Nyár elejei telelésünk, avagy a soron következő Pötty-bejegyzés

Szombaton a nyárból lassan, de biztosan haladtunk először az őszbe, majd Vásárhelyre érve a télbe, de minden fölé kerekedve nagyon szuper 5 napot töltöttünk a nagyszülőknél Dorkával.

Minden napra jutott valami érdekesség, látogató, újdonság eldobom az agyam feeling. A legnagyobb szám, hogy Dorka egy másodperc alatt bárhol feláll és kapaszkodva bárhova elmegy ... már ha nem felejt el fogódzkodni. Az egyik kezével fogja az ágy, szék, akármi akármilyét, hogy felálljon, a másik kezével keres mindig valakit, hogy biztonságban érezze magát. Amikor nincs meg a visszacsatolás, na akkor van bajba a csajom, mert olyankor a saját kis eszét, kitartását, szorgalmát és akaraterejét kell felhasználnia a továbbjutás érdekében. Nem számít, hogy teljesen stabil dolog mellett áll, vagy két cérnaszálba kapaszkodik imbolyogva, mindenesetre nagyon tud magának örülni és meg is tapsolja azt a nagyon ügyes lányt, aki ezt csinálja. Egyáltalán nincs tisztában az én-képével, de alakul, formálódik azáltal, hogy önállóan képes helyváltoztatásra. 

Pakol. Őrült módon pakol mindent ki-be, össze-vissza, szerte-széjjel, ide-oda és még lehetne sorolni, hogy mit hova dugott el mamiéknál. 

Állatbolond. Mindegy, hogy cica, kutya, disznó, kismadár, csirke, kakas ... csak állat legyen. A sertésekkel szemben némi fenntartással viseltetik a hirtelen mozdulatok miatt, a röfögésről nem is beszélve, aminek jót kuncogott. A cica újdonság volt ilyen közelről, ráadásul kettő meg a kicsinyei ... nagyon tetszettek neki és Dorka is Rudi cicának, körbe szeretgették egymást. Dorka legfőképp megdögönyözte Majával együtt. Szerencsére mindenki jóban van mindenkivel, kivéve Kormi macsekot - akinek vannak most kisbabái -, aki az 1 másodperc ezredrésze alatt úgy megruházta a kutyánkat, hogy köpni-nyelni nem volt időnk ... de nem is gond, most legalább helyre rakta magát a kutyánk, így tisztában az erőviszonyokkal és azzal, hogy ki van otthon és itthon. 

Dorkára nagyon jó hatással volt a falusi, tiszta levegő. Gyakorlatilag evett - baromi jól - aludt - hol így, hol úgy - nevetett non-stop és bohóckodott Rozi mamival és Sanyi papával. Imádják egymást mindenki mindenkivel. Papa 2-kor jött haza minden nap az erdőről, üdvözölték egymást, igazi nagyszülői szerelem ... arról nem is beszélve, hogy a mami ... hát igen, ő a nagy betűs MAMI. Mindent, az ég világon mindent megcsinál, megvesz, előállít, megsüt, megfőz és tényleg mindent megold. Nekem csak néha kellett Dorkáznom illetve ezen kívül segget meresztettem, aminek plusz akárhány kiló eredménye lett.

Jó is volt egy kicsit függetlenedni a csajomtól, hiszen apa hetek óta csak egy-egy napot van velünk munka miatt, így én azt hiszem - a legnagyobb őszinteséggel felétek -, hogy Dorkának is elege volt már belőlem és nekem is sok volt már az állandó gyerektársaság. Meg lehet szólni ... nem érdekel. Én azt hiszem mindenkinél eljön az az idő, amikor vágyik felnőtt társaságra és arra, hogy ne mindig a gyerekről, a büfiről, a kakiról, a pelusról, a kajáról, a pisiről, az isziről, a hercegnős kutyafaszáról, a gyerekdalokról és mondókákról legyen szó és ez most végre megvolt. Itthon is eljárok minden héten egy napot Dorka nélkül, de ez most más volt. Teljesen feltöltődve jöttem vissza, ami úgy an block nagyon jó hatással volt rá, ránk és úgy mindenre. Újra jó együtt lenni. 

