Fészekrakó-ösztön

Személy szerint nem hittem ebben a fészekrakó-ösztönnek nevezett zagyvaságban, mint ahogy az utolsó hetek fáradságát is kizártnak tartottam ez eddigi 'pörgés' után. S láss csodát, tényleg működő és létező dologról beszélünk. Engem is elért a takarítás, gyerekszoba készítés utáni csillapíthatatlan vágy annak ellenére, hogy a fáradságtól lassan alig látok, a pocakomtól alig tudok megfogni bármit, a lábam újra úgy dagad, hogy egy megtermett dinótappancshoz lehetne leginkább hasonlítani és a lehajolás már csak kósza gondolataimban szerepel.

Mindenesetre mikor kell nekiállni a gyerekszoba kifestésének, tapétázásának a fürdő renoválásnak, ablakpucolásnak, függönymosásnak, portalanításnak és extra fertőtlenítésnek? Hát naná, hogy most, a 36. héten. Vasárnap festettünk. Dóri Bandija elkezdte, ám mivel gyorsan rájöttünk, hogy az úgy baromira nem oké, hogy a tetőtéri részről tenyérnyi, a fürdő plafonjáról 2 tenyérnyi részben málik az előző festék, abbahagytuk. Elrohantunk csiszolópapírért, csiszolóeszközért és leendő apa nekiesett délután a csiszolásnak, amivel estére végzett s a töke tele lett az egésszel, másnap fejezte be a festést ... s nagyon megtisztelő feladatot kaptam: rám bízta a sarkok igazítását ... azt sem tudtam hova legyek 'örömömben' ... majd vártunk egy napot a száradásra. Kedden tapétáztunk Tom segítségével, akinek itt is örök hála, mert ha nem jött volna, most a szoba közepén pityeregnék a kétségbeeséstől, hogy a gyerek buksija félig kint van és még nem látom a munkálatok végét. Közben Tomnak is le kellett lépnie pár órára, így a tapétázást az urammal együtt fejeztük be. A színe a narancssárga egyik árnyalata lett s macis bordűt raktunk fel hozzá. A nehezebb dolgok visszakerültek a helyükre s nekieshettem a fürdő takarításának. Azt mondták, hogy a víz alapú festéket le lehet mosni enyhén vizes ruhával.. csak egy törlés és kész is. Én erre felbuzdulva a legfontosabb dolgokat kipakoltam a fürdőből és szóltam nagy slunggal Dóri Bandijának, hogy nekieshet a helyiségnek, úgyis könnyen lejön a festék a sötétbordó csempéről, a rattan szekrényről, a fa WC ülőkéről, a radiátorról és a tükörről ...   minek itt bármit is letakarni. Na, aki ezt állítja, annak azt kívánom, hogy jöjjön és próbálja le meg levakarni ezt a szar cuccost a csaptelepről. Fél napot takarítottam, mire mindenhonnan fel-, leszedtem a szemetet. A végeredmény: a fürdőszoba szebb, mint újkorában. Tökéletesen kifertőtlenített és csilli-villi minden benne. Mivel Krisz látta, hogy mit küzdöttem, rám parancsolt, hogy ma csak és kizárólag pihenéssel tölthetem a napot. Hozzáteszem, hogy minden 3. másodpercben megkérdezte, hogy mit segíthet, annak ellenére, hogy Ő tapétázott közben. Nagyon sokan felajánlották, hogy eljönnek, beszállnak ... de azt nem én csinálom és az úgy nem lett volna jó úgysem. Én meg kétszer nem fogok takarítani.

Szóval Krisz örök pihenésre ítéltetett ma. Reggel elment Pestre 6-kor áruért, s én mint egy kisgyerek, aki  karácsonykor alig várja az ajándékos dobozok felnyitását, úgy epekedtem már a tisztítószeres szekrény feltörése után. S 6 óra 1 perckor megtörtént a csoda ... nekiállhattam újra takarítani. Amit el lehet képzelni a lakásban, mindent elhúztam, felporszívóztam, felmostam, letöröltem és alkoholos kendővel még átmentem mindenen újra. Az ablakokat megpucoltam, a függönyöket, a textíliákat és a rongyszőnyegeket kimostam. Zene volt füleimnek a mosógép hangja. Összeraktam a gyerekszobát, bútort szereltem össze és szét, ugyanis amit anyáéktól kaptunk polc-szerűséget akartam befogni tárolós pelenkázónak, de túl magas nekem, így nem lett jó. Jött vissza a régi, pelenkázónak vásárolt csoda. A kiságy a tartalmával együtt - légzésfigyelő, matrac csomagolás nélkül, nedvszívó kendő, sárga lepedő, takaró és textilpelenka, fejvédő a zsebes tárolóval - és a textilek is a helyükre kerültek. Mikor ezzel végeztem, tulajdonképpen a konyha kivételével kész voltam. Ezt holnapra tervezem, egy nagyobb lélegzetvételű történet lesz. Majd azon kezdtem el gondolkozni, átmegyek a szomszédba, megkérdezem, ott nem kell-e valamit takarítani. Miközben ezt kigondoltam délután 4 óta lett s arra eszméltem, hogy ezt a bejegyzést 2-kor kezdtem el írni, amikor a munka végeztével pihenni készültem. Elaludtam 2 órára. Hozzáteszem vasárnap óta ezt a 2 órácskát sikerült alvással és aktív pihenéssel töltenem. Lassan lemerülnek megint a tartalékaim és alig várom azt az ájulásos állapotot, amikor 8-10 órát tudok aludni egyhuzamban.  

Jópofa dolog ez a fészekrakó-ösztön ... de miért a teljes kimerültség legvégső fázisában tör rám/ránk, nem értem. :-)

L&D

 

Válasz Fog-asnak

Kedves Fog-as!

Köszöntelek oldalamon! :)

Van itt egy hűséges olvasóm Bogi, aki szintén Angliában lakik s ha olvassa a bejegyzésed - aminek én nagyon örültem - biztosan lesz pár gondolat hozzáfűzni-valója.

Az én meglátásom az itthoni egészségügyi ellátásról és a fizetségekről. Nem nevezném hálapénznek, mert nem hálálkodom az amúgy már ezer s egyszer kifizetett TB-m után még pluszban adott zsebpénzt ... ám úgy gondolom, hogy ha nem fizetek, nem kapok olyan minőségű ellátást, természetesen tisztelet a kivételes helyeknek, amilyet szeretnék. Saját tapasztalat, nyilván van ellenpélda is, én talán eddigi 28 évem során 2-szer tapasztaltam ...

Hozzátenném, én a fogorvosnál nem fizettem rendszeresen, viszont az ellátásért adtam neki tisztítószereket,  - ezzel foglalkozom a munkahelyemen -, s azért adtam pluszba, hogy a következő alkalommal ne kelljen egy tömés után 3-szor visszamenni ... sajnos ez nem így lett. Majd legközelebb ...

Az, hogy az utolsó vérvételnél kiderült, hogy vérszegény vagyok ... erre azt mondták, hogy sok kismama csak a terhessége végére lesz ilyen állapotban. Én protekciós picsa vagyok - a múltkor ezt mondták -, úgyhogy nekem csak órákat kell várnom és nem napokat. A vérvétel itthon is ingyenes és van lehetőség ingyenes terhesgondozás is. Ez az a hely, ahova én nem mennék. Az első terhességem elején voltam ingyenes terhesgondozáson, de az életem is átgondoltam azokban a hetekben. Katasztrófa, amilyen körülmények és lehetőségek vannak, sajnos ezzel számolni kell. Több kismamatársam is jár ide gondozásra és annak ellenére, hogy nem fizetnek a rendelésért és a szolgáltatásért, a szülés során 90%-uk pénzt ad a dokinak. S az ingyenes terhesgondozásra járó betegek is megszülnek és tök egészséges babájuk születik.

Én magánrendelésre járok ugyanahoz az orvoshoz ezer éve. Nekem ez biztonságot ad, tudom, hogy mit kapok, s mit várhatok el tőle. Le a kalappal a dokim előtt és korrekt hozzállásnak tartom azt, hogy magáért a szülésért nem fogad el pénzt. Itthon az átlag azt mondja, hogy a rendelési díj 6-10-szeresét kérik el szülés során az orvosok. 

Ultrahangra is lehet menni ingyenesen a kórházba, sőt a terhesség során kötelező is. Viszont nem biztos, hogy kapsz képet a gyerekedről és az UH gépek sem a legmodernebbek, mondhatni őskövületek, a fél órás viszgálatokat lerövidítik 10 percre s ami számodra a legfontosabb, a pocakban lévő gyereked, nem tölthetsz el vele több időt, amit én nagyon zokon vettem. Nekünk nem mondtak el szinte semmit sem, csak diktált a doki az asszisztensének, s ha valamit kérdeztem, nem válaszolt. Nálunk a Kyncs Kft.-s UH-ok és szolgáltatások váltak be. Kinyalták a seggünket és nagyon-nagyon aranyosak voltak. Ezek pénzbe kerültek, mint ahogy a Down-szűrés - amit nekünk külön javasoltak - és minden egyéb olyan plusz ellátás, ami nem tartozik az ingyenes szolgáltatás közé. Baromi sokba van ez a gyerek, de mégis... Így azt kapom ... amit érdemlek :-) mert hogy nem teljes mértékben azt, amit elvátram, az biztos.

Az volt a szemem előtt, hogy a gyerekemnek maximálisan meglegyen mindene, ami kell. Lehet én lihegtem túl  a dolgot ... nem tudom, mégis úgy érzem, ha olyan anyagi helyzetben lennék,  hogy nem lenne egy fillérem sem, akkor is összeszedtem volna a pénzt valahonnan.

Én is úgy gondolom, Bogi barátosném példáját ismerve, hogy Angliában nem misztifikálják túl a terhességet s csak a minimális vizsgálatokat végzik el, ami bőven elegendő mind a mamának, mind a babának. Tudom azt is, hogy amit kint elintéznek és besorolnak a terhesség alatt bekövetkezett normális folyamatok közé - mint egy erős fehérfolyás -, azt nálunk 55 féle kúppal és 4 féle ecseteléssel kezelnek, amit baromira nem tartok jónak. Sőt! Ostobaság ez a sok vizsgálat, s ha nem családi vállalkozásban lenne a munkahelyem, akkor nem tudom hányszor hány napot kellett volna szabadságra kivennem s valószínű az egész éves 20 napos szabim elegendő sem lett volna CSAK a védőnőre, a dokira, az UH-ra, a vérvételekre, az eredményekért visszafutkozni, s azt nem is említettem, hogy ha el szerettem volna menni mondjuk nyaralni valahova vagy csak egy húzósabb hónap után pár napot itthon szerettem volna pihenni... ha az eszemre hallgatok, ezt kell írnom. Viszont ha a szívemre hallgatok, akkor azt kell mondanom, hogy alig vártam a következő UH-ot, számoltam vissza a napokat ... a következő orvosi vizsgálatot ... még a vérvétel is jó poén volt ... és alig vártam, hogy meghalljam a pici szívét dobogni.

