TeszefoszAnyu avagy Dorka a csap alatt

10 után 5 perccel megjelent a védőnő nálunk. Végül is 2 héttel ezelőtti időponthoz képest nem késett ... na jó, megbeszéltük ezt a dátumot és javára legyen mondva tényleg időben itt volt. Kinyaltam előtte a lakást - bár tisztaság van mindig, a rend Dorc miatt most relatíve fogalom nálunk -, Dorka természetesen játszós ruhában volt, mert épp etetés végeztével csengetett Márta s már nem volt időm átöltöztetni a mamitól kapott Minnie egeres piros pörgős szoknyába, amit egyébként levett volna magáról pár perc alatt, mert nem mászásra alkalmas cucc. Az etetést előrébb hoztam fél órával direkt, hogy ne evés közben lássa a védőnő a gyereket, hiszen nem ezért jött, ha elhagytam volna a tízórait, akkor az lett volna a baj - visított volna éhségében szegénykém -. Mindent rendben talált, beszélgettünk az etetésről - erről majd kicsit részletesebben írok majd -, végigsasolta a lakást, majd elmondta mit gondol. Kiváló minősítést kaptunk, megdicsérte Dorkát, hogy a kortársai előtt jár, megy már az ülőgarnitúra, asztal és bármi mellett, aminél fel lehet kapaszkodni, sőt ma ismét megállt egyedül magához képest sokáig. Olyan édesen roggyantotta a térdét és fenekét közben, azzal egyensúlyozva, hogy zabálni-való volt. Krisszel persze nagyon megdicsértük, és ahogy Gabi mondaná, konfettieső, tűzijátékkal befigyelt. Nagyon drága volt a csajom: megérkezett Márta, Dorka odament hozzá és belekéredzkedett az ölébe. Megvizsgálta a színes szoknyáját, a még színesebb körmét, majd nyugtázta a dolgot egy hatalmas sikollyal és ment apázni ... ugyanis hatalmas a szerelem közöttük. Természetesen produkálta magát. Megmutatta hogyan tud nyuszi hoppolni, énekelni, beszélgetni, építőzni, szétszedni a lakást egy másodperc alatt és olyan őrült hangulatot teremteni, hogy zengett a lakás, a lépcsőház. 

Etetés: azt javasolta, adjak darabosat nyugodtan Dorkának, mert látja, hogy rág ügyesen - hozzáteszem tényleg harap, de azért a rágástól 2 foggal szerintem még messze van - majd jött a tej kérdése, amin aztán összevitatkoztunk. Mondja, hogy nem lehet adni tejet 2, újabb kutatások szerint 3 éves korig. Kérdezem, hogy miért nem, válasz: mert allergizáló hatás stb ... visszakérdeztem, hogy oké, ha tej nem adható, de a túró, a sajt, a joghurt igen, tudom, hogy savanyított termékek, de mégis a tej az alapja? Másrészt én pár hetes koromtól kaptam tejet, a húgom is és valószínűsítem, mindenki, aki a 80-as években vagy előtte született. Nekem semmi bajom, a húgomnak szintén nincs baja ... tudom, tudom, most mindenki mondhatja a környezeti hatásokat, meg nem olyan minőségű az innivaló, meg lehet ezer érvet sorolni, hogy miért nem lehet forralt tejet adni, amit természetesen elfogadok, de ugye a kazein, ami a tej egyik fehérjéje, átalakul forralás során. A tejpépeknél ugyanez a helyzet, sőt tejport is tartalmaznak, mégis adhatóak 4 hónapos kortól. Ezt az ellentmondást próbáltam feloldani vagy megoldást találni rá, de nem jutottunk közös nevezőre még akkor sem, amikor áttértem a kecsketejre. Valami megoldást keresek mindenképp a reggeli és a vacsora kiváltására. A babaitalt javasolta, kifejezetten piciknek való, illetve felvetette ötletként még, hogy próbáljak tápszerből kakaót készíteni ... megtettem, pofán köpött.

Erről ennyit, nem lettem okosabb, úgyhogy marad a tejpép vacsira és reggelire, az ebédet a javaslatok hatására dél utánra tettem át, az uzsi még egy próbatétel, de most újra bepróbálok mindent, ami eddig nem ment.