Az alvásról pár szó: rémálmom, hogy mi van, ha nem alussza végig idegen helyen az éjszakát ... másokat felkelteni, meg mi lesz itthon, amikor a saját ágyában már az egész estét végig piheni ... újra semmi gond nem volt. Este háromnegyed 8-kor letettem és reggel 7 körül kelt. Napközben 3-szor aludt, bár nem sokat, de szundított. Abszolút semmi idegen hely varázsa nem volt Dorkának. Mintha mindig is otthon lakott volna. Nagyon gyorsan alkalmazkodott a környezethez, a szokásokhoz ... bár zárójelben hozzáteszem minden nekünk volt alárendelve. :)

Új dolgokat fedezett fel. A rojtok ... hűűűű, azok valami eszméletlen érdekes valamik. Nagyon sokáig le tudta kötni a papucsokkal és a bőrönd pakolással egyetemben. A pelenkázás kész harci művészet, sokszor rohant a gyerekem, én meg mamival utána és kettőnknek sikerült az ágyon nagy nehezen lebirkózni az elszabadult vadat, aki történetes a lányom volt hatalmas bivalyerővel, akarattal ...

Hinta: bárhol, bármikor, akármennyi időre jöhet kikapcsolódásként, kutyanézegetésként, elbóbiskolásként, papával rötyögésként vagy csak úgy ... imádta. Minden alvás előtt löktem negyed órát és gyakorlatilag 5 perc se volt egy-egy altatás. Van itthon is, ha megjön Krisz, szólok neki, szereljük fel, nagy segítség lenne, akkor is, ha csak akkor rakom bele, amikor épp nem akarom, hogy láb alatt legyen pár percre. 

Tanulunk: nagyon sok új inger érte Dorkát mind élőlények, tárgyak, helyzetek terén. 

Az állat siserehadat már írtam, ami nemsokára kiegészül pár bikával. 

A helyzetek: láttunk menyasszonyt, felvonulósat, falusi szokás szerint sorfalat álltunk neki, hisz a szomszédunk ment férjhez ... aki nagyon tetszett neki. Majd találkoztunk egy régi osztálytársammal, aki a teljes magatehetetlen bénultságból odáig jutott, hogy beszél, jár, tisztában van mindennel és nagyon megható volt, ahogy Dorka "szereti-szereti"-re nyújtott a kezét felé. Elmagyaráztam a beteg és egészséges ember viszonyát, hogy segíteni kell a fogyatékkal élőknek, hiszen nem lehet elmenni mellettük, s akkor meg pláne érintett, ha a közvetlen családban van fogyatékos. Mi a húgommal így nőttünk fel, ez a természetes, Dorkának is a természetes közege között lesz egy "más" ember s ez így jó. 

Életemben először mondtam ki hangosan, másnak, hogy ő az ott a kislányom ... olyan jó érzés volt ...

Találkoztunk idegenekkel, mármint a lányomnak idegenekkel, mindenki jól agyon dicsérgette, megsimogatta, megnézte, Dorka mindenkire mosolygott s bebizonyította, hogy tényleg igaz a mondás, amilyen pocakban, olyan kint is. Bent amikor tömegben voltunk, mindig produkálta magát úgy, hogy minden szem a hasamra szegeződött kivétel nélkül. Földi életében sincs ez másként. Mihelyst x embernél több tartózkodik egy helyen, x nagyobb-egyenlő 4 fő, feltűnési viszketegség lesz úrrá rajta és minden lehetséges módon felhívja magára a figyelmet és természetesen el is várja mindenkitől, hogy őt nézze, dicsérje, vele foglalkozzanak. NINCS MÁS LEHETŐSÉG!!! A kereszt apjáék előtt, mint az őrült, sikogatott, nyuszi hoppolt - mert már olyat is tud - énekelt, felállt, ment kapaszkodva, puszit adott és még sorolhatnám, de ezt látni kell, mert képtelen vagyok azt az őrületet visszaadni szavakkal, ami ilyenkor történik vele, velünk és a társasággal. Abszolút el van mindenkivel, a pasikkal incselkedik ráadásul - tiszta anyja, mit tagadjam :) - eszméletlen. Aki volt már több ezres nézőjű kézilabda meccsen és átélte egyszer is azt a feelinget ... na ez ahhoz fogható ... a hangzavarral együtt. Én kész voltam, más kész volt, így készen volt mindenki. Gábor azt mondta, hogy rottyon van s én értem miről beszél. Balázsékkal is átéltük ugyanezt s baromi jó volt!