Ki mihez van hozzászokva, milyenek adott ország normái.

Nem akarok hülyeséget írni, de úgy tudom, hogy a babák védőoltása itthon is ingyenes - tény, hogy vannak fizetős oltások - és az orvosi ellátásért sem kell fizetni. Vannak magánrendelések, ez Angliában is így van, s mindenki eldöntheti, hogy él-e a lehetőséggel. Én azért éltem vele, mert ebben bíztam.

Szóval nehéz eldönteni, melyik rendszer jobb nem is az én tisztem ... mindegyiknek megvan az előnye és a hátránya.

Egy biztos, hogy nagy marhának tartom magam abból a szempontból, hogy mindenért fizetek, hisz' belekerülök ezáltal abba a körbe, akik erősítik itthon azt az 'elvet', hogy fizetni kell azért, hogy normális keretek között, normális ellátást kapjak, s mindemellett baromi magas TB-t fizetek. Mégis fel vagyok háborodva azokon, akik juttatást adnak egy-egy dokinak, mert azt gondolom, hogy miattuk kell nekem is fizetni, mert miattuk lett szokás mindez és miattuk lesz ez még így ezer évig ... s közben közéjük tartozom én is.

Levonva a konkúziót: köztem és a párod között semmi különbség nincs terhesség szempontjából, csak itthon több a vérvétel, UH, a vizsgálat stb ... aminek az okát nem tudom. Itthon, mint a katonatiszt fizetünk a szebb jövő és a jobb ellátás reményében. Röhej, de sajnos így van.

Másrészt én biztos vagyok abban, hogy a feketegazdaságot egyik országban, városban sem lehet teljes egészében kiírtani, így nehezen hiszem, hogy egy pennyt sem fogad el senki sem Angliában itthon hálapénz címén emlegett aprópénz vagy boríték gyanánt... szerintem ott is vannak kivételek ... mindenesetre nagyon jól működő egészségügyük van. 

Köszönöm a hozzászólásodat s jó olvasgatást kívánok a továbbiakban is :-)

Fájások

Akartam én a hűvöset és a rossz időt ... megjött ... 37 fokról lehűlt ... pillanat, mindjárt nézem 19-re. Most éjjel 2:30 perc van. A lakás 3 óra alatt 33 fokosról 23 fokos lett.

Jelentem nem tudok aludni. Ha nem Dorka rúgja szét a vesém és a hólygom, akkor görcsöl és keméynedik a hasam. Délután, érezve szerintem a frontot 6-szor volt jósló fájásom, ami fáj ... nem kicsit, nagyon. Úgy terveztem, ha eljönnek a jóslók, akkor sétálgatok meg ilyenek, hogy ne legyen annyira rossz. Na ez működött az első megtapasztalásáig. Nincs 'séta meg ilyenek', viszont megtanultam kurvára kapaszkodni bármibe, ami kézzel fogható. Ha autóban jön meg, akkor ott, ahol vagyunk megállunk és leszarom a forgalmat. Ha itthon ér el, akkor dobok mindent, ami a kezemben van. Ma pl. több adag mosott ruhát passzoltam át Krisznek egy laza mozdulattal, de volt már forró leveses fazék, vagy 2 literes fagyasztott innivaló. Az uram meg jön és próbálja sikeresen végrehajtani az elvégezendő feladatot, nehogy letolást kapjon ... :-) A dokimnak csak popsiösszehúzó, egész terjedelemben haskeményedő fájdalomként írtam le azt a kellemes érzést, amikor ilyenkor rám tör. Erre csak mosolyogva annyit mondott, hogy ez így rendben is lenne akkor, lesz ez még így sem. Ha sűrűsödnek a görcsök, hívjam és menjek be a kórházba s hozzátette, hogy ő ugye 2 hetet mondott még túinvan álapotra?!

Erre nagy felbátorodásomban összepakoltam a vajúdós cuccos mellé a kórházi csomagot is. Krisszel végigbeszéltünk mindent, mikor mi kell. Megbeszéltük a mellbimbóvédő és a cumisüveg-gumi közötti különbséget is. Végigmutogattam neki a dolgokat, hogy mit hol talál a babaszobában és a kórházi utazóban. Nagy örömmel konstatálta, hogy mennyire jófej, mennyi mindent meg tud jegyezni ... kíváncsi leszek, itthoni vajúdás közbeni pánikban kit rak be az autóba szülésre készen, kórházba indulás előtt ... engem vagy a kutyát?!

Mindenesetre megnyugodott, hogy minden össze van készítve és nagy büszkén kedden berakta a szürke szülős táskát a kocsi fő helyére. Az már ott van és büszkén mondja mindenkinek, aki nem venné észre, hogy na, kérdezzen már rá, hogy mi az a táska ...  s amikor megkérdezik nagy unszolások közepette, akkor nagyon büszkén tudja mondani, hogy ezzel megyünk SZÜLNI! 

Szeretem ...

100 fokos egyveleg

Pénteken újra segget meresztettem 100 fokban szagosabbnál büdösebb emberek társaságában a terhesgondozóban. Vártam fél órát és mivel mostanában nem mindig tudom felmérni a tűrőképességem határát, gyorsan kerestem egy ismerőst, ami galád módon protekcióval egy óra alatt lerendezett és még a vérvételi eredményeim is meglettek. Nagyon utált a többi állapotos asszonyság, de nem érdekelt ... pedig már én is ki tudnám várni a sorom, mert nem dolgozom ... mégis végignézve az alig 20 hetes terhes kismamákat csattogós papucsban és az izzadságtól átázott teljesen ráfeszülős naciban és lekajált pólóban (tisztelet a kivételnek, akik velem együtt voltunk 4-en), nem vártam meg a 32. sorszám bekiabálását.  Hozzátartozik a történethez, hogy az átlag életkor - szintén tisztelet a kivételnek, velem együtt szintén 4-re emelkedett a szám - 20. terhességi hét mínusz x volt és az x nagyobb, mint 3.

Szóval megkaptam a táppénzes papírom és a hét eleji vérvétel eredményét, ami nagyon rossz lett.

Felhívtam a dokim, montam neki, hogy minek mennyi az értéke; hujjogott, hogy ez így nem jó, meg úgy sem ok. Vérszegény vagyok vagyok, ám baromi vérzékeny. Az alvadásos teszt ismételten a béka segge alatt volt. Nem mintha most már bármin is lehetne változtatni, nem mintha bármi segítene a hátralévő pár hétben, napban. Szigorított fekvést írt elő, még több gyümit, zöldséget s a terhesvitamin további szedését, amivel már le akartunk állni, de ilyen vérkép mellett nem lehet. Hozzáteszem, megkérdeztem tőle, hogy ebben a kellemes 55 fokban ki a picsának van kedve még több cukros szart és még több zöldséget magába tömni. A gyümölcstől szó szerint ragad már a szám. A sárgarépa és társai a könyökömön jönnek ki. Emellé nem bírok enni sem, mert megdöglök a melegtől és úgy izzadok, hogy fél óránként tusolhatnék, ha lenne még bőr rajtam, amit a medencében nem áztattam ki. A jégakku sem segít túl sokat, de hát hiába van teszkós medencénk és hiába üldögélek benne napi 12 órából 11 és felet már kicsinál ez a hőség teljesen. 

Tehát ... miután kipanaszkodtam magam az orvosomnak, adott egy olyan jó ötletet, ami hogy-hogy nem jutott eszembe: "Drágám, csinálja azt, ami jól esik, ne foglalkozzon semmivel, vigyázzon Dorkára és a Pepsi cóla ilyenkor már nem árt, de nem is használ ... " visítottam a röhögéstől, ilyen nincs! Orvos leszek én is ... meg vadakat terelő juhász ... látod elalszik anyuka ... aludj el szépen kisbalázs ...

A tűrőképességem határa c. definíció alatt több dolgot is értek:

1. Baromi gyorsan ki lehet hozni a sodromból az elmúlt egy hétben: egy rosszul megfogalmazott mondat, egy helytelen szó, vagy csak egy rossz nézés, esetleg uram bocsá' egy szóismétlés, vagy ha 2-szer kell elmondanom valamit ... és ugrok.

2. Ha rögtön, azonnal nincs meg valami, amit én most szeretnék, akkor szintén ugrok.

3. Ha Maja nem abban a hanglejtésben ugat, ugrok.

4. Ha nincs csoki fagyi véletlenül a fagyisnál, szóvá teszem.

5. Kibaszott meleg van ...

6. Ájuldozom, esek-kelek egy hete folyamatosan, aminek az eredménye 2-szeri hasra esés, több inszalag húzódás.

7. Folyamatosan hányingerem van ismét, ami szintén betesz.

...

Sorolhatnám még a dolgaimat, de még jó, hogy kimentünk a nyaralóba és ott túl ok mindenbe nem tudtam belekötni, mert az uram minden kívánságomat leste, így meg tudtam nyugodni pár napra és visszanyertem az önkontrolom valamelyest. Már csak az időjárás nyerné vissza egy hónappal ezelőtti állapotát, a 15-23 fokot és minden rendben lesz.

Nomád életmód előnyei

Kedden, a lakásunk 55 fokos hőmérsékletének köszönhetően kiköltözködtünk a 'nyaralóba', ami egy nagy dombon lévő kis ház mínusz 10 fokos belső hőmérséklettel. Először kicsit tartottam a nomád életmódtól, hiszen rezsóval főzés, szivacson alvás, tárva-nyitva lévő ajtó-ablaknál történő alvással így a 36. héten fenntartásaim voltak. Mindenesetre Dorkánk nagyon élvezte a 'kinti létet'. Szokásához híven éjjel 3-ig nagyon aktív volt, és hajnali 5-kor ismételten ébrenléti szakaszát élte. Természetesen egész délelőtt sunyt, majd délután 1 óra körül jelezte, hogy akár pancsolni is mehetnénk vagy valami olyan programot is csinálhatunk, amelyben ő rosszalkodhat. Krisz hozott napernyőt, a teszkós 6000,- Forintos medencét teleengedtük vízzel és délután 1 órától 5-ig benne éltük túl a szokatlan kánikulát. Közben az uramat ugráltattam innivalóért, nasiért és tulajdonképpen mindenért, amit megkívántam és most, rögtön, azonnal magamévá kellett tennem. Tündér az uram. Egy rossz szava sincs, megcsinál mindent. A medencézésben, amit mi hesszelésnek hívunk az a jó, hogy kiélhetem egyik legnagyobb vágyam: a hasonfekést- és pihenést, ami nagyon hiányzik 8 hónapja. Dorka ezt nem szereti annyira, ilyenkor nyugtalan lesz, de úgy döntöttem, hogy ez a fél óra nekem jár. Kicsit feszül a pocakom, de a derekam teljesen tehermentesítem és a víz felhajtóereje segít abban, hogy ne érezzem magam bálnának legalább addig, amíg benne vagyok. Itt tudok tornázni, kicsit nyújtani és végre egy lehelletnyit relaxálni. Nagyon jó érzés, s a relaxtól a kis ördög is elnyugszik a hasamban. A párom hozott egy nagyon jó CD-t, mely segített lazulni fél órát s kikapcsolta az agyam a 'mindenfélén tök feleslegesen gondolkodom' üzemmódból a 'tök jól érzem magam' státuszba...

