Dorka reggel fél 7-kor kelt, egy kicsit tett-vett az ágyában, majd nagy tolások közepette megvolt a reggeli pelus töltés, aminek annyira irgalmatlan szaga volt, amikor bementem a szobájába megnézni a csemetémet, hogy majdnem elájultam. Gondoltam kimegyek a fürdőbe, megmosakszom, fogat mosok, megfésülködöm, felöltözöm - max. 10 perc - hátha lesz még utózöngéje a történetnek ... mire megyek vissza, Dorka kakiló pozícióban törökülésben ül, fejét maga előtt a matracon támasztja, kezei hátracsapva helyezte el, így van az ágyában és alszik. Óvatosan emberi pózba helyeztem, nehogy megébredjen ... 8-kor kelt fel, addig összekaptam a lakást, sütit sütöttem, reggelit készítettem ... így indult a napunk. Csak nagyon halkan hozzáteszem, hogy a légzésfigyelőn még véletlenül sem volt rajta a gyerek, sőt a kiságy másik végében volt és nem jelzett még csak kattanni sem kattant egyszer sem.
A fotó hiányát sajnálom az egészben, lemerült a gépünk, így ez sajnos elmaradt. :(
Édes egy látvány lehetett! A légzésfigyelő érzékeli ám akkor is a mozgást néha ha nincs közvetlenül rajta a gyerek, de vmennyire bemozdul a kiságy tőle. Ezt Andrással tapasztaltuk ki. :)
VálaszTörlésÉrdekes ez a légzésfigyelő, mert máskor ilyen távolságnál úgy visít, hogy 2 infarktust kapok ... most meg semmi.
Törlés