Aranyos volt akkor is, amikor apa hazajött a munkából és a pulcsiján található faforgácsot egyik helyrő áthelyezte a másikra, hiszen már két ujjal is tud fogni. Apám erőn dolgozik, fakitermeléssel foglalkoznak, innen a folyamatos berregése a gyerekemnek is. Emellett tudja mutatni a "csicsen"-alias nincsen-t és a "gyere-gyere"-t. Nagyon édes pofa.

A magánhangzó készlete bővül folyamatosan, a fújtatás is megjelent nagy pakolás közben. Édes nagyon.

Rengeteg élménnyel, cuccal tértünk haza. Mami ruhákat vett neki, telefont kapott- persze használtat és nem működőt - de így tud "ápppú"-val beszélni. Anya által készített házi levestésztát hoztunk, nagyon szeretem, rengeteg fűszernövényt a citromfűvel, mentával kiegészítve, ja és a legfontosabbat a Minnie egeres ruhát sapkával majdnem kihagytam. Plusz Dorc kapott egy nagyon frankó szandit is, amit most szokunk.

A felállás mellett megtanult lecsücsülni, lehuppanni, elesni - amikor már érzi, hogy baj lesz, előre becsukja a szemét, nagyon édes - megtanult tapsolni, s alkalmazza is, amikor megdicsérem, gyakorlatilag így megjutalmazza ő is saját magát. 

A másik nagyon aranyos dolga a több millió mellett: Rászóltam, hogy nem szabad ajtó félfa mellett felállni, mert látom, mit csinál ... erre átment a másik oldalra, hogy ne lássam, elfordította a fejét ... így azt hitte, minden ok és kapaszkodott felfele :) ... na most erre mit mondjak? Szidjam le a kreatívságárt? Nagyon rafkós már most!!!

Mellékesen: ügyel az ember arra, hogy mindent, tényleg mindent elpakoljon ... magamnak is elraktam mindent, csak meleg ruhát nem, így kölcsön cuccal vészeltem át a zimankót. Bár anyáék fűtöttek ezerrel, a séták mégis hidegre sikerültek. A másik itthon maradt cucc a Chamomilla volt, de szerencsére ügyesen vészeli át a bújó fogak kellemetlenségét.

Pár kép a végére:

Mamival nagyon beszélgetünk

Bőrönd pakolós vigyorgós

Nagyon nevetős egy másodperc alatt bárhol felállós

Nagy munkában nagy szuszogással

Hinta minden mennyiségben

Papával

Erzsivel

Nagyon dolgozom

Tudnék még millió dolgot írni, hiszen nagyon sok új inger ért minket és baromi jó volt otthon lenni. Nagyon röviden ennyi volt a nyaralós telelésünk.

Így a végére egy cukiság: Dorka, ha lehuppan vagy elesik és nagyobbra sikeredik a zakózás és pityereg nagy ritkán, odamászik hozzám és belekuporodik az ölembe, hozzám bújik és átölel ... ez annyira szép, hogy hülye nőszemély létemre azt kívánom, bárcsak megint elesnél ... :)))) persze ez most nagyon lesarkított, de azt hiszem nincs is annál szebb érzés, amikor a gyerekem bennem bízik, tudja, hogy rám számíthat hozzám jön vigaszért, átölel, belebújik a nyakamba, miközben a könnyei a vállamra hullanak, olyan erővel söpör végig rajtam a megnyugtatni akarás, a végtelen szeretet, amit iránta érzek, a sajnálat és a bátorítás, a csók özön ... olyan szép ... és a szeretet, amit ilyenkor áraszt magából, leírhatatlan. Megnyugszik pár másodperc alatt és megy tovább a kis dolgára, újra szép a világ, helyére kerülnek a dolgok. Anyának lenni, azzá válni, egy kis ember mindene lenni azt hiszem ezt jelenti. Hát ez volt a soron következő Pötty-bejegyzésünk.