Tegnap este Krisszel romantikáztunk. Éjjel 11 óra körül telehordta a medencét meleg vízzel - mert bojler van - és nyakig belemerülve néztük a csillagokat. Nagyon jó volt. Fújt a meleg szél, nekünk csak a fejünk látszott ki, Krisz átölelt és tervezgettünk, beszélgettünk, élveztük egymás társaságát egy óra hosszat.

Nem néztünk egész héten TV-t, mert nincs. Krisz mondta, hogy "tök jó öldöklős-gyilkolászós híradó nélkül lenni egy kicsit" ... le vagyunk maradva a napi eseményeket illetően, de úgy gondolom ezért csak nem fognak meglincselni minket. Álmodoztunk és hajnalig Nancy ül a fűben c sorozattal szórakoztattuk magunkat vacsora után laptopról. A tegnap esti vacsi palacsinta volt, amit kint a teraszon készítettünk el rezsón, műanyag asztalon, műanyag székekkel, műanyag kanállal, műanyag poharakkal, házi lekvárral. Imádtam! Közben jókat beszélgettünk és nevetgéltünk a múlton, az ökörségeinken. Közben Maja kutyánk kinti kutya lett. Lepkéket kergetett, 'nagyon házat örzött, vékony hangú ugatással', s a labdáját egy percre sem engedte el. Romantikus volt. Jó, hogy ezeket így, poccosan éltük át Krisszel, vagyis inkább jó ezeket átélni Krisszel. Ezelőtt, amíg folyamatos pörgés volt az életünk és a folytonos menés volt ránk jellemző, ilyen dolgokra nem jutott időnk. Jobban mondva eszünkbe sem volt, hogy ezekkel még mélyebbé tehetjük a kapcsolatunkat, ápolhatjuk, emlékeket formálhatunk belőlük. Olyan emlékekeket, amelyeket már a gyerekünknek el lehet mesélni, ami nem arról szól, hogy melózunk, melózunk, melózunk és már pénteken azt tervezzük, hogy a szombat estét mivel és milyen buliban töltjük vasárnapig.

Amióta többet vagyok itthon, lelassult az életem, más lett a fontossági sorrend ... többet, sokkal többet foglalkozunk egymással. Nyilván érezzük a 'vesztünk' ... hamarosan egyel többen leszünk és megszűnik a mi kis kettes világunk, amikor oda és akkor mentünk, amikor épp kedvünk és lehetőségünk volt, amikor azt csináltunk, amit akartunk, amikor csak magunkkal kellett foglalkozni és maximum egymásért kellett felelősséget vállani.

Most is MI leszünk, csak bővített formában egy közös többszörössel. Akkor is MI leszünk, felelősséggel, új értékrenddel és szokásokkal. Akkor is MI leszünk ... akkor is MI leszünk, csak már egy család. 

Mai exluzív ajánlatunk

Ekkora pocakhotelja van a legkisebb közös többszörösünknek. Átmérőben 105 centimétert jelent mindez. Biztosan van ennél nagyobb is, de nekem már ez is minden übernagy pocakméretet felülmúl. Álmomban sem gondoltam volna, hogy valaha ekkora lehetek!

Hát lettem ... így legalább elfér a kis bérlőnk és minden igényt kielégítő szolgáltatást illetve kényeztetést megkap a kisasszony odabent.
A csomag az alábbi szolgáltatást tartalmazza: spa- és wellnes szolgáltatás - a magzatvíznek köszönhetően - kiváló. Az étrend - hála a köldökzsinórnak - pazar, bár itt-ott a kanyarban egy-egy egészségtelen PepsiCocacola lecsúszik, de sebaj, pótoljuk Femibionnal a vitaminos tuninggal. Látnivalókkal, kirándulásokkal és pihenéssel tarkított programunk fenomenális kikapcsolódást nyújt. A legjobb, hogy ingyenes, bérmentes! Ezen kívül végtelen sok szeret -és simogatáskupon van, mely egy-egy rúgással, bordásfalazással vagy hullámzással kiváltható. Kell ennél jobb reklám hogy valaki legközelebb is idelátogasson? Szerintem nem!

Sacctól

Dorka első pillanataitól iskolába menetelig, mindent bele írhatok.
Sőt! Azzal kezdődik a könyv, hogy anya véleménye a kórházi napokról és a szülésről. Az első hajtincstől az első ovis rajzig minden belefér.

Ilyen a belseje és még sok-sok oldal.

Köszi Sacc! Nagyon aranyos vagy! A 101 kiskutyás pulcsit és a másik két tök édes rucit nem raktam most fel, mert lemerült a fényképezőgép ...

Kedd - a mai napi pihi

A mai nap pihenése: délután fél 5 van. Reggel fél 7-kor keltem. Tea nekem, Krisznek "kakajó", Dórinak egy integetés a zebrán és indult a nap.

Vérvétel. Fél órát vártunk természetesen a cukorterhelésesek miatt, akiket már annyira nem is utálok ... csak egyet, de azt le tudtam volna lökni a mellettem lévő székről. Akkora hatalmas pocakja volt, mint nekem 12 hetes kismamaként. Alig bír menni, jajong és a táskáját szorongatva rózsaszín szoknyájában tellegeti magát, hogy neki milyen szar, mert nem evett s nem ivott hajnali 3 óra óta. Hozzáteszem 3 kismamát leszámítva mindenki cukorterhelésre jött, voltak vagy ezren. Mondtam nekik, hogy úgy hallottam, már más is túlélte a cukorterhelést. Igaz, tényleg ritkaszámba megy a megmaradás esélye, de próbálja meg ... hátha sikerül ... majd szorítok nagyon. A másik, ami nagyon a számon volt, de végül nem voltam szemét ... az jutott eszembe, hogy szólok neki, nem fogják megcsinálni a vérvételt, mert éjféltől - sőt szúrás előtt 8 órával - nem lehet enni-inni, menjen szépen haza, majd holnap jöjjön vissza. Az a jó szívem ... az visz a sírba ...

Szóval fél 9-re végeztünk, majd bementem egy órát dolgozni, amiből fél 1 lett, mire hazaértem. Volt mit csinálni, gyorsan telt az idő. Majd itthon Maját fürdettem, mostam, vasaltam, Krisznek szenyót csináltam, porszívóztam, felmostam, elmosogattam és most ültem le a laptop elé írni pár sort. Szóval ennyit a mai napi pihiről ... majd holnap ... folytatom ...

Másnaposok, avagy az éj leple alatt született gondolatok

Úgy érzem magam, mint a Másnaposok c. film főszereplői, csak én nem drog hatása miatt nem emlékszem a tegnap történtekre hanem a sokkhatás okán vagy legalábbis most fogom fel mi is történik velem, velünk. Pár dolog, amit tegap az éj leple alatt gondoltam ki: nem félek az előttem álló nagy feladattól. Nem vagyok már beszarva és nem tud már senki sem elriasztani ... bármennyire sokan próbálták, próbálják most is. Nem misztifikálom túl sem a szülés sem a gyereknevelés kérdéskörét. Nem leszek depis szülés után. Nem akarok a legjobb lenni, csak elég jó. Kizárólag a gyermekemnek és magamnak akarok megfelelni. Ennyi.

Krisz arca van előttem tegnap óta, melyről olyan pánikot, félelmet és közben iszonyú boldogságot olvastam ki, amit emberen még nem láttam. Olyan zavart volt szegényem estig, ha Majára jutalomfalattal a kezemben rászóltam volna, hogy fekszik, az uram is levetette volna magát a földre és fekvés után szépen nézett volna a jutifalatra. Mára ez a helyzet realizálódott. Az én-képe teljesen helyreállt, már tud 2 összefüggő mondatot mondani és ha nagyon odafigyel, akkor kötőszóval magyarázó mondatot is képes állítani ... miközben én visítani tudnék. Fülig érő szájjal, mosolyogva járom a világot. Ha nem lennék 77,5 kiló, még szökkelnék is, mint Dorka az Erdő kapitánya című mesében. Bogi írt ma facen, s a válaszírás közben jöttem rá valamire: bassza meg! Lehet, hogy 2 hét múlva a kezemben foghatom Édeskénket! Másrészt, hogy el kell mennem a fotókért holnap - Bogi! Örök hála! Simán elfelejtettem!!!

Szóval lehet, hogy 2 hét múlva mindörökké ... anya leszek. Azért ez belémhasított és nagyon durva érzés ám! S tudjátok mi a legfurcsább? Hogy míg születés után mások ünnepelnek és a sárga zöldig isszák magukat, vagy totálon vannak, nekem az lesz a legnagyobb öröm, hogy a kezemben tarthatom. Ez nem olyan, mint egy diploma vagy egy sikeres évzárás, hogy utána 2 napig buli van. Kézzelfogható, de mégsem. Még nem érzem át teljesen, de kezdem.

Hivatalosan még 4 hét van vissza a szülésig. S ha eszembejut, hogy akár 2 hét is lehet belőle. Ebben az a legjobb, hogy gyerekkoromban ilyenkor már utáltam arra gondolni, hogy vége a nyáriszünetnek; 2 hét s kezdődik az iskola. Ez a 2 hét mindig olyan gyorsan eltelt. Most is így fog?! Még csomó mindent el kell intéznem. Még van pár dolog. Még a 4 hét sem elegendő ... Újra végig kell néznem a babakelengyét ... minden megvan-e ...tudom, hogy nincs, de majd hazaérkezés után Krisz rohangál az elmaradt cuccokért.

Ma kimostam az utazóáskámat, amire a kórházi ottlétemre - és egy másik kézitatyót, melyben a vajúdásra és a szülésre pakolok. Eddig húztam, halsztottam a rakodást s most már nem a kiságyat kell terhelni a rengeteg holmival, hanem a táskák térfogatát kell növelgetnem.

