már rövidebb a szőre, talán nehezebb rajta fogást találni.
VálaszTörlés(Amúgy boldogan jegyzem meg: végre jelezte a bloglistában, hogy újat írtál! :)
:) Az az igazság, most, hogy rövidebb a szőre, a bőrét karmolja és a cicijét is el tudja kapni,ami még kellemetlenebb aranyomnak :))) de hát ez a kutyasors.
TörlésNagyon cuki Dorka! Nagyon ügyes kislány, hogy ilyen jól eljátszik egyedül. :)) Enyém iszonyat anyás még mindig, sőt egyre durvább, pedig állandóan megyünk ide-oda, rengeteg emberrel találkozik, és mégis. sokszor Apa se jó. Állandóan bújik belém.
VálaszTörlésA kutyás sztorin olyan jót mosolyogtam. Milyen drága lehetett, ahogy kereste. :DDDD
Epret valóban nem lehet 1,5 éves korig adni, de állítólag kiszedik tényleg magvakat, az allergizáló részt, ennek ellenére még így se mertem neki adni.
Jelöltelek egy díjra, ha érdekel, akkor fogadd el, a blogomon megtalálod. ;)
VálaszTörlésÉn is jelöltelek, jól meg lettél díjazva :))
VálaszTörlés