Vissza a mai napunkhoz:

Márta elment, eljött a dél, altatás. Háromnegyed órát próbálkoztam a vörös fejjel üvöltő gyerekemnél. Már a végén ringattam, a kiságyban is ráztam a fenekét, sajnáltam, egy idő után már mérges is voltam rá, hogy mi a fene van ... nagy nehezen gyakorlatilag álomba sírta magát és kevesebbet aludt, mint amennyit altatással töltöttünk. Nagyon nyűgösen kelt. Evett, de nagyon rosszul, dünnyögött közben, nyivákolt, minden falatért meg kellett küzdeni. Majd következett a játék idő, ami szintén nyűgösséggel telt, semmi sem volt jó, sehogy sem volt jó, úgy meg pláne, hogy ha én is ott voltam, ha nem voltam ott, akkor azért vinnyogott, - szó szerint -, esett-kelt, csúnya ilyet mondani, de már alig vártam, hogy 3 óra legyen és újra eljöjjön az alvás ideje. Baromi fáradt volt, dörzsölte a szemeit, ásítozott. Le akartam tenni, újra hiszti rohamot kapott, majd fogtam, betoltam a csap alá a fejét egy kis hideg vízre, melyet egy órás nyugtatás előzött meg, nem tudtam sem én, sem Krisz megbékéltetni, gyakorlatilag a saját kis világáról sem tudott és semmivel sem lehetett vigasztalni. Másfél órás altatás után aludt egy órát, ismét következett a kínlódás, a nyekergés, a hirtelen hangulat-ingadozás, csapkodott, sírt, majd hahotázott, kivinni az egész napos eső miatt nem tudtam, végig kézben akart lenni. majd fél 6-kor átadtam Krisznek, mondtam neki, hogy ezzel a szörnnyel csináljon valamit, mert nekem minden nevelési-oktatási elvem elszállt, minden módszer, empátia, szeretet-elv kudarcot vallott velem együtt és azt hiszen nem szeret ez a gyerek, de most utálom én is, sőt soha nem csináltam ilyet, de megráztam, hogy mondja meg miért csinálja ezt magával és velem ... és bevonultam a szobába, lefeküdtem. Mit hallok: nagy nevetés, sikogatás, jó kedv ... még cefetebbül éreztem magam, hogy menyire szar alak vagyok, hogy nálam ez miért nem működik ... fél órára visszakaptuk angyalkánkat, majd jött újra fürdés és vacsi előtt az ördögfatty. S ekkor átfutott az agyamon, hogy azt hiszem ennyire nehéz nem volt Dorkával egyetlen napunk sem, ilyen hisztisnek még nem láttam és nem is tudtam kezelni. Nem tudom, hogy az időjárásnak tudjam-e be vagy mi lelte a csemetém, de most először azt gondoltam, hogy mennyivel könnyebb lenne, ha a családalapítást eltoltuk volna 35 éves korom után, hátha több türelemmel viseltetek addigra ... aztán egyből meg is bántam persze, majd Dorkától is elnézést kértem és Krisztől is ... Megfürdette az uram, jött az esti szopi és amikor vittem be a csajom, átölelte a nyakam és adott egy puszit, majd hozzám bújt. Na akkor már tényleg eltört a mécses és magam ostoroztam, amiért utáltam, amiért megráztam. Majd hívtam a nőgyógyászom egy eredmény miatt - nem vagyok jól mostanság - elmeséltem neki, hogy a "pótunokája" mit művelt és mondta erre, hogy az ő gyerekei ezt egy bevásárló központ kellős közepén csinálták meg magukat földhöz csapkodva s nem hogy megrázta őket, de úgy belerakta őket a kocsiba, csak úgy csattantak ... igaz, a lelkem könnyebb lett más nyomorúságán, s ahogy mesélt rájöttem, hogy nincs gond a lányommal, csak ma valami nem volt oké nála, engem is megviselt a kettős front, fáradt voltam egész nap. Tanulnom kell s ezeket a helyzeteket kezelni kell. Azt hittem eddig, hogy birka türelmem van, de még mindig kell csiszolni. 

Szóval tesze-fosza anya ma is alkotott ... szeretem nagyon.