Egy ostoba gondolat jár a fejemben a pakolás miatt s amikor Krisznek elmondtam, ahelyett, hogy kiröhögött volna - amit vártam -, csak átölelt és hatalmas energiát adott. Kétszer pakoltam kórházi látogatásra eddig. Nőgyógyászatra mentem két Pöttyel, hogy végleg lezárják a közös jövőnket. A szívem szakadt meg a kórház bejáratánál s kijöveteleknél a szívem és a lelkem egy-egy darabját hagytam ott a kapuban örökre. Most újra készítem a csomagot ... ha kijövök, ne hagyjak ott senkit s Dorkával egyetemben azt a két kis darabot is magammal hozhassam. Kellettek ők, hogy Édeskémet a karomban tarthassam, s kellettek ők, hogy ezen a rögös úton végigérve értékelni tudjam a gyermekáldás örömét, félelmét és minden velejáróját. Akinek egyszerre sikerül gond nélkül, nem ért minket. Nekünk valamiért a jó Isten ezt az utat adta, hogy így legyünk boldogok, vagy segíteni, erőt adni tudjunk másoknak. Én már tudom, hogy a mi kis angyalkánk kinek/kiknek a hírnöke és segítője volt s lesz.

Krisz szokta mondani: kinek a pap, kinek a paplan :-)

Ha így haladunk, holnap szülünk :-)

Ha így haladunk, holnap szülünk.  Ezzel annyi a gond, ha mégis csak vaklárma minden egyes jel, akkor bizton állíthatom, hogy agyonverek valakit.

Ma voltam a dokimnál, aki közölte velem, hogy" nincs gond", 2 ujjnyira nyitott a méhszáj és a tapasztalatára hagyatkozva azt javasolja, hogy egy óra múlva randizzunk bent a kórházban. Én mondtam, hogy holnap még dolgoznom kell és a cuccom is csak elméletileg van összerakva, gyakorlatilag meg a kiságyban figyel 2 hete: a tömege és a térfogata napról-napra nő. A kisszoba nincs kitapétázva, a fürdő nincs kifestve és jövő hétre még lakásfelújítást terveztünk... úgyhogy én nem mehetek be a kórházba. Jót mosolygott a gyorsan felhozott érvekre és amikor látta, hogy nem mókázom, elkomorodott ő is. A jóindulatának köszönhetően vagyok most itthon. Megígértem neki, hogy fekszem egész nap, a lakásfelújítást elhalasztjuk és pihenek, pihenek, pihenek. Elküldött vérvételre, úgyhogy holnap ismét és utoljára megcsapolnak.

Nagyon rendes volt a dokim. Azt mondta, szerinte 2 hetünk van vissza a szülésig maximum ... de gyorsan hozzátette megnyugtatásképp, terészetesen benne van a pakliban az is, hogy a fennmaradó 5 hetet is kihúzzuk. Mindenesetre készüljek. Szeptember 5-re írta ki az újabb randink időpontját és drágán hozzátette, hogy "ha addig meg nem érkezik Dorka". Megbeszéltük. hogy szeretnék szülni, mit kell tennem, ha érzem, hogy elkezdődött a folyamat. Közben meghallgattuk Dorka szívét, ami 139-et vert. Ez tökéletes.

Nem félek a szüléstől, nagyon várom már! Nem azért, hogy túlessek rajta, hanem azért, mert kíváncsi vagyok nagyon az érzésre és magamra. Persze azért az sem mellékes, hogy Édeskénk is megérkezik közben és gyönyörködhetek benne életem végéig. Ez olyan, mint az életfogytiglani édes börtön.

Krisznek meséltem, mi volt bent. Hát azt a döbbenetet és pánikot látni kellett volna. Nagyon aranyos volt! Soha nem felejtem el neki ezt a fejformát és kinézetet. Mindenesetre Dorkánk eldöntött mindent és ha kicsit jobban figyeltem volna a jeleket hétvégén, rájöhettem volna, hogy a görcsök, a sehogysem jó és mindenem fáj - legfőképp az ülés - dolog már a méhszáj rövidülése és felpuhulásának jele volt. Ezen is túl vagyunk. Más 2 ujjnyival megy be a kórházba ... vagy még ennyivel sem. Én ezen már túl vagyok, remélem megkönnyíti és lerövidíti egy kicsit a szülést ez az állapot.

Dorkánk a lakásfelújítási dilemmát is megoldotta, amiért nagyon hálás vagyok neki. Nagyon nem akartam ezt az egész herce-hurcát és most már nincs is min gondolkodni. A tapétázás és a fürdő festése lett az elsődleges, egyetlen feladatunk ... hacsak 2 napon belül a nagy brigád neki nem esik a lakásnak és nem végeznek 4 nap alatt. De ez 'asszem' kizárt ... legalábbis bízom benne. Pihenésre ítéltettem, édes pihenésre és nincs kedvem koszba, mocsokba, porba eltölteni az utolsó 'túinvan' napjainkat közösen.

A nyugalom temetője

Hétvégén otthon voltunk Vásárhelyen. Bár szívem szerint kihagytam volna az életemből a szombati napot. Nem ... nem a családom miatt, magam miatt.

Péntek este nagyon jól éreztem magam. Sacc, a húgom baromi finom vacsival várt minket. Rizs levest, amit én szabadon csak "rizsa levesnek" hívok, jól megnyomva az A-t a végén és rakottkrumplit ettünk. Beszélgettünk anyáékkal, átmentünk apám testvéréékhez, majd hazamentünk pihenni. Már az éjszaka katasztrófa volt. Krisz végighorkolta az egészet. Hozzáteszem falusi leány lévén soha nem zavart terménybetakarításkor a traktor hangja, vagy apám egész napos berregése, amit természetesen nem a szájával csinált, mert akkor max. csak bolondnak hittük volna és nem fanatikus motorfűrész zúgás vagy 'barkácshang minden elképzelhető formában 24 órás mennyiségben' fannak. Egyszer mondtam anyámnak, hogy apu kapjon egy walkmant, vegyünk fel kazettára mindenféle zajt, zörejt, amit motor vagy barkácscucc tud kiadni és adjuk neki oda karácsonyra. Ennél nagyobb boldogságot úgy sem lehetne neki okozni. Ugyanis a karácsony, a három napos ünnep kész agyrém apám számára. Ugyanis akkor nem zöröghet, nem berreghet. Ünneplős ruciban fekszik az ágyon és hallgatózik, hogy szomszéd Laci bácsi mikor indítja el az IFÁját, s akkor uccu neki, rohan kifele, hogy ha mást nem, a darálót bekapcsolhassa. Legalább az is berreg ... s akkor kész, megvan a karácsonyi csoda. Élvezhetjük az ünnepet.

Visszatérve a hétvégére és Krisz horkolására ... elképzelhetetlen mennyire, milyen ütemben, milyen hangokat képes kitolni a torkán horkolás gyanánt. Ergo, hiába keltegettem, bököttem, rugdostam, 'véletlenül' pofán fágtam, egy idő után feladtam és inkább nem aludtam. Fájt a pocakom is, kemény, kényelmetlen volt az addig semmi problémát nem okozó ágy. Sétálgattam, Majával szórakoztam, akinek már hajnali 4-kor baromira elege volt belőlem. Viszont lassan világosodott, így megfőztem a szokásos teácskámat és kiültem a lépcsőre. Gyorsan 8 óra lett, majd eltelt az egész délelőtt. Anyámmal beszélgettem, közben kajáltam ... szinte folyamatosan. Majd eljött a 11 óra és baromi nyűgös lettem. Nem volt jó ülni, állni, feküdni, élni, levegőt venni, létezni. Fájt a hasam, a kezem, a lábam, a körmön! a hajam! és a bőröm! Én még ilyet nem éreztem. NEM VOLT JÓ SEHOGYSEM! Hol melegem volt, hol rázott a hideg. A lábam úgy feldagadt, hogy mezítláb jöttem haza, mert nem találtam akkor papucsot, amibe belement volna a lábfejem. A lábujjaim külön életet éltek, a talpam nem éreztem, a bokám eggyé vált méretileg a combommal. Nem tudtam enni, hányingerem volt és mégis éhes voltam.

ÁÁÁÁÁÁ!!!! Megőrültem!!!! S most először kívántam abszolút komolyan azt, hogy Dorka bárcsak kint lenne, mert nem bírom tovább. S amikor hazafele megálltunk a temetőnél, ahol imádott nagymamám van eltemetve a papámmal közös sírban, ott jöttem rá mi is a bajom. Bementem hozzájuk, megsimogattam a síremléket és nekiálltak záporozni a könnyeim. Mamám mingig azt mondogatta, hogy milyen jó lenne látni a dédunokáját, de már nem fogja úgysem megérni, mint ahogy az esküvőmön sem tudott már ott lenni. Eszembe jutott, hogy valószínű most vagyok otthon utoljára 'egyedül' és sirattam magam, az eddigi életem és magát a helyzetet is. Elveszik valami, ami eddig fontos volt, most is az lesz, de már máshogy. Már nem tudok a családomhoz egyedül hazamenni. Anyuval egy jót beszélgetni egyedül, sétálni a faluban, a barátnőmet meglátogatni, csak ülni és nézni a lépcsőről az arra haladó embereket és feleveníteni egy hozzájuk kapcsolódó történetet. Már nem leszek csak én, hanem mi leszünk . Minden gondolatomban ott lesz a gyerekem, mindenki más gondolatában az lesz, hogy Dorka és az anyja vagy fordítva. Ha hazamegyek nem én leszek az első, nem engem ajnároznak, nem engem ugrálnak körbe, egy idő után nem az én kedvenc ételeim készülnek majd, hanem a gyerekemé! Tegnap, nem túl jó érzés kimondani, de volt a szívem csücske ez a kis szaros a pocakomban, sőt mondhatni, hogy átfutott a 'nem szeretem' érzés is az agyamon, amit egyből meg is bántam, de hát mégiscsak elveszi a most maximálisan kiélvezett és kihasznált elsőbbségemet. Na ez az egy, amire a szlogen nem érvényes. Ez terhesség után nem múlik el, sőt, csak akkor kezdődik. Mindenesetre elsirattam a mamának magam, a 'lányságom', a Krisszel közös kettes életünket, az életem és folyt a könnyem az újért, az ismeretlenért, az anyaság érzéséért, a családomért és minden olyan csodaszép érzésért, ami majd csak ezután fog következni, majd becsuktam magam mögött a temetőajtót és Kriszhez siettem egy nagy ölelésre, hogy érezzem, hogy mi 3-an együtt vagyunk és ezt a köteléket már nem vághatja el semmi. Ezetől az érzésektől már nem foszthat meg senki. Jobban várom Dorkánkat, mint eddig bármikor és tiszta szívemből szeretem... most már megnyugodtam.

Köszönöm mama!

Lakásfelújítás

Elég hülye helyzet előtt állunk. Apósomék szóltak, hogy szigeteljük le rendesen a lakást és festessünk ki mindent. Cégre pedig számlával elszámolhatjuk, így nekünk 0, azaz nulla forintba kerülne a történet. Tök jól jönne, meg tényleg rá is férne a lakásra a felújítás, de nagyon ódzkodom tőle. 1-2 hetet venne igénybe maga a munka. Alaposan dolgoznak a szakemberek, garanciát is vállalnak, takarítanak is maguk után - nyilván nem mindent és nem a legalaposabb nagytakarítást csinálják függönymosással és ablaktisztítással -, mindenesetre egy ekkora melót nem tudom, hogy be akarok-e vállani a terhességem végére. Mire nekiállnának, augusztus utolsó hete lenne és szeptember közepére végeznének mindennel. A por és a sok szarság miatt azt javasolják a szakik, hogy itthon se legyek, szóval hazamenni mondjuk a 37-38. héten egy hétre azért elég durva lenne. Persze Győr és Vásárhely 1 óra autóval, mégsem tenném meg szülési fájásokkal tarkítva e rövidke utat. De még ha ki is húzom a munkamenet végéig egyben, akkor sem szeretném a terhességem utolsó heteit melóval tölteni. Ráadásul mi a 38. héten szülni fogunk - legalábbis így beszéltük meg Dorkával. A másik nagy félelmem, ha nekiállunk a felújításnak és közben Édeskénk úgy gondolja, hogy itt az ideje anyut és aput meglátogatni, akkor hova hozom haza a gyereket a kórházból? A koszba és porba vagy épp a még ki nem száradt festékszagtól bűzlő lakásba?! Nem utolsó szempont, hogy nem akartunk már túl sokáig itt maradni, szerettük volna eladni a lakást s családi házban folytatni kis életünket.

Mindezzel szemben viszont ott vannak a következő érvek:

Ad1.: szigetelve lenne a lakás teljesen. Nyáron hideg, télen meleg, nem az eget fűtenénk a hidegebb hónapokban, tehát jóval kevesebb lenne a gázszámlánk is. Nyáron nem izzadságtól tocsogva ücsörögnénk itthon.

Ad2.: TÖK ingyen lenne a munka

Ad3.: növelné a lakás értékét

Ad4.: Dorka teljesen új és tiszta helyre érkezne.

Szóval nagyon jó a felajánlás, meg nyilván minden épelméjű ember ugrana rá egyből, nekem mégis fenntartásaim vannak a dologgal kapcsolatban. Na, most légy okos Domokos!

Help!!!

Fotózás

Ma fotózáson jártunk Dorkával. Egy ismerősöm készített rólam pár - 70 db - képet, melyből a legjobb 16 lett kiválogatva. Ezek lesznek az enyémek és ezen képek mennek kiállításra is. Úgy gondoltam, hogy ez még belefér, bár a narancsbőrös részeket a combomon és fenekmen retusálni kell. Nem került el engem sem, de sebaj, majd ledolgozzuk. A szlogen: terhesség után úgyis elmúlik ... .

Judit, a fodrászom feltűzte a hajamat, nagyon aranyos volt, ingyen megcsinálta, egy képért cserébe, majd 4-fél 5 körül odaértem a fotózás helyszínére. Krisz szerintem sejtette, hogy hova megyek, de nem akartam neki megmondani konkrétan, hiszen házassági évfordulós ajándék is lesz a sorozat. Stúdióban készülődtünk, öltözem, vetkőztem, muszlinnal tekeregtem és fehér/feketeneműben pózoltam. Az eddigi nyers képek szerintem nagyon jól sikerültek. Ezek még szerkesztve lesznek, retusálják őket. Külön kértem fekete-fehér képet is. Jövő héten szerdán mehetek az elkészült "művekért", bízom benne, hogy tetszeni fog mindenkinek, ha kész lesznek, felrakom ide is, hogy rajtam kívül más is 'gyönyörködhessen' benne.

Dorka nagyon jól viselkedett. Végigszunyókálta a mami melóját, de szokásához híven most is bemutatkozott. Az egyik fotón, mely inkább sejtelmes, mint sokat mutató, az egyik lábát kidugta oldalra, így a tappancsa a lábujjakkal együtt tökéletesen látszódott. Nagyon jópofa lett a kép. A fotók a kismamaság, a terhesség, a nagy pocak feelinget hivatottak bemutatni és a vele járó nőiességet vagy épp hiányát láttatják. Az egyik kép a pocakos édesanya-jelöltről szól, a másik az érzelmekkel teli pocakra lenéző mamiról, a harmadik egy nagy pocakos ribiről. Szóval gazdag a repertoár.

Mikor hazaértem, elújságoltam Krisznek, hogy hol s merre jártam. Nem bírtam magamban tartani, meg hát látszódott rajtam a csupa vigyor, csupa fül jelenség ... kicsit tartottam tőle, hogy mit fog hozzá szólni. Mindenesetre: igen, sejtette hova megyek és baromira örült a leendő ajándékának. Úgyhogy az én kis lelkemnek is jót tett ez a tuning és még az uram is megörvendeztetem ... jó volt ez a mai nap a 'foghelyfájással' egyetemben. Örülök, hogy bevállaltam még ilyen nagy poccal is.

Fogdoki nonplus-ultra

Már elegem van!!!

Ma ismét fogdokinál jártam 1 órára volt időpontom. Csak fedőtömést akartam megcsináltatni véglegesre, amiből aztán tömés plusz a másik oldalon húzás lett. Úgy számoltunk, hogy max. fél óra alatt megvan minden. Elmondom, csak a húzás volt 45 perc. Gyökeret kellett vágni, nem lehetett kihúzni egyben, roszogott és baromira szar érzés kerített hatalmába. Lassan kezdett elsötétedni minden, az ájulás szélén voltam már, amikor szólt a doki, hogy kész, sikeresen végzett 'velem'. Nagy nehezen kikepesztettem a székből, hazaindultam, de arra sem emlékszem mi volt útközben, merre sétáltam. Közben ezerrel tűzött a nap. Hazaérve ledobtam mindenem a földre és a következő kép délután fél 6 volt. Krisz ekkor jött meg s Maja hangos ugatással üdvözölte. Krisz nagyon tündéri volt, mindenben segíteni akart, de igazán nem volt miben, mert magam sem tudtam mi esne jól. Feküdtem az ágyon, szakadt rólam a víz már kínomban és még csak ezután jött/jön a fájdalom nagyobb része. Nem vagyok egy 'könnyen elhagyom magam' típus, de most olyan elesettnek éreztem magam, mint amit Maja első szurijánál láttam a szemében. "Kicsi vagyok, nagyon fáj, most mit csináljak, rámszakad az ég és különbenis és kistesóm sincs" - életérzés tipikus példája volt. Még jó, hogy nekem van kistesóm.

Szóval kínlódtam pár órát, játszottam az eszem magam előtt, hogy nem fáj ez annyira, Algopyrin sem kell ... aztán 7 órakor kellett ...

Fél óra alatt renbe hozta a fejem, a fájdalom megvan valamelyest, de közel sem annyira durván. Megnéztem a maradványt a számban ... bár ne tettem volna. Óriási lyuk tátong a fogam helyén, jó, hogy ki nem esek rajta. Vérzik néha és be is van gyulladva a kínzás okán, kívülről meg van dagadva a fejem. Úgyhogy most hat a  gyógyszer gyulladáscsökkentő hatása, közben azon imádkozom, hogy Dorka még bírja ezeket a szarságokat és a gyógyszermaradványokat, melyek bejutnak hozzá. Nagyon jól viselte a fogászatot egész a húzásig. Ott szerintem érezte, hogy az 'anyáját' bántják, így baromi nyugtalan lett Ő is. Szóval adott a dokinak, aki a mamáját kínozza és jól megrugdosta. Nyilván ezekkel a megnyilvánulásokkal az én helyzetemet nem könnyítette meg, de jól esett a védelme.

Nagyon féltem Édeskénket mindennemű gyógyszeres behatástól és az Algopyrinen kívül 2-szer vettem be gyógyszernek minősülő készítményt, amit felírtak gyulladáscsökkentőként. Tudom, hogy mások ennyire sem figyelnek oda, én mégis egy merő para vagyok ilyenkor. Ne legyen semmi baja és jól viselje. Bár ahogy tegnap mosolygott, nem hiszem, hogy baja lenne. Vagy maximum a betépés miatt fog vigyorogni. :)

Szóval túléltem ezt a napot, ami egyébként baromi jól indult. Melóztam ma egész délelőtt, Dóri is megszépítette a napom azzal az örömteli hírrel, hogy 'szerelembe estek Bandijával' - képletesen.

A végére a slusz poén: ma ahogy a fogorvos "végzett velem" átnézte a protkóm mégegyszer, hogy tuti minden okés legyen. Végigkocogtatta a fogaim és bumm, kettő megint lepattant. Igaz csak hajszálrepedések, de elkezdődött a szuvasodása mindkettőnek. Szerencsére ezeket érzéstelenítés nélkül meg tudja csinálni, mert annyira kezdetleges a dolog még.

A vége: lesz egy Dorkánk, nekem mínusz 1 fogam és 9 tömött. Szép arány ... megérte? ... remélem megéri ... 

A legkisebb közös többszörösünk II.

Képek Edvy Dorkáról

 Félig nyitott szemmel, lebiggyesztett szájacskával ...

Bennem van az X-faktor!

Egy kis mosoly anyának, apának ...

A legkisebb közös többszörösünk I.

Ma UH-on voltunk. 12 héttel ezelőtt láttuk a legkisebb közös többszörösünket utoljára.

Ma van a házassági évfordulónk is ... így nagyon megható és intim pillanat volt mindkettőnk/mindhármónk számára a nagy találkozás. 3 órára volt időpontunk. Egész nap a kezem tördeltem idegességemben. 2-kor lezuhanyoztam, felkötöttem a hajam, majd hisztiztem egy sort, mert nem találtam a szerencsehozó bugyimat. Természetesen meglett, a helyén volt, mindenhol néztem, csak ahol kellett volna, ott nem. Magamba burítottam egy fél literes kólát, két Bounty szeletet, egy tábla Milka csokit és már ott is voltunk a Kyncs Kft.-nél. Az üdítő és az édességek azért feltétlen létszükségletek, mert ezekre bepörög a gyerek, így ismét élvezetes műsort kaptunk Dorkától. Dorkával még egy gyors egyeztetés az autóban ... Maca már várt minket a szokásos széles mosollyal és örök optimizmussal. Mindenki nagyon jókedvű volt, így bennem is oldódott a feszültség, már csak Krisz kezét szorongattam lilára. Asztalra fel, bugyiba be a 'törölköző', jéghideg UH zselé és ismét széles mosolly és egy jelzés a gyerek részéről, hogy már most elege van az egészből. A nemzetközi jelzésként is ismert 'kapd be' bemutatással indult az UH-os csoda. Annyira röhögtem, hogy a könnyem is folyt. Az én lányom. Büszke vagyok rá! A lényeg: 2239 grammal és 52 centivel - apa ekkora volt, amikor megszületett - figyel drágaságunk fejjel lefelé a mami pocijában. Nagyon jól érzi magát odabent a doktor bácsi szerint és a szülés várható idejét szeptember 15 és 22 közé tették - ismét -. Nagy műsort láttunk most is. Hatalmas terpesszel indítottunk a bemutatás után. Krisz szerint már most olyan, mint az anyja. Mindenkinek szétrakja a lábacskáit ... poén volt. Nagy pocakja van, édes vastag szájacskája, ami be nem állt a fél órás vizsgálat alatt. Csücsörített, magyarázott, mosolygott és tátogott, ujjat számolt - már amikor nem mutatta az X-faktor jelet, benne megvan - közben a tappancsát fogta mindkét kezével, majd csak az egyik lábujját szorította a homlokához. Csavarodott jobbra-balra. Simult apa kezéhez és látványosan újra egymásra hangolódtak.  Ahogy Maca megrázta a pocakomat Dorka haja csak úgy hullámzott a magzatvízben. Sűrű és hosszú haja van, fedi a tarkóját. Nekem meg ezért ég a gyomrom a néphiedelem szerint állandóan és baromira.

Nagy félelmem, hogy ne legyen nagyon-nagyon ronda a gyerek. Hogy amikor meglátják ne azt mondják rá, hááát, végülis aranyos ... mert én minden csúnyább gyerekre ezt mondom ... tudom, nem szép dolog, de mégsem bánthatok meg embereket ... hiszen mindenkinek a sajátja a legszebb. Mindenesetre nekünk Dorka a legjobb csaj a világon. Átvette Krisznél ezt a pozíciót is tőlem. Én már csak a legjobb hordozó csaj vagyok a világon. Mindenesetre Nagy Sándor prof. is elégedetten konstatálta, hogy 10 éve nem látott ilyen szép, formás kislányt és a Kyncs Kft. kedvence lett Dorkánk ismét. Általában vele példálózódnak és most is büszkén vettük tudomásul, hogy a lányunk volt a "bezzegDorka..." Mindene rendben van, mindene MEGVAN! Nyitogatta a szemecskéit és közben kaján vigyort dobott felénk, amitől mi természetesen elájultunk ismét.

Van egy jó csajunk. A 2 csajos 1 pasis felállást nem így képzeltem el ... de így is jó.

Nagyon fura, hogy kicsi ET-nkből milyen nagylány lett. Hogy nemrég még 665 gramm volt, sőt volt 10 mm-es is, most kész nagylány. Születésre kész, jobban mondva lassan kész. Még pár hetet maradjon bent és utána jöhet a vízözön ...

Bennem van, bennem él. Közösen hoztuk létre, közösen küzdöttünk érte s elérhető távolságra került tőlünk. Nagyon várom, nagyon várjuk. Minden nap arra kérem a jó Istent lefekvés előtt, hogy vigyázzon rá odabent, ne legyen semi baja Dorkának. S úgy néz ki, meghallgatásra találok!

Mikor kijöttünk az épületből hétágra sütött a nap s mi csak öleltük Krisztiánnal egymást és folytak a könnyeink. Ennél szebb házassági évfordulós ajándékot nem is adhattunk volna egymásnak. A csodaszép kislányunk jól érzi magát odabent, mi szeretjük egymást és örökre hálásak leszünk a legkisebb közös többszörösünkért, életünk fő művéért, hisz ennél szebbet, jobbat nem csináltunk az életben.

Szeretlek!

Házassági évfordulónk alkalmából

“A boldogságot nem lehet ajándékba kapni,
Egyetlen titka: adni, mindig csak adni,
Jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet,
És sok, sok önzetlen, tiszta szerelmet.”
Goethe

“Sorsunk egybeforr,
együtt megyünk tovább,
az élet viharában Te vigyázol reám.
Köszönöm, hogy szeretsz,
s hogy hiszel nekem,
hogy megosztod az életed velem.”
Vörösmarty Mihály



2008. augusztus 16. 

Örökkön-örökké Édes!

Köszönöm, hogy vagy nekem ... köszönöm neked Édeskénket, aki a pocakomban jelzi, hogy most is itt van.

Életem fő művének tartalak mindkettőtöket! Még ha sokszor nagy viharokat is élünk át és nehezen éljük túl, a csónakunk egy cél felé vezet: a másikat boldoggá tenni és szeretni. S amíg esténkét úgy alszunk el, hogy fogjuk egymás kezét, addig nem lesz baj, nem lehet baj. Szeretlek s míg élek hálás leszek neked Dorkánkért!

By: Liz

Parkolópályán

Itthon, édes itthon. Bár az édes inkább teher, mint jóságos, pozitív dolog. Tegnap még el is pityeregtem magam, mert nem mentem be dolgozni. Hétfőtől parkolópályán vagyok saját elhatározásból és Krisz napi cseszegetése okán. Depis voltam fél napon keresztül ... aztán a depi-öngyi hangulatot átvette az izgalom, az alig várom, hogy holnap délután 3 óra legyen feeling. Ugyanis UH lesz, újra találkozunk a legkisebb közös többszörösünkkel, Dorkával.

Közben Dórival is beszéltem telón, ma van a nagy napjuk. Tiszta szívből szorítok nekik és remélem délután mindketten jó hírekkel szolgálunk egymásnak.

Visszatérve a parkolóályára. Saját döntés volt inkább nagyobb, mint kisebb ráhatsásokkal, mégis fura itthon lenni, tök fölöslegesnek érzem magam. Takarítás, főzés, mosás és egyéb házimunkák valahogy nem elégítik ki a napi tevékenységemet érintő maximális megelégedettségi életérzést. Eddig a munka időm nagy részét kitöltötték és a barátnőzés mellett még a fent említett tevékenységeket szinte napi szinte megcsináltam.

Terhesség előtt 1000 fokon égtem, terhesség alatt hol 500, hol 700 fokon. Most mínusz 50-en stagnálok. De fel a fejjel, jön a szerda és megyek dolgozni. Igaz csak kicsit, de mégsem az itthoni punnyadással telnek hosszú-hosszú percek, órák. Mindemellett olyan jó lenne sokat aludni, mert baromi álmos vagyok, mégsem megy. Így az utolsó hetek tényleg nagyon lassan fognak telni. Szeretnék nagytakarítani is ajtótól ablakig, de amíg nincs kész a tapétázás és a festés, addig felesleges. Több dologgal is hasonló cipőben járok... muszáj záros ahtáridőn belül pl. 1 hét megoldani e két munkát.
Át kell állítanom az agyam ... nagyon. Pihennem kell. Van egy csomó regényem, amit megvásároltam, de még nem olvastam ki. Ez is egy új perspektíva lesz. Minden nap főzök, egy kicsit összeszedem a lakást, Majával sétálunk egy nagyot és ... és ... és ... ennyi. Ma is megcsináltam mindent, még ki is mostam és a vasalással is végeztem, mégis már fél 10-kor unatkoztam.
Lehet, hogy nekem nagyon szegényes a fantáziám de nem tudok kitölteni tartalmasan egy napot!
Majd holnap úja megpróbálom.
Zsut is fel kellene hívnom, jó lenne velük talizni, csütörtökön fotózásra megyek. Még így 2:1- ben. Most Dórit nem akarom ezzel zargatni - kisebb gondja is nagyobb ennél -, pedig megbeszéltük ezerszer, hogy készít rólam képeket de valahogy mindig elmaradt fényképezés munka és egyéb elfoglaltságok miatt.
Ez lesz Krisz házassági évfordulós ajándéka.

Új baba

Megszületett Anna Zsófia 4020 grammal és 54 centivel a 42. héten! !
Annamari fősulis csoporttársam volt, aki innentől BogiAnyu analógiájára AnnaAnyu lett.
Háromszoros hipphip hurrá!

Győztél, megnyerted a legnagyobb harcot,
Kifejlődött tested, csudaszép lett arcod.
Kilenc hónap várakozás, mindennek van ára,

Mutasd meg magad, gyere a világra.
Elindulsz egy alagúton, vakító fény hívogat,
Magad körül nem látsz mást, csak hatalmas arcokat.
Mosolyognak, Téged vártak hosszú idő óta,
Sírásod számukra isteni nóta.
Hideg van, megszoktad a burkolt világot,
nem ismerted máig az igazi valóságot.
Megszakad hirtelen az összetartó kötél,
nem visz vissza senki, ide születtél.
Újra vizet érzel, megdörzsöl egy néni,
Furcsán érzed magad, elkezdesz félni.
Lefektetnek valakire, ez most már tabu.
Mi történik velem? Tudom már, ez Anyu!

Fáj! Néha nagyon fáj ...

Fáj. Sokszor nagyon fáj. Azt érzem, mintha valaki odabent a szeméremcsontomon egyensúlyozna, miközben a medencecsontomon akrobatikázik. Érezhetően lent van Dorka és baromira nem jó érzés. Olyan, mintha ki akarnék esni magamból. - ennél jobb megfogalmazás nincs is rá!

Ez maximum 20-30 másodpercig tart, közben beleremegek, annyira kellemetlen és nem merek leülni, megfordulni, megmoccani se, nehogy fájjon a babának. A múltkor egy ilyen kellemetlen alkalommal lehuppantam a napozószékbe és olyan érzésem volt, mintha Dorka fejét visszatoltam volna centiket. Utána ezen a gondolaton jót mosolyogtam ...

Asszem ezek a jóslófájások. Viszont egy-egy ilyen helyzetben elgondolkodom az életemen és a szülési fájdalomcsillapítási módszereken. Lehet nagy szám volt a homeós szüléssel kapcsolatban, hiszen tényleg ha ezek a jóslófájások, az igaziak ennél ezerszer durvábbak. Ki sem fogom bírni! Kigondoltam, ha eljön az idő, szólok valakinek, hogy szedáljon le teljesen és akkor hozzanak csak vissza, amikor már vége mindennek. Vagy valami olyan érzéstelenítőkombinációt kellene alkalmazni, amitől aztán tényleg nem érzek semmit sem. Megnyugtattak, hogy ilyen nem létezik, úgyhogy nem maradt más:

bízom a homeós szülésben, bízom a babámban, magamban már annyira nem. Félelem még mindig nincs bennem, csak kétely a tűrőképességemet és a határaimat illetően. Várom a szülést ... nagyon várom és egyre türelmetlenebb vagyok. Jó lenne már túl lenni rajta és a kezemben fogni a kis Drágaságomat. Ez hajt előre, hogy együtt legyünk ... ne túinvan, hanem egy az egyben.
Már csak pár hét ... kedden pontosan megtudjuk mennyi is az annyi ... és onnantól tudom vágni a centiket. Készíteni fogok magamnak papírból egy időgépet, melyen egy centi egy napot fog jelenteni s minden naphoz írok egy megjegyzést, amit elrakok Dorkának ... csak hogy lássa, mennyire vártam, vártuk őt!

Sehogy sem ...

Eljött újra az idő, amikor sehogy sem jó. Se állni, se ülni, se feküdni, se dolgozni, se pihenni, se egyedül, se kettesben ... szóval sehogysem.

Mindig erre a "túinvan" állapotra vágytam, de most olyan jó lenne egyedül lenni ... szó szerint. Nagyon jó érzés, amikor mocorog bennem a kislányom, s ha véletlenül nem érzem 1 órán keresztül, már pánikolok, de sokszor, sőt egyre többször vágyom már az egyedüllétre. Lehet gonosz dög vagyok ... fura érzés, mert közben már a hasam sem érem át, pedig mint egy földgömböt, átölelném vele a világot.

Hétfőtől nem dolgozom ... csak néha bemegyek segíteni. Nem tudok elszakadni. Ez a nélkülözhetetlenség átka. Rossz dolog egy olyan valamit feladni, amit évek óta csinálsz, a kezed alatt válik valamivé és alakítasz ki olyan kapcsolatokat, ismersz meg olyan embereket, akik az életed részévé válnak. Nap, mint nap belefolynak a mindennapjaidba. Olyan, mintha egy gyereket nevelgettem volna. Most mégis vége egy időre s nemsokára a sajátbejáratú gyerekemmel teszem ugyanezt.

Még mindig nem tudom magam anyaként elképzelni. Azzal tisztában vagyok, hogy pelenkázni, fürdetni, szoptatni, sétáltatni, orvoshoz vinni stb ... kell. De fogom-e szeretni, tudok-e teljes önzetlenséggel rákoncentrálni, hogyan nevelem fel és milyen ANYA leszek. Ki tudja ezekre a kérdésekre a választ. Mindenki ... rajtam kívül. Azt mondogatják, hogy tuti jó leszek, Krisz szerint a legjobb ... s tényleg én is azt kívánom a gyerekemnek, hogy jó anyja legyek. Nem akarok a legjobb lenni. Neki akarok a legjobb tudásom szerint mindent megadni. Szeretni, félteni, védeni, óvni akarom. Nyilván sok pofontól nem tudom megvédeni az életben, de átsegítem a nehéz időszakokon.

Nehéz feladat előtt állok, de van aki segítesen. Lesz egy apukája ... akinek amellett, hogy nagy káosz van a fejében, már most a nevelési elveken vitatkozik velem. Lesznek nagyszülei, lesznek rokonai és itt lesznek nekem a barátaim.

Ez a 'sehogysem' állapot is csak elmúlik egyszer. Majd szülés után - ahogy mondani szokás.

Már nincs bokám sem és a narancsbőr csak úgy világít a hatalmasra nőtt fenekemen és combomom. Ez sem jó ... de ez is elmúlik ... remélhetőleg ...

Újra fáradékony lettem. Tudnék aludni egész nap. Görcsöl a vádlim - már ami maradt belőle - és a kezem is. Éjjelente fél óránként járok pisilni. A pocakom nő és nő és nő ... ügyetlenebb lettem. Csetlek-botlok. Azt olvastam, hogy a súlypont változás miatt hátrébb kerül a fej s más szemszögből látom a világot. S tényleg!

A fürdés is egyre nehezebben megy. Ezzel szemben jövő hétre nagytakarítást tervezek. Beindult a fészekrakó ösztön. Érdekes. Már nehezen mozdulok, mégis pakolnék és rendeznék folyamatosan. Röhej, erre van energia.

"Ostobaság netovábbgya"

Rájöttem, hogy a hülyeség határtalan, de hogy a butaság is az ...

Mai story: anyám itt volt nálunk, melyet összekötött egy kórházi állapotfelmérő látogatással.

Haza busszal jöttünk. Hátunk mögött 2 üléssel ült anya a gyerekével. Fél szememmel láttam a csuklós busz ablakából egy gyerek lóg ki. Több, mint fele teste kint lehetett, ha a hátam mögött láttam annak ellenére, hogy nem fordultam meg. Anyja eközben néz bambán előre. Esze annyi volt, amennyi látszott. Leesett mákszem szindróma ...

Már rá akartam kiabálni, hogy mi a faszért nem rántja vissza a gyerekét az ablakból, ha jön egy nagyobb autó leviszi a szöszi fejét derékban. Ebben a pillanatban a buszsofőr ott termett és baromi hangosan közölte a hölggyel, hogy nem zavarja-e, hogy a gyereke kint lóg az ablakban és a visszapillantóban csak ezt lehet látni. Az anya leüvölti a szöszi fejet, hogy "mit mondtam a k...va anyád, nem megmondtam ezerszer, hogy ne lógj az ablakban"- há' mész böszme stílusban. Hozzá kell tenni, hogy egyetlen egyszer sem szólt az anyja a gyerekére. Ezután visítás, sikogatás, krákogás, köhögés, csapkodás és olyan hiszti vette kezdetét, hogy azt hittem megőrülök. 1 perc alatt megfájdult a fejem és hangosan megjegyeztem, hogy nyilván azért ennyire ostoba buta a gyerek, mert ezt látja otthon és az anyjának egy szemernyivel sincs több esze, mint a 1,5-2 éves gyerekének. Hogy is várja el a csemetéjétől, hogy viselkedjen, amikor ő sem tud. A buszról leszállva szitkozódott a nő és benyögte a bűvös mondatot: "A faszomnak szültelek meg, csak a gond van veled", melyet ha akkor mond, amikor épp mellettem halad el, úgy vágom pofán, hogy a nyelvét a seggén keresztül operálják ki. Nem értem minek ilyen embernek gyerek és hogy mondhat egy olyan kisembernek, aki aztán végképp nem tehet semmiről... eszméletlen mennyire szívtelen dögök vannak és annak, aki nagyon szeretne babát nem jön össze ...

Margitnak is - homeos szülés

Számos homeopátiás szer létezik, ami megkönnyíti a szülés lefolyását, enyhíti a fájásokat, gyorsítja a tágulást, illetve segít a regenerálódásban. Én mégis azt mondom, ezek a bogyók csak akkor hatnak, ha valaki hisz bennük. Én nagyon régóta csak homeopátiás szereket szedek minden nyavalyára. Szerencsére ez nagyon kevés alkalom volt eddig. Gyógyszernek minősülő készítményt csak és kizárólag akkor veszek, ha má más lehetőség nincs. Ez az elmúlt 4 év alatt 1 alkalmat jelentett, a mostani 'fogrenberakási' Algopyrint.

Orvosi megfigyelések szerint a homeopátiás szerek hatására a vajúdás ideje átlagosan felére csökken, a fájások erősebbek és hatékonyabbak, ritkább az ún. fájásgyengeség és kevesebb a szövődmény.
A homeopátiás szereket előkészítésként a 37. héttől ajánlott szedni.

A 37. héttől a Caulophyllum C-12-t érdemes elkezdeni szedni, amelyből napi 3*3-at érdemes elszopogatni. Ez a szer a tágulást segíti elő, felpuhítja a méhszájat, csökkenti a túlhordás esélyét.

A vajúdás kezdetén a a Hypericum C-3o szedése javasolt, amelyből óránként 1 golyót vegyünk be, valamint az Arnica Montana C30-ból kell bevenni 5 golyócskát, ezzel a szülés közbeni vérzékenységet csökkentheted és a szülés alatti esetleges apró sérülések (pl. a méhnyakon) gyógyulását segíted elő.

A vajúdás alatt a Pulsatilla C-3o fogyasztása (félóránként 1 golyó) segíthet rendezni a rendszertelen fájásokat, és csillapítani a fájdalmakat, a Cicimfuga C-30 pedig fájásgyengeség esetén nyújthat segítséget (10-30 percenként 1 golyó), valamint ha a szülő nő kibírhatatlannak érzi a fájdalmakat.

A Caulophyllum C-30 túlhordás és fájásgyengeség esetén segíthet, valamint segíti a méhszáj tágulását és csökkenti a vérzést.

A Gelsemium C-30 azoknak az anyukáknak a szere, akik szoronganak, félnek a szüléstől, és emiatt a vajúdás csak lassan halad, beindulnak, majd leállnak a fájások. A vajúdás alatt fél óránként 1 szem bevétele javasolt.

A kitolási szak elején újabb 1 adag Arnica Montana segítheti csökkenteni a vérzést és gyógyítani a sebeket.

A szülés után 2 órával újabb adag Arnica bevétele javasolt a sebgyógyulás elősegítésére.

Nagyon nehéz, elhúzódó szülések, komplikációk után (vákuum, fogó, nehéz kitolási szak stb.) érdemes a Bellis Perennis C-30 potenciál alkalmazása, melyből 5 napig napi 3*3 golyót vegyünk be.

Császármetszés esetén a műtét után 5 napig az Arnica szedése javasolt, ezzel csökkentve a műtéti szövődményeket, valamint a fejfájás csillapítására érdemes a Hypericum C-30-at és a Helleborus C-30-at szedni napi 3*3 golyós adagolásban (szükség esetén még további egy adag bevehető).

Én minden bogyóból D9-et kaptam. Ezek is nagyon jók. A 37. héttől kezdve fogom szedni őket Bea, a szülésznő és egy másik volt szülésznő-ismerősöm ajánlásával. A kettőjük tapasztalata alapján állítottuk össze az utolsó szülésfelkészítőn a szülés előtti hetek és a szülés alatti adagolást. Így bízom benne, hogy minden rendben lesz és a 4-5 féle bogyó nagy segítségemre lesz. Bea - szülésznőm - nagyon rendes volt és mondta, hogy vigyen magammal az ampullákat és ő fogja adagolni a kórházban a cuccost ... így nekem csak magamra és a babámra kell figyelnem.

A szó elszáll...

A szó elszáll, Liz nem felejt, avagy a mai beszélgetésből csemegézve:

Krisz: "- Liz örülhet majd, ha a gyereket néha megkapja tőlem, hogy megetethesse ... " - csak hogy legyen nyoma a mondatnak Drágám.

Ráadásul Zsu a tanúm.

Krisz a kismedencénk szélén beszélgetés közben: "- Tudod mit várok már nagyon? Amikor lehet szeretgetni, játszani vele és milyen amikor a gyerekem hozzámbújik, kimutatva ezzel, hogy szeret. Nagyon vágyom rá!"

Krisz: "- Van valami a hasadban, ami össze-vissza mozgatja. Hullámzik és soha nem tudod kiszámítani, hol dugja ki magát ... olyan mint ET vagy Elien."

Utolsó foglalkozás

Szülésfelkészítő utolsó helyszíne szerda fél 5 kórház III. emelet, szülészet. Közelező volt magunkkal vinni egy köpenyt és hozzá cipővédőt, csak ezzel lehet bemenni a szülőszobai látogatásra. Első helyszín egy gyermekágyas szoba, ami nagyon szép, tiszta, rendezett 3 fekvőhelyes helység volt. Itt Bea, aki a csoportvezetőnk volt, elmondta mire lehet számítani a gyermekágyi időszakban, hogy általában 3 napot kell bent maradi hüvelyi szülés, császár esetén 5-öt, hogy miket kell a kórházi csomagba összekészíteni, hogy bababarát kórház lévén nem lehet cumiztatni és cumisüvegből etetni. Szoptatni kell és kész. Nincs apelláta. Majd a soha be nem tartot látogatási rendről és az alapvető higiéniai normákról - véres betétet az arra kijelölt helyre tesszük és többször cseréljük illetve nem szarunk a wc mellé - beszélgettünk. Megdöbbentő, de el kell mondani. A látogatási rend betarthatatlanságát nem értem. Miért nem lehet betartatni azt, hogy délelőtt van 2 óra, amikor láthatja a család és a barátok a gyereket és az anyát, illetve délután is van erre lehetőség kint a folyosón... nem bent a szobában. Ez az intézkedés maximálisan a bent lévők nyugalmát szolgála. Én sem szeretném, hogy amikor a fél belem kilóg még egy 6-10 órás vajúdás és 2 órás szülés után, a szobatársam épp amerikából hazalátogatott 12. uncsitesója ott sertepeljen mind a 11-gyel együtt a szobában. Nyilván erre van a 10.000,- Ft/éjért a VIP szoba, ami egy lyuk, igaz nagyon szépen berendezett lyuk ... Szóval már most elkezdtem gondolkozni azon, hogy melyek lesznek azok a dolgok, melyek bekövetkezésük esetén szólni fogok és leszarom, hogy ki mit mond. Persze 1-1 rokonlátogatás még a világ vége, de mindennek van határa.
Mialatt kiértetlenkedtem magam, eljutottunk az előkészítőig, ahol megvizsgál első körben az ügyeletes orvos, ahol borotválni szoktak, ahol a beöntést lehet kapni. Elmondták mindennek az előnyét, hátrányát, majd átvágtattunk a szülőszobára. Tök jól néz ki s engem annyira megnyugtatott a látvány, a berendezés, a szülésznő, hogy elszállt minden félelmem. Van szülőágy, szülőszék, labda, kötél - Krisz szerint ez végszükség esetén van ott - gáz, egyéb fájdalomcsillapítási és vajúdási lehetőség. Nem tudom mi fog történni, nem tudok rá felkészülni, nem tudom, hogy fogom viselni, nem tudok semmit sem, mégis megnyugodtam. Fontos volt látni, hogy hova fogok menni és hol fognak zajlani az események. Eddig a bizonytalanság miatt paráztam, most ez tölt el békével. Már ott tartok, hogy tudom mit szeretnék és tudatosítottam magamban, hogy muszáj ezen végigmenni ahhoz, hogy Dorkát a kezembe foghassam és babázhassak. Elmúlt az a gondolat is, hogy nem érdekel hogyan jön ki a gyerek, de hogy én nem szülök, az biztos. Most már várom. Izgalommal tölt el a félelem. Tudom, ez most hülyén hangzik, de a legegyszerűbb megfogalmazás ez. Mint amikor edzőtáborba mentünk suliból. Nem tudtuk kivel kerülünk össze, milyen sorsolást kapunk, milyen lesz maga a tábor, csak azt volt biztos, hogy felkészülés lesz. Pozitív izgalom volt bennem, s most is hasonló gondolatok forognak a fejemben.
A fakkos szülőszoba olyan, mint a mészárszék, igaz nagyon higiénikus mészárszék. Nem értem... Át lehet látni egyik helyről a másikra és semmi intimitása sincs a történetnek. Krisz megállapította egyetlen előnye van a dolognak. A kispapák testközelből szoríthatnak egymásnak, akár egymás vállát is megveregethetik, ha kinyújták a kezüket. Azt hallottam szóbeszédből, hogy már többen is túlélték a 'fakkos szülést' előttem, mindenesetre én nem akarok itt szülni. A másik, amit nem szeretnék: a szülés előtti napokkal bekerülni a kórházba. Annyira sresszes lehet annak, aki úgy készül, hogy bemegy szülni és 3 nap múlva kijön. Nyilván, minden normális ember így képzeli el... de az, amikor már a 10. kismama megy ki mellőled a kórteremből és pár óra múlva hallod, hogy felkerült a szülészetre, mert világra jött a gyermeke ... s te még mindig 'túinvan' vagy ... na, aki ilyenkor aki azt mondja magában, hogy húúú de jó neki, remélem a másik szobatársam is hamarosan túl lesz a dolgon és én majd csak 3 hét múlva jövök, milyen szerencsés ember vagyok ... - nincs ilyen. Én tiszta szívből utálnám a már megszült szobatársaimat utánfutóstul, mindenestül ... s nagyon utálnám magam, hogy egy kisgyerekkel undokoskodom, szimplán csak gondolatban s a sajátomat hülyegyereknek tartanám, mert nem tud kijönni ...
Szóval a konklúzió: úgy tervezetm, hogy szombat este bemegyek szülni, éjjel megérkezik Dorka épen, egyben, egészségesen és harmadnap kijövünk gyerekestül, anyástul, apástul a kórházból, ahol minden szép és jó lesz s kipihenjük a nagy út utáni fáradalmakat, elkezdünk a babával egy hullámhosszra kerülni.
Álom, édes álom ... máshogy nem lehet.

Csalás, nem ámítás

A következő telefonbeszélgetés zajlott le:

- Jó napo kívánok xy vagyok! Táppénzes papír kellene a következő hónapra. Ha a férjem beviszi a kiskönyvemet, akkor aláírják nekem és megcsinálják a papírom?

- Nem tudom, a mai kismamák mit képzelnek magukról. Annyira el vannak kényelmesedve. Aki nem dolgozik csak elvan egész nap, annak van ideje a seggét mereszteni itt a terhesgondozóban is.

-Oké, elnézést. Akkor bemegyek szerdán a terhesgondozóba s meresztem a seggem a táppénzes papírért.

Most mondta volna az illető, hogy aki tényleg otthon mereszti a seggét, az valóban ráér ücsörögni, viszont aki dolgozik, annak nincs ideje a popónövesztésre a Liezen-Mayerbe egy táppénzes papírért?!

Kész ...

Vegyes rázott

A hetünk szinte eseménytelenül telt.

Dorka szokásához híven, napirendnek megfelelően izeg-mozog. A babaszoba a tapétázást leszámítva kész. Ruhákat megvettük, pelenkák megvannak, függöny megjött, tök ari, de hosszú... nem baj, szegünk. Hűtőtakaró tökéletes. Kati varrja a zsebes tárolót.

Elkezdtem összeszedni a kórházi cuccost. Egy hete készítem folyamatosan. Bezzeg, ha gyorsan-hamar menni kellett volna és Krisz 3 másodpercen belül nem tudta volna összekapni a cókmókom, nagyon dühös lettem volna és szitkozódtam volna, miért ennyire béna. Mit nem lehet összepakolni gyorsan?! Hát elárulom mindenkinek - bár lehet én vagyok béna -, nem egyszerű a történet. Mindig találok valami olyat, amit lehet be kellene rakni a csomagba, vagy lehet hogy felesleges?! Kriszt az őrületbe kergetem a szöszmötöléssel. Minden nap 100-szor elmondja, hogy kicsit gyorsabban is készülődhatnék, mert mire végzem, a gyerek 3 éves lesz s nem a kórházi, hanem az ovis csomagot pakolhatom.

Egyet biztosan tudok. 2 táskával fogok menni. Egyet a szüléshez, egyet a kórházi napokra készítek össze. A szüléshez törölköző, tisztálkodó szerek, homeos bogyók, iszi, nasi, szőlőcukor. A babacuccok, a szabadidő ruhák, pólók és egyebek a másik tatyóba mennek. Az egyebekkel vagyok bajba. Miből mennyit ... Azt mondták a szülésfelkészítőn, hogy 72 órásnak kell a babának minimum lennie ahhoz, hogy egészségesen, tünetmentesen hazaengedjék anyával együtt a kórházból. S ha nem?! Szóval van káosz bőven, nagyon nem szeretem az olyan helyzeteket, amikre nem lehet 100%-osan, minden kritériumnak megfelelően felkészülni.

Sebaj, lesz ez még így sem, ha megérkezik Dorkánk.

Hétfőn voltam dokinál a szokásos ellenőrzésen. Méhszáj zárt, a súlytöbbletért - + 23kg - már nem is szól, baba mozog rendesen, szívhang rendben ... mami szeme is a könnyezéstől. Még mindig meghatódom, ha meghallom a világ leszebb zenéjét. Kérdem tőle, hogy akkor mi lesz a szülési időpont, újra számol és szeptember 15 és 22 között egyezünk meg. Mondja jótanácsként, hogy most már álljak le egy kicsit, mert nagyon fel vagyok pörögve s van egy baba a pocakomban, akinek szintén rá kell pihizni és készülni a szülésre. Megbeszéljük, hogy homeós szülés lesz, Beára, a szülésznőre bízok mindent. Megvásároltam a héten a bogyókat, bár kicsit erősebbeket kaptam, mint amit elsőre megbeszéltünk. D5 helyett D9-et. Állítólag hatásosabb s ajánlottak pluszba Árnikát is, így nem lesz gond a vérzékenységgel.

Ez már nem tudom hányadik hét és hányadik időpont. 16-án megyünk UH-ra s akkor kitisztul a kép. Már csak 9 nap s újra találkozhatunk a KicsiKincsünkkel.